BLOGGER TEMPLATES AND TWITTER BACKGROUNDS

2011. június 23., csütörtök

Sziasztok!

Még mindig nem vagyok otthon így csak nagyon rövid részeket tudok írni de talán nem is baj így legalább betekinthettek kicsit a srácok életébe.Az esetleges hibákért bocsánat de nincs időm most át nézni.Ahogy hazaérek csinálom a meghívós blogot és ott már szép hosszú részeket fogtok kapni.
Addig is nézzétek meg,hogy alakul Ashley élete:



„Ashley”

Ryan háza hatalmas volt, tele luxuscikkekkel. Rövidnadrágban és pólóban jött elém, szokatlan volt így látni az öltöny és nyakkendő után.
- Ashley! Üdvözlöm! Könnyen idetalált?
- Köszönöm, nem volt probléma! Ne haragudjon a tegnapi miatt!
- Nem történt semmi. Jöjjön, beljebb máris megmutatom a szobáját! Ma este már jelenésünk van, de előtte még van ideje kipakolni és kényelmesen elhelyezkedni.
- Köszönöm ez igazán kedves Öntől!
- Ez csak természetes! – mondta majd felkapta a táskáim és a lépcső felé indult.
- Egy fenti lakosztályt készíttettem elő. Nagyon kényelmes és szép kilátás nyílik onnan a kertre.
- Remek lesz –mosolyogtam és követtem őt.
Lenyűgöző volt az egész ház. Semmi cicoma, semmi hivalkodás. Visszafogottan és ízlésesen volt berendezve rögtön otthon éreztem magam bár kicsit aggódtam nem fogok-e eltévedni.
A szobám varázslatos volt. Hatalmas franciaágy terült el a szoba közepén, rajta habos fehér-rózsaszín ágynemű. Az egész szobát vastag, puha szőnyeg borította, az ággyal szemben kandalló helyezkedett el.
- Megfelelő? – mosolygott Ryan.
- Csodálatos! – mosolyogtam vissza.
- Akkor most itt is hagynám. A szekrényben talál pár ruhát, ami a mai alkalomhoz illik, ha nem megfelelő szóljon és elugrunk venni valami szépet! – villantott rám ismét egy gyönyörű mosolyt majd kisétált a szobából behúzva maga mögött az ajtót. Ostoba vigyorral az arcomon körbejártam a szobát és végigsimítottam mindenen. Az egyik ajtót kinyitva hatalmas fürdőszoba tárult elém, a másik ajtó pedig a gardróbszobát rejtette ahol cipők és ruhák tömkelege várt arra, hogy megcsodáljam. Azt hittem a Runwayben eltöltött idő elég volt ahhoz, hogy hozzászokjak ekkora mennyiségű ruha látványához, de tévedtem. Oké Ashley szedd össze magad és ne húzd az időt! – szóltam magamra és „munkához”láttam.

„Ryan”


Meglehetősen nehéz volt úgy a házban tartózkodnom, hogy tudtam Ashley odafent öltözködik. Hiába, na, nem tudok a farkamnak parancsolni! Szerencsére jó messze van a szobája az enyémtől így nem lesz olyan nagy a kísértés és az sem valószínű, hogy összefutok vele. A közeledő léptek zajára felkaptam a fejem és egy pillanatra elállt a lélegzetem. Nem csalódtam Ashleyben kihozta magából a legtöbbet és észvesztően gyönyörű volt.
- Nekem lesz ma este a legszebb párom a partin! – léptem hozzá. Rám mosolygott és ő is végigmért.
- Köszönöm! Én sem panaszkodhatok! – szólalt meg végül. Kikísértem az autóhoz és elindultunk. Az úton nem sokat beszélgettünk, ami rám nem volt jellemző általában dőlt belőlem a szó. Ő is a gondolataiba mélyedt, nem is szerettem volna megzavarni felesleges fecsegéssel. Időben érkeztünk, a karomat nyújtottam neki és a kamerák kereszttüzében felsétáltunk a lépcsőn. Bájosan mosolygott és szinte mindenkit ismert, ideális partnerre találtam személyében. Rengeteg embernek bemutatott, az este jobban nem is sikerülhetett volna. Hazaérve megköszöntem neki a csodás estét majd néztem, ahogy felsétál a szobájába. A hálószobámba mentem ás lezuhanyoztam majd egy ideig az ágyam szélén ültem és csak néztem magam elé.Nem tudtam mi bajom lehet, de valami nem volt az igazi. Nem találtam a helyem ezért kimentem az erkélyre és rágyújtottam. Füstkarikákat eregetve igyekeztem rájönni mi lehet velem a baj. Rengeteg pénzem van, a csajok buknak rám, az üzleti életben is sikeres vagyok. Nem kellene azt éreznem, amit most érzek, de valami mintha ma éjjel megváltozott volna bennem. Rákönyököltem a korlátra és a semmibe révedtem. Ashley biztosan alszik már odafent. Levette a csipkecsodát, amit ma viselt és most vékony kis hálóingben alszik a paplan alatt. Ennél tovább nem mertem menni még gondolatban sem. Egy biztos Liam a legjobb csajt szerezte meg nekem. Annyira aranyos tud lenni, amikor nevet, vagy amikor zavarba jön egy érintéstől vagy szótól. Mielőtt végleg elvesztettem volna az eszem úgy döntöttem kimegyek a konyhába és iszok valamit.
A konyhába belépve egyenesen a hűtőhöz mentem és narancslevet vettem elő. Kiöntöttem a pohárba és az ablakhoz állva elmélkedtem, amikor halk szinte alig hallható léptek zaja hangzott fel a hátam mögött. A sötét konyhában megfordulva Ashley körvonalait láttam meg. A kapcsolót kereste és mivel nem találta tapogatózva igyekezett eljutni az asztalig.
Mosolyogva figyeltem őt, ahogy lassan felém közeledett. Az én szemem már hozzászokott a sötétséghez az övé kevésbé így egyenesen a karjaimba sétált. Halkan felsikított és mellkasomra tapasztotta a kezét.
- Hangosabban is tudok sikítani hallja!? A ház tulajdonosa egy magas, izmos férfi, aki bármelyik percben felébredhet és péppé verheti, ha nem tűnik el most azonnal! – püfölte a mellkasomat, ami őszintén szólva nagyon tetszett.
- Ashley nincsen semmi baj! – szólaltam meg halkan.
- Komolyan mondom, hogy nagyon megbánja, ha vele húz ujjat! Erős és tökéletes kondiban van szóval… Honnan tudja a nevem? – állt meg az ütlegelésben.
- Én vagyok az. Tudja az erős és izmos férfi, aki bárkit péppé ver. –mosolyogtam.
- Most elég hülyén érzem magam.
- Ne tegye, aranyos volt! – mosolyogtam még mindig és nem engedtem el.

„Ashley”

Ennél idiótább szituációba már nem is keveredhettem volna. Most, hogy kiderült nem rabló tart a karjaiban, hanem az eszméletlenül jóképű „főnököm”, már éreztem az összetéveszthetetlen illatot, ami rá volt jellemző. A parfüm keveredése a cigarettafüsttel és a testéből áradó meleg felébresztette az érzékeimet és nem szívesen húzódtam el de muszáj volt.
- Igazán sajnálom csak megszomjaztam és gondoltam lejövök inni valamit! – léptem hátrébb.
- Semmi gond, de tényleg! Kicsit el van dugva a kapcsoló, de máris felkattintom. – mondta és ellépett mellőlem. Hamarosan fény borította el a konyhát és ekkor jött a második megrázkódtatás. Mert az csak egy dolog, hogy a nagy ijedtségben nem eszméltem rá,hogy a főnököm tart a karjaiban de,elképzelni sem tudtam,hogy nem vettem észre,hogy meztelen mellkasát ütögetem. Csak egy hosszú nadrág volt rajta, felül semmi és észbontóan mosolygott. Mivel azt hittem senkit sem találok már lent így én sem vittem túlzásba az öltözködést és a rövid csipkehálóing felé nem vettem köntöst. Megborzongtam, ahogy végignézett rajtam és csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire szeretnék végigsimítani meztelen mellkasán.
- Üljön, le töltök valamit! – mutatott egy székre.
- Köszönöm, de nem vagyok szomjas! – feleltem és hátrálni kezdtem.
- Hiszen azért jött le! Jöjjön csak, igyon meg velem egy pohár pezsgőt!
Fejemben azonnal megszólalt a kis hang: Ashley ez rossz párosítás! Hát igen jó pasi, pezsgő, üres ház ezt nem nekem találták ki.
- Köszönöm, de most inkább valami alkoholmenteset innék. – ültem le végül.
- Rendben! – mondta és narancslevet töltött. Leült velem szemben és elém tette a poharat majd várakozóan nézett. Lassan belekortyoltam az italba végig magamon érezve a tekintetét.
- Liam telefonált és érdeklődött. – szólalt meg.
- Megtudhatom mit mondott neki?
- Csupa jót! Félti Önt. – mosolygott.
- Engem? Na és miért? –mosolyodtam el én is.
- Attól fél, hogy valami udvariatlan dolgot csinálok Önnel. – szélesedett a mosolya én pedig éreztem, hogy forróbb lett az arcom és felpezsdült a vérem belegondolva a lehetőségekbe.
- Mindig feleslegesen aggódik! – szóltam, amire nem érkezett válasz csak még szélesebb mosoly. Úgy döntöttem itt az ideje, hogy visszavonuljak.
- Még két estély van, hátra aztán el kell utaznom körülbelül két hétre. – szólalt meg mielőtt szóra nyithattam volna a számat.
- Rendben.
- Szeretném, ha addig is itt maradna, mert, ahogy megérkezem, rögtön egy nagyon fontos estélyen kell részt vennem.
- Semmi probléma! Viszont ha nem bánja én visszavonulnék, mert már nagyon későre jár.
- Természetesen. – ugrott fel, amikor látta, hogy felállni készülök. Teljesen el tudott varázsolni az udvariasságával az összes többi jó tulajdonsága mellett.
Azon az estén sokáig forgolódtam, és amikor végre álom jött a szememre Ryan és Rob állt egymással szemben és úgy éreztem teljesen elveszek nélkülük.
Másnap semmi említésre méltó nem történt. A parti nagyon jó volt Ryan sok üzleti partnerrel megismerkedett, akik még jól jönnek neki. Az elutazási előtti estén nagyon későn értünk haza és legnagyobb csalódásomra egy cseppnyi víz sem folyt a zuhanyrózsából. Mivel el sem tudtam képzelni, hogy fürdés nélkül feküdjek le ezért gondoltam megkeresem Ryant aki - mint említette – mindig későn fekszik le és szólhatok, neki bármi probléma van. Felkerekedtem és a nappaliba mentem hátha ott találom. Nem volt ott így továbbmentem és körbejártam a földszintet. Kopogtattam az ajtókon és ahonnan nem érkezett válasz benyitottam. Már éppen a folyosó végén jártam, amikor az egyik ajtó mögül zajt hallottam. Kopogtam, de nem érkezett válasz így benyitottam. Attól ami odabent várt elakadt a szavam.

1 megjegyzés:

ZoÉ írta...

Szia,

remek rész lett! nekem kifejezetten tetszik, hogy más-más szemszöget is bemutatsz. :)
kíváncsian várom a folytatást!

Puszi,
Zoé