Jake

Sziasztok!

Itt volnék az új résszel ami nem lett túl hosszú de ez azért van, mert mint az kiderül számotokra is újabb fordulat következik amit ezután majd természetesen részletezek is. Köszönöm a hozzászólásokat,ne haragudjatok de nem tudok most válaszolni rá, mert nagyon fáradt vagyok és ragadnak le a szemeim de természetesen elolvastam őket és örök hála érte. Ez a rész nem lett a legjobb de ígérem igyekezni fogok csak rendeződjenek végre a dolgok körülöttem.
Jó olvasást!






„Rob”

Vigyorogva néztem, ahogy anya és a testvéreim körbeveszik Asht és be nem áll a szájuk egy percre sem. Azonnal elfogadták őt és bevonták a családi dolgokba, aminek őszintén örültem. Az ebéd is nagyon jó hangulatban telt, rengeteget nevettünk és Ashley is felszabadult volt. Dúlt köztünk a szerelem, varázslatosak voltak az éjszakáink. Sajnos hamarosan elérkezett az ideje a visszautazásnak. A szállodában elbúcsúztunk egymástól és elindultam a reptérre. Nehéz szívvel hagytam ott, de muszáj volt. Nem akartam kitenni őt annak a cirkusznak, ami rám vár. Az autóban, amit értem küldtek mosolyogva gondoltam vissza az együtt töltött napokra. Abban teljesen biztos voltam, hogy tiszta szívemből szeretem őt és ezen semmi és senki nem változtathat. Meg fogják próbálni, de sikertelenül, mert bármire képes vagyok érte. Egy terv már kezdett kibontakozni fejemben és hamarosan valóra is váltom.

„Ashley”

Az elmúlt napok kitörölhetetlen nyomokat hagytak bennem. Nem érdekelt már, hogy New Yorkban nem mutatkozhatok vele nyilvánosan sem a rajongók állandó akaszkodása. Szeretem őt és megtennék érte bármit. Visszaérkezve a városba rögtön munkához láttam Liam nagy örömére. Rob Európában forgatott, de mindennap felhívott és Andy is folyamatosan jelentést adott arról mi történik. Nem mintha nem bíztam volna, Robban, de jó volt Andyvel beszélgetni. Warren segítségét is sokszor igénybe kellett vennem, mert talán a figyelmetlenségem vagy a szerelem miatt folyamatosan bajba keveredtem a rendőrökkel. Eleinte csak gyorshajtásért kaptak el aztán volt egy kisebb koccanásos balesetem is. Warrennel nagyon jól kijöttem volt, hogy beültünk meginni egy kávét bár csak ritkán, mert mindketten elfoglaltak voltunk és Rob sem nagyon szerette, ha vele vagyok. Azt hittem féltékeny rá, de elárulta, hogy egyszerűen csak nem bízik benne. Még egy hónap volt hátra és újra láthatom őt. Nem tudom, hogy fogom kibírni, mert annyira hiányzik. Ráadásul a világ szembesült azzal, hogy együtt voltunk Londonban, mert ezek szerint ott is voltak szemfüles fotósok. Persze Rob menedzsere őrjöngött, de szerelmem azt mondta van egy nagyon jó terve, és ha hazajön, részletesen beavat. Amikor Liam közölte velem, hogy Párizsba kell mennem, tárgyalni szinte repültem a boldogságtól, mert Robék éppen ott forgattak. Két nap múlva indultam, és mint mindig most is teljesen odavoltam a városért. Amikor felhívtam Robot Andy vette fel a telefont és átadott egy üzenetet miszerint Rob vár ma este nyolckor egy adott címen. Kicsit furcsa volt, hogy nem akar velem beszélni, de Andy szerint nagyon elfoglalt. Volt valami megmagyarázhatatlan rossz érzésem, de igyekeztem elnyomni magamban és miután lement a tárgyalás azzal voltam elfoglalva, hogy jól nézzek ki. Rob küldött egy gyönyörű ruhát, ami tökéletesen illett rám és fél nyolc előtt öt perccel megérkezett a limuzin is, ami elvisz hozzá. Izgatottan kémleltem az elsuhanó tájat és próbáltam megnyugtatni magam. Ma semmi rossz nem történhet.

„Rob”
Párizsba visszatérve hatalmas botrány fogadott. Steph magán kívül kiabált velem, de nem érdekelt. Ha lebuktunk hát lebuktunk. Ő nem így gondolta, de felvilágosítottam, hogy szeretem Ashleyt és kimondtam azt, amit napok óta forgattam a fejemben. Feleségül veszem. Steph rögtön lefagyott és úgy nézett rám, mint egy elmebetegre. Nem próbált meg lebeszélni, de felesleges is lett volna. Andy és Kellan első perctől támogattak és Liam is, aki elintézte, hogy maga helyett Asht küldjék a párizsi tárgyalásra. Most pedig eljött a nagy pillanat. Hamarosan megérkezik és megkérem a kezét. Hazudnék, ha azt mondanám nincs bennem egy kis félsz, hogy mit fog válaszolni, de bízom benne, hogy igent mond. Nyolc óra előtt pár perccel hallottam bekanyarodni az autót így megindultam a lépcső felé. Ashley már lefelé tartott. Még sosem láttam ilyen szépnek. A hold halványan megvilágította az arcát és csillogó fénnyel borította be a ruháját. Rám pillantott és ajkát mosolyra húzta, majd kezét felé nyújtott kezembe helyezte és lelépett az utolsó lépcsőről. Rögtön a nyakamba borult majd szenvedélyesen megcsókolt, amitől hirtelen azt is elfelejtettem miért vagyunk itt és majdnem felkaptam a karjaimba, hogy felvigyem és végigszeretkezzem vele az éjszakát.
- Annyira hiányoztál! Minden rendben? – simult hozzám.
- A legnagyobb rendben főleg, hogy most már te is itt vagy velem.
- Olyan idegesnek tűnsz! Csak nem a kezemet akarod megkérni? – kuncogott és gyengéden megcsókolt. A francba megint átlátott rajtam.
- Dehogyis. Csak gondoltam megleplek. – nyögtem ki nagy nehezen és bevezettem a kertbe. A szeme hatalmasra tágult a csodálkozástól és száját is eltátotta.
- Rob, ez gyönyörű! Köszönöm!- fordult hozzám és újabb csókkal jutalmazta a figyelmességemet. Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak, na, ennyit a jól begyakorolt és elképzelt helyzetről. Ez a kis lüke lány lelőtte a poént, vagyis esetünkben a „romantikusan fogom megkérni” helyzetet.
- Ashley.. –kezdtem bele próbálva menteni a helyzetet.
- Ne is mondd! Ennél szebb ajándékot nem is adhattál volna, de a szülinapom majd csak két hét múlva lesz.
- Igen, tudom ez még nem is az akar lenni…
- Hidd el ez nekem elég. Káprázatos! Ahogy megszervezted ezt az egészet, ahogy elhoztál ide…
- A francba is Ash gyere hozzám feleségül! –szakadt ki belőlem. Dermedten bámultuk egymást, nagyot nyelt és hangja kicsit rekedt volt, amikor megszólalt.
- Ha ez most vicc akar lenni..
- Nem az. Nem így akartam megkérni a kezed, de megérkeztél és ez volt az első kérdésed. Én meg teljesen összezavarodtam, mert már előre elképzeltem mindent és ez a kérdés felborította a terveket. De szeretlek Téged és feleségül akarlak venni. Rajtad áll vagy bukik a dolog és nem szándékozom befolyásolni a válaszodat, de én, leszek a világ legnevetségesebb bohóca, ha nemet mondasz.
Kedvesen elmosolyodott, szemében könnycseppek csillogtak.
- Gyűrűt hoztál?- kérdezte.
Gyorsan előbányásztam a zsebemből az eljegyzési gyűrűt és térdre vetettem magam.
- Lennél olyan felelőtlen és mazochista, hogy hozzám gyere feleségül? – kérdeztem mosolyogva.
Felnevetett és igent mondott.


„Ashley”

El sem tudtam hinni, hogy ez velem történik. A külső szemlélőnek úgy tűnhetett elkapkodtuk a dolgot, de szerencsére mindketten úgy gondolkoztunk, hogy felesleges várni, hiszen szeretjük egymást az élet pedig túl rövid ahhoz, hogy várakoztassuk a másikat. A szüleink egyszerre tudták meg, hogy összeházasodunk méghozzá egy közös vacsorán. Az esküvő előtt rengeteg elintéznivalónk akadt, amit többnyire én végeztem el, mert Robnak be kellett fejeznie a forgatást. Az esküvőnk előtti napon már nem találkoztunk, mert a fiúk legénybúcsút tartottak mi pedig a csajokkal ütöttek el az estét. Romantikus filmeket néztünk és popcornt készítettünk, sztorizgattunk hajnalig.
Végül eljött a nagy nap. A sajtó munkatársai már korán reggel a bérelt ház előtt tolongtak, hogy megörökíthessék az esküvő előtti pillanatokat. Természetesen nem lettek meghívva, de ez cseppet sem zavarta őket.

- Maradj már nyugton Ashley! Rob biztosan itt lesz időben. – szólt rám Andy már ki tudja hányadszor, de én akkor is izgatottan szaladgáltam az ablakhoz hátha megpillantom végre Robot.
Hátam mögött rohantak a lányok, akik segítettek felvenni az esküvői ruhát, és akik szerették volna elvégezni az utolsó simításokat is rajtam.
- Mi van, ha nem jön el? – fordultam hátra hirtelen és fel alá kezdtem járkálni miközben a többiek fejvesztve kapkodtak a leomló ruhám után.
- Ash! Állj meg könyörgöm, mert teljesen tönkreteszed a ruhád. – magyarázott Andy mindhiába.
- Mi van, ha meggondolta magát? Ha beijedt és most nem jön el? Akkor kinyírom az tuti.
- Hát ezek aztán a szép szavak egy ifjú ara szájából! Még hozzá sem mentél és már szabadulnál tőle? – dugta be a fejét Kellan az ajtón.
Felsikítottam és a lányok mögé bújtam.
- Nem láthatod a menyasszonyt! – magyaráztam.
- Már miért ne láthatnám? Nem én vagyok a vőlegény! – vigyorgott Kellan és beljebb lépett.
- Kifelé ha jót akarsz! – mutogattam továbbra is a lányok mögül.
- Jó, oké értem én. Annyit még azért elmondok, hogy káprázatos vagy- nyomott egy gyors puszit a homlokomra a többiek feje fölött és kisietett a szobából. Arcomra mosoly húzódott és egy ideig magam elé meredtem majd meghallva egy érkező autó zaját az ablakhoz siettem.
A többiek követtek és éppen időben értünk oda, hogy lássuk amint Rob kiszáll majd, mint aki érzi, hogy figyelik, az ablak felé kapja fejét. Riadtan guggoltam le, de ruhám uszályában megtántorodtam és a hátam mögött álló lányokat magammal sodorva a földre gurultam.
Mindenki döbbenten meredt a másikra majd éktelen kacagásban törtünk ki és Andy végre elérte, hogy nyugton maradjak. Beleillesztette hajamba a fátylat majd lesimította a ruhám és késznek nyilvánított. Úgy döntöttem lesétálok a kis házba ami a kert végében áll, hogy rendezhessem a gondolataimat. Egyedül maradtam és mélyeket lélegezve igyekeztem tudomásul venni, hogy ez nem álom és tényleg férjhez megyek. Halk kopogás rázta meg az ajtót.
- Ki az? –szóltam ki.
- Warren vagyok. Azt mondták itt talállak, szeretnék mondani neked valamit, ha nem zavarlak! – jött a válasz és mielőtt még egy szót is szólhattam volna belépett. Csillogó szemekkel mért végig, ami kicsit furcsa volt, de betudtam annak, hogy ma minden és mindenki furcsa nekem.
- Mondd csak! Valami baj van? – kérdeztem kedvesen. Ebben a pillanatban csörögni kezdett a telefonom. Rob hívott.
- Hát, szia, vőlegény! Remélem, nem azért hívsz, hogy lefújd az esküvőt! –mosolyogtam a telefonba.
- Ashley hol vagy? – kérdezte zaklatottan.
- A kis kerti lakban vagyok. Miért? – húztam össze a szemem.
- Tudod mondtam neked, hogy gyanús nekem ez a Warren pasi és elkezdtem nyomoztatni utána. – mondta és ettől azonnal görcsbe rándult a gyomrom. – Kiderült, hogy az igazi neve Jake Worrington. Mond ez neked valamit? – hallottam valahonnan messziről a kérdést. Hogy mond-e valamit a neve? Életem megkeserítője, akiről azt hittem már régen meghalt. – Ashley! Azonnal gyere be a házba, és ha meglátod, őt menekülj el! Érted? Ez az ember már ölt is. Egyszer rágyújtotta a volt barátnőjére a házat, de a lány megmenekült az ő arca viszont csúnyán összeégett. Hallasz édesem? – kérdezte zaklatottan. Megfordultam és igyekeztem mosolyt erőltetni az arcomra miközben a férfi aki Warennek adta ki magát szúrós szemmel méregetett.
- Csak Rob az. –mosolyogtam rá, de éreztem, hogy megremeg a hangom.
- Ki van veled? Csak nem ő? – kiáltott fel Rob aggódva.
- De igen drágám. Hamarosan ott leszek az oltár előtt. Szeretlek! – mondtam.
- Ne mozdulj, máris indulunk érted! Ne ess pánikba és hazudj, ameddig csak bírsz! – nyugtatgatott és lerakta a telefont. Jake közelebb lépett hozzám és megállt közvetlenül előttem. A szemébe néztem és úgy éreztem összecsuklok a félelemtől. Hát eljött a nap, amitől olyan sokáig rettegtem. Én voltam a lány, akire rágyújtotta a házat, és akit évekig rémálmok kísértettek.
- Nagyon aggódhat miattad! – fogta meg a csuklóm mire megpróbáltam hátrálni.
- Kérlek, ne bánts Jake!- suttogtam mire kezei nyakamra fonódtak és egyre jobban szorították torkomat az utolsó levegővételig.