Jake

Sziasztok!

Itt volnék az új résszel ami nem lett túl hosszú de ez azért van, mert mint az kiderül számotokra is újabb fordulat következik amit ezután majd természetesen részletezek is. Köszönöm a hozzászólásokat,ne haragudjatok de nem tudok most válaszolni rá, mert nagyon fáradt vagyok és ragadnak le a szemeim de természetesen elolvastam őket és örök hála érte. Ez a rész nem lett a legjobb de ígérem igyekezni fogok csak rendeződjenek végre a dolgok körülöttem.
Jó olvasást!






„Rob”

Vigyorogva néztem, ahogy anya és a testvéreim körbeveszik Asht és be nem áll a szájuk egy percre sem. Azonnal elfogadták őt és bevonták a családi dolgokba, aminek őszintén örültem. Az ebéd is nagyon jó hangulatban telt, rengeteget nevettünk és Ashley is felszabadult volt. Dúlt köztünk a szerelem, varázslatosak voltak az éjszakáink. Sajnos hamarosan elérkezett az ideje a visszautazásnak. A szállodában elbúcsúztunk egymástól és elindultam a reptérre. Nehéz szívvel hagytam ott, de muszáj volt. Nem akartam kitenni őt annak a cirkusznak, ami rám vár. Az autóban, amit értem küldtek mosolyogva gondoltam vissza az együtt töltött napokra. Abban teljesen biztos voltam, hogy tiszta szívemből szeretem őt és ezen semmi és senki nem változtathat. Meg fogják próbálni, de sikertelenül, mert bármire képes vagyok érte. Egy terv már kezdett kibontakozni fejemben és hamarosan valóra is váltom.

„Ashley”

Az elmúlt napok kitörölhetetlen nyomokat hagytak bennem. Nem érdekelt már, hogy New Yorkban nem mutatkozhatok vele nyilvánosan sem a rajongók állandó akaszkodása. Szeretem őt és megtennék érte bármit. Visszaérkezve a városba rögtön munkához láttam Liam nagy örömére. Rob Európában forgatott, de mindennap felhívott és Andy is folyamatosan jelentést adott arról mi történik. Nem mintha nem bíztam volna, Robban, de jó volt Andyvel beszélgetni. Warren segítségét is sokszor igénybe kellett vennem, mert talán a figyelmetlenségem vagy a szerelem miatt folyamatosan bajba keveredtem a rendőrökkel. Eleinte csak gyorshajtásért kaptak el aztán volt egy kisebb koccanásos balesetem is. Warrennel nagyon jól kijöttem volt, hogy beültünk meginni egy kávét bár csak ritkán, mert mindketten elfoglaltak voltunk és Rob sem nagyon szerette, ha vele vagyok. Azt hittem féltékeny rá, de elárulta, hogy egyszerűen csak nem bízik benne. Még egy hónap volt hátra és újra láthatom őt. Nem tudom, hogy fogom kibírni, mert annyira hiányzik. Ráadásul a világ szembesült azzal, hogy együtt voltunk Londonban, mert ezek szerint ott is voltak szemfüles fotósok. Persze Rob menedzsere őrjöngött, de szerelmem azt mondta van egy nagyon jó terve, és ha hazajön, részletesen beavat. Amikor Liam közölte velem, hogy Párizsba kell mennem, tárgyalni szinte repültem a boldogságtól, mert Robék éppen ott forgattak. Két nap múlva indultam, és mint mindig most is teljesen odavoltam a városért. Amikor felhívtam Robot Andy vette fel a telefont és átadott egy üzenetet miszerint Rob vár ma este nyolckor egy adott címen. Kicsit furcsa volt, hogy nem akar velem beszélni, de Andy szerint nagyon elfoglalt. Volt valami megmagyarázhatatlan rossz érzésem, de igyekeztem elnyomni magamban és miután lement a tárgyalás azzal voltam elfoglalva, hogy jól nézzek ki. Rob küldött egy gyönyörű ruhát, ami tökéletesen illett rám és fél nyolc előtt öt perccel megérkezett a limuzin is, ami elvisz hozzá. Izgatottan kémleltem az elsuhanó tájat és próbáltam megnyugtatni magam. Ma semmi rossz nem történhet.

„Rob”
Párizsba visszatérve hatalmas botrány fogadott. Steph magán kívül kiabált velem, de nem érdekelt. Ha lebuktunk hát lebuktunk. Ő nem így gondolta, de felvilágosítottam, hogy szeretem Ashleyt és kimondtam azt, amit napok óta forgattam a fejemben. Feleségül veszem. Steph rögtön lefagyott és úgy nézett rám, mint egy elmebetegre. Nem próbált meg lebeszélni, de felesleges is lett volna. Andy és Kellan első perctől támogattak és Liam is, aki elintézte, hogy maga helyett Asht küldjék a párizsi tárgyalásra. Most pedig eljött a nagy pillanat. Hamarosan megérkezik és megkérem a kezét. Hazudnék, ha azt mondanám nincs bennem egy kis félsz, hogy mit fog válaszolni, de bízom benne, hogy igent mond. Nyolc óra előtt pár perccel hallottam bekanyarodni az autót így megindultam a lépcső felé. Ashley már lefelé tartott. Még sosem láttam ilyen szépnek. A hold halványan megvilágította az arcát és csillogó fénnyel borította be a ruháját. Rám pillantott és ajkát mosolyra húzta, majd kezét felé nyújtott kezembe helyezte és lelépett az utolsó lépcsőről. Rögtön a nyakamba borult majd szenvedélyesen megcsókolt, amitől hirtelen azt is elfelejtettem miért vagyunk itt és majdnem felkaptam a karjaimba, hogy felvigyem és végigszeretkezzem vele az éjszakát.
- Annyira hiányoztál! Minden rendben? – simult hozzám.
- A legnagyobb rendben főleg, hogy most már te is itt vagy velem.
- Olyan idegesnek tűnsz! Csak nem a kezemet akarod megkérni? – kuncogott és gyengéden megcsókolt. A francba megint átlátott rajtam.
- Dehogyis. Csak gondoltam megleplek. – nyögtem ki nagy nehezen és bevezettem a kertbe. A szeme hatalmasra tágult a csodálkozástól és száját is eltátotta.
- Rob, ez gyönyörű! Köszönöm!- fordult hozzám és újabb csókkal jutalmazta a figyelmességemet. Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak, na, ennyit a jól begyakorolt és elképzelt helyzetről. Ez a kis lüke lány lelőtte a poént, vagyis esetünkben a „romantikusan fogom megkérni” helyzetet.
- Ashley.. –kezdtem bele próbálva menteni a helyzetet.
- Ne is mondd! Ennél szebb ajándékot nem is adhattál volna, de a szülinapom majd csak két hét múlva lesz.
- Igen, tudom ez még nem is az akar lenni…
- Hidd el ez nekem elég. Káprázatos! Ahogy megszervezted ezt az egészet, ahogy elhoztál ide…
- A francba is Ash gyere hozzám feleségül! –szakadt ki belőlem. Dermedten bámultuk egymást, nagyot nyelt és hangja kicsit rekedt volt, amikor megszólalt.
- Ha ez most vicc akar lenni..
- Nem az. Nem így akartam megkérni a kezed, de megérkeztél és ez volt az első kérdésed. Én meg teljesen összezavarodtam, mert már előre elképzeltem mindent és ez a kérdés felborította a terveket. De szeretlek Téged és feleségül akarlak venni. Rajtad áll vagy bukik a dolog és nem szándékozom befolyásolni a válaszodat, de én, leszek a világ legnevetségesebb bohóca, ha nemet mondasz.
Kedvesen elmosolyodott, szemében könnycseppek csillogtak.
- Gyűrűt hoztál?- kérdezte.
Gyorsan előbányásztam a zsebemből az eljegyzési gyűrűt és térdre vetettem magam.
- Lennél olyan felelőtlen és mazochista, hogy hozzám gyere feleségül? – kérdeztem mosolyogva.
Felnevetett és igent mondott.


„Ashley”

El sem tudtam hinni, hogy ez velem történik. A külső szemlélőnek úgy tűnhetett elkapkodtuk a dolgot, de szerencsére mindketten úgy gondolkoztunk, hogy felesleges várni, hiszen szeretjük egymást az élet pedig túl rövid ahhoz, hogy várakoztassuk a másikat. A szüleink egyszerre tudták meg, hogy összeházasodunk méghozzá egy közös vacsorán. Az esküvő előtt rengeteg elintéznivalónk akadt, amit többnyire én végeztem el, mert Robnak be kellett fejeznie a forgatást. Az esküvőnk előtti napon már nem találkoztunk, mert a fiúk legénybúcsút tartottak mi pedig a csajokkal ütöttek el az estét. Romantikus filmeket néztünk és popcornt készítettünk, sztorizgattunk hajnalig.
Végül eljött a nagy nap. A sajtó munkatársai már korán reggel a bérelt ház előtt tolongtak, hogy megörökíthessék az esküvő előtti pillanatokat. Természetesen nem lettek meghívva, de ez cseppet sem zavarta őket.

- Maradj már nyugton Ashley! Rob biztosan itt lesz időben. – szólt rám Andy már ki tudja hányadszor, de én akkor is izgatottan szaladgáltam az ablakhoz hátha megpillantom végre Robot.
Hátam mögött rohantak a lányok, akik segítettek felvenni az esküvői ruhát, és akik szerették volna elvégezni az utolsó simításokat is rajtam.
- Mi van, ha nem jön el? – fordultam hátra hirtelen és fel alá kezdtem járkálni miközben a többiek fejvesztve kapkodtak a leomló ruhám után.
- Ash! Állj meg könyörgöm, mert teljesen tönkreteszed a ruhád. – magyarázott Andy mindhiába.
- Mi van, ha meggondolta magát? Ha beijedt és most nem jön el? Akkor kinyírom az tuti.
- Hát ezek aztán a szép szavak egy ifjú ara szájából! Még hozzá sem mentél és már szabadulnál tőle? – dugta be a fejét Kellan az ajtón.
Felsikítottam és a lányok mögé bújtam.
- Nem láthatod a menyasszonyt! – magyaráztam.
- Már miért ne láthatnám? Nem én vagyok a vőlegény! – vigyorgott Kellan és beljebb lépett.
- Kifelé ha jót akarsz! – mutogattam továbbra is a lányok mögül.
- Jó, oké értem én. Annyit még azért elmondok, hogy káprázatos vagy- nyomott egy gyors puszit a homlokomra a többiek feje fölött és kisietett a szobából. Arcomra mosoly húzódott és egy ideig magam elé meredtem majd meghallva egy érkező autó zaját az ablakhoz siettem.
A többiek követtek és éppen időben értünk oda, hogy lássuk amint Rob kiszáll majd, mint aki érzi, hogy figyelik, az ablak felé kapja fejét. Riadtan guggoltam le, de ruhám uszályában megtántorodtam és a hátam mögött álló lányokat magammal sodorva a földre gurultam.
Mindenki döbbenten meredt a másikra majd éktelen kacagásban törtünk ki és Andy végre elérte, hogy nyugton maradjak. Beleillesztette hajamba a fátylat majd lesimította a ruhám és késznek nyilvánított. Úgy döntöttem lesétálok a kis házba ami a kert végében áll, hogy rendezhessem a gondolataimat. Egyedül maradtam és mélyeket lélegezve igyekeztem tudomásul venni, hogy ez nem álom és tényleg férjhez megyek. Halk kopogás rázta meg az ajtót.
- Ki az? –szóltam ki.
- Warren vagyok. Azt mondták itt talállak, szeretnék mondani neked valamit, ha nem zavarlak! – jött a válasz és mielőtt még egy szót is szólhattam volna belépett. Csillogó szemekkel mért végig, ami kicsit furcsa volt, de betudtam annak, hogy ma minden és mindenki furcsa nekem.
- Mondd csak! Valami baj van? – kérdeztem kedvesen. Ebben a pillanatban csörögni kezdett a telefonom. Rob hívott.
- Hát, szia, vőlegény! Remélem, nem azért hívsz, hogy lefújd az esküvőt! –mosolyogtam a telefonba.
- Ashley hol vagy? – kérdezte zaklatottan.
- A kis kerti lakban vagyok. Miért? – húztam össze a szemem.
- Tudod mondtam neked, hogy gyanús nekem ez a Warren pasi és elkezdtem nyomoztatni utána. – mondta és ettől azonnal görcsbe rándult a gyomrom. – Kiderült, hogy az igazi neve Jake Worrington. Mond ez neked valamit? – hallottam valahonnan messziről a kérdést. Hogy mond-e valamit a neve? Életem megkeserítője, akiről azt hittem már régen meghalt. – Ashley! Azonnal gyere be a házba, és ha meglátod, őt menekülj el! Érted? Ez az ember már ölt is. Egyszer rágyújtotta a volt barátnőjére a házat, de a lány megmenekült az ő arca viszont csúnyán összeégett. Hallasz édesem? – kérdezte zaklatottan. Megfordultam és igyekeztem mosolyt erőltetni az arcomra miközben a férfi aki Warennek adta ki magát szúrós szemmel méregetett.
- Csak Rob az. –mosolyogtam rá, de éreztem, hogy megremeg a hangom.
- Ki van veled? Csak nem ő? – kiáltott fel Rob aggódva.
- De igen drágám. Hamarosan ott leszek az oltár előtt. Szeretlek! – mondtam.
- Ne mozdulj, máris indulunk érted! Ne ess pánikba és hazudj, ameddig csak bírsz! – nyugtatgatott és lerakta a telefont. Jake közelebb lépett hozzám és megállt közvetlenül előttem. A szemébe néztem és úgy éreztem összecsuklok a félelemtől. Hát eljött a nap, amitől olyan sokáig rettegtem. Én voltam a lány, akire rágyújtotta a házat, és akit évekig rémálmok kísértettek.
- Nagyon aggódhat miattad! – fogta meg a csuklóm mire megpróbáltam hátrálni.
- Kérlek, ne bánts Jake!- suttogtam mire kezei nyakamra fonódtak és egyre jobban szorították torkomat az utolsó levegővételig.

Friss

Sziasztok!

Ne haragudjatok,hogy ennyit kések de a feje tetejére állt az egész életem. De nincs baj holnapra tervezem az új részt,ahol a címhez hűen bevetek pár fordulatot. Nagyon köszönöm mind a 21 követőmnek,hogy velem van és olvas,lehet ám írni is nem fogok megharapni senkit ígérem! :-)

Tiltott gyümölcs

Sziasztok!

Nem frissel jelentkezem sajnos! Laura barátnőmmel nyitottunk egy új blogot ahol garantált a heti egyszeri friss mert jó pár részünk van előre. Nagyon örülnék ha minél többen jönnétek hozzánk!Ennek a történetnek a főszereplője Kellan de Rob és Tom is helyet kapnak benne!Sok szeretettel várunk Titeket!


www.tiltott-gyumolcs.blogspot.com

Friss

Sziasztok!

Először is millió bocsánat amiért így eltűntem de újabb költözés várt rám és rohangáltam intézkedni. Ma megpróbálom megírni az új részt mindenképpen de nem ígérem biztosra. Köszönöm a hozzászólásokat,nagyon aranyosak vagytok!
Szép napot mindenkinek aki erre jár!

London

Sziasztok!


Ezer bocsánat a késésért de az életem kicsit össze van kutyulva mostanában! Na de úgy szép az élet ha zajlik hát gondoltam ebben a részben is történjenek bizonyos dolgok. Van amire már vártatok van ami meglepetést fog talán okozni.Romantika minden mennyiségben! :-)
Köszönöm szépen a hozzászólásokat amiket még a zárt blogban kaptam,imádlak titeket!
Figyelem enyhén 18-as és elmebeteg rész következik! Ne kövezzetek meg érte! :-)

„Ashley”

Esőcseppek kopogtak az ablakon és vad szél süvített mégis boldog voltam. Egy órája érkeztem meg Londonba és most a szobámban vártam Robra. Külön géppel kellett jönnünk, de most még ezt sem bántam. Hamarosan ő is itt lesz, és végre átölelhet anélkül, hogy folyton a hátunk mögé kellene néznünk. Már kicsomagoltam és rendeltem ebédet mire megjön. Kisétáltam az erkélyre, ami hatalmas volt és varázslatos kilátás nyílt róla a városra. Élveztem, hogy esőcseppek permetezik az arcomat és szememet lehunyva tartottam oda az arcom. Váratlanul karok fonódtak a derekam köré és elmosolyodtam mikor megéreztem az összetéveszthetetlen illatot. Megfordultam és forrón megcsókoltam.
- Hát te meg mit csinálsz idekint édesem? – simította hátra vizes hajamat.
- Vártalak téged és közben úgy gondoltam elütöm valamivel az időt. – karoltam át a nyakát mire hirtelen mozdulattal az ölébe kapott és bevitt a szobába. Leültetett a kanapéra és egy törölközővel próbálta megszárítani nedves hajam. Mosolyogva tűrtem és közben a lábam lóbáltam. Hamarosan kutakodó ajkát éreztem meg a nyakamon mire elégedetten felsóhajtottam és hátrahajtott fejem megtámasztottam a mellkasán. Nekem döntötte a fejét és összekulcsolta a kezeinket így néztük a kint egyre jobban zuhogó esőt. Nagyon jó érzés volt a karjaiban lenni. Néha apró puszikat nyomott az arcomra egyébként viszont csak hallgattunk és kiélveztük, hogy együtt lehetünk.
- Elaludtál kicsim? –hajolt előre és rám mosolygott. Teljesen belefeledkeztem a szemeibe, egész testemet átjárta a kellemes borzongás.
- Na, mi az? –simított végig az arcomon mire felé nyújtottam az ajkamat. Mosolyogva hajolt rá és gyengéden érintette ajkaimat. Megfordultam az ölelésében és a nyakát átkarolva mélyítettem egyre inkább el a csókunkat.
- Ash.. Ash.. várj! – húzódott el egy kicsit. Értetlenül néztem rá mire megrázta a fejét gondolom, hogy kijózanodjon.
- Mi a baj? – fogtam meg a kezét.
- Nem kell, ezt csinálnunk én ki tudom várni, tényleg amíg neked alkalmas. – mondta teljesen komolyan.
- Rob hidd el, hogy én is akarom! Nincs mire várni érted? Elegem van abból, hogy mindig én vagyok a józan és megfontolt Ashley! Én nem ilyen vagyok. Imádok élni, bulizni, benne lenni minden hülyeségben! Nem tudtam még teljesen felnőni lehet, hogy soha nem is fogok! A munkahelyemen persze felelősségteljesnek kell lennem, de Veled és a barátaimmal nem akarok az lenni. Azt akarom, hogy te is engem ismerj meg és nem azt a lányt, akinek a bőrébe bújok minden reggel hat húszkor. Aztán eldöntheted tetszik-e! – öntöttem ki neki a szívemet. Bólintott majd magához húzott és szenvedélyesen csókolni kezdett. Türelmetlenül nyúltam a pólója után és egy pillanatra elszakadva ajkaitól le is húztam róla. Hátradöntött a kanapén így kerülve fölém. Lábaimmal átkulcsoltam a csípőjét és beletúrtam a hajába. Megszabadította az ingemtől és melltartómtól majd nyelvével a mellemet kezdte ingerelni, amitől elégedett sóhaj szakadt ki belőlem. Feltűrte a szoknyámat és kezével végigsimított a combomon majd lehúzta a bugyimat. Ujjaival azonnal simogatni kezdett én pedig türelmetlenül nyomtam magam közelebb hozzá. Csibészesen rám mosolygott majd ujjai helyett nyelvével kényeztetett tovább. Hangosan felnyögtem és úgy éreztem megőrülök, ha tovább kell várnom, azonnal magamban akartam őt érezni. Megérezhette türelmetlenségem, de nem hagyta abba addig, amíg testemet megfeszítve el nem élveztem. Szinte lázas igyekezettel nyúltam nadrágja után és miután megszabadult minden egyes ruhadarabtól azonnal magamra húztam.
- Ashley várj egy pillanatot! – nézett rám jelentőségteljesen.
- Szedek gyógyszert! – suttogtam neki mire óvatosan belém hatolt. Eleinte csak élveztük azt, hogy testünk szinte egybeolvad majd egyre hevesebben hajszoltuk magunkat a gyönyör felé. Felhúzott és csípőjét lábaimmal átkulcsolva helyezkedtem el rajta. Szorosan magához ölelt és egy ritmusra mozgott a testünk majd a végső pillanatban nevét kiabálva borultam vállára. Nyakamat csókolgatta majd lefektetett, de csak egy pillanatra, mert a másik percben már az ölébe kapott és bevitt a hálószobába. Egész éjjel szeretkeztünk, másnap pedig a reggel a karjaiban talált, ahogy mindig is szerettem volna. Édesen szuszogott, mint egy kisfiú én pedig mosolyogva hajoltam fölé. Megcirógattam az arcát és óvatosan megcsókoltam a száját majd a fürdőszobába indultam. Megnyitottam a csapot és beálltam a zuhany alá. A víz finoman simogatta a bőröm én pedig álmodozva gondoltam vissza az elmúlt éjszakára. Megmostam a hajam és bebugyoláltam magam a hatalmas fürdőköpenybe, ami kikészítve várt rám majd visszaosontam a szobába. Legnagyobb meglepetésemre az ágy üres volt. A nevén szólítgattam és benéztem minden helységbe, de sehol sem találtam. Mielőtt végleg elbizonytalanodtam volna nyílt az ajtó és Rob mosolygott rám kezében egy hatalmas csokor rózsával.
- A francba tudtam, hogy nem érek vissza időben! – mondta és hozzám lépve átnyújtotta a rózsát majd megcsókolt. – Köszönöm neked ezt a gyönyörű londoni éjszakát! – simított végig az arcomon és gyengéden nézett rám. Hazudnék, ha azt mondanám nem más szavakat vártam tőle, de ez is nagyon jólesett.
- Én köszönöm Neked! Végre rádöbbentem, hogy mit akarok! – öleltem át.
- Na és mit akarsz? – fogta meg a kezem és lehúzott a kanapéra.
- Elsősorban Téged. Aztán jöhet minden más! – csókoltam meg mire az ölébe húzott.
- Ez jó hír, mert én is téged szeretnélek és minden más csak ez után jön. Nem is tudom, hogy a fenébe mondhattam olyan csúnya dolgokat neked! Annyira sajnálom!- csókolta meg a számat.
- Én sem voltam teljesen fair veled. Elmondhattam volna, hogy Ryan csak a főnököm és nem más. Felejtsük is el! Itt most tiszta lappal indulunk, rendben? – mosolyogtam rá mire bólintott és felállt majd visszanézett rám.
- Hölgyem a nap ma kisütött csak az ön kedvéért! – húzta szét a függönyt és valóban kintről rögtön beáramlott a napfény.
- Ez csodás! Megmutatod nekem a várost? – kezdtem el szaladgálni és megfelelő ruhát keresni.
- Azt terveztem! – nézett mosolyogva. – Holnap pedig elmehetnénk anyáékhoz, ha megfelel.
- Nagyszerű lenne! Alig várom már, hogy megismerhessem őket. – mondtam majd meglepődve kaptam fel a fejem a telefonom csörgésére. Ki kereshet hisz mindenki tudja, hogy Londonban vagyok. Felvettem a telefont és elmosolyodtam, amikor meghallottam Warren hangját.
- Hello Ashley! Csak azért hívlak, hogy minden rendben van-e, mert az otthoni számodon nem értelek el.
- Szia, Warren! Köszönöm jól vagyok, éppen Londonban pihenek.
- Akkor teljesen rendbe bejöttél?
- Igen már csak néhány zúzódás látszik, de tudod, egy jó smink mindent eltakar. – válaszoltam.
- Hát igen, aki a divatszakmában dolgozik, elsajátít néhány trükköt- nevetett a telefonba majd pár mondatot még váltottunk és letettem a telefont. Mosolyogva fordultam Rob felé, aki durcásan nézett.
- Mi a baj édesem? – léptem hozzá.
- Nem tetszik nekem ez a Warren pasi! Mit nyomul? – kérdezte és majdnem elnevettem magam, de láttam, hogy komolyan gondolja. A két lába közé álltam és megemeltem az állát.
- Nézz rám szépfiú! Nem érdekel ki, hogy nyomul, mert én Veled vagyok, és úgy tervezem, hogy még nagyon sokáig veled is maradok. – néztem mélyen a szemébe. Átölelte a derekam és közelebb húzott.
- Mégis mennyi időre tervezed ezt a velem levős dolgot? – kérdezte most már azzal a csibészes mosollyal és csillogó szemekkel.
- Jelen pillanatban életem végéig, de az attól függ.
- Mitől?
- Hát, ha átváltoztatsz, akkor az örökkévalóságig együtt leszünk! – nevettem el magam.
- Azt hiszem, akkor ez lenne a helyes döntés- mondta mosolyogva majd felkapott az ölébe és ajkait nyakamra tapasztotta majd enyhén megszívta. Halkan felmordultam mire nevetni kezdett.
- Az újszülöttekkel nagyon kell vigyázni, mert nem tudják kontrollálni magukat! –adta elő tudományosan én pedig kihasználva az alkalmat csikizni kezdtem. Nem hagyta magát ő is támadásba lendült én pedig a fürdőszobába menekültem, de hamarosan utolért és bezárta magunk mögött az ajtót.
- Szóval így állunk mi? – közelített fenyegető arckifejezést felvéve.
- Én… én nem úgy gondoltam. –hoztam az ártatlan rettegő lány formáját.
- Dehogyisnem! Éppen úgy gondoltad! Ismerem a fajtádat! Támadni és tagadni azt tudtok, de ezt most nagyon megkeserülöd! – jött egyre közelebb én pedig behátráltam a zuhanykabinba.
- Ne bánts! –emeltem magam elé a kezem mikor belépett mellém.
- Már késő! – válaszolta és azzal a mozdulattal megnyitotta a csapot, elárasztva kettőnket langyos vízzel. A ruhánk teljesen elázott, de nem foglalkoztunk vele. Magához rántott és rátapadt ajkaimra. Nyakát átkarolva viszonoztam csókot, majd amikor megemelte testem lábaimat csípője köré fontam. A kabin falának döntött és elkezdte rólam lehámozni a ruhát. Már éppen a melltartómat kapcsolta volna ki, amikor jéghideg víz ömlött ránk. Felsikítottam mire kirántott a víz alól és kitört belőlünk a nevetés.
- Ez egy jel, hogy ezt halasszuk, későbbre különben semmit sem fogok látni Londonból csak a szállodai szobát!- túrtam bele vizes tincseibe. Megtörölköztünk majd megszárítottuk egymás haját és megengedte, hogy megcsináljam neki. Nagyon édes lett olyan igazi Edwardos. Ezt meg is mondtam neki mire az ég felé fordította a szemét és ráütött a fenekemre. Annyira boldog voltam, hogy nincs is rá szó.

„Rob”
Ettől boldogabb már nem is lehetettem volna. Reggel szívem szerint ott helyben szerelmet vallottam volna neki, de az nem lett volna stílusos. Valami különleges helyre volt szükségem és azt hiszem meg is találtam. Kézen fogva léptünk ki a szállodából és rögtön a kedvenc helyemre mentünk. Tommal szinte az egész tini korunkat itt töltöttük csajokat nézve és elszívva az első ciginket. Néhányan felismertek, de csak összesúgtak mögöttünk és nem jöttek közelebb. Ashley gyönyörű volt és a mosoly le sem olvadt az arcáról. Bagettet dobáltunk a tavon úszkáló hattyúknak, vettünk pár hatalmas gombóc fagyit és megetettük egymást, aminek az eredménye két ragacsos arc és hatalmas röhögés lett. szabadon csókolózhattunk és ölelhettük egymást nem kellett a fák mögül előbukkanó paparazziktól tartanunk. Kibéreltünk egy csónakot és beeveztünk a tó közepére ahol már alig lehetett minket látni. Elnyúltunk a csónakban és úgy néztük a naplementét.
- Ez egyszerűen gyönyörű! – sóhajtott fel.
- Te milliószor gyönyörűbb vagy! - suttogtam a fülébe. Valóban az volt. Haját vörösre festette a lemenő nap fénye, arca kipirult, szeme csillogott.
- Hazudós! – simított végig az arcomon mire megfogtam a kezét és megcsókoltam. Megfordult és mélyen a szemembe nézett.
- Sosem hazudnék neked! – mondtam neki komolyan. – Valami másról szeretnék Veled beszélni.
- Mégis miről? – nézett rám gondterhelten. Édesem mennyire tud aggódni.
- Egy olyan dologról, amit eddig csak nagyon kevés embernek mondtam, mert ennek a szónak súlya van. Ha ezt ki mondja, az ember azzal elkötelezi magát a másik felé és tudod a férfiak többségének az elkötelezettség ijesztő. De én kimondom, mert nem lesz a világon még egy olyan lány, aki iránt ezt érezném. Nagyon szeretlek Téged! Tulajdonképpen már abban a pillanatban, ahogy megláttalak beléd szerettem! - mondtam ki a szavakat, amiket egy ideje már magamban őrizgettem. Mosolyogva nézett rám, de egy szót sem szólt. Most meg mi lehet vele? Összehúztam a szemöldököm mire közelebb hajolt hozzám és forrón megcsókolt.
- Nem is tudod, milyen régóta várom már, hogy ezt halljam tőled! Én is nagyon szeretlek! – szólalt meg majd a karjaimba fúrta magát és élveztük, ahogy a csónak lágyan ringatózik a vízen.


„New York aznap”

Ő az kétség sem férhet hozzá. Ezer közül is megismerném, hiszen tönkretette az életemet. Újra végig húztam a rongyot az éles pengén és lázasan csillogó szemekkel csodáltam, ahogy megcsillan rajta a napfény. Hátradőltem és mosolyogva szemléltem művemet. A falam minden négyzetcentiméterét az ő képei borították. Reggel ő volt az első, akit megláttam, késő éjszaka, amikor nyugovóra tértem az ő arca mosolygott rám utoljára. Mindent gondosan elterveztem, de még nem volt itt az idő. A dolgoknak tökéletesen a helyükre kellett kerülniük, semmi sem ronthatja el a bosszú egyetlen pillanatát sem. Meg fogja még bánni, hogy ezt merte tenni velem! Erősebben markoltam a kés markolatát és szinte láttam magam előtt, ahogy kezem kulcsolódik rá a nyakára és addig szorítja, amíg már majdnem kileheli a lelkét. De mégsem! Felpattantam és zaklatottan mászkálni kezdtem. Túl kegyes halál lenne számára. El kell vinnem őt valahová ahol nem, találnak rá és nem hallják fájdalmas üvöltését. Mert üvölteni fog és az életéért könyörögni ebben biztos vagyok. Nem leszek könyörületes, ahogy ő sem volt az hozzám. A kést óvatosan visszacsúsztattam a helyére majd még egy pillantást vetve az arcára kiléptem a lakásból. Belemosolyogtam a lemenő nap fényébe és továbbfűztem gyilkos gondolataimat.

Hír

Sziasztok!

Újra megnyitottam a blogot! A kommentárokat nem másolom most be,akik még nem véleményezték nyugodtan megtehetik nagyon fogok neki örülni!
Hamarosan jön az új rész!

Újrakezdés

tusi: Örülök,hogy tetszett a próbálkozás. Hát igen nem kell mindig Kellanre hallgatni :-) köszönöm puszillak!

Zoé: Bizony végre törik a jég!Kellan pedig jól megkapja a magáét :-) Puszi


Ancsa: Én köszönöm,hogy olvasol! Most úgy néz ki mindenki boldog lesz egy darabig. Vagy mégsem? :-))

Laurám drágám :-)) Hát köszönöm,mindig öröm olvasni soraidat :-)Az biztos,hogy Kellan és Andy nem fognak unatkozni hagyni Titeket :-)) Pusszantalak!

Roni: hát igen fejlődök ezen a téren de hát ezt ígértem is! :-) Erotika most nincs de hamarosan teszek róla :-)

zsuzsi: Én köszönöm,hogy továbbra is olvasol! Ryan igazi úriember és nem köszöntünk el végleg tőle de nem ám :-) Győrbe költöztem :-)

Azoknak a blogíróknak akik olvasnak üzenem,hogy sajnos itt a net nagyon gyenge és nem enged hozzászólást írni Nektek! De a jövőhét végén valószínűleg hazalátogatok és akkor bepótolom ígérem!

„Rob”


Csendben sétáltunk egymás mellett a gondolatainkba mélyedve. Ashley keze néha hozzámért így egy idő után megfogtam és nem eresztettem el.
- Szeretnék Veled úgy igazán kettesben lenni! – szólaltam meg végül.
- Hisz most is kettesben vagyunk. –nézett körül mosolyogva.
- Igen, de bármikor előbukkanhat pár lesifotós. Londonban aránylag gond nélkül tudok sétálgatni nem, kell attól tartanom, hogy folyton a nyomomban lesznek.
- Hát akkor menjünk el Londonba! – jelentette ki egyszerűen.
- Eljönnél? – néztem rá csodálkozva.
- Igen. Liam adott egy hét szabadságot és nem terveztem semmi mást.
- Nagyszerű lenne, ha eljönnél velem! – vigyorogtam boldogan.
- Semmi akadálya! Akkor indulunk, amikor csak szeretnéd!
- Annyira imádlak! –húztam közelebb magamhoz és gyengéden megcsókoltam. Abban a percben pár gördeszkás srác húzott el mellettünk, megzavarva a meghitt pillanatot. Zavartan rebbentünk szét és Ash szomorúan nézett rám.
- Most már mindig ez lesz? Akárhányszor a közelünkben lesz, valaki idegenekként kell kezelnünk egymást? – tette fel a kérdést, amire szinte lehetetlen lett volna választ adni, de igyekeztem.
- Jelenleg ilyen az életem, de nagyon igyekezni fogok, hogy ezen változtatni tudjak. Mindent el fogok követni erre, megesküszöm! – simogattam meg az arcát.
- Ezt én is megígérhetem neked!- bújt hozzám. Szorosan magamhoz öleltem és nyomtam egy puszit a hajára.
- Semmi kedvem ezt mondani, de muszáj mennem! El kell intéznem, hogy minél előbb indulhassunk. Nem a szüleimnél fogunk megszállni, de mindenképpen szeretnélek bemutatni nekik. – sétáltunk a kocsihoz.
- Az remek lesz- mosolygott rám. – Elvinnél Liamhez? Pontosítom vele a dolgokat! – kérte.
- Persze, ülj csak be! –nyitottam ki neki az ajtót.
- Kellant nem várod meg?
- Ne aggódj, hazajut egyedül is! A kocsit meg most úgyis közösen használjuk. Kedvesen mosolygott és megfogta a kezem. A számhoz emeltem és apró puszit nyomtam rá. Imádom, ezt a lányt kétség nem fér hozzá.

„Ashley”


Szinte berobbantom Liam irodájába. Felkapta a fejét és vigyorogva nézett rám.
- Szia, tündérem jöttél dolgozni? –állt fel és puszilt meg.
- Szívességet kell kérnem tőled! – mondtam neki mire kicsit arrébb tolt.
- Valami perverz szex partihoz akarod kölcsönkérni a lakásom? – nézett rám megjátszott döbbenettel.
- Igen, de kérlek, ne szólj róla senkinek! Hatalmas orgiát rendezek! – suttogtam neki. Felnevetett és intett, hogy üljek le.
- Na, halljam, miről van szó?
- Szükségem van egy hét szabadságra. Tudom, hogy mennyire sok a munka és, hogy mindenkire szükség van, de ez életbevágó. – hadartam el neki.
- De nincs baj ugye?
- Nincs, baj csak szeretnék Londonba utazni.
- Te? Londonba?- dőlt hátra és egy tollat forgatott a kezében.
- Miért olyan meglepő? Robbal mennék – böktem ki végül.
- Robbal? – hajolt hirtelen előre a toll pedig hangos koppanással landolt a földön.
- Jaj Liam mire ez a sok kérdés? Elmehetek vagy nem? – kérdeztem türelmetlenül.
- Meg lehet oldani, sőt ha, lenne, egy kis időd elhozhatnál pár mintát. Nekem kellett volna odarepülnöm, de most nem alkalmas.
- Bármit elhozok! –bólogattam, mint egy idegbeteg.
- Szóval Te és Rob újra együtt? – dőlt hátra.
- Én inkább azt mondanám, remélem, hogy most már együtt. Az, ami ezelőtt volt félreértések tömkelege. De most már bízom benne, hogy minden rendben lesz.
- Nagyon remélem, mert ha nem velem gyűlik meg a baja! Vidd el az autóm drágám majd Clara visszahozza! – mondta, amikor látta,hogy taxit akarok hívni.
- Köszönöm Liam! Egy angyal vagy! – pusziltam meg és már ott sem voltam. Nem létezett nálam boldogabb ember. Ahogy kiléptem az ajtón máris elvakítottak a fények és napszemüvegemet magamra kapva lehajtott fejjel igyekeztem eljutni a parkolóig. A fotósok végig a nyomomban voltak és lőtték el egyik képet a másik után. A francba honnan tudhatták meg, hogy én és Rob.. Nem érdekes csak jussak el a kocsiig. Az újságírók közül is megérkeztek páran és lökdösődve próbáltak közelebb férkőzni hozzám. Nagy nehezen beszálltam a kocsiba és indítottam. Alig tudtam elindulni a kocsim köré csoportosuló firkászoktól, de végül sikerült. Már egészen közel jártam a lakásunkhoz mikor a visszapillantó tükörben észrevettem, hogy követnek. Gondoltam teszek egy kerülőt, hogy lerázzam őket. Elérkeztünk a kereszteződéshez, aminél egyenesen kellett volna mennem, de én most balra fordultam. Annyira figyeltem, hogy sikerült-e leráznom őket, hogy nem vettem észre a jobbról érkező autót Nagyon gyorsan történt minden szinte fel sem fogtam. Hangos dudálásra lettem figyelmes majd fülsiketítő csattanással sodródtam az oszlop felé. Utolsó gondolatom Rob volt és aztán teljes lett a sötétség.
Ijesztő csend volt, amikor végre kinyitottam a szemem. Kába voltam és nem is igazán jutott el a tudatomig, hogy hol vagyok. Megmozdultam mire éles fájdalom hasított a bordámba. Ez egy kórház. De mit keresek én itt? Nehezen és fájdalmasan feljebb toltam magam és akkor megpillantottam Liamet, aki az egyik fotelben aludt. Vénámba egyenletesen csöpögött az infúzió, kezem tele volt horzsolásszerű sebekkel. Már mindenre emlékeztem. El akartam tűnni az újságírók elől és karamboloztam. Meg kell tudnom mi lett azokkal, akik a másik autóban utaztak.
- Liam! – szólítottam mire felpattantak a szemei.
- Doktor úr! Jöjjön gyorsan! – kiáltotta.
- Miért kellene, hogy jöjjön? – mosolyogtam rá.
- Ne haragudj azt hittem baj van! De jól vagy? Nagyon aggódtunk érted!
- Kik azok a mi?
- Hát Rob és Kellan meg Andy és Clara. A szüleidnek egyelőre nem szóltunk úgy gondoltuk jobb, ha veled beszélnek majd és így nem ijednek meg annyira.
- Köszönöm ezt jól tettétek! Mit lett a másik kocsiban utazókkal?
- Egy pasi ült a kocsiban az ő hibájából történt a baleset. De nincs semmi baja.
- És az autó?
- Lesz rajta egy ajtócsere és fényezés, de ezzel már ne foglalkozz lényeg, hogy te jól vagy!
- Ki fogom fizetni!
- Van, rajta biztosítás ne aggódj! Neked most pihenésre van szükséged! Szerencsére kisebb zúzódásokkal megúsztad. Rob azonnal rohant ide, ahogy felhívtam.
- Hol van most?
- Elment beszélni a dokival. Ránk hoztad a frászt alaposan.
Nyílt az ajtó és Rob sietett be.
- Ashley jól vagy?- ölelt meg óvatosan.
- Most már igen! – mosolyodtam el.
- Annyira sajnálom! A rohadt újságíróit fejbe kellene lőni!
- Nyugodj, meg minden rendben van! Beszélhetnék azzal, akivel karamboloztam?
- Persze ő is itt van. Lefejelte a kormányt, úgyhogy össze kellett varrni a homlokát, de mindenképp beszélni akar veled. Behívjam? – simogatta az arcom.
- Igen hívd, be kérlek! – ültem feljebb. A férfi, aki belépett a harmincas évei elején járhatott. Jóképű volt izmos és az arcán aggodalmas kifejezés ült.
- Miss Baily! Hogy érzi magát? – lépett közelebb az ágyamhoz.
- Köszönöm jól vagyok! Ön?
- Velem minden rendben!A nevem Warren Harris. Ne haragudjon, egyetlen percre terelődött csak el a figyelmem, de ez elég volt a balesethez. Ha bármire szüksége lenne, vagy ha segíthetek, kérem, hívjon fel!
- Warren ugyanis rendőr! – közölte velem Rob.
- Köszönöm Mr. Harris! De minden rendben van!
- Hívjon csak nyugodtan Warrennek!
- Rendben akkor ön Ashleynek és ha már így összejöttünk akár tegeződhetnénk is! –nyújtottam neki a kezem.
- Hát akkor, szia Ashley és sajnálom!
- Semmi baj Warren!
- Liam a biztosítást már elintéztem, majd kereslek ezzel kapcsolatban. – fogtak kezet majd elbúcsúzott.
- Milyen szimpatikus! – mosolyogtam.
- Hé! – durcáskodott Rob mire megcsókoltam.
- Gyerekek! Itt mások is vannak ám! De én nem is zavarok tovább, mert még dolgom van. Londonba így gondolom nem mentek. – szólalt meg Liam.
- De igen. – válaszoltam.
- Ash erre semmi szükség! Visszamondom, és majd megyünk máskor!
- Jól vagyok, és nem akarok itt feküdni. Beszélek az orvossal, hogy hazamehessek, és ha megengedi irány London!
- Tudod, hogy nem kötelező! – simogatta a kezem Rob.
- Szeretnék Veled lenni és nagyokat sétálni. Örülnék, ha azt mondhatnám, hogy Londonban kezdődött újra minden.
- Hát jó. Szólok az orvosnak és megbeszélheted vele!
- Én pedig indulok tündérem! Mindenképpen hívj fel! – ölelt meg Liam.
Az orvos megvizsgált és megállapította, hogy nincs agyrázkódásom így semmi akadálya nem volt, hogy hazamehessek. Rob másnapra vette meg a jegyeket. Miután meggyőződött róla, hogy jól vagyok és pihenek elköszönt. Boldogan aludtam el, mert éreztem, hogy az életem fordulóponthoz érkezett. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez nem feltétlenül jót jelent.

Remények

Sziasztok!

Elköltöztem és remélem hamarosan állást is találok viszont nem tudom milyen sűrűn fogok tudni frissíteni de igyekszem! :-)
Máris jön az új rész de előtte válasz a hozzászólásokra! Először is köszönöm,hogy ennyien írtatok! Nagyon sokat jelent nekem!

Nika:


Köszönöm! :-)
Kellan állandó szereplője lesz a történetnek és sok tervem van vele :-)
Nagyon örülök,hogy tetszett!

tusi:

Az nemsokára kiderül :-) Köszönöm!
Puszi!

Zoé:

Köszönöm,hogy mindig írsz nekem és a dicséretet is!Én is szeretem több szempontból láttatni az eseményeket,örülök ha ez tetszik!
Puszi!

Laura drágám :-)

Itt is nagyon szépen köszönöm Neked ezt rengeteg dicséretet! :-)
Lesznek itt még meglepő dolgok lehet,hogy már ebben a részben is!
Köszönök mindent,imádlak!
Milliószor puszillak!


Gréta Masen

Köszönöm! Ebben a részben kiderül mennyire illenek egymáshoz! ;-)

Drága Betsym!

Köszönöm szépen! :-)
Te már tudod milyen dilis tudok lenni,úgyhogy nem lepődhetsz meg azon mennyire kavarom a szálakat :-))
Remélem még sok meglepetést tudok okozni!
Imádlak,puszillak!


Roni!

köszönöm :-) Mint láthatod nem kell sokat várni mert itt is van amit szeretnél:-))


Most pedig jöjjön a következő fejezet! A 18-as karika érvényben van ;-)






„Ashley”


Magányra vágytam ezért kimentem a kertbe. hogy friss levegőt szívjak. Nem voltam már zavart és éppen ez volt a baj. Minden eddiginél jobban tudtam, hogy kell nekem Rob, szükségem van rá. Abban biztos voltam, hogy nem adom be gyorsan a derekam. Ez szép kis gondolat volt, de a kivitelezés nem volt egyszerű, mert teljesen elszédített ezzel az egyetlen csókkal is. Hirtelen mellém lépett valaki és zavartan felkaptam a fejem. A lány volt az.
- Szia! Azt hiszem, itt lenne az ideje, hogy bemutatkozzak. A nevem Andy.
- Szia! Az én nevem..
- Ashley. Igen tudom sokat hallottam már Rólad.
- Rob mesélt?
- Igen. Most mihez fogsz kezdeni? Már ha nem vagyok túl indiszkrét.
- Közted és Rob között ugye nincs semmi?
- A barátom, akit nagyon szeretek és nem szeretném, ha bárki is bántaná.
- Én nem akarom őt bántani. – ráztam meg a fejem.
- Igen tudom, de néha mégis ez történik. De nagyon szurkolok, hogy végül minden jóra forduljon köztetek.
- Köszönöm! Hogy van Rob egyébként? Élvezi a forgatást? – érdeklődtem.
- Úgy látom igen, de nagyon hiányzol neki. Más nőkre rá sem néz. – nézett maga elé mosolyogva. – Rám, sem ha ez lenne a következő kérdésed pedig én nem bántam volna.
- Tetszik az őszinteséged!
- Nem szoktam mellé beszélni! Kikezdtem vele, de nem történt semmi. Aztán pedig megértettem, hogy érted van oda és azóta próbálkozom azzal, hogy valahogy összehozzalak Titeket. Hidd el nekem őrült, vagy ha elengeded őt!
- Nem tudom, hogy igazán akar-e engem? Persze most azt mondja de, hogyan lehetnék biztos benne?
- Tanulj meg bízni benne! Ez a legfontosabb. Sok lány van körülötte, de rájuk sem bagózik. Bulizni sem nagyon jár, csak ha elrángatom valaha, de nem nagyon akarom erőltetni.
- Mindenképpen adok neki még egy esélyt illetve mindkettőnknek adok.
- Azt nagyon jól teszed. Ha nem bánod most megyek! Lassan indulunk haza! – mondta majd hirtelen mozdulattal nyomott egy puszit az arcomra.
- Szia! – mosolyogtam utána. Egész kedves lány, és ha mind igaz, amit mondott akkor már tudom, mit kell tennem.
Ryan a hazafelé vezető úton szótlanul ült és én sem beszéltem. Ma várt ránk egy nagyobb beszélgetés és most mindketten azon voltunk, hogy összeszedjük a gondolatainkat. Hálás voltam neki mindenért. Igen még a csókért is, mert bár nagyon vonzó férfi és jólesett a kényeztetése Rob egyetlen csókkal feledtetni tudta mindazt, amit tőle kaptam. Változás előtt is állok. Sokkal lazább leszek, és végre úgy fogok élni, mint a korombeli lányok.
A lakosztályba érve mindketten kicsit furcsán éreztük magunkat és csak mosolyogtunk egymásra.
- Ashley! – törte meg végül a csendet. – Örülök, hogy megoldódni látszanak a problémáid.
- Köszönöm! Ryan az a csók… - kezdtem bele.
- Az csak egy csók volt. – mosolygott és megsimogatta a hajam. – Nem egy életre szóló ígéret sem pedig elkötelezettség. Csak egy csók.
- Akkor megkönnyebbültem! – fújtam ki a visszatartott levegőt.
- Ne aggódj nincs semmi vész! A mai este volt az utolsó munkaestéd, amit nagyon köszönök! Sok embert ismertem meg általad és azt hiszem, jó pár üzletet fogok kötni velük.
- Ennek nagyon örülök! Annak már kevésbé, hogy többet nem találkozunk!
- Munka téren nem, de attól még összefuthatunk, ha van kedved!
- Az jó lenne! Ha nem bánod én most elmegyek aludni.
- Nem, persze menj csak! Álmodj szépeket! – mondta majd hozzám hajolt és homlokon csókolt. Megsimogattam a karját és elindultam a szobámba.

„Ryan”

Szenvedtem. Érdekes érzés nem nagyon volt még benne részem. Főleg nem egy nő miatt. Hazudtam neki. Sokszor megtettem már másokkal is, ha úgy kívánta az érdekem, de ez most csak érte volt. Nem akartam elengedni, nem akartam, hogy Roberttel legyen. De életemben először nem magamra gondoltam önző módon, hanem csakis arra, hogy neki mi lenne jó. Mert mit értem volna azzal, ha bevallom, hogy szükségem van rá? Mást szeret, mással akar együtt lenni. Hagytam hagy menjen, úgysem tarthatnám vissza. Vissza kell térnem abba az életbe, amit akkor éltem mielőtt őt megismertem volna. Nem lesz könnyű, de talán sikerülni fog.


„Kellan”

Teljesen be voltam gyulladva. Felizgat, aztán otthagy és még csak a számát sem tudom. A rohadt életbe ilyen hatással nő rám még nem volt. Rob! Hát persze, ő biztosan megadja a számát. Már éppen hívtam volna mikor valaki kopogott az ajtón. Rob állt ott egy üveg whiskyvel a kezében.
- Éppen téged akartalak hívni! Gyere! –mondtam és szinte berántottam a szobába.
- Csak nem megkívántál Kellan drágám? – változtatta el a hangját.
- Jézusom Pattinson te beteg vagy! – röhögtem majd hellyel kínáltam.
- Miért kerestél?
- Ne szórakozz velem haver! Nyilván tudod, hogy miért kerestelek.
- Mégis honnan kellene tudnom?
- Hát, ja végülis honnan? Kell nekem Andy száma.
- Miért? – nézett rám csodálkozva.
- Át akarom hívni, pókerezni… na, szerinted miért kell nekem a száma?
- - Kellan ő normális csaj nem arra való, hogy megcuccold és otthagyd!
- Nem is azt szeretném. De értsd meg ez a nő engem kikészít. Hozzám dörgölőzött, megcsókolt és aztán otthagyott az erkélyen álló zászlóval.
- Szóval pontosan olyan, mint Te csak éppen nőben. – röhögött a kedves barátom, akiből csak úgy áradt a részvét.
- Basszus tényleg! Pattinson nekem kell a száma! Kérj bármit! – ugrottam fel.
- Most kérnék tőled!
- Mondd mi az és megteszem!
- Csak tanácsra lenne szükségem Ashleyvel kapcsolatban.
- Tudod mi a Te bajod? Nem vagy elég laza! Nem kell mindig mézes-mázoskondi! Bele kell csapni a közepébe!
- De mégis, hogyan?
- Vegyél példát rólam!
- Nem fogok minden utamba akadó nőt meghúzni Kellan! – húzta össze a szemét.
- Most úgy csinálsz, mintha én olyan lennék! Nem tesó nem erre gondoltam!
- Akkor mire?
- Lássa, hogy érdekel, de dobd be magad! Legyél lehengerlő, magabiztos! Ennyi a titok nem több! Na, megkapom Andy számát? – kérdeztem, mert láttam, hogy indulni készül.
- Ja, hogy azt! Nem! - vigyorgott.
- De most miért?
- Mert ha tényleg annyira meg akarod szerezni, akkor, teszel érte! Ez az első lépés Kellan!
- Mihez? Az elmegyógyintézethez? – néztem rá ingerülten.
- Ahhoz, hogy értékelni tudd ezt a lányt. Haladj lépésről lépésre! Ezt még egyszer meg fogod nekem köszönni! - vigyorgott és már ott sem volt.
- Hát az nem mostanában lesz haver! – mondtam és elmentem lehűteni magam egy hideg zuhannyal.


„Rob”

Ma találkozom Ashleyvel és kipróbálom amit Kellan mondott. Egy hét telt el a párizsi találkozó óta. Öt napot kellett várnom, hogy megcsörrenjen a telefonom az egyik forgatási szünetben. Ashley meghívott minket magához egy kisebb bulira. Éppen kapóra jött, hogy a forgatást le kellett állítani így legalább két hét áll rendelkezésünkre. Farmert és inget vettem fel, beletúrtam a hajamba, ami most rövidebb volt, mint szokott és már kész is voltam. Kellan jött értem, Andy állítólag már előbb átment segíteni. A már jól ismert kopogás rázta meg az ajtót majd beviharzott Kellan.
- Andy? – nézett körül.
- Szia Kellan! Igen valóban gyönyörű napunk van és köszönöm a kérdésed remekül vagyok! – vigyorogtam.
- Ne csináld már! Hol van? – állt meg előttem.
- Már Ashnél van.
- Akkor mire várunk? Induljunk! – húzott magával.
- Jó de azért azt megvárhatnád,hogy bezárjam az ajtót.
Őrült tempóban száguldottunk Ashley lakása elé ahol Clara nyitott ajtót.
- Szép napot urak! lépjetek beljebb! Én éppen indulni készülök! – mondta majd betessékelt minket és már ott sem volt.
- Emlékezz mit mondtam! Dobd be magad! – kacsintott Kellan és benyitott.
Ashley mosolyogva közeledett, és ahogy hozzám ért átölelt. Közelebb húztam és megcsókoltam.
- Szia, cica! Milyen dögös vagy ma! – mondtam és végigsimítottam a haján.
- Köszönöm! Minden rendben? – nézett rám mosolyogva, de kissé megilletődve.
- Minden oké cicám! Egyszerűen káprázatos vagy az agyam eldobom tőled!
- Rob! Te be vagy rúgva? – tolt arrébb. Most miért kérdez ilyesmit?
- Nem, miért lennék berúgva? – néztem rá csodálkozva.
- Furcsa vagy! Nem szoktál így beszélni!
- Sajnálom! Tudtam, hogy nem Kellantől kellet volna tanácsot kérnem!
- Miért mit mondott? –mosolygott rám.
- Valami olyasmit, aminek az előbbi beszélgetés lett a végeredménye.
- Nem kell másnak lenned! Így vagy jó, ahogy vagy! – ölelt át szorosan. Olyan szeretet éreztem abban a pillanatban iránta amilyet még sosem. Arcomat a nyakába fúrtam és belélegeztem az illatát. Ösztönösen cselekedve belecsókoltam a nyakába mire összerázkódott és egy halk sóhaj hagyta el az ajkát. Ott azonnal a magamévá akartam tenni, de tudtam, hogy erre még várnom kell. Ki kell érdemelnem a bizalmát.
- Mit szólnál, ha elmennénk sétálni valahova és együtt hagynánk Andyéket? – kérdezte Ashley.
- Benne vagyok! –kacsintottam és már ott sem voltunk.


„Andy”

A belépő Kellan látványa felforralta a vérem. Csábosan elmosolyodtam és megnyaltam a számat. Látszólag teljesen begerjedve közeledett felém.
- Átkozott kis boszorkány! Hogy hagyhattál ott csak úgy? – húzott magához. Hallottuk mikor Ashley bekiáltott, hogy elmennek így felbátorodtunk mindketten. Szorosan hozzátapadtam és végigsimítottam a karján. Szemeit a szemembe fúrta és láttam a benne fellobbanó vágyat.
- Mondtam neked, hogy ki kell érdemelned engem! – suttogtam és közben gyengéden beleharaptam a fülébe. Felnyögött és a fenekemre tette kezét úgy húzva magához közelebb. Éreztem nekem nyomódó férfiasságát és kutakodó ajkát a nyakamon. Hátrahajtottam a fejem és élveztem, ahogy a fenekemet simogatja, miközben szívogatja a nyakamat. Nagyon nagy erő kellett hozzá, de végül elhúzódtam.
- Hé! Most meg mit csinálsz? – kérdezte döbbenten.
- - Miért? Szerinted már kiérdemeltél? – mosolyogtam rá és úgy tettem, mint aki indulni készül.
- Nem teheted ezt velem! – lépett hozzám és hátulról átölelt. Félrehúzta a hajam és újra csókolni kezdte a nyakam. Elléptem tőle és megálltam vele szemben.
- Kellan szerinted én olyan nő vagyok, aki már a második találkozón csak úgy odaveti magát Neked? – vágtam komoly arcot. Ledermedt és majdnem elnevettem magam az arckifejezése láttán.
- Andy én.. –kezdett bele miközben közeledtem hozzá.
- Ne mondj semmit! Nőcsábász vagy! Én a hírekkel ellentétben eddig összesen két pasival voltam. De Te tetszel nekem és ezért most pontosan az lesz, amit mondtam Neked.
- Vagyis?
Átkulcsoltam a nyakát és csókolni kezdtem mohón, szenvedélyesen. Hamar felvette a ritmusom, belemarkolt a fenekembe majd kezét a pólóm alá dugta és úgy simogatta a hátam. Felemelt, lábamat a csípője köré fontam és hagytam, hogy a falnak döntsön. Türelmetlenül kezdte kigombolni az ingem, majd szinte letépte rólam a melltartót. Nyelvével cirógatta melleimet, amitől teljesen extázisba estem. A kanapéhoz vitt el félig ülő, félig fekvő helyzetben fojtattuk, amit elkezdtünk. Miközben melleimet kényeztette, keze a szoknyám alá tévedt és a bugyin keresztül simogatni kezdett. Felnyögtem és fejemet hátradöntöttem. Lehúzta rólam a szoknyát majd a bugyit is nyelvével végigszántott a hasam le egészen a legérzékenyebb pontomig. Nem kell sok idő és remegve élveztem el. Nem voltam kíméletes a vékony ing, ami rajta volt szinte cafatokban repült a padlóra én pedig hanyatt döntve őt munkához láttam. Kiélveztem az izmos mellkas minden domborulatát majd férfiasságát vettem kezelésbe. Valami eszelős örömmel láttam rajta, hamarosan ő is eljut a beteljesedésig így nem sokat haboztam keményen meglovagoltam őt. Egyszerre értünk a gyönyör tetőfokára majd remegve dőltem mellkasára. Szíve vadul dörömbölt a mellkasában.
- Mit érzel most szépfiú? – emeltem fel a fejem és egyenesen a szemébe néztem.
- Nálad jobban nőt még nem kívántam cicám! Ebből kérek még! – mondta majd egy hirtelen mozdulattal megfordított így én kerültem alulra. Most gyengédebben csókolt és éreztem, hogy újra életre kell bennem. Mozogni kezdett és hamarosan újra eljuttatott a csúcsra.
Ezután kimerülten roskadtunk egymás mellé és legnagyobb meglepetésemre nem távolodott el tőlem, hanem magához húzott és megcsókolt.
- Nem engedlek el soha többet cica! – mondta mosolyogva majd átölelt magunkra húzta a takarót és elaludt. Tudtam,hogy meg kell őt szereznem és most,hogy meg volt én sem akartam elengedni őt.

Igen vagy nem?

Itt is volnék az új résszel!
Nem fűznék hozzá semmit,remélem tetszeni fog és meg is írjátok a véleményeteket!
Ariana

Rob teljesen váratlanul hatalmasat húzott be Ryannek aki hátratántorodott majd visszanyerve egyensúlyát nekirontott. A földre kerültek és úgy püfölték egymást. Megpróbáltam szétválasztani őket, de a lány visszatartott. Kellan és Jackson észbe kaptak és lerángatták Ryant Robról akinek esélye sem lett volna vele szemben. Mégis mi a fene ütött belé, hogy csak így nekitámad, hiszen tisztában kellett lennie az erőviszonyokkal. A lány még mindig a vállamat ölelte. Ránéztem és utálni akartam, de olyan kedvesen mosolygott rám, hogy nem tudtam rá haragudni. Ha Robnak ő kell, akkor bele kell nyugodnom. Figyelmemet visszafordítottam a két vérző orrú, felszakadt szemöldökű férfi felé, akiket még mindig lefogva tartottak a srácok.
- Engedj már el, mert Te is megjárod! – szólt hátra Ryan Kellannek. Ő meglepett arcot vágott és azonnal elengedte.
- Ryan? – fordította maga felé.
- Kellan? Kellan Lutz? Hát ide már mindenkit beengednek? – vigyorodott el Ryan. Döbbenten álltam és néztem a jelenetet, ahogy összeölelkeznek. Rob egy farönkön ült és az orrát törölte egy zsebkendővel, amit Jackson adott neki. Észrevette, hogy nézem és rám emelte szomorú szemeit. Tettem egy lépést felé, de gyorsan leesett, hogy neki nem rám van szüksége, hanem a lányra. Ő odasétált mellém, megérintette a karom és fejével Rob felé intett. Kérdőn néztem rá mire elmosolyodott és bólogatni kezdett. Tettem pár lépést mire Rob kihúzta magát és megeresztett egy röpke mosolyt.

„Rob”
Szívfájdítóan szép volt, ahogy feldúlva közeledett felém. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám, ami szintén felrepedt így sikerült fájdalmat okoznom magamnak, de nem érdekelt. Ha arra gondoltam mennyire szeretheti a pasi legszívesebben felordítottam volna. Csaknem laposra vert, de teljesen megértettem. Lassan odaért hozzám és fájdalmas arckifejezéssel méregetni kezdte az arcomat. Andy én drága Andym, hogy tudom én valaha is meghálálni Neked, hogy ilyen profin intézed a dolgokat. Ashley kivette kezemből a zsebkendőt és nagyon óvatosan a szemöldökömhöz nyomta. Lehunytam a szemem és belélegeztem az illatát, ami annyi éjszakán keresztül kísértett.
- Azt hiszem, ránk férne most valami kis erősítő. Benne vagytok? –szólt oda Ryan a többieknek, akik szó nélkül követték őt. Ashley bájos mosolyt villantott felé és azonnal visszafordult hozzám. Szótlanul itatta fel a vért az arcomról, majd amikor le akarta engedni kezét megfogtam és visszahelyeztem az arcomra. Érintése megnyugtató volt, bőre selymes.
- Rob! Miért csináltad ezt? – hallottam a hangját mire kinyitottam a szemem.
- Lehet, hogy elment az eszem. –mosolyogtam rá mit sem törődve a fájdalommal.
- Minden bizonnyal. – mosolygott félszegen.
- Sajnálom, hogy bunkó voltam! –sóhajtottam fel.
- Talán én is lehettem volna kedvesebb, de kicsit felkavart, hogy ennyi idő után hirtelen előttem teremtél.
- Miért?- kérdeztem bár engem is annyira felkavart az, hogy újra látom, mint talán még életemben semmi.
- Ki tudja azt megmondani? –mondta zavartan és arrébb húzódott.
- Te meg tudnád mondani a kérdés, hogy miért nem akarod megmondani. – álltam fel. Háttal állt nekem, gyönyörű ruha volt, rajta ami tökéletesen kiemelte az alakját és azt, hogy valójában mennyire törékeny is.
- Mert vannak kérdések, amikre nem létezik helyes válasz.
- Boldog vagy vele? –tettem fel a kérdést bár tudtam, hogy a válasz darabokra fogja hasítani a szívem.
- A boldogság relatív dolog. – fordult felém. – De igyekszem boldog lenni.
- Szereted őt? – túrtam a hajamba.
- Szeretem. – mondta majd egy kis szünet után folytatta. – Mint egy nagyon jó barátot.
Erre a válaszra nem számítottam, felkaptam a fejem és kérdőn néztem rá.
- Ryan a főnököm és egy barát.
- De hiszen azt mondtad nekem akkor és ott, hogy..
- Nem én mondtam Te hitted azt és én nem cáfoltam meg.
Feldúltan a hajamba túrtam és fel alá járkáltam.
- Szóval nem volt köztetek semmi. Miért nem mondtad el?
- Mert már meg volt rólam a véleményed mielőtt egyáltalán kinyithattam volna a számat. – mondta dühösen.
- A rohadt életbe Ashley! Minden egészen máshogy alakulhatott volna ha…
- Ha igazságos vagy velem és bízol bennem? – vágott közbe és a kert vége felé iramodott.
- Nehogy itt merj hagyni hallod? Állj meg és beszéljünk! – rohantam utána. Ruhájának uszálya miatt nem tudott futni, de még így is alig bírtam utolérni.
- Bocsánatot akarsz érni? –förmedt rám.
- Én kérjek bocsánatot? Te vágtál át!
- Ne akard nekem bemesélni, hogy az egész az én hibám mikor nagyon jól tudod, hogy igazságtalan voltál velem és … - nem bírtam tovább várni,nem akartam végighallgatni újra ugyanazt, ami azon a csábító szájon keresztül áramlott felém. Hirtelen mozdulattal magamhoz rántottam majd kezembe fogtam arcát és megcsókoltam.
„Ashley”

Könyvekben olvastam, barátoktól hallottam arról az érzésről mikor meglódul az ember vére és leírhatatlan változások mennek végbe az egész testében. Eddig azt hittem erős túlzás és, hogy a fele sem igaz, de ahogy ajkamon éreztem Rob ajkát már sejtettem miről beszéltek. Teljesen új érzések követeltek helyet maguknak és olyan erősen szédültem, hogy muszáj volt megkapaszkodnom a vállában. Közelebb húzott magához és gyengéden kényeztette ajkamat. Olyan intenzív érzések támadtak bennem, hogy egyszerre tudtam volna sírni és nevetni, melegem volt és fáztam. Szemeimet lehunyva tartottam és teljesen átadtam magam a csóknak. Mintha már végtelen idők óta csókoltuk volna egymást mégis nehezemre esett elválni tőle. Félig lehunyt szemeim mögül néztem fel rá és a szívem majd kiugrott a helyéről annyira dobogott. Kapkodva szedtem a levegőt, éreztem, hogy arcom kipirosodott és ajkaim egy kicsit megduzzadtak. Rob homlokomnak támasztotta homlokát és úgy nézett rám.
- Most hogyan tovább? – emelte fel végül a fejét és kisimított egy tincset az arcomból.
- Nem igazán számítottam erre. Teljesen összezavartál. –sétáltam el tőle és karomat a fának támasztottam majd belehajtottam az arcom.
- Esélyem sincs? – lopózott mögém. Ennél nagyobb csapdában már régen éreztem magam. Most mégis mit csináljak? Legyőzhet a félelmem vagy merjek kockáztatni?

„Ryan”

Az egyik ablakból éppen rájuk lehetett látni. Bár tagadhatatlan, hogy többet akartam Ashleytől mint ő tőlem, de örültem, hogy megoldódnak a problémái. A lány, akit mint kiderült Andynek hívnak mellettem állt és mosolyogva nézte őket.
- Szépek együtt ugye? – szólalt meg.
- Összeillenek. Szerinted most mi történik köztük?
- Egymásba szeretnek és elvágtatnak a naplementébe. – nevetett fel. A nevetése ragadós volt, a mosoly az arcán gyönyörű.
- Mit szólsz Te mindehhez? – kérdezte.
- Nincs semmi köztem és Ash között. – vontam meg a vállam.
- De hát össze is verekedtetek miatta. – nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Persze, mert azt hittem zaklatja őt.
- Több ilyen férfi is lehetne ezen a földön, mint te. – nézett maga elé.
- Na azért én sem vagyok szent. – nevettem.
- Erre én vagyok a tanú cica! Nagy nőcsábász a mi Ryanünk. – vágott hátba Kellan.
- Megszólalt a szűzies életet élő magányos srác. – vigyorogtam rá.
- Hé, én hűséges típus vagyok csak még nem született olyan nő, aki kiérdemelt volna.
- Na, most fog ránk szakadnia plafon, úgyhogy talán jobb is, ha én most odébbállok. – lépett egyet Andy.
- Cica most meg hová mész? Nincs kedved egy kicsit beszélgetni? –fogta meg kezét Kellan.
- Végülis időm az van. Ryan velünk tartasz? –simított végig a karomon.
- Nem, menjetek, csak nyugodtan nekem még beszélnem kell pár emberrel. Tudjátok üzleti ügyek. – mosolyogtam.
Egymásba karolva sétáltak el tőlem én pedig észrevettem, hogy Ashley engem néz, és szemével azt kérdezi, hogy bejöjjön-e. Nemet intettem és felemeltem a hüvelykujjam. Itt volt az idő, hogy végre dolgozni kezdjek.

„Rob”

Némán álltam és vártam az ítéletre. Ő háttal állt nekem még mindig és szinte áradt belőle a feszültség.
- Kérlek, mondj valamit! Bármi jobb, mint ez a csend. – szólaltam meg végül.
- Mit mondhatnék? Talán azt kellene mondanom, hogy felejtsük el a múltat, kezdjünk mindent tiszta lappal, de nekem ez nem megy!
- Mitől félsz?
- Miből gondolod, hogy félek? – fordult felém.
- Természetes, hogy félsz. Szerinted bennem nincs félelem?- fogtam meg a kezét.
- Te mitől félsz?
- Attól, hogy megint elszúrom. Mert igen édesem jó nagy balfék voltam! Annyira elvakított a féltékenység, hogy nem figyeltem arra mit akarsz nekem elmondani. Látom megdöbbent, hogy ezt ilyen nyíltan elmondom neked, de ne ítélj, soha amíg meg nem ismered a másikat. Már ismered az érzékeny oldalamat, de van egy másik is, amit szeretnék neked megmutatni.
- Milyen másik oldalad?
- Megismerheted, ha szeretnéd csak rajtad áll. De azt tudnod kell, hogy nem egyszerű az életem. Annyit ígérhetek, hogy megteszek minden tőlem telhetőt.
- Rob én..
- Ne válaszolj! Gondold át! A számomat tudod, bármikor felhívhatsz, én türelmesen fogok várni és elfogadom bármi is legyen a válasz. Azt hiszem ez a legkevesebb, amit tehetek. Most pedig ideje lenne bemenni, mert mindkettőnk partnere türelmetlenül várhat már! – azzal lágy csókot leheltem az ajkára és belékarolva a terembe sétáltunk. Olyan jó volt mellette lenni, nézni az arcát, amin most pillanatról pillanatra váltakoztak a kifejezések, de ezt csak az láthatta, aki igazán megfigyelte már. Az asztalhoz kísértem és elindultam megkeresni Andyt. Nehéz volt őt otthagyni, de muszáj volt egy kis időt adnom, hogy átgondolhassa, mit szeretne és nagyon bíztam benne, hogy a döntése pozitív lesz.

„Kellan”

Andy állati jó nő ezt megállapítottam már elég régen. De, hogy vicces is legyen, szórakoztató és még okos is ez már sok volt nekem. A legdurvább, hogy olyan fiatal még, hogy mindezeket az ember ki sem nézné belőle. Most ahogy itt állt velem a kivilágított erkélyen és a korlátnak dőlve hallgatta a hülyeségeimet egészen elbűvölő volt. Ő nem egyéjszakás csaj attól sokkal több lehetne.
- Nagyon elgondolkoztál. – hallottam meg a hangját.
- Pedig nem szokásom bocsi- dobtam egy vigyort.
- Nem szokásod gondolkozni? – nevetett rám.
- Hé, Te kis gonosz! Ha tudnád milyen gondolataim szoktak lenni padlót fognál!
- Hallottam már egyet, s mást a Te, hm.. gondolataidról. – nézett végig rajtam.
- Ne higgy nekik abból egy szó sem igaz! – kezdtem el gyorsan mentegetőzni.
- Az kár, mert be kell, valljam nekem nagyon tetszett minden, amit hallottam rólad. – fordult el és rákönyökölt a párkányra.
- Na és mégis miket hallottál rólam? –jöttem izgalomba, mint egy kamasz.
- Azt nem mondhatom meg! – kacsintott.
- Cica miért érzem úgy, hogy Te flörtölsz velem? – álltam elé.
- Vajon miért is? – mosolygott kacéran én pedig úgy éreztem eldobom az agyam.
- Veszélyes vizekre evezel! – léptem közelebb hozzá.
- Szeretem a veszélyt. Olyankor mindig elveszítem a fejemet és olyan dolgokat is elkövetek, amiket általában nem szoktam. – hajolt közelebb. Teljesen a növények takarásában álltunk ahol már senki sem láthatott minket.
- Teljesen elveszed az eszem! – húztam közel magamhoz.
- Éppen az a célom. Másrészről jó lenne tudni, hogy igaz-e mindaz, amit rólad állítanak!
- Miért nem deríted ki? – közeledtem az ajka felé.
- Azon vagyok – mondta szinte suttogva és ajkát máris ajkamon éreztem. Életemben ilyen heves és izgató csókot nem váltottam senkivel. Nem sokat teketóriázott nyelve rövid időn belül felfedezőútra indult a számban miközben kezével a nyakam cirógatta. Testével szorosan hozzám tapadt, és ahogy csípőjét ágyékomnak nyomta attól teljesen felpörögtem. Mikor már majdnem elvesztettem a maradék józan eszemet is mosolyogva elhúzódott.

- Valami ilyesmit hallottam Rólad! Jó voltál szépfiú! – mosolygott és el akart sétálni, de megragadtam a karját.

- Azt hiszed, hogy minden következmény nélkül elsétálhatsz cica? – húztam vissza.

- Nem hinném, hogy megfelelő lenne a hely és az idő, de talán egyszer majd lehet róla szó. De engem ki kell érdemelni úgyhogy, bevetheted minden csáberődet. – nyomott gyors csókot a számra és besietett a terembe mielőtt egy szót is szólhattam volna.