Sziasztok!

Még mindig nem vagyok otthon így csak nagyon rövid részeket tudok írni de talán nem is baj így legalább betekinthettek kicsit a srácok életébe.Az esetleges hibákért bocsánat de nincs időm most át nézni.Ahogy hazaérek csinálom a meghívós blogot és ott már szép hosszú részeket fogtok kapni.
Addig is nézzétek meg,hogy alakul Ashley élete:



„Ashley”

Ryan háza hatalmas volt, tele luxuscikkekkel. Rövidnadrágban és pólóban jött elém, szokatlan volt így látni az öltöny és nyakkendő után.
- Ashley! Üdvözlöm! Könnyen idetalált?
- Köszönöm, nem volt probléma! Ne haragudjon a tegnapi miatt!
- Nem történt semmi. Jöjjön, beljebb máris megmutatom a szobáját! Ma este már jelenésünk van, de előtte még van ideje kipakolni és kényelmesen elhelyezkedni.
- Köszönöm ez igazán kedves Öntől!
- Ez csak természetes! – mondta majd felkapta a táskáim és a lépcső felé indult.
- Egy fenti lakosztályt készíttettem elő. Nagyon kényelmes és szép kilátás nyílik onnan a kertre.
- Remek lesz –mosolyogtam és követtem őt.
Lenyűgöző volt az egész ház. Semmi cicoma, semmi hivalkodás. Visszafogottan és ízlésesen volt berendezve rögtön otthon éreztem magam bár kicsit aggódtam nem fogok-e eltévedni.
A szobám varázslatos volt. Hatalmas franciaágy terült el a szoba közepén, rajta habos fehér-rózsaszín ágynemű. Az egész szobát vastag, puha szőnyeg borította, az ággyal szemben kandalló helyezkedett el.
- Megfelelő? – mosolygott Ryan.
- Csodálatos! – mosolyogtam vissza.
- Akkor most itt is hagynám. A szekrényben talál pár ruhát, ami a mai alkalomhoz illik, ha nem megfelelő szóljon és elugrunk venni valami szépet! – villantott rám ismét egy gyönyörű mosolyt majd kisétált a szobából behúzva maga mögött az ajtót. Ostoba vigyorral az arcomon körbejártam a szobát és végigsimítottam mindenen. Az egyik ajtót kinyitva hatalmas fürdőszoba tárult elém, a másik ajtó pedig a gardróbszobát rejtette ahol cipők és ruhák tömkelege várt arra, hogy megcsodáljam. Azt hittem a Runwayben eltöltött idő elég volt ahhoz, hogy hozzászokjak ekkora mennyiségű ruha látványához, de tévedtem. Oké Ashley szedd össze magad és ne húzd az időt! – szóltam magamra és „munkához”láttam.

„Ryan”


Meglehetősen nehéz volt úgy a házban tartózkodnom, hogy tudtam Ashley odafent öltözködik. Hiába, na, nem tudok a farkamnak parancsolni! Szerencsére jó messze van a szobája az enyémtől így nem lesz olyan nagy a kísértés és az sem valószínű, hogy összefutok vele. A közeledő léptek zajára felkaptam a fejem és egy pillanatra elállt a lélegzetem. Nem csalódtam Ashleyben kihozta magából a legtöbbet és észvesztően gyönyörű volt.
- Nekem lesz ma este a legszebb párom a partin! – léptem hozzá. Rám mosolygott és ő is végigmért.
- Köszönöm! Én sem panaszkodhatok! – szólalt meg végül. Kikísértem az autóhoz és elindultunk. Az úton nem sokat beszélgettünk, ami rám nem volt jellemző általában dőlt belőlem a szó. Ő is a gondolataiba mélyedt, nem is szerettem volna megzavarni felesleges fecsegéssel. Időben érkeztünk, a karomat nyújtottam neki és a kamerák kereszttüzében felsétáltunk a lépcsőn. Bájosan mosolygott és szinte mindenkit ismert, ideális partnerre találtam személyében. Rengeteg embernek bemutatott, az este jobban nem is sikerülhetett volna. Hazaérve megköszöntem neki a csodás estét majd néztem, ahogy felsétál a szobájába. A hálószobámba mentem ás lezuhanyoztam majd egy ideig az ágyam szélén ültem és csak néztem magam elé.Nem tudtam mi bajom lehet, de valami nem volt az igazi. Nem találtam a helyem ezért kimentem az erkélyre és rágyújtottam. Füstkarikákat eregetve igyekeztem rájönni mi lehet velem a baj. Rengeteg pénzem van, a csajok buknak rám, az üzleti életben is sikeres vagyok. Nem kellene azt éreznem, amit most érzek, de valami mintha ma éjjel megváltozott volna bennem. Rákönyököltem a korlátra és a semmibe révedtem. Ashley biztosan alszik már odafent. Levette a csipkecsodát, amit ma viselt és most vékony kis hálóingben alszik a paplan alatt. Ennél tovább nem mertem menni még gondolatban sem. Egy biztos Liam a legjobb csajt szerezte meg nekem. Annyira aranyos tud lenni, amikor nevet, vagy amikor zavarba jön egy érintéstől vagy szótól. Mielőtt végleg elvesztettem volna az eszem úgy döntöttem kimegyek a konyhába és iszok valamit.
A konyhába belépve egyenesen a hűtőhöz mentem és narancslevet vettem elő. Kiöntöttem a pohárba és az ablakhoz állva elmélkedtem, amikor halk szinte alig hallható léptek zaja hangzott fel a hátam mögött. A sötét konyhában megfordulva Ashley körvonalait láttam meg. A kapcsolót kereste és mivel nem találta tapogatózva igyekezett eljutni az asztalig.
Mosolyogva figyeltem őt, ahogy lassan felém közeledett. Az én szemem már hozzászokott a sötétséghez az övé kevésbé így egyenesen a karjaimba sétált. Halkan felsikított és mellkasomra tapasztotta a kezét.
- Hangosabban is tudok sikítani hallja!? A ház tulajdonosa egy magas, izmos férfi, aki bármelyik percben felébredhet és péppé verheti, ha nem tűnik el most azonnal! – püfölte a mellkasomat, ami őszintén szólva nagyon tetszett.
- Ashley nincsen semmi baj! – szólaltam meg halkan.
- Komolyan mondom, hogy nagyon megbánja, ha vele húz ujjat! Erős és tökéletes kondiban van szóval… Honnan tudja a nevem? – állt meg az ütlegelésben.
- Én vagyok az. Tudja az erős és izmos férfi, aki bárkit péppé ver. –mosolyogtam.
- Most elég hülyén érzem magam.
- Ne tegye, aranyos volt! – mosolyogtam még mindig és nem engedtem el.

„Ashley”

Ennél idiótább szituációba már nem is keveredhettem volna. Most, hogy kiderült nem rabló tart a karjaiban, hanem az eszméletlenül jóképű „főnököm”, már éreztem az összetéveszthetetlen illatot, ami rá volt jellemző. A parfüm keveredése a cigarettafüsttel és a testéből áradó meleg felébresztette az érzékeimet és nem szívesen húzódtam el de muszáj volt.
- Igazán sajnálom csak megszomjaztam és gondoltam lejövök inni valamit! – léptem hátrébb.
- Semmi gond, de tényleg! Kicsit el van dugva a kapcsoló, de máris felkattintom. – mondta és ellépett mellőlem. Hamarosan fény borította el a konyhát és ekkor jött a második megrázkódtatás. Mert az csak egy dolog, hogy a nagy ijedtségben nem eszméltem rá,hogy a főnököm tart a karjaiban de,elképzelni sem tudtam,hogy nem vettem észre,hogy meztelen mellkasát ütögetem. Csak egy hosszú nadrág volt rajta, felül semmi és észbontóan mosolygott. Mivel azt hittem senkit sem találok már lent így én sem vittem túlzásba az öltözködést és a rövid csipkehálóing felé nem vettem köntöst. Megborzongtam, ahogy végignézett rajtam és csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire szeretnék végigsimítani meztelen mellkasán.
- Üljön, le töltök valamit! – mutatott egy székre.
- Köszönöm, de nem vagyok szomjas! – feleltem és hátrálni kezdtem.
- Hiszen azért jött le! Jöjjön csak, igyon meg velem egy pohár pezsgőt!
Fejemben azonnal megszólalt a kis hang: Ashley ez rossz párosítás! Hát igen jó pasi, pezsgő, üres ház ezt nem nekem találták ki.
- Köszönöm, de most inkább valami alkoholmenteset innék. – ültem le végül.
- Rendben! – mondta és narancslevet töltött. Leült velem szemben és elém tette a poharat majd várakozóan nézett. Lassan belekortyoltam az italba végig magamon érezve a tekintetét.
- Liam telefonált és érdeklődött. – szólalt meg.
- Megtudhatom mit mondott neki?
- Csupa jót! Félti Önt. – mosolygott.
- Engem? Na és miért? –mosolyodtam el én is.
- Attól fél, hogy valami udvariatlan dolgot csinálok Önnel. – szélesedett a mosolya én pedig éreztem, hogy forróbb lett az arcom és felpezsdült a vérem belegondolva a lehetőségekbe.
- Mindig feleslegesen aggódik! – szóltam, amire nem érkezett válasz csak még szélesebb mosoly. Úgy döntöttem itt az ideje, hogy visszavonuljak.
- Még két estély van, hátra aztán el kell utaznom körülbelül két hétre. – szólalt meg mielőtt szóra nyithattam volna a számat.
- Rendben.
- Szeretném, ha addig is itt maradna, mert, ahogy megérkezem, rögtön egy nagyon fontos estélyen kell részt vennem.
- Semmi probléma! Viszont ha nem bánja én visszavonulnék, mert már nagyon későre jár.
- Természetesen. – ugrott fel, amikor látta, hogy felállni készülök. Teljesen el tudott varázsolni az udvariasságával az összes többi jó tulajdonsága mellett.
Azon az estén sokáig forgolódtam, és amikor végre álom jött a szememre Ryan és Rob állt egymással szemben és úgy éreztem teljesen elveszek nélkülük.
Másnap semmi említésre méltó nem történt. A parti nagyon jó volt Ryan sok üzleti partnerrel megismerkedett, akik még jól jönnek neki. Az elutazási előtti estén nagyon későn értünk haza és legnagyobb csalódásomra egy cseppnyi víz sem folyt a zuhanyrózsából. Mivel el sem tudtam képzelni, hogy fürdés nélkül feküdjek le ezért gondoltam megkeresem Ryant aki - mint említette – mindig későn fekszik le és szólhatok, neki bármi probléma van. Felkerekedtem és a nappaliba mentem hátha ott találom. Nem volt ott így továbbmentem és körbejártam a földszintet. Kopogtattam az ajtókon és ahonnan nem érkezett válasz benyitottam. Már éppen a folyosó végén jártam, amikor az egyik ajtó mögül zajt hallottam. Kopogtam, de nem érkezett válasz így benyitottam. Attól ami odabent várt elakadt a szavam.

Továbblépés

Sziasztok!

Sajnos nem tudtam annyit írni Nektek amennyit szerettem volna de bepótolom ígérem!
Most kaptok egy kis ízelítőt abból,hogy mi várható a zárt blogban. Kicsit szabadabban több témában fogok Nektek írni. Lesz itt kérem minden:bonyodalom,veszekedés,szex,romantikus pillanatok.
Szeretnélek megkérni Titeket,hogy ha lehet véleményezzétek ezt a részt,hogy lássam mennyire nyeri el a tetszéseteket. Ez még csak picike változás a többit a zárt blogba tartogatom! Ahogy tudok írok Nektek többet és a meghívók is mennek amint elkészül a másik oldal!
Szép napot!

Ariana








„Rob”

Kényelmesen elnyúltam a kanapén, kezemben pezsgős pohárral, szemem félig lehunyva. Élveztem a nyitott teraszajtó felől beáradó hűvös szellőt és hallgattam a tenger halk morajlását. A lány észrevétlenül osont be. Hozzám lépett kivette kezemből a poharat és kiitta a tartalmát majd fölém hajolt és hajamba markolva hátrahúzta a fejem. Megnyalta ajkát majd lassan szenvedélyesen megcsókolt, amitől észvesztő vágy vett rajtam erőt. Elhúzódott tőlem én ajkammal ajka után kaptam, de ő csak kacéran mosolyogva rázta a fejét és megszabadulva a szexi fehérneműt takaró köntösétől a hálószobám felé indult. Azonnal felpattantam és sejtelmesen mosolyogva néztem távolodó alakját.
- Ennyi! – hallatszott valahonnan hátulról és Andy máris visszatért mosolyogva és tele energiával, mint mindig. Már harmadszor vettük újra a jelenetet, persze miattam. Nem viselkedtem profi színészhez méltóan de Ashley olyan elviselhetetlenül hiányzott, hogy egy percre sem tudtam kiverni a fejemből. Nyilván hülyén viselkedtem és nem éppen a legjobb megoldást választottam, de teljesen megijesztettek az érzelmeim. Az meg végképp betette a kaput, hogy féltékeny lettem egy pasira pedig Ashley semmit sem ígért, nem a tulajdonom még csak meg sem csókoltam soha. Semmi jogom nem volt ekkora balhét rendezni.
- Rob jössz este a tengerpartra? – lépett hozzám Andy. Gyönyörű ez a kis csaj és nagyon jó színésznő. 18 éves létére úgy alakítja a gaz csábítót, hogy bizony alaposan megemelkedik a pulzusom, de bizonyos testrészeim is önkéntelenül működésbe lépnek tőle. Nem kellene ettől szemét disznónak éreznem magam, mert végül is ezek természetes férfi reflexek, de mégis lelkiismeret furdalásom van. Hiányzik Ash és mégis meg tud mozgatni más lány is. Mielőtt végleg elmerültem volna az önsajnálatban eszembe ötlött, hogy Ashley sem zavartatta magát és valószínűleg éppen más férfi karjaiban múlatja az időt.
- Ott a helyem! – mosolyogtam rá vissza majd feltápászkodtam és elindultam, hogy megszabadítsanak a rám rakott sminktől és végre átvehessem a ruháimat. A délutánt alvással töltöttem aztán újult erővel indultam a partra. Lent volt az egész stáb és egy eldugott helyre mentünk tovább ahol rajtunk kívül senki más nem volt. Fantasztikusan szép hely volt, szívesen felfedeztem volna, ha nem jön oda percenként valaki, hogy pár szót váltson velem.
Végül megunva a vég nélküli beszélgetést egy adott pillanatban megléptem. Leültem egy sziklára és élveztem a festői szépségű képet, ami elém tárult.
- Nem baj, ha kicsit megzavarlak? – hallottam meg a hátam mögül Andy hangját. Hátrafordultam és rámosolyogtam. Nagyon csinos volt derékig érő hajával, szűk ujjatlan felsőben és rövid nadrágjában, ami sokat sejtetően simult fenekére.
- Gyere csak! – ütögettem meg a sziklát magam mellett. Leült majd egy ideig szótlanul csodálta a tengert.
- Mi bánt Mr.Pattinson? – fordult hozzám végül halvány mosollyal az arcán.
- Honnan veszed, hogy bánt valami?
- Félrevonultál és bánatosan lógatod az orrod.
- Összezavarodtam.
- Ha el szeretnéd mondani miért, itt vagyok és meghallgatlak! –tette térdemre kezét.
- Nem szeretnélek ezzel untatni.
- Egyáltalán nem untatnál. Gyere, sétáljunk egyet és közben mondd el mi bánt! Itt senki sem fog ránk találni sem megzavarni. – nyújtotta a kezét, majd felhúzott és sétálni kezdtünk a homok lepte parton.
- Odahaza kezdett kialakulni valami köztem és egy lány között. Nagyon szép, kedves, okos és a legkevésbé sem érdekelte, hogy színész vagyok. Úgy éreztem ő tényleg az embert látja bennem, hogy megérti, ugyanolyan vagyok, mint bárki más. Elszúrtam a dolgot elég sokszor. Több lehetőségem lett volna, hogy elmondjam, mit kezdek érezni iránta. Vágytam a csókjára mégis ahányszor megtörténhetett volna mindig megzavartak és én hülye gyerek módjára mentegetőztem és kimagyaráztam a helyzetet. Aztán túl késő lett. –mondtam miközben leültünk a puha homokra.
- Mi történt?
- Talált magának valaki mást. Éppen azon voltam, hogy feltárjam, előtte mit érzek, amikor a saját fülemmel hallottam, hogy a barátnőjének elmondja milyen jó pasit talált magának. Az már csak hab volt a tortán, amikor a pasi is megjelent és szólt neki, hogy már a szobákat is lefoglalta.
- Sajnálom! Vele nem beszéltél erről?
- Próbáltam, de végül már én sem tudtam mit akarok.
- Így szabad lettél. Vagy vár otthon a másik lány?
- Ashley? Ó nem ő nem vár rám ezt világosan megmondta.
- Akkor miért élsz még mindig a múltban? Hagyod, hogy egy elrontsa a forgatást, nem tudod élvezni ezt a szépséget ami, körülvesz, és nem adsz esélyt másnak, holott tudod, hogy ő nem fog Rád várni.
- Különleges lány volt.
- Számtalan különleges lány van még a földön csak nyitott szemmel és főleg nyitott szívvel kell járnod!
- Te honnan tudsz ennyi mindent a világról? –mosolyogtam rá.
- Így születtem- vigyorgott teli szájjal.
- Köszönök mindent! Sokkal jobban vagyok. Igazad van, most már elkezdek élni is egy kicsit.
- Nagyon helyes! – mondta elkomolyodva és szótlanul nézett maga elé.
Most meg vajon mi lehet a baj? Úgy döntöttem hagyom, hogy kicsit magába mélyedjen és csendben néztük a tenger hullámzását. Hosszú haja arcomhoz ért, ahogy a szellő meglebbentette. Nagyon finom illata volt és gyengéden cirógatott. Bőre halvány barnára sült, feszes combja kivillant a rövidnadrágból. Igyekeztem nem feltűnően nézni, de vonzotta a tekintetem. Elmosolyodtam majd tekintetem újra előre szegeztem. Szemem sarkából láttam, hogy ő is engem méreget ettől önkéntelenül is mosolyra húzódott a szám.
- Mi ez a mosoly?- törte meg a csendet.
- Jó kedvem lett. – fordultam hozzá.
- Rob lenne itt valami, de nem tudom meg merjem-e kérdezni. Valójában ezen gondolkozom már egy ideje.
- Ezért volt ez a nagy csend? Valami baj van Andy? Tudok segíteni? –néztem rá aggódva.
- Igen, nem igen. – mosolygott félénken. Tetszett ez a sajátos válasz.
- Na és miben tudok segíteni? – vigyorogtam. Mély levegőt vett és közelebb húzódott hozzám. Értetlenül és hülye fejet vágva néztem rá.
- Andy? – szólaltam meg. Kezeivel tétován a hajamba túrt és nyitott ajkamra tette ujját, hogy elhallgattasson. Ujját ajka váltotta fel és gyengéden szívni kezdte felső ajkam. Rövid idő után visszacsókoltam, majd mikor rájöttem mit teszek elhúzódtam.
- Andy ezt nem volna szabad. – mondtam feldúltan, mert a csók nem hagyott hidegen.
- Olyan mindegy már nem? – húzódott távolabb és szomorúan nézett maga elé. Próbáltam lenyugtatni feldúlt lelkemet, de valamit elindított bennem, ami jó volt, amire vágytam.
- Figyelj én.. – kezdtem.
- Nem kell mondanod semmit. Ne haragudj, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak! - szakított félbe.
- Nem arról van szó. Az van,hogy.. – próbáltam folytatni.
- Ezzel csak kellemetlenebb helyzetbe hozol. Tudom, vannak érzéseid a másik lány felé. Nem is vagyok szerelmes beléd vagy ilyesmi csak irtó jó pasinak tartalak és gondoltam egyszer élünk, és ha már egy irányba sodort a sors, akkor…
- Andy én is meg akarlak csókolni Téged! – vágtam a szavába.
- Hogy mi? – kapta felém a fejét.
- Gyere ide! –mondtam gyengéden és az ölembe húztam. Mielőtt egy szót is szólhatott volna rátapadtam az ajkára. Csókomat rögtön viszonozta és egyre jobban befészkelte magát az ölembe, karjait nyakam köré kulcsolta. Átdugtam nyelvem a szájába, amitől feszítő vágy futott végig rajtam. Hirtelen mozdulattal megfordultam így alám került. Lábait összekulcsolt és szorosan magához húzott vele. Feléledő férfiasságomat megérezve enyhített kicsit a szorításom, de ugyanolyan mohón csókolt, szinte felfalt.
- Andy, hé! Várj! – próbáltam elhúzódni tőle. Lassan elvált ajka az ajkamtól és fátyolos tekintettel nézett rám. Ritkán volt részem szebb látványban, mint ez a fiatal lány, aki szinte remeg a csókomtól.
- Mi történt? – kérdezte rekedten. – Nem volt jó? – kerekedett el a szeme. Nyilván neki olyan jó volt, mint ahogy azt éreztem is. Lábaival még mindig átfogott és ezzel csípőmet csípőjéhez szorította. El kellett szakadnom tőle, mert kezdett kényelmetlenné válni a helyzet.
- Lehetetlen, hogy nem érzed – mosolyodtam el szememmel nadrág irányába mutatva.
- Oh! – pirult el.
- Ha nem haragszol én most inkább leülnék melléd, mert kezd kicsit szűk lenni a hely. Ha érted mire gondolok!- kacsintottam rá mire lábait leengedte és én le tudtam gördülni. Felültünk és némán meredtünk magunk elé.
- Nagy álmom vált valóra azzal, hogy Veled játszhatok egy filmben! Ez a csók pedig fantasztikus volt.
- Ne viccelj miért volt ez valóra vált álom?
- Mert mint már mondtam tetszel nekem és szexuálisan is vonzódom hozzád. Nézd Rob nem vagyok egy szégyenlős lány! Nem volt sok pasim, de ha kínálkozik egy olyan alkalom, mint a mostani nem tudom kihagyni. Kérlek, ne tarts könnyűvérűnek! Azt akartam, hogy ezt tudd! Én vonzódom hozzád! Ha jól látom én is tetszem egy kicsit neked.
- Gyönyörű lány vagy! – simítottam félre egy hajtincset az arcából.
- Mit gondolsz rólam?
- Semmiképpen nem tartalak könnyűvérűnek. Fiatal vagy élsz a lehetőséggel, nincs ebből semmi probléma. Másrészről én sem zárkózom el semmi elől.
- Akkor történhet közöttünk több is? –nézett rá reménykedve.
Nem szóltam semmit csak óvatos csókot nyomtam a szájára.
- Semmi sem kizárt, maradjunk ennyiben. – mondtam majd felugrottam és a kezemet nyújtottam neki.

Blogajánló

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani legkedvesebb olvasóm blogját.
A Történetről:
A story egy 17 éves lány nem mindennapi álmáról szól. Az apja filmrendező, és szeretne a nyomdokaiba lépni. Azzal, hogy apja szárnyai alá veszi, nem is sejti, hogy az eddigi nyugodt élete, milyen gyökeres változásokon megy keresztül. Ha kíváncsi vagy, hogyan alakul a sorsa olvasd el...

Megtalálhatjátok a bloglistámban "Szerelem a kulisszák mögött" címmel.

Az új élet kapujában

„Ashley”


Rob utolsó mondataira toppantam be és az igazat megvallva cseppet sem voltam kíváncsi miket mondhatott előtte. Ez a nap nem az enyém az már tuti. Valahol megértem őt. Félreérthető volt a helyzet, aminek a részese lett, és ha fordított esetben történik meg valószínűleg én is így reagáltam volna. De miért kellett vérig sértenie, amikor már ott voltam és biztos lehetett benne, hogy hallok minden egyes szót? A lépcsőn rohantam le nem vesződtem a lifttel. Kellan a kijáratnál kapott el.
- Ash! Várj már meg! – kapta el a karom.
- Nem akarok most erről beszélni Kellan! –forgattam a szemem.
- Meg kell hallgatnod! Tudom, hogy nincs jogom ezt kérni azok után, amit hallottál, de kérlek, ne haragudj rá!
- Semmi baj Kellan!
- Tudod, kinek adod ezt be! De értsd meg, hogy Rob nem olyan, mint például én. Ő érzékeny srác, hajlamos sok mindent félreérteni. De nem rossz ember.
- Nézd, én sosem mondanám azt, hogy rossz ember. Tévesen ítél meg engem, rosszat feltételez rólam és ez nem lehet alapja semmilyen kapcsolatnak.
- Ennyi? Csak így eldobod azt, amiért nem is olyan régen még bármire képes lettél volna?
- Nem mondom ki, amit most gondolok Kellan, mert nem akarlak megsérteni. Csak egy kérdésem lenne. Ha annyira fontos vagyok neki, annak ellenére is, amit gondol, rólam akkor miért te mentegetőzöl helyette és kérsz újabb esélyt? Ő hol van?
- Ashley.. – kezdte, de félbeszakítottam.
- Ne kérlek, ne kezdd el védeni őt! Komolyan mondom, lassan már ügyvédnek elmehetnél, olyan jó kis védőbeszédet állítasz össze. – mosolyodtam el halványan. Valószínűleg észrevette, hogy most nem okos dolog tovább firtatni a dolgot, mert rögtön átkapcsolt a laza Kellanre.
- Gondolj csak bele! – állt mögém és tett széles mozdulatot a kezével. – Dr. Kellan Lutz! – ezen nevetnem kellett, de a kilépő Robot meglátva arcomra fagyott a mosoly.
- Ash beszélhetnénk? – kérdezte sápadt, elkínzott arccal. Megfordult a fejemben, hogy nemet mondok és sarkon fordulok, de nem tudtam megtenni.
- Van pár percem.
- Feljönnél?
- Rendben. De tényleg nincs sok időm.
- Az a pár perc elég lesz.
- Jó akkor én megyek. Később beszélünk.. mindkettőtökkel. – csókolt arcon Kellan.
Rob mögött lépkedve felsétáltunk a lakásba. Kitárta előttem az ajtót majd előreengedett és ő is belépett. Megálltam a szoba közepén és kérdőn néztem rá.
- Először is szeretném, ha megbocsájtanál! Nagyon ideges voltam és végig sem gondoltam, hogy mit mondok. Az utóbbi pár napban úgy éreztem, hogy kezd valami kialakulni kettőnk között. Lehet, hogy én értettem félre..
- Nem értetted félre valóban így történt. – szakítottam félbe.
- Akkor miért Ashley? – lépett hozzám.
- Mit miért? – kérdeztem és a torkom fájdalmasan elszorult.
- Miért vagy azzal a másik férfival? – A fájdalom végigcikázott bennem. Hát nem ad lehetőséget, hogy megmagyarázhassam a dolgokat? Rögtön úgy állítja be, hogy Ryan és köztem van valami.
- Ryan nagyon kedves. – vontam meg a vállam.
- Neked ennyi elég?
- Mellesleg tagadhatatlanul nagyon jól néz ki.
- Ashley kérlek, ne szórakozz velem! – ragadta meg a karom.
- Nézd Rob be kell látnunk, hogy ez egy halott dolog köztünk. – mondtam miközben a gyomrom görcsbe rándult a kimondott hazugságok miatt.
- Így gondolod?
- Te nem bízol bennem! – rántottam ki a karomat.
- Képtelen vagyok, ha azt kell látnom, amit ma láttam.
- Akkor mit tehetnék még? Ha bizalom, nincs, akkor mi van? Mire akarod építeni ezt az egészet?
- Kérdések, amikre te sem tudod a választ. – lépett el tőlem fájdalmas arckifejezéssel.
- Miért csak nekem kell tudnom mindenre a választ? Válaszolj Te! Mi a válasz? Mi a megoldás?
- Én most elutazom. Fél évig forgatunk egy filmet Európában. Ha visszajöttem mindent megbeszélünk.
- - Értem. Szóval tegyem félre az érzéseimet fél évre és utána majd visszajössz és boldogan élünk, míg meg nem halunk? Ez nem az egyik kibaszott filmed, aminek happy end a vége. Nem vagyok egy naiv kislány, aki fél éven keresztül vár valakire, akiről nem is tudja, hogy igazán az övé-e.
- - Ash hallgass meg!
- - Nem. Te fogsz meghallgatni! Elutazol? Oké menj csak. Elhagysz? Rendben tedd azt, ha neked így jó. De ne várj arra, hogy én itt leszek, mikor visszajössz. – mondtam és felkaptam a táskám.
- Várj már, maradj itt! – kapott utánam.
- Nem, nem fogok itt maradni. Élni fogom a saját kis életemet! . Hát légy boldog Robert Pattinson és remélem, a hírneved fel fog melegíteni hideg éjszakákon! – mondtam majd becsapva magam mögött az ajtót kiszaladtam az utcára. Túlságosan zaklatott voltam, de erőt vettem magamon és lesiettem a garázsba ahol kocsiba pattantam és elhajtottam. Nem hagyhattam, hogy maga alá gyűrjön ez az érzés. Mégis mi ütött belém? Hisz ez még nem szerelem, de akkor mi? Mostanában újra előjöttek a rémálmaim is, nem csoda, ha rosszak az idegeim. Meg kell nyugodnom és elfelejtenem őt. Szerencsére nem volt nagy a forgalom így hamar megérkeztem. Belépve a hazatérés nyugalma árasztott el. A hűtőhöz sétáltam és kivettem belől egy üveg whiskyt. Mindig tartottunk itthon bár nem tartoztunk a nagy piások közé Clara néha szeretett inni egy picit, és ha vendégek voltak őket is ezzel kínáltuk meg. Nem engedem meg, hogy fájjon ismételtem magamnak mániákusan és a tetejét lecsavarva nagyot húztam az üvegből. Nyelőcsövemet végigégette az erős ital, de most nem érdekelt. A falnak dőltem és lassan lecsúsztam a földre. Fejemet a falnak vetettem és befelé nyeltem a könnyeim. A whisky gyorsan fogyott én pedig kezdtem jobban érezni magam már mosolyogni is tudtam azon, hogy nem bírom ökölbe szorítani a kezem. Sőt egyenesen viccesnek találtam. Az egész életem egy nagy vicc volt és én voltam benne a bohóc.



„Kellan”


Már 10 perce nyomtam azt a rohadt csengőt, de még mindig nem nyitotta ki az ajtót.
- A rohadt életbe Ashley nyisd ki végre azt a kurva ajtót!- kiabáltam mire valahonnan előkerült a házmester. Miután meggyőztem, hogy nem vagyok elmebeteg csak ideges és elmagyaráztam neki, hogy Ashnek akár baja is lehet kinyitotta nekem az ajtót.
A látványtól majdnem lehidaltam. Gyorsan kitessékeltem a mögöttem lépkedő házmestert megnyugtatva, hogy Ash jól van majd gyorsan bezártam az ajtót és odalépkedtem hozzá.
A földön ült és mosolyogva nézte a tenyerét.
- Ash! Jól vagy? – guggoltam le hozzá.
- Kellan!- kiáltott fel mikor meglátott.
Rögtön megcsapott a belőle áradó alkoholszag és szememmel az üveg után kutattam.
- Mit művelsz kicsi lány? – emeltem fel a fejét. Szeme lázasan csillogott, és csak a bolond nem láthatta milyen fájdalom tükröződik benne. A torkom összeszorult és a szívem tájékán is fájó bizsergést éreztem.
- Csak felújítottam egy régi barátságot Mr. Jack Danielssel. –mosolygott és felemelte a már majdnem üres üveget.
- Ezt mind Te ittad meg? – néztem rá csodálkozva.
- Nem volt itt senki, akivel megihattam volna. Tudod mi a nagyon vicces?- nevetett, mint egy eszelős.
- Mi kicsim? – néztem rá szomorúan.
- Nem tudok felállni. – hahotázott.
- Ez nem vicces, ez inkább szomorú nem? –simogattam meg az arcát. Elkapta a kezem és mosolyogva nézett rám.
- Nem fogsz elmenni?- nézett rám még mindig mosolyogva és olyan volt, mint egy kislány. Egy nagyon szép és nagyon szomorú kislány. Gyengéden a karjaimba vettem és puszit nyomtam a hajára.
- Nem fogok elmenni. Itt maradok, ameddig csak szükséged van rám. – suttogtam a fülébe.
- Akkor jó. Nem félek, ám egyedül csak tudod, nem tudok felállni. – nevetett majd nevetése átcsapott zokogásba. Egész testét rázta miközben óvatosan leültem vele a fotelbe.
- Csss semmi baj kicsim! Sírd csak ki magad!- simogattam a hátát miközben fejét nyakamba fúrta. Hangosan zokogott és kis keze között szorongatta ingemet. Pár perc múlva elernyedtek az izmai és keze is lecsúszott a vállamról. Elaludt.
Végigfektettem a kanapén és a hálószobájába mentem. A szekrényből kivettem egy tiszta ágyneműt majd miután áthúztam és elrendeztem az ágyat kimentem érte és óvatosan az ágyra fektettem majd betakartam és kimentem a konyhába.
A fáradtság ólomsúlyként nehezedett rám és nagyot húztam a whiskyből, hogy enyhítsen kicsit a mellkasomban érzett nyomáson.



„Ashley”

Hasogató fejfájásra ébredtem és nem tudtam, hogy kerülök az ágyamba.
Megpróbáltam felülni erre a fejfájás mellé még nagyon erős hányinger is rám tört.
Nem emlékeztem semmire hiába próbáltam meg visszagondolni a múlt éjszakára.
A fájdalom a mellkasomban ismerős volt, de még próbáltam visszafojtani a rám törő érzelmeket, amiket a számomra olyan kedves személy ébresztett bennem tőrt döfve a szívembe.
Emlékeimen és kábultságomon túl egy hang jutott el a tudatomig. Hirtelen ugrottam fel és lopóztam a csukott ajtóhoz.
- Igen megnéztem alszik. Legszívesebben megölném. Már fenem rá a kést!- hallottam kintről az ismeretlen férfihangot és szívem a torkomban dobogott.
Pánikomat leküzdendő gyorsan a fürdőszobába szaladtam és bebújtam a zuhanyzóba behúzva magam mögött a függönyt. Fejemet a csempének támasztottam, amitől kicsit enyhült a sajgás, de máris összeszorult a gyomrom mikor rájöttem mit művelek.
„Gratulálok Ashley! Egy pszichopata gyilkos épp most készül lemészárolni és Te a zuhanykabinba bújsz”
A léptek közeledtek felém és a zuhanyrózsával a kezemben ütésre készen álldogáltam.
Egy kéz húzta el a függönyt és kapta el lesújtani készülő kezemet.
- Ashley! Jó ég hát meg mi a francot csinálsz itt? Meg akarsz ölni? – fogott le Kellan.
- Ne haragudj! Azt hittem egy gyilkos van itt. – néztem rá és amint kimondtam a szavakat nekem is óriási baromságnak tűnt.

„Kellan”

Miután Ash majdnem leütött segítettem neki kimászni és leültettem az ágyra.
- Jól vagy?
- Persze. Nálam mindennapos, hogy meg akarok valakit ölni a zuhanyrózsával- erőltetett mosolyt az arcára.
- Hát elég sajátos módszer az már biztos- mosolyogtam vissza rá.
Felém fordította fejét és megsimogatta az arcom.
- Tudtad, hogy régen szerelmes voltam beléd? – mosolygott.
- Mindig mondtam, hogy rossz ízlésed van. – vigyorogtam vissza, mert természetesen tudtam, hogy a 16 éves Ashley totál belém volt zúgva.
- Honnan tudtad? Csak nem az a szemét bátyám mondta el? – kérdezte vigyorogva.
- Nem volt szükség rá, hogy elmondja látszott rajtad.
- Te akkor is olyan kedves voltál. Miután Wayne elköltözött olyan elveszettnek éreztem magam.
- Ezzel én is így voltam. De ott voltunk egymásnak.
- És most is itt vagy. Annyira jó érzés, hogy számíthatok Rád. Pedig annyi baj van velem.
- Ne beszélj butaságot! Inkább vegyél egy forró fürdőt addig én készítek valami kaját. – mondtam majd felhúztam és a fürdőszoba felé toltam.
Hallottam, hogy megereszti a vizet és a konyhába mentem.
Elég otthonosan mozogtam a konyhában, de most én is meg voltam kissé zavarodva és nem tett túl jót a kanapén eltöltött éjszaka sem.
- Kellan! – kiabált én pedig rohantam. Már éppen benyitottam volna mikor felkiáltott.
- Meg ne próbáld! Nincs rajtam ruha.
- Ki gondolta volna? – mosolyogtam és a falhoz simulva hallgattam őt.
- Nincs bent törölközőm. – mondta kétségbeesetten.
- Egy perc és hozok. Hol találom?
- A szobámban a tv alatti szekrény fiókjában
Kihúztam a fiókot és rögtön vigyorognom kellett. Ashleynek több tucat puha rózsaszín törölköző sorakozott a szekrényében.
- Ash!
- Igen? Találod?
- Aha, csak nem tudom eldönteni milyen színűt, vigyek be neked. –vigyorogtam.
- Jó tudom, kicsit mániákus vagyok, de ez a kedvenc színem – mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Az ajtóhoz siettem és be akartam nyitni, de újra akadályba ütköztem.
- Hé! Mit mondtam? Nem jöhetsz be!
- De akkor, hogy adjam oda? Ne aggódj már láttam olyat!- röhögtem.
- Menj a francba Kellan Lutz! Hol a törölközőm?
- Oké te akartad! – mondtam és kezemet szememre szorítva beléptem a fürdőszobába.
- Te megőrültél! Tedd le és kifelé!
- Nagyon szívesen!- morogtam és kislisszoltam a fürdőszobából.
Gyorsan összedobtam pár szendvicset, ennyi telt most tőlem. Ashley fején egy újabb rózsaszín csodával kilépett és leült az asztalhoz. Elé toltam egy csésze kávét és az arcát vizsgálgattam. Határozottan jobb bőrben volt, mint tegnap.
- Nem szoktam kávét inni.
- Nem baj most fogsz. Gondolom nem kicsit vagy másnapos. Annyi piától még én is az lennék.
Egy szó nélkül kezdte inni a kávét és közben csúnyán méregetett.
- Most haragszol? – nyúltam a keze után.
- Hát lehet Rád haragudni? – mosolyodott el és megfogta a kezem.
- Kellan a munkám! – kiáltott fel.
- Hogy mi?
- Ma kellene átköltöznöm a pasihoz, akit kísérgetnem, kell. Vagy az tegnap volt?- dörzsölte a homlokát.
- Tegnap volt és nyugodj meg Liam és Clara mindent elintéztek. Ma kellene menned a pasihoz bár nem, tartom jó ötletnek.
- Minden rendben lesz. Ígérem! – mosolygott rám.
- Oké, de előbb beszéljünk Liammel.
- Rendben.
- Elmegyek, és lezuhanyozom, aztán indulhatunk.
- Jó én addig keresek valami normális ruhát.
A forró víz valamennyire felélénkített, de amikor meg akartam törölközni nem találtam mást csak egy gondosan összehajtogatott rózsaszín törölközőt.
- Ash!
- Igen?
- Kellene nekem egy törölköző.
- De hisz már készítettem oda Neked.
- Nem gondolod, hogy rózsaszín törölközőben fogok itt parádézni?
- Más nincs.
- Remek. –mondtam és röhögve tekertem magamra a rózsaszín csodát.
Mielőtt kiléptem a fürdőszobából reméltem, hogy Ashley visszament a konyhába, de nem volt ekkora szerencsém. Az ágyon ült az ajtóval szemben és vigyorogva mustrálgatott.
- Magas szőke pasi, kigyúrva és rózsaszín törölközőben. Minden nő álma – nevetett.
- Te ezt élvezed ugye? –mosolyogtam rá.
- Egy kicsit.

„Ashley”

Belátom megint csak hülye voltam. Én, aki egy pohár pezsgőtől is elszállok rekordmennyiségű alkoholt döntöttem magamba. De ennek vége! Új életet kezdek- fogadtam meg és tárcsáztam a megadott számot.
- Ryan itt Ashley! Itt vagyok a kapu előtt.
- Máris megyek. – szólt bele érzéki hangján. A kapuk kitárultak előttem és én begördültem. hogy megkezdhessem az új életet.