Újra itt!

Sziasztok!

Rövid kihagyás után újra itt vagyok. Nem egy új történettel jelentkezem az első sztorimat fogom feldolgozni fordulatosabban és kibővítve. Amikor ezt a történetet írtam összecsaptak a fejem felett a hullámok és úgy érzem kicsit elhamarkodtam a befejezést. Sokkal több mindent ki lehet hozni belőle és erre Betsy világított rá.
Az ihletem megvolt eddig is, de most az ő győzködésének engedve, úgy döntöttem újra belevágok. Remélem tetszeni fog nektek, és sikerül egy jó kis társaságot összehoznunk.
Nem is szaporítom tovább a szót, íme az "első" fejezet.
Jó szórakozást kívánok hozzá.






Magabiztosan sétáltam végig a folyosón, magas sarkú cipőm hangos csattogással tudatta a Runwayben dolgozókkal, hogy megjöttem.
Kedves mosolyt villantottam a portásra és lehúztam azonosító kártyámat a biztonsági kapunál.
21 évesen életem legnagyobb álma vált valóra, amikor Liam rábólintott arra, hogy itt dolgozhassak gyakornokként. Már fél éve voltam itt és még mindig elvarázsolt a légkör és az elegancia, ami ha akartam, ha nem engem is magával ragadott.
Szíves örömest mondtam le a tornacipőről és a kényelmes farmerről és bújtam bele az elegáns darabokba.
Néhány ruhára hónapokat kellett spórolnom, de Liam is sok ruhát selejtezett le és adott nekünk. Nem voltam divatbolond legalábbis nem feltétlenül, de a Runway ezt hozta ki az emberekből.
Kicsi irodám elé érve elégedetten mosolyodtam el és nagy lendülettel benyitottam.
Liam és Clara –a világ legjobb barátnője és kedvenc munkatársam-riadtan kapták fel a fejüket.
- Az ég szerelmére Ashley! Túl fiatal vagyok még a szívinfarktushoz. –kiáltott fel Liam és ijedten kapott a szívéhez. Még nagyobb vigyor terült szét az arcomon tudtam, hogy drága főnököm mennyire imádja a színpadias mozdulatokat.
- Jó reggelt! Ne haragudj nem akartalak megijeszteni! Hát mit kezdenék én a földkerekség legjobb főnöke nélkül? –suhantam el mellette lágy puszit lehelve az arcára. Lepakoltam a táskámat és fintorogva fordultam vissza:
- Ezt tényleg én mondtam? Megérdemelnék legalább egy tapsot az évszázad legjobb hízelgésért! –néztem rájuk gúnyosan.
- Akarod mondani az évszázad nyalásáért!- nevetett gonoszul Clara.
- Hé, én csak kedves vagyok. Nem igaz Liam?- fordultam felé szempillámat rebegtetve. Felpattant az asztal széléről és egyenesen felém tartott. Megragadott a derekamnál és szorosan hozzám simult majd szenvedélyes hangom a fülembe súgta:
- Még ha Brad Pitt lennél kedvesem!
Hangos kacaj tört ki belőlem és hatalmas cuppanós puszit nyomtam az arcára.
- Liam, ha te nem lennél már rég…
- Meghaltál volna ízlésficamban?- vágott közbe.
- Mi van „cseszegesd Ashleyt napot” tartunk és elfelejtettetek értesíteni?- tettem csípőre a kezem és igyekeztem durcás képet vágni.
- Imádlak kedves és sosem cseszegetnélek de az öltözködésed felért egy természeti katasztrófával. – emlékeztetett fél évvel ezelőtti igencsak laza öltözködésemre.
- Clara?- néztem rá segélykérően.
- Az igazat mondjam vagy hazudjak?- kérdezte és teli szájjal vigyorgott.
- Egyértelmű. Hazudj!
- Mindig kiváló ízlésed volt. A tornacipő és a miniszoknya kombináció pedig egyenesen csodásan állt neked.
- Köszönöm! Tudtam, hogy Rád számíthatok. - mondtam majd főnököm felé fordultam.
- Oké nyertél. Hogy néz ki a mai napunk?- kérdeztem és kabátomból kibújva leereszkedtem a székemre.
- Csodás híreim vannak! Ma hivatalosak vagyunk egy estélyre. Na, nem kell, ki tudja milyen nagy eseményre gondolni, de rengeteg potenciális partner lesz ott és szükségem lesz a tudásotokra. Úgyhogy fél óra múlva találkozunk az alagsorban ruhapróbára és Jenny négyre vár Titeket a szalonban, hogy hercegnőt varázsoljon belőletek.
Mindketten hatalmas szemekkel és tátott szájjal néztük őt majd hirtelen felálltunk és rávetettük magunkat. Még soha nem mentünk semmilyen nyilvános eseményre és ez igazi csemegének számított.
Fél óra múlva már izgatottan toporogtunk a bemutató teremben és csodáltuk a szebbnél szebb ruhákat.
Francois rengeteg ruhát felpróbáltatott velünk mi pedig boldogan forgolódtunk a hatalmas tükör előtt.
Végül egy fehér csodát tartott elém és én rögtön tudtam, hogy ő lesz az.
Belebújtam és körbeforogtam mire Liam felfelé tartotta hüvelykujját, ami nála azt jelentette tökéletes.
Clara fekete ruhát kapott, mint később megtudtuk a két legújabb Dior modellt.
- Rendben drágáim gyönyörűek vagytok! Most pedig munkára fel!A ruhákat felküldetem hozzátok. Négykor találkozunk Jennynél.
Clarával mosolyogva és egymásba karolva lépdeltünk fel a lépcsőkön és mentünk vissza irodánkba.
A mai napon felváltva tartottunk ebédszünetet és mivel még volt néhány munkám, amit be kellett fejeznem előre engedtem Clarat.
Alighogy kitette a lábát halk kopogást hallottam majd fel sem nézve beljebb invitáltam az érkezőt.
- Elnézést! Liam Brightmore-t keresem és ide irányítottak!- hallottam meg az ismerősen csengő hangot és felkaptam a fejem.
- Chris!- kiáltottam fel és felugrottam a székről.
- Ash! Jó ég, hogy kerülsz Te ide?- kapott fel és ölelt magához.
- Itt dolgozom. – mosolyogtam.
- Mikor is találkoztunk utoljára?
- Ha jól emlékszem, akkor, amikor elvittél motorozni és hatalmasat estünk-még most is meg van a nyoma a térdemen. - mondtam és, hogy bizonyítsam feljebb húztam a szoknyám.
- Azóta kész nő lettél.
- Még Te mondod? Sokra vitted Chris.
Elnevette magát és én szemöldök ráncolva néztem rá.
- Csak Te hívtál Chrisnek, azóta sem szólított így senki.
- Hát igen mióta befutott színész lett valaki. Akkor mostantól már Csak Kellan vagy nekem is?
- Nem Neked továbbra is lehetek Chris- mosolygott és újra megölelt. - De mesélj! Hogy van az őrült bátyád? A szüleid?
Miután mindent töviről hegyire elmeséltem neki felajánlottam, hogy segítek megkeresni Liamet.
Kellan kényelmesen elhelyezkedett a kis díványon lábait keresztbe tette és várt.
Rámosolyogtam miközben főnökömet tárcsáztam. A belépő Clara először észre sem vette Kellant majd megfordult és rémülten nézett rá majd rám.
- Clara! Hahó!- lengettem meg szeme előtt kezemet.
- Jaj, bocsánat! –hebegett zavartan.
-Chri..ö Kellan ez itt Clara a legjobb barátnőm,lakótársam és a tündéri kolléganőm egyben. Clara Neked szerintem nem kell bemutatni. - vigyorogtam rá majd halk kuncogásba kezdtem mikor Kellan felállt és ahelyett, hogy a kezét nyújtotta volna Claranak hatalmas puszit nyomott az arcára.
Ebben a pillanatban érkezett meg Liam így el kellett búcsúznunk, de legnagyobb örömömre este ő is részt vesz a partin így újra látjuk majd egymást.
Egyre izgatottabban vártam az estét.

- Oké, lassan megfordulhatsz!- hallottam Jenny hangját és szememet lecsukva óvatosan megfordultam. Ruhám már rajtam volt és lábamra is rácsúsztatták a gyönyörű Gucci szandált, amit részletre vettem meg és most első alkalommal viselhettem.
- Nyithatod- kiáltotta Clara és abban a percben ki is nyitottam szemem.
A csodálkozástól hirtelen szóhoz sem jutottam csak bámultam a lányt a tükörben, aki hasonlított rám mégis olyan más volt. Megfordultam és megöleltem Jennyt.
- Köszönöm. Gyönyörű lett a végeredmény.
- Ugyan már Ash. Könnyű volt dolgozni az alapanyaggal- mosolygott rám szélesen majd kitárta kezeit és megforgatott. Ebben a percben elmondhatatlanul boldognak éreztem magam.
Clarával együtt készen álltunk az estére és izgatottan sutyorogtunk míg Liamet vártuk.
- Hölgyeim! A hintó előállt –lépett be és két oldalról belénk karolt.
A limuzin már várt minket és egész úton be nem állt a szánk az izgalomtól.
Mikor fél óra múlva a limuzin megállt és feltárult előttem az ajtó egy pillanatra elkábultam a rengeteg embertől és a fotósoktól, akik kint várakoztak. Fehér kesztyűs kéz nyúlt be az autóba és fogta meg a kezem ezzel is segítve a kijutást.
A fotósok máris felém fordultak kattogtatva fényképezőgépeiket és én automatikusan mosolyodtam el, szememmel Clarat és Liamet keresve.
- Na, nézd, meg pár percre egyedül marad, és máris eltereli mindenki másról a fotósok figyelmét. Ashley lányom hát erre tanítottalak?- karolt belém főnököm.
- Azt hiszem ezt az anyagot nem vettük át kellőképpen- mosolyogtam rá miközben besétáltunk az épületbe.
Körbejártuk a hatalmas épületet 2 percenként megállva és üdvözölve a társaságot.
Egy óra múlva Liam kicsit félrevont minket.
- Hölgyeim! Itt az ideje, hogy szórakozzatok!- mondta majd otthagyott minket és „Drágám! Hát Te is itt vagy?”- kiáltással máris tovább indult egy feltűnően öltözött lány felé.
Clarával egymásra néztünk és elnevettük magunkat, mert ez annyira Liam volt.
- Hozok valamit inni. – lépett el mellőlem Clara. Körbefordultam és kedvesen mosolyogtam az emberekre. Hihetetlen volt, hogy bármerre fordultam híres és gazdag embereket láttam.
„Ennyit Francois- nem lesz nagy felhajtás-monológjáról.”- gondoltam magamban és szememmel a tömeget pásztáztam.
Hirtelen tört rám a nevetés, ahogy megláttam Liamet elmélyülten beszélgetni Brad Pittel.
Mint aki megérezte, hogy nézik rám nézett majd kacsintott és látszott rajta, hogy ő is alig bírja visszatartani nevetését reggeli beszélgetésünkre gondolva. Mosolyogva kezdtem hátrálni és szerettem volna megfordulni mikor fejem hirtelen nekiütődött valaminek. Ennek a valaminek nagyon jó illata volt így rögtön gyanítottam, hogy ember lehet az illető.
Lenéztem és egy pár férficipőt láttam majd miközben egyre feljebb emeltem fejem elkezdtem mentegetőzni.
- Elnézést, nem figyeltem az orrom elé! –mondtam majd szemem végre elérte „akadályom” arcát és ettől elpirultam majd furcsa izgatottság futott rajtam végig.
Kedves mosolya - amitől a női szívek a normálistól lényegesen eltérő működést produkáltak- most felém irányult.
- Megesik, bárkivel ne is törődj vele! Robert vagyok. - nyújtottam felém a kezét miközben én azon gondolkoztam, hogy ez most vajon tényleg megtörténik vagy csak erősen bevertem a fejem és hallucinálok. Szorosan lehunytam a szemem, de mikor kinyitottam még mindig ott állt és kíváncsian méregetett.
- Ashley. Így hívnak- mondtam ki és abban a percben elkerekedtek a szemeim majd halk nyögés hagyta el a számat.”Atyaég úgy viselkedem, mint egy idióta”- korholtam magam. Mosolya még szélesebb lett és megszorította felé nyújtott kezem.
- Nagyon örülök Ashley – mondta mintha nem vette volna, észre mi megy bennem végbe.
Zavartan toporogtam mellette és igyekeztem összeszedni magam. Néha egymásra néztünk és elmosolyodtunk majd mindketten a tömeget bámultuk.
- Na és mivel foglalkozol?- tette fel végül a kérdést.
- A Runwaynél dolgozom. És Te… kezdtem el a mondatot, de rájöttem mekkora hülyeséget készülök kérdezni ezért kijavítottam magam- játszottad Edward Cullent.
- Hát igen, de ne aggódj nem foglak megharapni!- mondta egy Edwardos nézés kíséretében, amitől nekem összeszűkült a gyomrom és mintha egy kis remegés is végigfutott volna rajtam.
Idegesen felnevettem miközben behatóan tanulmányoztam a cipőmet, ami épphogy kilátszott a hosszú ruha alól.
- Robert! Bemutatnál a hölgynek?- hallottam meg hátam mögött Kellan hangját mire elmosolyodtam és megfordultam.
- Ashley? Tényleg Te vagy? Anyám nem hittem volna, hogy lehetsz szebb, mint délelőtt. –mondta és széles mosolyra húzta száját és megölelt.
- Ti honnan ismeritek egymást? –nézett ránk csodálkozva Robert.
- Chri.. Kellan a bátyámmal lógott egészen kiskoruktól fogva. - fordultam hozzá bátorságot merítve.
- Olyan mintha a kishúgom lenne- magyarázta Kellan és átkarolta a vállam.
- Nem láttad Clarat?- kérdeztem tőle.
- Clara? Ja, a csaj, aki majdnem elájult mikor meglátott? Mennyi idő alatt sikerült összekaparnod?- nevetett gonoszul mire kapott tőlem a fejére.
- Ne gonoszkodj! –védtem meg barátnőmet és saját bénázásomra gondoltam.
- Visszatérve a kérdésre ott jön, ha jól látom. Hű őt is jól helyre tették. - nézett végig közeledő barátnőmön.
- Helyre tették? Hát ez meg milyen szöveg?- nevetett Robert.
- Vagány mi?- kacsintott rá. – Ash! Nagyon zavarna, ha bepróbálkoznék a barátnődnél?- fordult hozzám.
- Chris! Ő a legjobb barátnőm, ha szórakozol vele Neked annyi!- néztem rá aggódva.
- Kicsi lány! Ne hallgasd meg a pletykákat, amik rólam szólnak oké?- fogtam meg a vállam és nézett a szemembe. - Amit az újságok írnak az egy rakás szemét.
- Oké, bocsi!- mondtam és engesztelésül megpusziltam.
Rám kacsintott és már indult is Clara felé, aki döbbent arccal nézte amint odasétál, hozzá kiveszi a kezéből az egyik poharat és a vállát átkarolva tereli messzebb tőlünk.
Roberttel egyszerre nevettük el magunkat.
- Nem vesztegeti az idejét- fordult hozzám.
- Chris már csak ilyen. – mosolyogtam rá.
- Chris?
- Vagyis Kellan. Kölyökkorunkban Chrisnek hívtam és ez maradt meg bennem, de azt hiszem nem ártana megszoknom, hogy ne úgy hívjam. - észrevétlenül lett egyre oldottabb köztünk a hangulat.
- Nem tudom Te, hogy vagy vele, de én megszomjaztam- hajolt hozzám Robert.
Arcomra rémült kifejezést varázsoltam és majd a nyakamhoz kaptam és magam elé tartottam a kezem.
- Könyörülj!- változtattam el a hangom. Hangosan nevetni kezdett és felhúzta felső ajkát.
Ettől megint egy kis remegés futott végig rajtam majd melegség öntött el.
- Nem haragszol ezért a poénért ugye?- kérdeztem miközben igyekeztem elterelni a figyelmemet az előbbi intenzív érzésekről.
- Dehogyis! Szerintem nagyon aranyos volt. De tényleg szomjas vagyok. Iszunk valamit?
- Az jó lenne, de ha nem bánod én is Veled tartok.
- Gyere, menjünk! Nem bánod?- kérdezte és karját nyújtotta. „Hogy nem bánom-e? Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna erre.”
- Nem, dehogy. –mosolyogtam és belekaroltam.
A pultnál két koktélt rendelt majd a kert felé vettük az irányt.
- Nem gond, hogy kijöttünk? Nem igazán szeretem a tömeget.
- Ezzel én is így vagyok. – mondtam majd leültem a padra és megpaskoltam a mellettem levő helyet.
Leült és némán nézett maga elé, ahogy én is. Lábunk egyszerre járt a kiáradó zene ütemére.
- Szóval modell vagy. –állapította meg.
- Jaj, nem! Gyakornok vagyok. – javítottam ki.
- Csodálkoztam is, hogy, hogy lehetsz Te modell. –nézett rám.
- Oh, - sóhajtottam és lehajtott fejjel tanakodtam azon miből is gondoltam, hogy tetszhetek egy ilyen srácnak.
- Ne érts félre! –sietett a válasszal. –Nincs Veled semmi gond külsőre csak a modellekhez képest pici vagy –mondta kétségbeesett arccal majd mosolygó arcomat meglátva ő is elvigyorodott.
- Azt hiszem megérdemeltem ezt a vámpíros ugratás miatt.
Félszegen mosolygott majd hosszasan tanulmányozta az arcom. Zavarba jöttem, lesütöttem a szemem és hajamat kezdtem el csavargatni az ujjaim között.
- Ashley! Indulunk!- hallottam meg Clara hangját.
Felpattantam és Robra néztem.
- Mennem kell.
- Bekísérlek.
Belépkedtünk és csatlakoztunk Kellanhoz és Clarahoz. Barátom megölelt és játékos puszit nyomott az arcomra majd Clarahoz lépett és őt is megölelte. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy milyen sokáig tartja őt karjaiban és mintha súgott volna neki valamit.
Robra néztem, aki vicces fejet vágva mutatta rájuk és elnevettük magunkat.
Nem tudtam, hogy köszönjek el tőle, de megoldotta a problémát.
Hozzám lépett és egy gyors puszit nyomott az arcomra majd Claraéra is.
Kisétáltunk a limuzinhoz kerülve a fotósokat majd beültünk és fáradtan hajtottam hátra a fejem.
Csodás éjszaka volt. Elképzelni sem mertem, hogy ez megtörténhet velem és most túl voltam csordulva.
Együtt tölthettem egy kis időt Robert Pattinsonnal.
Clarara néztem, aki szintén álmodozó kifejezéssel az arcán ült és egy papírdarabot szorongatott. Elmosolyodtam, mert tudtam, hogy Kellan számát tartja a kezében.
Ő továbbra is részese lehet egy álomnak, nekem csak egy rövid időre adatott meg.
Valamiért biztos voltam benne, hogy soha többé nem látom Robertet.


Ariana