Friss

Sziasztok!

Tegnap kiírtam, hogy abbahagyom de Timi hozzászólása elgondolkoztatott és teljes mértékben igazat adok neki! Hamarosan hozom az új részt addig itt van egy kis ízelítő nektek.


„Jake”

Leengedtem a fegyvert és a dokihoz léptem. Már nem élt. Elvégezte, amit kellett többé nem volt rá szükség főleg úgy nem, hogy tudtam felismerte a szerelmem. Megtöröltem a kezem majd átléptem a hullán és egyenesen Ashley szobájába mentem. Rémült arccal ült az ágyban a takarót szája elé szorítva. Szegénykém biztosan azt hitte nekem esett bajom.
- Nyugodj meg kicsim! Látod, minden rendben van, nem esett bajom!- léptem mellé mire feltűnően összerezzent. Riadtan nézett rám, szemei könnybe lábadtak és még kisebbre húzta össze magát. Nem bírom megérteni őt. Most mégis mi baja van hisz látja, hogy jól vagyok?
- Ashley el se kezdj hisztizni! Tudod, hogy azt mennyire gyűlölöm!- léptem el mellőle. Halkan felnyüszített majd suttogás hagyta el ajkait.
- Megölted őt? Hogy tehetted? – reszketett. Megfordultam és dühösen néztem rá.
- Nem öltem meg csak azt kapta, amit megérdemelt.
- Te pszichopata! Hogy tehetted? Miért tetted? – kezdett el visítani, amitől felment az agyamban a pumpa és hatalmas pofont kevertem le neki, amitől a földön kötött ki. Zokogva tapogatta az arcát én pedig talpra rángattam és a szoba végébe ráncigáltam.
- Ugye csak a pszichopata agyam szüleménye, hogy el akartál szökni a doki segítségével? – mondtam neki miközben a földre taszítottam és egy bilincset vettem elő. Megragadtam a bokáját és hosszas küzdelem után sikerült az oszlophoz bilincselnem. Sikítozott és zokogott, de nem érdekelt. Kurva életbe! Utálom mikor így viselkedik. Mintha nem mondtam volna már el ezerszer, hogy elegem van a hisztiből.


„Ashley”

Levegő után kapkodtam, de a görcsös zokogást még most sem bírtam abbahagyni. Megölte őt. Csak azért mert megsejtette, hogy segíthet nekem. A lelkiismeret furdalás keveredett a félelemmel is. Mégis mi tartaná őt vissza, hogy velem is végezzen? Reménytelenül próbáltam kiszabadítani magam, és a vállamba nyilalló fájdalom sem segített túl sokat. Erőtlenül hajoltam a térdemre. Fáztam és éhes voltam, de tudtam, hogy egy falat sem menne le a torkomon. Jakenek valami sürgős elintéznivalója támadt, gondolom el kellett tüntetnie a holttestet. Esélytelen volt a szökés és arra a gondolatra, hogy Rob vagy valamelyik barátom jön értem és szembetalálják magukat vele összeszorult a gyomrom. Nem segíthet senki csak rajtam áll vagy bukik, hogy mi lesz ennek a történetnek a vége. Most még dolgozott bennem az élni akarás, de éreztem, hogy már nem sokáig leszek képes elviselni a folyamatos terrort és újra meg fog törni. Most azonban volt kiért küzdenem és éppen ezért döntöttem úgy, hogy stratégiát változtatok.





Dermesztő csend ereszkedett a házra a lövést követő pillanatokban. Egy darabig rettegve dermedtem magam elé, majd hirtelen felpattantam és az ajtót kivágva leszaladtam a földszintre. Ott feküdt a hátán elnyúlva, mellkasán egyre nagyobb foltban terjedt szét a vér. Kezemet a szám elé kaptam, hogy elfojtsam feltörni kívánkozó sikolyomat majd összerezzentem, amikor egy kéz érintette meg a vállam.
- Nem lesz semmi baj! – ölelt szorosan magához én pedig a vállába temettem arcom és hangosan felzokogtam.

Fájdalom

„Rob”

Mire megérkeztünk a kis házba már csak hűlt helyüket találtuk. Szabályosan őrjöngtem és ököllel csapkodtam a falat.
- A rohadt kurva kibaszott életbe! –üvöltöttem. – Tudtam, éreztem, hogy nem lenne szabad megbízni benne! Hova vihette? Mit csinálhatott vele? – rohantam ki és nem foglalkozva az arcomba villanó vakukkal utat törtem magamnak. Kellan szorosan a nyomomban jött és meg sem próbált megnyugtatni. Ashley életveszélyben van, egy pszichopata kezei között és nem tudok mást csinálni, mint hívni a kurva rendőrséget, akik soha semmit nem tudnak megoldani. Ha mázlim van, még csak el sem hiszik, hogy az elmebeteg kollégájuk rabolta el a menyasszonyom közvetlenül az esküvőnk előtt. Mint kiderült, amíg én odakint szétcsaptam a kezem Andy már hívta a rendőröket így egyelőre nem tehettünk mást, mint, hogy várunk, de nekem ehhez rohadtul nem volt humorom.
- Rob tudom, hogy nem könnyű ilyenkor tisztán gondolkozni, de kérlek, ülj le hagy fertőtlenítsem, le a kezed aztán pedig bekötöm! – érintette meg a vállam Andy.
- Mégis mi a szarnak kellene most a kezemmel foglalkozni? Elrabolták érted? Egy kibaszott pszichopata elvitte a menyasszonyomat és ki tudja mi a szándéka vele! Leszarom most a kezem! – förmedtem rá mire megrázott a vállamnál fogva.
- Na, idefigyelj Pattinson! Most azonnal abbahagyod a hisztit, leülsz és türelmesen megvárod, míg végzek veled! Vagy az is egy lehetőség, hogy hagyjuk elfertőződni a kezedet, és ha szerencsénk van, úgy lerobbansz, hogy egy kórházi ágyból asszisztálhatod végig a keresést a kibaszott pszichopata után! – nézett rám villámokat szóró szemekkel. Szó nélkül ültem le és nyújtottam oda a kezem. Annyira ideges és feldúlt voltam, hogy azt sem éreztem, amikor Andy kifertőtlenítette és bekötötte a kezem. Amikor megjöttek a rendőrök felpattantam és sürgetni kezdtem őket, amit nem igazán díjaztak.
- Nyugodjon meg Mr. Pattinson és mondja el nyugodtan, hogy mi történt! – vett elő egy jegyzettömböt és várakozóan nézett rám. Éreztem, hogy elszáll az agyam.
- Elrabolták a menyasszonyomat mégis mit nem lehet ezen érteni? Menjünk és keressük meg most azonnal! A maguk kibaszott kollégája vitte magával, aki egy rohadt elmebeteg!
- Van valami bizonyítéka arra, hogy ő volt? Mert ez egy igencsak erős vád! –nézett rám összehúzott szemmel egyikük.
- Ember az a szemétláda elrabolta Ashleyt! – lépett mellém Kellan. – Kurvára indulnia kellene és megkeresni őt nem pedig védeni annak a szemétnek a hátsóját!
- Megkérném magukat, hogy legyenek kicsit visszafogottabbak, mert még egy hirtelen mozdulat és nagyon gyorsan a rácsok mögött találhatják magukat. – nyúlt a gumibot után és fenyegetően nézett ránk. Legszívesebben nekimentem volna, de még tudtam magam kontrollálni.
- Itt van egy fénykép róla. - nyújtottam át neki majd rövid egyeztetés után útnak indultak. Lemondóan néztem a többiekre és görcsös zokogás tört rám.
„Jake”

Az én pici Ashleym végre itt van velem. Nem bírtam betelni a látványával, ahogy elterült a kis kanapén. Haja az arcába hullt, keze élettelenül lógott. A gyűrűt már lehúztam róla, nem hozzá való. Szerelmem! Simítottam végig haján és különös borzongás járt át. Annyi éven keresztül csak a távolból figyelhettem őt és most itt van mellettem. Nem lett volna szabad hagynom, hogy eltűnjön az életemből. Most már soha többé nem hagyom egyedül és ő sem mehet el tőlem. Ha mégis így alakulna, inkább megölöm őt és magamat is, de nem lehet másé. Haját hátra fogtam és számat ajkára szorítottam. Az édes kis szája, ami régen olyan tüzesen csókolt, most hideg volt és száraz, de tudom, hogy hamarosan újra élet költözik belé és ugyanolyan szenvedélyes lesz, mint régen. A nyakát lila foltok borították, de még ez sem csúfíthatta el. Újabb csókot nyomtam ajkára majd elindultam, hogy eltüntessek minden nyomot.

„Ashley”
Forgott velem a világ és iszonyatosan fájt a torkom. Nagy nehézségek árán sikerült kinyitnom a szemem. Lassan eljutott a tudatomig, hogy mi történt és kétségbeesetten igyekeztem feltornázni magam. Már értettem mitől fáj ilyen iszonyatosan a torkom és miért rántja görcsbe félelem a gyomrom. Tekintetem ide-oda cikázott, de rajtam kívül senki sem tartózkodott a szobában. Elképzelni sem tudtam hol lehetek, de a tudat, hogy Jake tart fogva éppen elég volt ahhoz, hogy megőrjítsen a félelem. Ma lett volna az esküvőm, életem legszebb napja. Mit érezhet vajon Rob? Tudja, hogy elraboltak vagy azt hiszi, nem akarok hozzámenni? Erőtlenül próbáltam feltolni magam, ami többé-kevésbé sikerült is. Még mindig menyasszonyi ruhában voltam, de az ujjamról eltűnt az eljegyzési gyűrűm. Az ablakhoz baktattam és próbáltam kideríteni hol lehetek. Rettegtem attól, hogy Jake visszatér és én még mindig itt vagyok teljesen kiszolgáltatva neki. Az ablakon kinézve erdőt láttam, ami tökéletes lett volna arra, hogy gyorsan eltűnhessek, de az ablak nem nyílt. Zokogva rángattam, de nem engedett. Ekkor hallottam meg a közeledő léptek zaját. Remegni kezdtem a félelemtől és az ágy felé hátráltam szememmel folyamatosan kutatva valamilyen eszköz után, amivel megvédhetem magam. Kilincs fordult a zárban és széles fénycsík világította be a szobát, amikor belépett. Arcán eszelős mosoly ült és egyre csak közeledett felém. Próbáltam sikítani, de csak halk nyöszörgésre futotta. Magához húzott és simogatni kezdte a hajam.
- Pici Ashley hát felébredtél végre! Ne haragudj, de volt egy kis elintéznivalóm, amíg pihentél! – suttogta teljesen természetesen mintha nem is ő lett volna az, aki megpróbált megfojtani majd elhurcolt az esküvőmről. Kísérleteim arra, hogy kibontakozzak az öleléséből sorra kudarcot vallottak csak még szorosabban tartott.
- Annyira hiányoztál, hogy el sem tudom neked mondani. Miért mentél el tőlem? Miért bujkáltál évekig? Tudod milyen nehéz volt a nyomodra akadnom? De tudod mit? Ne is mondj semmit, mert csak az számít, hogy most itt vagy velem és ez már örökké így lesz. – lehelte a fülembe én pedig kezdtem pánikba esni, főleg amikor szája szám felé közelített majd rátapadt. Erőszakosan csókolni kezdett miközben keze a hajamba túrt. Kapálóztam, de nem sok mindent tehettem ellene. Csillogó szemekkel engedett el szinte fel sem tűnt neki, hogy ne viszonoztam a csókját.
- Hoztam Neked ruhát! –nyújtott át egy csomagot majd végigsimított az arcomon. – Ne aggódj, össze fogunk házasodni, de nem most és nem ebben a szakadt ruhában! Öltözz, át szerelmem aztán visszajövök érted és kicsit kimegyünk a friss levegőre, mert nagyon sápadtnak tűnsz. – mondta majd csókot nyomott a számra és otthagyott. Döbbenten meredtem magam elé majd reflexszerűen a csomag után nyúltam majd kiemeltem belőle egy farmert, egy topot és egy kapucnis felsőt. Levettem a menyasszonyi ruhát és kiemeltem a harisnyatartómból a bicskát, amit még azért rejtettem oda, hogy fába véssem kettőnk nevét. Akkor nevetséges ötletnek tűnt, de most életmentő lehet. Gyorsan felrángattam magamra a ruhákat és az ajtóhoz rohantam amit Jake véletlenül nyitva hagyott. Óvatosan kimerészkedtem a folyosóra és végiglopakodtam a fal mellett egészen a lépcsőig. A lépcső alján várt rám a szabadság. Leszaladtam és nagyon bíztam benne, hogy a bejárati ajtó nyitva lesz. Szerencsémre így is történt. Egy nagy udvarra érkeztem ahol több autó is állt és én gondolkozás nélkül beszálltam az egyikbe. Kellannel régen elkötöttünk egy autót és még ma is jól emlékeztem, hogyan kell csinálni. Összekötöttem a megfelelő vezetékeket és remegő kézzel indítottam el az autót. Alig néhány métert tettem, meg amikor elém vágott egy másik autó és megpördülve egyenesen egy fának ütköztem. Még éreztem a vállamba nyilalló éles fájdalmat majd minden elsötétült.

„Jake”

Az én kis szerelmem rögtön kihasználta a kínálkozó lehetőséget és az első adandó alkalommal meg akart lépni. Nagyon büszke voltam, ahogy sikerült ellopnia a kocsit persze eleve megkönnyítettem a helyzetét. Én kis drágám most megint bajba került, de muszáj a saját kárán tanulnia. Innen nem szökhet el. Az én birodalmamban van távol mindentől és mindenkitől. A régi kastélyt még az apám vette meg, de mielőtt befejezhette volna a felújítást meghalt. Az enyém lett és tudtam, hogy csak idő kérdése és Ashley itt fog élni velem. Itt senki nem találhat, rá csak egyedül vagyunk mi ketten. Most két kocsim összetört miatta, de ez legyen a legnagyobb baj. Kiszálltam és hozzásétáltam. Kiemeltem a roncsból és láttam, hogy megvonaglik az arca a fájdalomtól. Legalább megtanulja, hogy legközelebb óvatosabbnak kell lennie. Nagyon meggondolatlan tud lenni, de majd teszek róla, hogy benőjön végre a feje lágya. Az ágyba fektettem és ellenőriztem a karját. Ha minden igaz elrepedt a kulcscsontja, de amíg ilyen felelőtlen nem tudok hozzá orvost sem hívni, mert még valami badarságot mond és azzal tönkretesz mindent. Lassú és fájdalmas lesz a gyógyulás kicsim, de ez az útja annak, hogy felnőj.

„Rob”

Álmatlanul feküdtem és a plafont bámultam. Folyton azon kattogott az agyam, hogy vajon mi lehet a szerelmemmel. A döbbenetes felfedezés, ami ma jutott tudomásomra nem kicsit vágott mellbe. A lány, akit előzőleg bántalmazott Ashley volt. Valami véletlen folytán Jake égett meg a tűzben és miután új arcot csináltatott magának visszatért bosszút állni. Egy film is lehetne, aminek a főszereplője vagyok, de ez most az életem. A riporterek és fotósok folyamatosan itt nyüzsögnek és traktálnak, a kérdéseikkel mintha nem lenne éppen elég bajom. Hol lehet? Bántotta? Meg tudnám ölni azt a szemétládát csak, tudnám, hol van. Annyira tudtam, hogy valami nincsen rendben vele. Mindig ott volt amikor Ashleyvel történt valami és rögtön segített neki, hogy a bizalmába férkőzzön. Én meg itt fekszek kábán a nyugtatótól, amit akaratom ellenére nyomtak belém és legszívesebben hangosan zokognék ahelyett, hogy a világ minden pontját végigkutatnám utána. Küzdöttem, hogy ébren tudjak maradni de a szemhéjam elnehezedett és elnyelt a sötétség.

„Ashley”

Hangos sikításra ébredtem és eltartott pár pillanatig mire rájöttem, hogy a saját sikításom hallom. Az iszonyatos fájdalom nem akart szűnni a vállamban és egész testemben remegtem. Hamarosan Jake tűnt fel az ágyam mellett és a számhoz tartott szívószálon keresztül mohón inni kezdtem.
- Nagyon rosszul nézel ki életem! Fáj valamid? – kérdezte atyáskodó hangon és végigsimított verejtéktől csillogó homlokomon. A helyzet abszurdságán legszívesebben felnevettem volna. Már ki tudja, hányadszor akar megölni és aztán úgy tesz, mintha nem értené, mi történik velem.
- Miért bántasz folyton? – préseltem ki magamból a kérdést.
- Kicsim valószínűleg beütötted a fejed. Én, soha de soha nem tudnálak téged bántani. De olyan kis esztelen vagy, hogy mindig valami baleset ér. – nézett rám gyengéden én pedig úgy éreztem lassan elvesztem a józan eszem.
- Kihívom az orvost hozzád szerelmem, mert úgy érzem, nagyon magas lázad van. – puszilta meg a számat majd kiment. Elfordítottam a fejem mire azonnal éles fájdalom nyilallt a vállamba. Számra haraptam, hogy ne üvöltsek fel, de a szemeimet ellepték a könnyek. Hol vagy Rob?
- Fel is hívtam az orvost, hamarosan itt lesz! – ült le mellém és megfogta a kezem. El akartam rántani, de erősen szorította.
- Mit akarsz csinálni velem? Miért hoztál ide? – néztem rá félve.
- Végre valóra váltjuk az álmainkat pici Ashley. Tudod, hogy még mindig szeretlek annak ellenére, hogy majdnem megöltél. – húzta össze a szemöldökét. – De megbocsájtom és hajlandó vagyok mindent újrakezdeni.
- Te voltál az, aki majdnem megölt! – kiáltottam fel mire felpattant és a hajamba markolva hátrarántotta a fejem. Felsikítottam mire kicsit engedett a szorítás.
- Ezt nem akarom többé hallani! Megjött az orvos. – szólt majd leszaladt a lépcsőn és nemsokára már az orvossal jött vissza.
- Itt is van doktor úr! Én most egyedül hagyom Önöket, míg megvizsgálja. – mondta majd fenyegetően nézett rám és szája elé tette az ujját. Rögtön megláttam a kiutat és reménykedve néztem az orvos szemébe. Ahogy becsukódott az ajtó megragadtam a kezét és halkan suttogva kértem a segítségét. Láttam, hogy felismert és megígérte, hogy segít nekem kiszabadulni. Helyre tette a vállamat, ami szerencsére csak megrándult majd beadott egy fájdalomcsillapító injekciót és biztosított arról, hogy ahogy a kocsijába ért azonnal hívja a rendőrséget. Hálásan szorítottam meg a kezét majd néztem, ahogy kisétál a szobából. A gyógyszertől kissé kábultan hajtottam vissza fejem a párnára és már majdnem elaludtam, amikor a ház csendjébe lövés hangja hasított

Jake

Sziasztok!

Itt volnék az új résszel ami nem lett túl hosszú de ez azért van, mert mint az kiderül számotokra is újabb fordulat következik amit ezután majd természetesen részletezek is. Köszönöm a hozzászólásokat,ne haragudjatok de nem tudok most válaszolni rá, mert nagyon fáradt vagyok és ragadnak le a szemeim de természetesen elolvastam őket és örök hála érte. Ez a rész nem lett a legjobb de ígérem igyekezni fogok csak rendeződjenek végre a dolgok körülöttem.
Jó olvasást!






„Rob”

Vigyorogva néztem, ahogy anya és a testvéreim körbeveszik Asht és be nem áll a szájuk egy percre sem. Azonnal elfogadták őt és bevonták a családi dolgokba, aminek őszintén örültem. Az ebéd is nagyon jó hangulatban telt, rengeteget nevettünk és Ashley is felszabadult volt. Dúlt köztünk a szerelem, varázslatosak voltak az éjszakáink. Sajnos hamarosan elérkezett az ideje a visszautazásnak. A szállodában elbúcsúztunk egymástól és elindultam a reptérre. Nehéz szívvel hagytam ott, de muszáj volt. Nem akartam kitenni őt annak a cirkusznak, ami rám vár. Az autóban, amit értem küldtek mosolyogva gondoltam vissza az együtt töltött napokra. Abban teljesen biztos voltam, hogy tiszta szívemből szeretem őt és ezen semmi és senki nem változtathat. Meg fogják próbálni, de sikertelenül, mert bármire képes vagyok érte. Egy terv már kezdett kibontakozni fejemben és hamarosan valóra is váltom.

„Ashley”

Az elmúlt napok kitörölhetetlen nyomokat hagytak bennem. Nem érdekelt már, hogy New Yorkban nem mutatkozhatok vele nyilvánosan sem a rajongók állandó akaszkodása. Szeretem őt és megtennék érte bármit. Visszaérkezve a városba rögtön munkához láttam Liam nagy örömére. Rob Európában forgatott, de mindennap felhívott és Andy is folyamatosan jelentést adott arról mi történik. Nem mintha nem bíztam volna, Robban, de jó volt Andyvel beszélgetni. Warren segítségét is sokszor igénybe kellett vennem, mert talán a figyelmetlenségem vagy a szerelem miatt folyamatosan bajba keveredtem a rendőrökkel. Eleinte csak gyorshajtásért kaptak el aztán volt egy kisebb koccanásos balesetem is. Warrennel nagyon jól kijöttem volt, hogy beültünk meginni egy kávét bár csak ritkán, mert mindketten elfoglaltak voltunk és Rob sem nagyon szerette, ha vele vagyok. Azt hittem féltékeny rá, de elárulta, hogy egyszerűen csak nem bízik benne. Még egy hónap volt hátra és újra láthatom őt. Nem tudom, hogy fogom kibírni, mert annyira hiányzik. Ráadásul a világ szembesült azzal, hogy együtt voltunk Londonban, mert ezek szerint ott is voltak szemfüles fotósok. Persze Rob menedzsere őrjöngött, de szerelmem azt mondta van egy nagyon jó terve, és ha hazajön, részletesen beavat. Amikor Liam közölte velem, hogy Párizsba kell mennem, tárgyalni szinte repültem a boldogságtól, mert Robék éppen ott forgattak. Két nap múlva indultam, és mint mindig most is teljesen odavoltam a városért. Amikor felhívtam Robot Andy vette fel a telefont és átadott egy üzenetet miszerint Rob vár ma este nyolckor egy adott címen. Kicsit furcsa volt, hogy nem akar velem beszélni, de Andy szerint nagyon elfoglalt. Volt valami megmagyarázhatatlan rossz érzésem, de igyekeztem elnyomni magamban és miután lement a tárgyalás azzal voltam elfoglalva, hogy jól nézzek ki. Rob küldött egy gyönyörű ruhát, ami tökéletesen illett rám és fél nyolc előtt öt perccel megérkezett a limuzin is, ami elvisz hozzá. Izgatottan kémleltem az elsuhanó tájat és próbáltam megnyugtatni magam. Ma semmi rossz nem történhet.

„Rob”
Párizsba visszatérve hatalmas botrány fogadott. Steph magán kívül kiabált velem, de nem érdekelt. Ha lebuktunk hát lebuktunk. Ő nem így gondolta, de felvilágosítottam, hogy szeretem Ashleyt és kimondtam azt, amit napok óta forgattam a fejemben. Feleségül veszem. Steph rögtön lefagyott és úgy nézett rám, mint egy elmebetegre. Nem próbált meg lebeszélni, de felesleges is lett volna. Andy és Kellan első perctől támogattak és Liam is, aki elintézte, hogy maga helyett Asht küldjék a párizsi tárgyalásra. Most pedig eljött a nagy pillanat. Hamarosan megérkezik és megkérem a kezét. Hazudnék, ha azt mondanám nincs bennem egy kis félsz, hogy mit fog válaszolni, de bízom benne, hogy igent mond. Nyolc óra előtt pár perccel hallottam bekanyarodni az autót így megindultam a lépcső felé. Ashley már lefelé tartott. Még sosem láttam ilyen szépnek. A hold halványan megvilágította az arcát és csillogó fénnyel borította be a ruháját. Rám pillantott és ajkát mosolyra húzta, majd kezét felé nyújtott kezembe helyezte és lelépett az utolsó lépcsőről. Rögtön a nyakamba borult majd szenvedélyesen megcsókolt, amitől hirtelen azt is elfelejtettem miért vagyunk itt és majdnem felkaptam a karjaimba, hogy felvigyem és végigszeretkezzem vele az éjszakát.
- Annyira hiányoztál! Minden rendben? – simult hozzám.
- A legnagyobb rendben főleg, hogy most már te is itt vagy velem.
- Olyan idegesnek tűnsz! Csak nem a kezemet akarod megkérni? – kuncogott és gyengéden megcsókolt. A francba megint átlátott rajtam.
- Dehogyis. Csak gondoltam megleplek. – nyögtem ki nagy nehezen és bevezettem a kertbe. A szeme hatalmasra tágult a csodálkozástól és száját is eltátotta.
- Rob, ez gyönyörű! Köszönöm!- fordult hozzám és újabb csókkal jutalmazta a figyelmességemet. Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak, na, ennyit a jól begyakorolt és elképzelt helyzetről. Ez a kis lüke lány lelőtte a poént, vagyis esetünkben a „romantikusan fogom megkérni” helyzetet.
- Ashley.. –kezdtem bele próbálva menteni a helyzetet.
- Ne is mondd! Ennél szebb ajándékot nem is adhattál volna, de a szülinapom majd csak két hét múlva lesz.
- Igen, tudom ez még nem is az akar lenni…
- Hidd el ez nekem elég. Káprázatos! Ahogy megszervezted ezt az egészet, ahogy elhoztál ide…
- A francba is Ash gyere hozzám feleségül! –szakadt ki belőlem. Dermedten bámultuk egymást, nagyot nyelt és hangja kicsit rekedt volt, amikor megszólalt.
- Ha ez most vicc akar lenni..
- Nem az. Nem így akartam megkérni a kezed, de megérkeztél és ez volt az első kérdésed. Én meg teljesen összezavarodtam, mert már előre elképzeltem mindent és ez a kérdés felborította a terveket. De szeretlek Téged és feleségül akarlak venni. Rajtad áll vagy bukik a dolog és nem szándékozom befolyásolni a válaszodat, de én, leszek a világ legnevetségesebb bohóca, ha nemet mondasz.
Kedvesen elmosolyodott, szemében könnycseppek csillogtak.
- Gyűrűt hoztál?- kérdezte.
Gyorsan előbányásztam a zsebemből az eljegyzési gyűrűt és térdre vetettem magam.
- Lennél olyan felelőtlen és mazochista, hogy hozzám gyere feleségül? – kérdeztem mosolyogva.
Felnevetett és igent mondott.


„Ashley”

El sem tudtam hinni, hogy ez velem történik. A külső szemlélőnek úgy tűnhetett elkapkodtuk a dolgot, de szerencsére mindketten úgy gondolkoztunk, hogy felesleges várni, hiszen szeretjük egymást az élet pedig túl rövid ahhoz, hogy várakoztassuk a másikat. A szüleink egyszerre tudták meg, hogy összeházasodunk méghozzá egy közös vacsorán. Az esküvő előtt rengeteg elintéznivalónk akadt, amit többnyire én végeztem el, mert Robnak be kellett fejeznie a forgatást. Az esküvőnk előtti napon már nem találkoztunk, mert a fiúk legénybúcsút tartottak mi pedig a csajokkal ütöttek el az estét. Romantikus filmeket néztünk és popcornt készítettünk, sztorizgattunk hajnalig.
Végül eljött a nagy nap. A sajtó munkatársai már korán reggel a bérelt ház előtt tolongtak, hogy megörökíthessék az esküvő előtti pillanatokat. Természetesen nem lettek meghívva, de ez cseppet sem zavarta őket.

- Maradj már nyugton Ashley! Rob biztosan itt lesz időben. – szólt rám Andy már ki tudja hányadszor, de én akkor is izgatottan szaladgáltam az ablakhoz hátha megpillantom végre Robot.
Hátam mögött rohantak a lányok, akik segítettek felvenni az esküvői ruhát, és akik szerették volna elvégezni az utolsó simításokat is rajtam.
- Mi van, ha nem jön el? – fordultam hátra hirtelen és fel alá kezdtem járkálni miközben a többiek fejvesztve kapkodtak a leomló ruhám után.
- Ash! Állj meg könyörgöm, mert teljesen tönkreteszed a ruhád. – magyarázott Andy mindhiába.
- Mi van, ha meggondolta magát? Ha beijedt és most nem jön el? Akkor kinyírom az tuti.
- Hát ezek aztán a szép szavak egy ifjú ara szájából! Még hozzá sem mentél és már szabadulnál tőle? – dugta be a fejét Kellan az ajtón.
Felsikítottam és a lányok mögé bújtam.
- Nem láthatod a menyasszonyt! – magyaráztam.
- Már miért ne láthatnám? Nem én vagyok a vőlegény! – vigyorgott Kellan és beljebb lépett.
- Kifelé ha jót akarsz! – mutogattam továbbra is a lányok mögül.
- Jó, oké értem én. Annyit még azért elmondok, hogy káprázatos vagy- nyomott egy gyors puszit a homlokomra a többiek feje fölött és kisietett a szobából. Arcomra mosoly húzódott és egy ideig magam elé meredtem majd meghallva egy érkező autó zaját az ablakhoz siettem.
A többiek követtek és éppen időben értünk oda, hogy lássuk amint Rob kiszáll majd, mint aki érzi, hogy figyelik, az ablak felé kapja fejét. Riadtan guggoltam le, de ruhám uszályában megtántorodtam és a hátam mögött álló lányokat magammal sodorva a földre gurultam.
Mindenki döbbenten meredt a másikra majd éktelen kacagásban törtünk ki és Andy végre elérte, hogy nyugton maradjak. Beleillesztette hajamba a fátylat majd lesimította a ruhám és késznek nyilvánított. Úgy döntöttem lesétálok a kis házba ami a kert végében áll, hogy rendezhessem a gondolataimat. Egyedül maradtam és mélyeket lélegezve igyekeztem tudomásul venni, hogy ez nem álom és tényleg férjhez megyek. Halk kopogás rázta meg az ajtót.
- Ki az? –szóltam ki.
- Warren vagyok. Azt mondták itt talállak, szeretnék mondani neked valamit, ha nem zavarlak! – jött a válasz és mielőtt még egy szót is szólhattam volna belépett. Csillogó szemekkel mért végig, ami kicsit furcsa volt, de betudtam annak, hogy ma minden és mindenki furcsa nekem.
- Mondd csak! Valami baj van? – kérdeztem kedvesen. Ebben a pillanatban csörögni kezdett a telefonom. Rob hívott.
- Hát, szia, vőlegény! Remélem, nem azért hívsz, hogy lefújd az esküvőt! –mosolyogtam a telefonba.
- Ashley hol vagy? – kérdezte zaklatottan.
- A kis kerti lakban vagyok. Miért? – húztam össze a szemem.
- Tudod mondtam neked, hogy gyanús nekem ez a Warren pasi és elkezdtem nyomoztatni utána. – mondta és ettől azonnal görcsbe rándult a gyomrom. – Kiderült, hogy az igazi neve Jake Worrington. Mond ez neked valamit? – hallottam valahonnan messziről a kérdést. Hogy mond-e valamit a neve? Életem megkeserítője, akiről azt hittem már régen meghalt. – Ashley! Azonnal gyere be a házba, és ha meglátod, őt menekülj el! Érted? Ez az ember már ölt is. Egyszer rágyújtotta a volt barátnőjére a házat, de a lány megmenekült az ő arca viszont csúnyán összeégett. Hallasz édesem? – kérdezte zaklatottan. Megfordultam és igyekeztem mosolyt erőltetni az arcomra miközben a férfi aki Warennek adta ki magát szúrós szemmel méregetett.
- Csak Rob az. –mosolyogtam rá, de éreztem, hogy megremeg a hangom.
- Ki van veled? Csak nem ő? – kiáltott fel Rob aggódva.
- De igen drágám. Hamarosan ott leszek az oltár előtt. Szeretlek! – mondtam.
- Ne mozdulj, máris indulunk érted! Ne ess pánikba és hazudj, ameddig csak bírsz! – nyugtatgatott és lerakta a telefont. Jake közelebb lépett hozzám és megállt közvetlenül előttem. A szemébe néztem és úgy éreztem összecsuklok a félelemtől. Hát eljött a nap, amitől olyan sokáig rettegtem. Én voltam a lány, akire rágyújtotta a házat, és akit évekig rémálmok kísértettek.
- Nagyon aggódhat miattad! – fogta meg a csuklóm mire megpróbáltam hátrálni.
- Kérlek, ne bánts Jake!- suttogtam mire kezei nyakamra fonódtak és egyre jobban szorították torkomat az utolsó levegővételig.

Friss

Sziasztok!

Ne haragudjatok,hogy ennyit kések de a feje tetejére állt az egész életem. De nincs baj holnapra tervezem az új részt,ahol a címhez hűen bevetek pár fordulatot. Nagyon köszönöm mind a 21 követőmnek,hogy velem van és olvas,lehet ám írni is nem fogok megharapni senkit ígérem! :-)

Tiltott gyümölcs

Sziasztok!

Nem frissel jelentkezem sajnos! Laura barátnőmmel nyitottunk egy új blogot ahol garantált a heti egyszeri friss mert jó pár részünk van előre. Nagyon örülnék ha minél többen jönnétek hozzánk!Ennek a történetnek a főszereplője Kellan de Rob és Tom is helyet kapnak benne!Sok szeretettel várunk Titeket!


www.tiltott-gyumolcs.blogspot.com

Friss

Sziasztok!

Először is millió bocsánat amiért így eltűntem de újabb költözés várt rám és rohangáltam intézkedni. Ma megpróbálom megírni az új részt mindenképpen de nem ígérem biztosra. Köszönöm a hozzászólásokat,nagyon aranyosak vagytok!
Szép napot mindenkinek aki erre jár!

London

Sziasztok!


Ezer bocsánat a késésért de az életem kicsit össze van kutyulva mostanában! Na de úgy szép az élet ha zajlik hát gondoltam ebben a részben is történjenek bizonyos dolgok. Van amire már vártatok van ami meglepetést fog talán okozni.Romantika minden mennyiségben! :-)
Köszönöm szépen a hozzászólásokat amiket még a zárt blogban kaptam,imádlak titeket!
Figyelem enyhén 18-as és elmebeteg rész következik! Ne kövezzetek meg érte! :-)

„Ashley”

Esőcseppek kopogtak az ablakon és vad szél süvített mégis boldog voltam. Egy órája érkeztem meg Londonba és most a szobámban vártam Robra. Külön géppel kellett jönnünk, de most még ezt sem bántam. Hamarosan ő is itt lesz, és végre átölelhet anélkül, hogy folyton a hátunk mögé kellene néznünk. Már kicsomagoltam és rendeltem ebédet mire megjön. Kisétáltam az erkélyre, ami hatalmas volt és varázslatos kilátás nyílt róla a városra. Élveztem, hogy esőcseppek permetezik az arcomat és szememet lehunyva tartottam oda az arcom. Váratlanul karok fonódtak a derekam köré és elmosolyodtam mikor megéreztem az összetéveszthetetlen illatot. Megfordultam és forrón megcsókoltam.
- Hát te meg mit csinálsz idekint édesem? – simította hátra vizes hajamat.
- Vártalak téged és közben úgy gondoltam elütöm valamivel az időt. – karoltam át a nyakát mire hirtelen mozdulattal az ölébe kapott és bevitt a szobába. Leültetett a kanapéra és egy törölközővel próbálta megszárítani nedves hajam. Mosolyogva tűrtem és közben a lábam lóbáltam. Hamarosan kutakodó ajkát éreztem meg a nyakamon mire elégedetten felsóhajtottam és hátrahajtott fejem megtámasztottam a mellkasán. Nekem döntötte a fejét és összekulcsolta a kezeinket így néztük a kint egyre jobban zuhogó esőt. Nagyon jó érzés volt a karjaiban lenni. Néha apró puszikat nyomott az arcomra egyébként viszont csak hallgattunk és kiélveztük, hogy együtt lehetünk.
- Elaludtál kicsim? –hajolt előre és rám mosolygott. Teljesen belefeledkeztem a szemeibe, egész testemet átjárta a kellemes borzongás.
- Na, mi az? –simított végig az arcomon mire felé nyújtottam az ajkamat. Mosolyogva hajolt rá és gyengéden érintette ajkaimat. Megfordultam az ölelésében és a nyakát átkarolva mélyítettem egyre inkább el a csókunkat.
- Ash.. Ash.. várj! – húzódott el egy kicsit. Értetlenül néztem rá mire megrázta a fejét gondolom, hogy kijózanodjon.
- Mi a baj? – fogtam meg a kezét.
- Nem kell, ezt csinálnunk én ki tudom várni, tényleg amíg neked alkalmas. – mondta teljesen komolyan.
- Rob hidd el, hogy én is akarom! Nincs mire várni érted? Elegem van abból, hogy mindig én vagyok a józan és megfontolt Ashley! Én nem ilyen vagyok. Imádok élni, bulizni, benne lenni minden hülyeségben! Nem tudtam még teljesen felnőni lehet, hogy soha nem is fogok! A munkahelyemen persze felelősségteljesnek kell lennem, de Veled és a barátaimmal nem akarok az lenni. Azt akarom, hogy te is engem ismerj meg és nem azt a lányt, akinek a bőrébe bújok minden reggel hat húszkor. Aztán eldöntheted tetszik-e! – öntöttem ki neki a szívemet. Bólintott majd magához húzott és szenvedélyesen csókolni kezdett. Türelmetlenül nyúltam a pólója után és egy pillanatra elszakadva ajkaitól le is húztam róla. Hátradöntött a kanapén így kerülve fölém. Lábaimmal átkulcsoltam a csípőjét és beletúrtam a hajába. Megszabadította az ingemtől és melltartómtól majd nyelvével a mellemet kezdte ingerelni, amitől elégedett sóhaj szakadt ki belőlem. Feltűrte a szoknyámat és kezével végigsimított a combomon majd lehúzta a bugyimat. Ujjaival azonnal simogatni kezdett én pedig türelmetlenül nyomtam magam közelebb hozzá. Csibészesen rám mosolygott majd ujjai helyett nyelvével kényeztetett tovább. Hangosan felnyögtem és úgy éreztem megőrülök, ha tovább kell várnom, azonnal magamban akartam őt érezni. Megérezhette türelmetlenségem, de nem hagyta abba addig, amíg testemet megfeszítve el nem élveztem. Szinte lázas igyekezettel nyúltam nadrágja után és miután megszabadult minden egyes ruhadarabtól azonnal magamra húztam.
- Ashley várj egy pillanatot! – nézett rám jelentőségteljesen.
- Szedek gyógyszert! – suttogtam neki mire óvatosan belém hatolt. Eleinte csak élveztük azt, hogy testünk szinte egybeolvad majd egyre hevesebben hajszoltuk magunkat a gyönyör felé. Felhúzott és csípőjét lábaimmal átkulcsolva helyezkedtem el rajta. Szorosan magához ölelt és egy ritmusra mozgott a testünk majd a végső pillanatban nevét kiabálva borultam vállára. Nyakamat csókolgatta majd lefektetett, de csak egy pillanatra, mert a másik percben már az ölébe kapott és bevitt a hálószobába. Egész éjjel szeretkeztünk, másnap pedig a reggel a karjaiban talált, ahogy mindig is szerettem volna. Édesen szuszogott, mint egy kisfiú én pedig mosolyogva hajoltam fölé. Megcirógattam az arcát és óvatosan megcsókoltam a száját majd a fürdőszobába indultam. Megnyitottam a csapot és beálltam a zuhany alá. A víz finoman simogatta a bőröm én pedig álmodozva gondoltam vissza az elmúlt éjszakára. Megmostam a hajam és bebugyoláltam magam a hatalmas fürdőköpenybe, ami kikészítve várt rám majd visszaosontam a szobába. Legnagyobb meglepetésemre az ágy üres volt. A nevén szólítgattam és benéztem minden helységbe, de sehol sem találtam. Mielőtt végleg elbizonytalanodtam volna nyílt az ajtó és Rob mosolygott rám kezében egy hatalmas csokor rózsával.
- A francba tudtam, hogy nem érek vissza időben! – mondta és hozzám lépve átnyújtotta a rózsát majd megcsókolt. – Köszönöm neked ezt a gyönyörű londoni éjszakát! – simított végig az arcomon és gyengéden nézett rám. Hazudnék, ha azt mondanám nem más szavakat vártam tőle, de ez is nagyon jólesett.
- Én köszönöm Neked! Végre rádöbbentem, hogy mit akarok! – öleltem át.
- Na és mit akarsz? – fogta meg a kezem és lehúzott a kanapéra.
- Elsősorban Téged. Aztán jöhet minden más! – csókoltam meg mire az ölébe húzott.
- Ez jó hír, mert én is téged szeretnélek és minden más csak ez után jön. Nem is tudom, hogy a fenébe mondhattam olyan csúnya dolgokat neked! Annyira sajnálom!- csókolta meg a számat.
- Én sem voltam teljesen fair veled. Elmondhattam volna, hogy Ryan csak a főnököm és nem más. Felejtsük is el! Itt most tiszta lappal indulunk, rendben? – mosolyogtam rá mire bólintott és felállt majd visszanézett rám.
- Hölgyem a nap ma kisütött csak az ön kedvéért! – húzta szét a függönyt és valóban kintről rögtön beáramlott a napfény.
- Ez csodás! Megmutatod nekem a várost? – kezdtem el szaladgálni és megfelelő ruhát keresni.
- Azt terveztem! – nézett mosolyogva. – Holnap pedig elmehetnénk anyáékhoz, ha megfelel.
- Nagyszerű lenne! Alig várom már, hogy megismerhessem őket. – mondtam majd meglepődve kaptam fel a fejem a telefonom csörgésére. Ki kereshet hisz mindenki tudja, hogy Londonban vagyok. Felvettem a telefont és elmosolyodtam, amikor meghallottam Warren hangját.
- Hello Ashley! Csak azért hívlak, hogy minden rendben van-e, mert az otthoni számodon nem értelek el.
- Szia, Warren! Köszönöm jól vagyok, éppen Londonban pihenek.
- Akkor teljesen rendbe bejöttél?
- Igen már csak néhány zúzódás látszik, de tudod, egy jó smink mindent eltakar. – válaszoltam.
- Hát igen, aki a divatszakmában dolgozik, elsajátít néhány trükköt- nevetett a telefonba majd pár mondatot még váltottunk és letettem a telefont. Mosolyogva fordultam Rob felé, aki durcásan nézett.
- Mi a baj édesem? – léptem hozzá.
- Nem tetszik nekem ez a Warren pasi! Mit nyomul? – kérdezte és majdnem elnevettem magam, de láttam, hogy komolyan gondolja. A két lába közé álltam és megemeltem az állát.
- Nézz rám szépfiú! Nem érdekel ki, hogy nyomul, mert én Veled vagyok, és úgy tervezem, hogy még nagyon sokáig veled is maradok. – néztem mélyen a szemébe. Átölelte a derekam és közelebb húzott.
- Mégis mennyi időre tervezed ezt a velem levős dolgot? – kérdezte most már azzal a csibészes mosollyal és csillogó szemekkel.
- Jelen pillanatban életem végéig, de az attól függ.
- Mitől?
- Hát, ha átváltoztatsz, akkor az örökkévalóságig együtt leszünk! – nevettem el magam.
- Azt hiszem, akkor ez lenne a helyes döntés- mondta mosolyogva majd felkapott az ölébe és ajkait nyakamra tapasztotta majd enyhén megszívta. Halkan felmordultam mire nevetni kezdett.
- Az újszülöttekkel nagyon kell vigyázni, mert nem tudják kontrollálni magukat! –adta elő tudományosan én pedig kihasználva az alkalmat csikizni kezdtem. Nem hagyta magát ő is támadásba lendült én pedig a fürdőszobába menekültem, de hamarosan utolért és bezárta magunk mögött az ajtót.
- Szóval így állunk mi? – közelített fenyegető arckifejezést felvéve.
- Én… én nem úgy gondoltam. –hoztam az ártatlan rettegő lány formáját.
- Dehogyisnem! Éppen úgy gondoltad! Ismerem a fajtádat! Támadni és tagadni azt tudtok, de ezt most nagyon megkeserülöd! – jött egyre közelebb én pedig behátráltam a zuhanykabinba.
- Ne bánts! –emeltem magam elé a kezem mikor belépett mellém.
- Már késő! – válaszolta és azzal a mozdulattal megnyitotta a csapot, elárasztva kettőnket langyos vízzel. A ruhánk teljesen elázott, de nem foglalkoztunk vele. Magához rántott és rátapadt ajkaimra. Nyakát átkarolva viszonoztam csókot, majd amikor megemelte testem lábaimat csípője köré fontam. A kabin falának döntött és elkezdte rólam lehámozni a ruhát. Már éppen a melltartómat kapcsolta volna ki, amikor jéghideg víz ömlött ránk. Felsikítottam mire kirántott a víz alól és kitört belőlünk a nevetés.
- Ez egy jel, hogy ezt halasszuk, későbbre különben semmit sem fogok látni Londonból csak a szállodai szobát!- túrtam bele vizes tincseibe. Megtörölköztünk majd megszárítottuk egymás haját és megengedte, hogy megcsináljam neki. Nagyon édes lett olyan igazi Edwardos. Ezt meg is mondtam neki mire az ég felé fordította a szemét és ráütött a fenekemre. Annyira boldog voltam, hogy nincs is rá szó.

„Rob”
Ettől boldogabb már nem is lehetettem volna. Reggel szívem szerint ott helyben szerelmet vallottam volna neki, de az nem lett volna stílusos. Valami különleges helyre volt szükségem és azt hiszem meg is találtam. Kézen fogva léptünk ki a szállodából és rögtön a kedvenc helyemre mentünk. Tommal szinte az egész tini korunkat itt töltöttük csajokat nézve és elszívva az első ciginket. Néhányan felismertek, de csak összesúgtak mögöttünk és nem jöttek közelebb. Ashley gyönyörű volt és a mosoly le sem olvadt az arcáról. Bagettet dobáltunk a tavon úszkáló hattyúknak, vettünk pár hatalmas gombóc fagyit és megetettük egymást, aminek az eredménye két ragacsos arc és hatalmas röhögés lett. szabadon csókolózhattunk és ölelhettük egymást nem kellett a fák mögül előbukkanó paparazziktól tartanunk. Kibéreltünk egy csónakot és beeveztünk a tó közepére ahol már alig lehetett minket látni. Elnyúltunk a csónakban és úgy néztük a naplementét.
- Ez egyszerűen gyönyörű! – sóhajtott fel.
- Te milliószor gyönyörűbb vagy! - suttogtam a fülébe. Valóban az volt. Haját vörösre festette a lemenő nap fénye, arca kipirult, szeme csillogott.
- Hazudós! – simított végig az arcomon mire megfogtam a kezét és megcsókoltam. Megfordult és mélyen a szemembe nézett.
- Sosem hazudnék neked! – mondtam neki komolyan. – Valami másról szeretnék Veled beszélni.
- Mégis miről? – nézett rám gondterhelten. Édesem mennyire tud aggódni.
- Egy olyan dologról, amit eddig csak nagyon kevés embernek mondtam, mert ennek a szónak súlya van. Ha ezt ki mondja, az ember azzal elkötelezi magát a másik felé és tudod a férfiak többségének az elkötelezettség ijesztő. De én kimondom, mert nem lesz a világon még egy olyan lány, aki iránt ezt érezném. Nagyon szeretlek Téged! Tulajdonképpen már abban a pillanatban, ahogy megláttalak beléd szerettem! - mondtam ki a szavakat, amiket egy ideje már magamban őrizgettem. Mosolyogva nézett rám, de egy szót sem szólt. Most meg mi lehet vele? Összehúztam a szemöldököm mire közelebb hajolt hozzám és forrón megcsókolt.
- Nem is tudod, milyen régóta várom már, hogy ezt halljam tőled! Én is nagyon szeretlek! – szólalt meg majd a karjaimba fúrta magát és élveztük, ahogy a csónak lágyan ringatózik a vízen.


„New York aznap”

Ő az kétség sem férhet hozzá. Ezer közül is megismerném, hiszen tönkretette az életemet. Újra végig húztam a rongyot az éles pengén és lázasan csillogó szemekkel csodáltam, ahogy megcsillan rajta a napfény. Hátradőltem és mosolyogva szemléltem művemet. A falam minden négyzetcentiméterét az ő képei borították. Reggel ő volt az első, akit megláttam, késő éjszaka, amikor nyugovóra tértem az ő arca mosolygott rám utoljára. Mindent gondosan elterveztem, de még nem volt itt az idő. A dolgoknak tökéletesen a helyükre kellett kerülniük, semmi sem ronthatja el a bosszú egyetlen pillanatát sem. Meg fogja még bánni, hogy ezt merte tenni velem! Erősebben markoltam a kés markolatát és szinte láttam magam előtt, ahogy kezem kulcsolódik rá a nyakára és addig szorítja, amíg már majdnem kileheli a lelkét. De mégsem! Felpattantam és zaklatottan mászkálni kezdtem. Túl kegyes halál lenne számára. El kell vinnem őt valahová ahol nem, találnak rá és nem hallják fájdalmas üvöltését. Mert üvölteni fog és az életéért könyörögni ebben biztos vagyok. Nem leszek könyörületes, ahogy ő sem volt az hozzám. A kést óvatosan visszacsúsztattam a helyére majd még egy pillantást vetve az arcára kiléptem a lakásból. Belemosolyogtam a lemenő nap fényébe és továbbfűztem gyilkos gondolataimat.