Mire megérkeztünk a kis házba már csak hűlt helyüket találtuk. Szabályosan őrjöngtem és ököllel csapkodtam a falat.
- A rohadt kurva kibaszott életbe! –üvöltöttem. – Tudtam, éreztem, hogy nem lenne szabad megbízni benne! Hova vihette? Mit csinálhatott vele? – rohantam ki és nem foglalkozva az arcomba villanó vakukkal utat törtem magamnak. Kellan szorosan a nyomomban jött és meg sem próbált megnyugtatni. Ashley életveszélyben van, egy pszichopata kezei között és nem tudok mást csinálni, mint hívni a kurva rendőrséget, akik soha semmit nem tudnak megoldani. Ha mázlim van, még csak el sem hiszik, hogy az elmebeteg kollégájuk rabolta el a menyasszonyom közvetlenül az esküvőnk előtt. Mint kiderült, amíg én odakint szétcsaptam a kezem Andy már hívta a rendőröket így egyelőre nem tehettünk mást, mint, hogy várunk, de nekem ehhez rohadtul nem volt humorom.
- Rob tudom, hogy nem könnyű ilyenkor tisztán gondolkozni, de kérlek, ülj le hagy fertőtlenítsem, le a kezed aztán pedig bekötöm! – érintette meg a vállam Andy.
- Mégis mi a szarnak kellene most a kezemmel foglalkozni? Elrabolták érted? Egy kibaszott pszichopata elvitte a menyasszonyomat és ki tudja mi a szándéka vele! Leszarom most a kezem! – förmedtem rá mire megrázott a vállamnál fogva.
- Na, idefigyelj Pattinson! Most azonnal abbahagyod a hisztit, leülsz és türelmesen megvárod, míg végzek veled! Vagy az is egy lehetőség, hogy hagyjuk elfertőződni a kezedet, és ha szerencsénk van, úgy lerobbansz, hogy egy kórházi ágyból asszisztálhatod végig a keresést a kibaszott pszichopata után! – nézett rám villámokat szóró szemekkel. Szó nélkül ültem le és nyújtottam oda a kezem. Annyira ideges és feldúlt voltam, hogy azt sem éreztem, amikor Andy kifertőtlenítette és bekötötte a kezem. Amikor megjöttek a rendőrök felpattantam és sürgetni kezdtem őket, amit nem igazán díjaztak.
- Nyugodjon meg Mr. Pattinson és mondja el nyugodtan, hogy mi történt! – vett elő egy jegyzettömböt és várakozóan nézett rám. Éreztem, hogy elszáll az agyam.
- Elrabolták a menyasszonyomat mégis mit nem lehet ezen érteni? Menjünk és keressük meg most azonnal! A maguk kibaszott kollégája vitte magával, aki egy rohadt elmebeteg!
- Van valami bizonyítéka arra, hogy ő volt? Mert ez egy igencsak erős vád! –nézett rám összehúzott szemmel egyikük.
- Ember az a szemétláda elrabolta Ashleyt! – lépett mellém Kellan. – Kurvára indulnia kellene és megkeresni őt nem pedig védeni annak a szemétnek a hátsóját!
- Megkérném magukat, hogy legyenek kicsit visszafogottabbak, mert még egy hirtelen mozdulat és nagyon gyorsan a rácsok mögött találhatják magukat. – nyúlt a gumibot után és fenyegetően nézett ránk. Legszívesebben nekimentem volna, de még tudtam magam kontrollálni.
- Itt van egy fénykép róla. - nyújtottam át neki majd rövid egyeztetés után útnak indultak. Lemondóan néztem a többiekre és görcsös zokogás tört rám.
„Jake”
Az én pici Ashleym végre itt van velem. Nem bírtam betelni a látványával, ahogy elterült a kis kanapén. Haja az arcába hullt, keze élettelenül lógott. A gyűrűt már lehúztam róla, nem hozzá való. Szerelmem! Simítottam végig haján és különös borzongás járt át. Annyi éven keresztül csak a távolból figyelhettem őt és most itt van mellettem. Nem lett volna szabad hagynom, hogy eltűnjön az életemből. Most már soha többé nem hagyom egyedül és ő sem mehet el tőlem. Ha mégis így alakulna, inkább megölöm őt és magamat is, de nem lehet másé. Haját hátra fogtam és számat ajkára szorítottam. Az édes kis szája, ami régen olyan tüzesen csókolt, most hideg volt és száraz, de tudom, hogy hamarosan újra élet költözik belé és ugyanolyan szenvedélyes lesz, mint régen. A nyakát lila foltok borították, de még ez sem csúfíthatta el. Újabb csókot nyomtam ajkára majd elindultam, hogy eltüntessek minden nyomot.
„Ashley”
Forgott velem a világ és iszonyatosan fájt a torkom. Nagy nehézségek árán sikerült kinyitnom a szemem. Lassan eljutott a tudatomig, hogy mi történt és kétségbeesetten igyekeztem feltornázni magam. Már értettem mitől fáj ilyen iszonyatosan a torkom és miért rántja görcsbe félelem a gyomrom. Tekintetem ide-oda cikázott, de rajtam kívül senki sem tartózkodott a szobában. Elképzelni sem tudtam hol lehetek, de a tudat, hogy Jake tart fogva éppen elég volt ahhoz, hogy megőrjítsen a félelem. Ma lett volna az esküvőm, életem legszebb napja. Mit érezhet vajon Rob? Tudja, hogy elraboltak vagy azt hiszi, nem akarok hozzámenni? Erőtlenül próbáltam feltolni magam, ami többé-kevésbé sikerült is. Még mindig menyasszonyi ruhában voltam, de az ujjamról eltűnt az eljegyzési gyűrűm. Az ablakhoz baktattam és próbáltam kideríteni hol lehetek. Rettegtem attól, hogy Jake visszatér és én még mindig itt vagyok teljesen kiszolgáltatva neki. Az ablakon kinézve erdőt láttam, ami tökéletes lett volna arra, hogy gyorsan eltűnhessek, de az ablak nem nyílt. Zokogva rángattam, de nem engedett. Ekkor hallottam meg a közeledő léptek zaját. Remegni kezdtem a félelemtől és az ágy felé hátráltam szememmel folyamatosan kutatva valamilyen eszköz után, amivel megvédhetem magam. Kilincs fordult a zárban és széles fénycsík világította be a szobát, amikor belépett. Arcán eszelős mosoly ült és egyre csak közeledett felém. Próbáltam sikítani, de csak halk nyöszörgésre futotta. Magához húzott és simogatni kezdte a hajam.
- Pici Ashley hát felébredtél végre! Ne haragudj, de volt egy kis elintéznivalóm, amíg pihentél! – suttogta teljesen természetesen mintha nem is ő lett volna az, aki megpróbált megfojtani majd elhurcolt az esküvőmről. Kísérleteim arra, hogy kibontakozzak az öleléséből sorra kudarcot vallottak csak még szorosabban tartott.
- Annyira hiányoztál, hogy el sem tudom neked mondani. Miért mentél el tőlem? Miért bujkáltál évekig? Tudod milyen nehéz volt a nyomodra akadnom? De tudod mit? Ne is mondj semmit, mert csak az számít, hogy most itt vagy velem és ez már örökké így lesz. – lehelte a fülembe én pedig kezdtem pánikba esni, főleg amikor szája szám felé közelített majd rátapadt. Erőszakosan csókolni kezdett miközben keze a hajamba túrt. Kapálóztam, de nem sok mindent tehettem ellene. Csillogó szemekkel engedett el szinte fel sem tűnt neki, hogy ne viszonoztam a csókját.
- Hoztam Neked ruhát! –nyújtott át egy csomagot majd végigsimított az arcomon. – Ne aggódj, össze fogunk házasodni, de nem most és nem ebben a szakadt ruhában! Öltözz, át szerelmem aztán visszajövök érted és kicsit kimegyünk a friss levegőre, mert nagyon sápadtnak tűnsz. – mondta majd csókot nyomott a számra és otthagyott. Döbbenten meredtem magam elé majd reflexszerűen a csomag után nyúltam majd kiemeltem belőle egy farmert, egy topot és egy kapucnis felsőt. Levettem a menyasszonyi ruhát és kiemeltem a harisnyatartómból a bicskát, amit még azért rejtettem oda, hogy fába véssem kettőnk nevét. Akkor nevetséges ötletnek tűnt, de most életmentő lehet. Gyorsan felrángattam magamra a ruhákat és az ajtóhoz rohantam amit Jake véletlenül nyitva hagyott. Óvatosan kimerészkedtem a folyosóra és végiglopakodtam a fal mellett egészen a lépcsőig. A lépcső alján várt rám a szabadság. Leszaladtam és nagyon bíztam benne, hogy a bejárati ajtó nyitva lesz. Szerencsémre így is történt. Egy nagy udvarra érkeztem ahol több autó is állt és én gondolkozás nélkül beszálltam az egyikbe. Kellannel régen elkötöttünk egy autót és még ma is jól emlékeztem, hogyan kell csinálni. Összekötöttem a megfelelő vezetékeket és remegő kézzel indítottam el az autót. Alig néhány métert tettem, meg amikor elém vágott egy másik autó és megpördülve egyenesen egy fának ütköztem. Még éreztem a vállamba nyilalló éles fájdalmat majd minden elsötétült.
„Jake”
Az én kis szerelmem rögtön kihasználta a kínálkozó lehetőséget és az első adandó alkalommal meg akart lépni. Nagyon büszke voltam, ahogy sikerült ellopnia a kocsit persze eleve megkönnyítettem a helyzetét. Én kis drágám most megint bajba került, de muszáj a saját kárán tanulnia. Innen nem szökhet el. Az én birodalmamban van távol mindentől és mindenkitől. A régi kastélyt még az apám vette meg, de mielőtt befejezhette volna a felújítást meghalt. Az enyém lett és tudtam, hogy csak idő kérdése és Ashley itt fog élni velem. Itt senki nem találhat, rá csak egyedül vagyunk mi ketten. Most két kocsim összetört miatta, de ez legyen a legnagyobb baj. Kiszálltam és hozzásétáltam. Kiemeltem a roncsból és láttam, hogy megvonaglik az arca a fájdalomtól. Legalább megtanulja, hogy legközelebb óvatosabbnak kell lennie. Nagyon meggondolatlan tud lenni, de majd teszek róla, hogy benőjön végre a feje lágya. Az ágyba fektettem és ellenőriztem a karját. Ha minden igaz elrepedt a kulcscsontja, de amíg ilyen felelőtlen nem tudok hozzá orvost sem hívni, mert még valami badarságot mond és azzal tönkretesz mindent. Lassú és fájdalmas lesz a gyógyulás kicsim, de ez az útja annak, hogy felnőj.
„Rob”
Álmatlanul feküdtem és a plafont bámultam. Folyton azon kattogott az agyam, hogy vajon mi lehet a szerelmemmel. A döbbenetes felfedezés, ami ma jutott tudomásomra nem kicsit vágott mellbe. A lány, akit előzőleg bántalmazott Ashley volt. Valami véletlen folytán Jake égett meg a tűzben és miután új arcot csináltatott magának visszatért bosszút állni. Egy film is lehetne, aminek a főszereplője vagyok, de ez most az életem. A riporterek és fotósok folyamatosan itt nyüzsögnek és traktálnak, a kérdéseikkel mintha nem lenne éppen elég bajom. Hol lehet? Bántotta? Meg tudnám ölni azt a szemétládát csak, tudnám, hol van. Annyira tudtam, hogy valami nincsen rendben vele. Mindig ott volt amikor Ashleyvel történt valami és rögtön segített neki, hogy a bizalmába férkőzzön. Én meg itt fekszek kábán a nyugtatótól, amit akaratom ellenére nyomtak belém és legszívesebben hangosan zokognék ahelyett, hogy a világ minden pontját végigkutatnám utána. Küzdöttem, hogy ébren tudjak maradni de a szemhéjam elnehezedett és elnyelt a sötétség.
„Ashley”
Hangos sikításra ébredtem és eltartott pár pillanatig mire rájöttem, hogy a saját sikításom hallom. Az iszonyatos fájdalom nem akart szűnni a vállamban és egész testemben remegtem. Hamarosan Jake tűnt fel az ágyam mellett és a számhoz tartott szívószálon keresztül mohón inni kezdtem.
- Nagyon rosszul nézel ki életem! Fáj valamid? – kérdezte atyáskodó hangon és végigsimított verejtéktől csillogó homlokomon. A helyzet abszurdságán legszívesebben felnevettem volna. Már ki tudja, hányadszor akar megölni és aztán úgy tesz, mintha nem értené, mi történik velem.
- Miért bántasz folyton? – préseltem ki magamból a kérdést.
- Kicsim valószínűleg beütötted a fejed. Én, soha de soha nem tudnálak téged bántani. De olyan kis esztelen vagy, hogy mindig valami baleset ér. – nézett rám gyengéden én pedig úgy éreztem lassan elvesztem a józan eszem.
- Kihívom az orvost hozzád szerelmem, mert úgy érzem, nagyon magas lázad van. – puszilta meg a számat majd kiment. Elfordítottam a fejem mire azonnal éles fájdalom nyilallt a vállamba. Számra haraptam, hogy ne üvöltsek fel, de a szemeimet ellepték a könnyek. Hol vagy Rob?
- Fel is hívtam az orvost, hamarosan itt lesz! – ült le mellém és megfogta a kezem. El akartam rántani, de erősen szorította.
- Mit akarsz csinálni velem? Miért hoztál ide? – néztem rá félve.
- Végre valóra váltjuk az álmainkat pici Ashley. Tudod, hogy még mindig szeretlek annak ellenére, hogy majdnem megöltél. – húzta össze a szemöldökét. – De megbocsájtom és hajlandó vagyok mindent újrakezdeni.
- Te voltál az, aki majdnem megölt! – kiáltottam fel mire felpattant és a hajamba markolva hátrarántotta a fejem. Felsikítottam mire kicsit engedett a szorítás.
- Ezt nem akarom többé hallani! Megjött az orvos. – szólt majd leszaladt a lépcsőn és nemsokára már az orvossal jött vissza.
- Itt is van doktor úr! Én most egyedül hagyom Önöket, míg megvizsgálja. – mondta majd fenyegetően nézett rám és szája elé tette az ujját. Rögtön megláttam a kiutat és reménykedve néztem az orvos szemébe. Ahogy becsukódott az ajtó megragadtam a kezét és halkan suttogva kértem a segítségét. Láttam, hogy felismert és megígérte, hogy segít nekem kiszabadulni. Helyre tette a vállamat, ami szerencsére csak megrándult majd beadott egy fájdalomcsillapító injekciót és biztosított arról, hogy ahogy a kocsijába ért azonnal hívja a rendőrséget. Hálásan szorítottam meg a kezét majd néztem, ahogy kisétál a szobából. A gyógyszertől kissé kábultan hajtottam vissza fejem a párnára és már majdnem elaludtam, amikor a ház csendjébe lövés hangja hasított
