Remények

Sziasztok!

Elköltöztem és remélem hamarosan állást is találok viszont nem tudom milyen sűrűn fogok tudni frissíteni de igyekszem! :-)
Máris jön az új rész de előtte válasz a hozzászólásokra! Először is köszönöm,hogy ennyien írtatok! Nagyon sokat jelent nekem!

Nika:


Köszönöm! :-)
Kellan állandó szereplője lesz a történetnek és sok tervem van vele :-)
Nagyon örülök,hogy tetszett!

tusi:

Az nemsokára kiderül :-) Köszönöm!
Puszi!

Zoé:

Köszönöm,hogy mindig írsz nekem és a dicséretet is!Én is szeretem több szempontból láttatni az eseményeket,örülök ha ez tetszik!
Puszi!

Laura drágám :-)

Itt is nagyon szépen köszönöm Neked ezt rengeteg dicséretet! :-)
Lesznek itt még meglepő dolgok lehet,hogy már ebben a részben is!
Köszönök mindent,imádlak!
Milliószor puszillak!


Gréta Masen

Köszönöm! Ebben a részben kiderül mennyire illenek egymáshoz! ;-)

Drága Betsym!

Köszönöm szépen! :-)
Te már tudod milyen dilis tudok lenni,úgyhogy nem lepődhetsz meg azon mennyire kavarom a szálakat :-))
Remélem még sok meglepetést tudok okozni!
Imádlak,puszillak!


Roni!

köszönöm :-) Mint láthatod nem kell sokat várni mert itt is van amit szeretnél:-))


Most pedig jöjjön a következő fejezet! A 18-as karika érvényben van ;-)






„Ashley”


Magányra vágytam ezért kimentem a kertbe. hogy friss levegőt szívjak. Nem voltam már zavart és éppen ez volt a baj. Minden eddiginél jobban tudtam, hogy kell nekem Rob, szükségem van rá. Abban biztos voltam, hogy nem adom be gyorsan a derekam. Ez szép kis gondolat volt, de a kivitelezés nem volt egyszerű, mert teljesen elszédített ezzel az egyetlen csókkal is. Hirtelen mellém lépett valaki és zavartan felkaptam a fejem. A lány volt az.
- Szia! Azt hiszem, itt lenne az ideje, hogy bemutatkozzak. A nevem Andy.
- Szia! Az én nevem..
- Ashley. Igen tudom sokat hallottam már Rólad.
- Rob mesélt?
- Igen. Most mihez fogsz kezdeni? Már ha nem vagyok túl indiszkrét.
- Közted és Rob között ugye nincs semmi?
- A barátom, akit nagyon szeretek és nem szeretném, ha bárki is bántaná.
- Én nem akarom őt bántani. – ráztam meg a fejem.
- Igen tudom, de néha mégis ez történik. De nagyon szurkolok, hogy végül minden jóra forduljon köztetek.
- Köszönöm! Hogy van Rob egyébként? Élvezi a forgatást? – érdeklődtem.
- Úgy látom igen, de nagyon hiányzol neki. Más nőkre rá sem néz. – nézett maga elé mosolyogva. – Rám, sem ha ez lenne a következő kérdésed pedig én nem bántam volna.
- Tetszik az őszinteséged!
- Nem szoktam mellé beszélni! Kikezdtem vele, de nem történt semmi. Aztán pedig megértettem, hogy érted van oda és azóta próbálkozom azzal, hogy valahogy összehozzalak Titeket. Hidd el nekem őrült, vagy ha elengeded őt!
- Nem tudom, hogy igazán akar-e engem? Persze most azt mondja de, hogyan lehetnék biztos benne?
- Tanulj meg bízni benne! Ez a legfontosabb. Sok lány van körülötte, de rájuk sem bagózik. Bulizni sem nagyon jár, csak ha elrángatom valaha, de nem nagyon akarom erőltetni.
- Mindenképpen adok neki még egy esélyt illetve mindkettőnknek adok.
- Azt nagyon jól teszed. Ha nem bánod most megyek! Lassan indulunk haza! – mondta majd hirtelen mozdulattal nyomott egy puszit az arcomra.
- Szia! – mosolyogtam utána. Egész kedves lány, és ha mind igaz, amit mondott akkor már tudom, mit kell tennem.
Ryan a hazafelé vezető úton szótlanul ült és én sem beszéltem. Ma várt ránk egy nagyobb beszélgetés és most mindketten azon voltunk, hogy összeszedjük a gondolatainkat. Hálás voltam neki mindenért. Igen még a csókért is, mert bár nagyon vonzó férfi és jólesett a kényeztetése Rob egyetlen csókkal feledtetni tudta mindazt, amit tőle kaptam. Változás előtt is állok. Sokkal lazább leszek, és végre úgy fogok élni, mint a korombeli lányok.
A lakosztályba érve mindketten kicsit furcsán éreztük magunkat és csak mosolyogtunk egymásra.
- Ashley! – törte meg végül a csendet. – Örülök, hogy megoldódni látszanak a problémáid.
- Köszönöm! Ryan az a csók… - kezdtem bele.
- Az csak egy csók volt. – mosolygott és megsimogatta a hajam. – Nem egy életre szóló ígéret sem pedig elkötelezettség. Csak egy csók.
- Akkor megkönnyebbültem! – fújtam ki a visszatartott levegőt.
- Ne aggódj nincs semmi vész! A mai este volt az utolsó munkaestéd, amit nagyon köszönök! Sok embert ismertem meg általad és azt hiszem, jó pár üzletet fogok kötni velük.
- Ennek nagyon örülök! Annak már kevésbé, hogy többet nem találkozunk!
- Munka téren nem, de attól még összefuthatunk, ha van kedved!
- Az jó lenne! Ha nem bánod én most elmegyek aludni.
- Nem, persze menj csak! Álmodj szépeket! – mondta majd hozzám hajolt és homlokon csókolt. Megsimogattam a karját és elindultam a szobámba.

„Ryan”

Szenvedtem. Érdekes érzés nem nagyon volt még benne részem. Főleg nem egy nő miatt. Hazudtam neki. Sokszor megtettem már másokkal is, ha úgy kívánta az érdekem, de ez most csak érte volt. Nem akartam elengedni, nem akartam, hogy Roberttel legyen. De életemben először nem magamra gondoltam önző módon, hanem csakis arra, hogy neki mi lenne jó. Mert mit értem volna azzal, ha bevallom, hogy szükségem van rá? Mást szeret, mással akar együtt lenni. Hagytam hagy menjen, úgysem tarthatnám vissza. Vissza kell térnem abba az életbe, amit akkor éltem mielőtt őt megismertem volna. Nem lesz könnyű, de talán sikerülni fog.


„Kellan”

Teljesen be voltam gyulladva. Felizgat, aztán otthagy és még csak a számát sem tudom. A rohadt életbe ilyen hatással nő rám még nem volt. Rob! Hát persze, ő biztosan megadja a számát. Már éppen hívtam volna mikor valaki kopogott az ajtón. Rob állt ott egy üveg whiskyvel a kezében.
- Éppen téged akartalak hívni! Gyere! –mondtam és szinte berántottam a szobába.
- Csak nem megkívántál Kellan drágám? – változtatta el a hangját.
- Jézusom Pattinson te beteg vagy! – röhögtem majd hellyel kínáltam.
- Miért kerestél?
- Ne szórakozz velem haver! Nyilván tudod, hogy miért kerestelek.
- Mégis honnan kellene tudnom?
- Hát, ja végülis honnan? Kell nekem Andy száma.
- Miért? – nézett rám csodálkozva.
- Át akarom hívni, pókerezni… na, szerinted miért kell nekem a száma?
- - Kellan ő normális csaj nem arra való, hogy megcuccold és otthagyd!
- Nem is azt szeretném. De értsd meg ez a nő engem kikészít. Hozzám dörgölőzött, megcsókolt és aztán otthagyott az erkélyen álló zászlóval.
- Szóval pontosan olyan, mint Te csak éppen nőben. – röhögött a kedves barátom, akiből csak úgy áradt a részvét.
- Basszus tényleg! Pattinson nekem kell a száma! Kérj bármit! – ugrottam fel.
- Most kérnék tőled!
- Mondd mi az és megteszem!
- Csak tanácsra lenne szükségem Ashleyvel kapcsolatban.
- Tudod mi a Te bajod? Nem vagy elég laza! Nem kell mindig mézes-mázoskondi! Bele kell csapni a közepébe!
- De mégis, hogyan?
- Vegyél példát rólam!
- Nem fogok minden utamba akadó nőt meghúzni Kellan! – húzta össze a szemét.
- Most úgy csinálsz, mintha én olyan lennék! Nem tesó nem erre gondoltam!
- Akkor mire?
- Lássa, hogy érdekel, de dobd be magad! Legyél lehengerlő, magabiztos! Ennyi a titok nem több! Na, megkapom Andy számát? – kérdeztem, mert láttam, hogy indulni készül.
- Ja, hogy azt! Nem! - vigyorgott.
- De most miért?
- Mert ha tényleg annyira meg akarod szerezni, akkor, teszel érte! Ez az első lépés Kellan!
- Mihez? Az elmegyógyintézethez? – néztem rá ingerülten.
- Ahhoz, hogy értékelni tudd ezt a lányt. Haladj lépésről lépésre! Ezt még egyszer meg fogod nekem köszönni! - vigyorgott és már ott sem volt.
- Hát az nem mostanában lesz haver! – mondtam és elmentem lehűteni magam egy hideg zuhannyal.


„Rob”

Ma találkozom Ashleyvel és kipróbálom amit Kellan mondott. Egy hét telt el a párizsi találkozó óta. Öt napot kellett várnom, hogy megcsörrenjen a telefonom az egyik forgatási szünetben. Ashley meghívott minket magához egy kisebb bulira. Éppen kapóra jött, hogy a forgatást le kellett állítani így legalább két hét áll rendelkezésünkre. Farmert és inget vettem fel, beletúrtam a hajamba, ami most rövidebb volt, mint szokott és már kész is voltam. Kellan jött értem, Andy állítólag már előbb átment segíteni. A már jól ismert kopogás rázta meg az ajtót majd beviharzott Kellan.
- Andy? – nézett körül.
- Szia Kellan! Igen valóban gyönyörű napunk van és köszönöm a kérdésed remekül vagyok! – vigyorogtam.
- Ne csináld már! Hol van? – állt meg előttem.
- Már Ashnél van.
- Akkor mire várunk? Induljunk! – húzott magával.
- Jó de azért azt megvárhatnád,hogy bezárjam az ajtót.
Őrült tempóban száguldottunk Ashley lakása elé ahol Clara nyitott ajtót.
- Szép napot urak! lépjetek beljebb! Én éppen indulni készülök! – mondta majd betessékelt minket és már ott sem volt.
- Emlékezz mit mondtam! Dobd be magad! – kacsintott Kellan és benyitott.
Ashley mosolyogva közeledett, és ahogy hozzám ért átölelt. Közelebb húztam és megcsókoltam.
- Szia, cica! Milyen dögös vagy ma! – mondtam és végigsimítottam a haján.
- Köszönöm! Minden rendben? – nézett rám mosolyogva, de kissé megilletődve.
- Minden oké cicám! Egyszerűen káprázatos vagy az agyam eldobom tőled!
- Rob! Te be vagy rúgva? – tolt arrébb. Most miért kérdez ilyesmit?
- Nem, miért lennék berúgva? – néztem rá csodálkozva.
- Furcsa vagy! Nem szoktál így beszélni!
- Sajnálom! Tudtam, hogy nem Kellantől kellet volna tanácsot kérnem!
- Miért mit mondott? –mosolygott rám.
- Valami olyasmit, aminek az előbbi beszélgetés lett a végeredménye.
- Nem kell másnak lenned! Így vagy jó, ahogy vagy! – ölelt át szorosan. Olyan szeretet éreztem abban a pillanatban iránta amilyet még sosem. Arcomat a nyakába fúrtam és belélegeztem az illatát. Ösztönösen cselekedve belecsókoltam a nyakába mire összerázkódott és egy halk sóhaj hagyta el az ajkát. Ott azonnal a magamévá akartam tenni, de tudtam, hogy erre még várnom kell. Ki kell érdemelnem a bizalmát.
- Mit szólnál, ha elmennénk sétálni valahova és együtt hagynánk Andyéket? – kérdezte Ashley.
- Benne vagyok! –kacsintottam és már ott sem voltunk.


„Andy”

A belépő Kellan látványa felforralta a vérem. Csábosan elmosolyodtam és megnyaltam a számat. Látszólag teljesen begerjedve közeledett felém.
- Átkozott kis boszorkány! Hogy hagyhattál ott csak úgy? – húzott magához. Hallottuk mikor Ashley bekiáltott, hogy elmennek így felbátorodtunk mindketten. Szorosan hozzátapadtam és végigsimítottam a karján. Szemeit a szemembe fúrta és láttam a benne fellobbanó vágyat.
- Mondtam neked, hogy ki kell érdemelned engem! – suttogtam és közben gyengéden beleharaptam a fülébe. Felnyögött és a fenekemre tette kezét úgy húzva magához közelebb. Éreztem nekem nyomódó férfiasságát és kutakodó ajkát a nyakamon. Hátrahajtottam a fejem és élveztem, ahogy a fenekemet simogatja, miközben szívogatja a nyakamat. Nagyon nagy erő kellett hozzá, de végül elhúzódtam.
- Hé! Most meg mit csinálsz? – kérdezte döbbenten.
- - Miért? Szerinted már kiérdemeltél? – mosolyogtam rá és úgy tettem, mint aki indulni készül.
- Nem teheted ezt velem! – lépett hozzám és hátulról átölelt. Félrehúzta a hajam és újra csókolni kezdte a nyakam. Elléptem tőle és megálltam vele szemben.
- Kellan szerinted én olyan nő vagyok, aki már a második találkozón csak úgy odaveti magát Neked? – vágtam komoly arcot. Ledermedt és majdnem elnevettem magam az arckifejezése láttán.
- Andy én.. –kezdett bele miközben közeledtem hozzá.
- Ne mondj semmit! Nőcsábász vagy! Én a hírekkel ellentétben eddig összesen két pasival voltam. De Te tetszel nekem és ezért most pontosan az lesz, amit mondtam Neked.
- Vagyis?
Átkulcsoltam a nyakát és csókolni kezdtem mohón, szenvedélyesen. Hamar felvette a ritmusom, belemarkolt a fenekembe majd kezét a pólóm alá dugta és úgy simogatta a hátam. Felemelt, lábamat a csípője köré fontam és hagytam, hogy a falnak döntsön. Türelmetlenül kezdte kigombolni az ingem, majd szinte letépte rólam a melltartót. Nyelvével cirógatta melleimet, amitől teljesen extázisba estem. A kanapéhoz vitt el félig ülő, félig fekvő helyzetben fojtattuk, amit elkezdtünk. Miközben melleimet kényeztette, keze a szoknyám alá tévedt és a bugyin keresztül simogatni kezdett. Felnyögtem és fejemet hátradöntöttem. Lehúzta rólam a szoknyát majd a bugyit is nyelvével végigszántott a hasam le egészen a legérzékenyebb pontomig. Nem kell sok idő és remegve élveztem el. Nem voltam kíméletes a vékony ing, ami rajta volt szinte cafatokban repült a padlóra én pedig hanyatt döntve őt munkához láttam. Kiélveztem az izmos mellkas minden domborulatát majd férfiasságát vettem kezelésbe. Valami eszelős örömmel láttam rajta, hamarosan ő is eljut a beteljesedésig így nem sokat haboztam keményen meglovagoltam őt. Egyszerre értünk a gyönyör tetőfokára majd remegve dőltem mellkasára. Szíve vadul dörömbölt a mellkasában.
- Mit érzel most szépfiú? – emeltem fel a fejem és egyenesen a szemébe néztem.
- Nálad jobban nőt még nem kívántam cicám! Ebből kérek még! – mondta majd egy hirtelen mozdulattal megfordított így én kerültem alulra. Most gyengédebben csókolt és éreztem, hogy újra életre kell bennem. Mozogni kezdett és hamarosan újra eljuttatott a csúcsra.
Ezután kimerülten roskadtunk egymás mellé és legnagyobb meglepetésemre nem távolodott el tőlem, hanem magához húzott és megcsókolt.
- Nem engedlek el soha többet cica! – mondta mosolyogva majd átölelt magunkra húzta a takarót és elaludt. Tudtam,hogy meg kell őt szereznem és most,hogy meg volt én sem akartam elengedni őt.