Párizs

Sziasztok!

Már itt is lennék az új résszel! :-)
Bevallom kicsit szomorú vagyok,mert nem nagyon kommentáltátok az előző részt :-(
Várom ám akkor is a véleményt ha nem Robról szól az a rész! De most az ő szemszögéből is lesznek fejezetek,remélem tetszeni fog Nektek de ha nem azt is írjátok meg!
Időhiányban szenvedek ezért egyelőre még nem lesz meghívós a blog.Helyesírási hibák lehet,hogy vannak,nézzétek el nem volt időm kijavítani,remélem nem lesz benne!
Jó olvasást! :-)


„Ashley”
Az a bizonyos helység fürdőszoba volt és Ryan háttal nekem zuhanyozott. Az ajtónyitásra átnézett a válla felett és cseppet sem látszott meglepettnek vagy zavartnak. Én természetesen lángba borult arccal hátráltam és azzal a lendülettel nekiütköztem az ajtónak, ami közben becsapódott mögöttem. Ryan felvonta a szemöldökét én pedig gyors bocsánatkérést rebegve szinte feltéptem az ajtót. A szobámba rohantam és az ágyra vetettem magam. Mindamellett, hogy ostoroztam magam, azért mert nem bírom megvárni, hogy válasz érkezzen a kopogásra azért megmozdult bennem valami más is. A Ryan mellkasán lassan végiggördülő vízcseppek, a feszes fenék és úgy általában az egész meztelen férfitest felkorbácsolta régóta szunnyadó vágyaimat. Oké a legjobb lesz, ha elfoglalom magam valamivel. Kisettenkedtem a szobámból és a folyosó végén álló újságtartóból találomra kivettem egy újságot. Visszasiettem vele és becsuktam az ajtót magam mögött. Az ágyra heveredtem és lapozni kezdtem a magazint. Csupa unalmas sztori, unalmas sztárokkal és vég nélküli pletyka. A középső oldalt kinyitva szinte mellbevágott a felismerés. Rob mosolygott rám- és még kis millió másik lányra- egy ajándék poszterről. Teljesen ledermesztett az a fájdalom, amit ez az egyetlen kép okozott. Hiszen fontos nekem, fontosabb, mint azt bármikor is beismerném. Könnyek tolultak a szemembe és becsuktam az újságot, de már késő volt. Az emlékek újra előtörtek, a sebek újra felszakadtak és a kínzó fájdalom kitörölt minden más gondolatot a fejemből.


„Rob”

Emlékek. Általában amikor kimondja ezt a szót az ember mindig valami szép, valami kellemes jut az eszébe. Valószínűleg én vagyok csak annyira elcseszett, hogy ha emlékekre gondolok, rögtön az ő arca ugrik be. Fájt, hogy meg sem hallgatott. Annyira fájt és talán sértett is, hogy nem mentem utána. Ha ott, akkor bevallja, hogy nincs közte és a másik férfi között semmi rögtön megbocsájtok neki és elfelejtem, amit hallottam. Bizalom. Milyen egyszerű kis szó és mégis milyen súlyos dolgok vannak mögötte. Igen van másik arcom is. Tudok és szeretek is szenvedélyes lenni, nem vagyok, olyan nyámnyila szépfiú amilyennek a média beállít. Voltak kalandjaim, ha nem is hangoztatom annyira, mint Kellan. De úgy éreztem Ashley más. Közel engedtem magamhoz és erre eltaszított. Vagy én taszítottam el? Nem egészen biztosan ő volt az. Nem nekem kellett másik nő. Minek töröm ilyesmin a fejem? Ez a múlt, amit minél előbb el kell felejtenem. Ma este nagy buli készülődik egy igazán nívós helyen és nekünk is ott a helyünk. Andyt teljesen lázba hozta a hír, meg kell, mondjam, én cseppet sem rajongok az ötletért szívesebben maradnék itthon. Már amennyire otthonnak lehet nevezni ezt a szállodai szobát. Ha ő itt lenne, talán nem esne nehezemre semmi, amit tenni kell. A rohadt életbe Pattinson! Verd már ki a fejedből! Az ablakhoz mentem és rágyújtottam. Az ember azt hinné, hogy ha egy férfi gondokkal küzd és kihajol kicsit elszívni egy cigit, azt békében megteheti. Na persze meg is teheti, csak ne hívják Robert Pattinsonnak és ne legyenek megőrülve érte a fotósok és a tini lányok felváltva. Már is villant a vaku az arcomba én, meg mint egy ijedt őz ugrottam el az ablakból. Annyira elegem volt már ebből a felhajtásból, az állandó reflektorfényből. Én egy egyszerű srác vagyok, aki játszik és aztán szeretne, nyugodtan beülni valahova ahol nem ugrálják körül. Igyekeztem megnyugtatni magam majd öltözködni kezdtem. Most nem lehetett lazára venni a figurát ez kiöltözős, jópofizós este lesz. Na, sebaj, majd csak túlélem, valahogy vagy ha nem az sem baj.


„Ashley”

Ryannek ma kellett volna megérkeznie, de telefonált, hogy értem küld egy magánrepülőt és utazzak ma délután Párizsba. Most, mint egy őrült tini lány rohangáltam fel és alá, ruhákat dobáltam a bőröndömbe. Ryant a fürdőszobai incidens óta nem láttam és most emiatt is izgultam kicsit. Az idő gyorsan elrepült és hamarosan már a gép fedélzetén találtam magam. Nem először repültem így legalább emiatt nem kellett izgulnom. Annál inkább attól, hogy mit fog mondani Ryan. Lehunytam a szemem, hogy kicsit kikapcsoljam az agyam, de mire kinyitottam már a leszálláshoz készülődtünk. A gyomrom görcsberándult, a tenyerem izzadni kezdett. Azt hittem kicsit több időm lesz felkészülni a találkozásra, de természetesen hoztam a formám. Ryan az autónál várt. Rám mosolygott és kinyitotta előttem az ajtót. Kicsit meglepett,hogy nem sofőr vezet, hanem ő de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget.
- Milyen volt az út? Fárasztó? – kérdezte kedvesen miközben kikanyarodtunk a reptéri útról.
- Bevallom majdnem az egész utat végigaludtam. De nagyon örülök, hogy itt lehetek.
- Gondoltam, hogy tetszeni fog. Ma nagyon nagyszabású eseményen veszünk részt, ezért ahogy megérkezünk, a szállodába máris átadom Önt egy varrónőnek, aki káprázatos ruhát készít az estélyre.
- De hiszen az estély ma lesz nem? – néztem rá meglepődve. Közben nem győztem csodálni a vezetési technikáját. Férfias volt és laza, mint ő.
- Ez itt Párizs Ashley. –mosolygott miközben az utat figyelte. – Itt egy ruhát megvarrni nem tart, sokáig mert nagyon sokan ebből élnek. Egyébként már elkezdték csinálni csak meg kell nézni, hogy megfelelő-e a méret és, hogy tetszik-e az, amit elképzeltek.
Visszamosolyogtam rá és az út további részében lenyűgözve bámultam az elém táruló csodát, amit Párizs nyújtott. Az Eiffel-torony láttán majdnem felsikítottam az örömtől. Ryan vigyorogva nézte lelkesedésemet.
- Akkor is így fog örülni mikor meglátja, hogy a lakosztályunk az Eiffel-toronyra néz? – kérdezte mintha csak arról érdeklődne tetszik-e az a csinos cipő a kirakatban.
- Ez most komoly? – léptem ki egy pillanatra az udvarias, távolságtartó Ashley szerepemből.
- Igen ez most komoly – nevetett. –Sokkal jobban tetszik, amikor elengedi magát. Az udvariasságot tartsuk meg a vendégeknek. Mit szól? - nyújtotta felém a kezét és egy pillanatra rám nézett. Azok a szemek teljesen megbírtak őrjíteni így gyorsan elkaptam a pillantásom, de a kezét megfogtam és picit megráztam. A Hiltonban szálltunk meg és a miénk volt egy egész lakosztály. Ryan egészen az ajtóig kísért.
- Nincs kedve meginni valamit? – kérdeztem, mert gondoltam, hogy úgy sem lesz. Nem szabad sok időt a közelében töltenem, mert teljesen elcsavarja a fejem.
- Azt hiszem, arra még van egy kis időm. – mondta és belépett utánam. Hoppá hát ezt elszúrtad Ash!
- Menjen csak és öltözzön, át nyugodtan addig én töltök! – mondta és hátat fordított nekem.
A szobába siettem és igyekeztem valami nem túl kihívó ruhát magamra rángatni. Végül egy puha rózsaszín pulcsi és farmer mellett döntöttem. Megigazítottam a hajam és már kint is voltam. Ryan az ablaknál állt és a kilátást csodálta. Ahogy meghallotta lépteimet megfordult és mosolyogva nyújtotta felém a pezsgőspoharat. Idegesen elvettem tőle és szétnéztem a szobában. Rájöttem, hogy ez egy nappaliféle, ami elválasztja az ő szobáját az enyémtől.
- Valami baj van? – hallottam meg a hátam mögül hangját. Megfordultam és rámosolyogtam.
- Nem, dehogyis csak kicsit kifárasztott az utazás. Eddig nem éreztem, de most hirtelen rám szakadt. De ne aggódjon minden rendben lesz. – húztam meg a pezsgőspoharat. A jéghideg pezsgő végigszaladt a torkomon, kellemes melegséget árasztva szét gyomromban. Kicsit kezdett oldódni bennem a feszültség.
- Szeretném, ha jól érezné magát! Ha bármire szüksége van, csak szóljon!
- Ez nagyon kedves, de Önnek kell jól érezni magát, nekem pedig a munkámat végezni. – mondtam, de látva, hogy közeledik kicsit megint remegni kezdett a térdem. Ez már szinte gyerekes Ashley! Kapd már össze magad! Csak nem fog letámadni a saját főnököd!
- Szeretném, ha ön is jól érezné magát! Igyekszem mindent megtenni ezért!
- Ez igazán kedves, de ez tényleg a munkám és én..
- Ne úgy tekintsen most rám, mint a munkájára vagy a főnökére! – mondta és egyik kezével végigsimított az arcomon a másikkal pedig a derekamnál fogva magához húzott.
- Ryan én… - szólaltam meg, de ahogy a szemébe néztem kifogytam a szavakból. Lassan hajolt az ajkamra és nagyon gyengéden csókolni kezdett. Egy pillanatig dermedten álltam majd karom a nyaka köré fonódott és viszonoztam a csókot. Jézusom letámadt a saját főnököm én pedig visszacsókolok! Halálra vagyok ítélve ez már biztos. Ahogy ajka elvált az enyémtől hirtelen levegő után kaptam és el akartam fordulni, de nem hagyta.
- Haragszol rám? – simított végig arcomon. – Muszáj volt megtennem, annyira vágytam rá!
- Nem haragszom de Ryan..a fenébe is Te a főnököm vagy én pedig…
- Nyugi nem fogom elmondani senkinek! Nem lesz belőle semmi bajod!
- Az a baj, hogy már van!
- Hé, fel a fejjel! Egy pár csóktól még nem lesz semmi bajunk!
- Egy pár csóktól? – húztam fel a szemöldököm.
- Reméltem, hogy majd Te is akarsz spontán meglepni egy-kettővel. –vigyorgott.
- Korai lenne még erről nyilatkozni. –néztem a cipőmet.
- Nem sietünk sehová! Illetve de igen Te most sietsz, de van még időnk egymásra bőven.
- Tisztáznunk kellene ezt.
- Tisztázni is fogjuk, de nem most. Vár Rád a varrónő, úgyhogy nyomás!
Bódultan és kissé zavartan indultam a szobámba, hogy ott megvárjam a varrónőt, aki még nem érkezett meg. A csók valami isteni volt a pasi, akitől kaptam nem különben, nekem mégis valaki más járt a fejemben. A fene vinne el Robert Pattinson! Miért kell folyton befurakodnod a gondolataimba? Eltűnhetnél már! Vidd el az emlékeket a fejemből de legfőképpen a szívemből,mert annyira fáj,hogy nem bírom ki.


„Rob”

Beléptem a terembe és legszívesebben azzal a lendülettel ki is fordultam volna, de Andy nem hagyta.
- Mosolyogj és vágj, olyan arcot mintha nagyon élveznéd, hogy itt lehetsz! – nyomta a könyökét a bordáim közé. Nagyon jól kijöttünk egymással, néha még a hülye gondolataimat is elfelejtettem, ha vele voltam. De ő nem Ashley volt.
- Már megint hol jársz Pattinson? – lépett oda Kellan és hátba vágott.
- Hát te meg mit keresel itt? Nem is tudtam, hogy nőcsábászokat is beengednek ide? – vigyorogtam.
- Hé, én nem vagyok nőcsábász! – vágott durcás képet majd Andy felé fordult. – Ki ez a gyönyörű hölgy? Ne mondd, hogy veled van!
- A nevem Andy és személyes sértésnek fogom venni, ha azt, mondod, hogy nem ismersz meg! – nézett rá morcosan, de én tudtam, hogy csak szórakozik Kellannel. Ő zavarba jött és kicsit elhúzta a száját. Szorosan mellém állt és belesuttogott a fülembe.
- Hallod haver most segíts! Meg volt nekem ez a csaj?
- Én tudjam? – vontam meg a vállam.
- Miről megy a beszélgetés srácok? – lépett hozzánk Jackson.
- A barátotok azt akarja megtudni, hogy lefeküdtem-e vele. De tájékoztatom, hogy nem. –nevetett Andy.
- Nem semmi csaj vagy! Ha mégis meggondolod magad Rob mindig tudja, hol talál! – kacsintott Kellan és Jackson vállát átölelve félrevonult miközben hangosan röhögött valamin.
- Ezt most megérdemelte! –nevettem.
- Mr. Egó! –mosolygott Andy.
- Ezek után tuti, hogy rád fog kattanni.
- Próbálkozni mindig lehet, és ki tudja egyszer talán szerencséje is lehet! – kacsintott és belém karolva beljebblépett.
Tettünk pár udvariassági kört majd az asztalunk felé igyekeztünk. Egy két személyes asztalt kaptunk így szerencsére senkivel nem kellett osztoznunk rajta. Andyvel szinte egymáshoz bújva beszélgettünk, mert a hangzavartól alig hallottunk. Hirtelen olyan érzésem támadt mintha valami cirógatná a hátamat, egészen furcsa, különös érzés volt. Megfordultam és a következő percben már az ajtón belépő páros köré gyűlt üdvözlő tömeget láttam csak.
- Vajon kik lehetnek azok? – leselkedett Andy.
- Biztos valami nagykutya meg a csaja! - fordultam vissza, de az érzés nem szűnt meg.
- Hű nem semmi a pasi! De a lány is csodaszép! Olyan bájos és nagyon szép a mosolya. Biztosan modell bár elég pici.
Meglepődve néztem Andyre. Mindig elcsodálkoztam azon, hogy nő létére milyen könnyen mond hízelgő kritikát más nőkre.
- Nézd már meg Rob! –ütögette meg a karom. Bár nem nagyon érdekelt mégis megfordultam, gondoltam semmi bajom nem lehet, és ha ennyire akarja, hogy vessek arra a csajra egy pillantást hát miért is ne?! Mintha gyomron rúgtak volna. A csodaszép, bájos lány Ashley volt a kísérője pedig Mr. Bájgúnár. Idegesen a hajamba túrtam és igyekeztem mély levegőt venni.
- Rob jól vagy? – tette a kezét karomra Andy.
- Ashley. ..
- Jaj Rob ne már! Miért kell megint őt felhozni? Így soha a büdös életben nem fogsz túllépni ezen az Ashley ügyön.
- De itt…
- Igen itt és most vége. Ennyi nem akarunk sem gondolni rá, sem hallani róla ugye? Megígértem, hogy segítek elfelejteni őt, de akkor, tartsd be a szabályokat barátom, mert a nélkül ugyanott vagyunk ahonnan elindultunk.
- Andy értsd meg, hogy itt…
- Rob ne akard, hogy betapasszam a szádat, mert megteszem, esküszöm! – ömlött a szó belőle.
Ashleyék éppen az asztalunk mellett sétáltak el és véletlenül találkozott a tekintetünk. Az ő arcán is döbbenet látszott és egészen elsápadt. Andy először rá majd rám nézett és hirtelen leesett neki.
- Ő Ashley ugye?

„Ash”

Mintha tőrt döftek volna a szívembe olyan volt őt újra viszontlátni. Remegve ültem le a székre és igyekeztem nem Rob felé nézni.
- Ashley minden rendben van? – fogta meg a kezem Ryan.
- Itt van Rob. Tudod a srác..
- Aki összetörte a szíved. Hol van?
- Mögöttünk ül. De ne nézz..- kezdtem bele, de addigra már odanézett.
- Robert Pattinson. Ismerem látásból.
- Nem szeretnék róla beszélni. Inkább foglaljuk el magunkat valami mással.
- Megyünk táncolni? – kérdezte és már állt is fel. Kezemet kezébe tettem és elindultunk a táncparkett felé ahol még csak néhányan táncoltak. A lassú dallam betöltötte a termet és én Ryanhez bújva lassan ringatóztam rá. Szemem sarkából láttam, hogy Rob és a lány is felénk tart. Tőlünk nem messze kezdtek el táncolni és Rob végig engem nézett. Először elkaptam a tekintetem majd szemrehányóan méregetni kezdtem. Ryan ahogy meglátta kit nézek szorosabban ölelt magához és arcát hajamba fúrta. Kezeim nyakát kezdték el simogatni és láttam, ahogy Robban, megy fel a pumpa. Amikor Ryan a fülemhez hajolt és suttogott bele pár szót elengedte a lányt és hozzánk sietett. Lefejtette a kezem Ryan nyakából és erősen megszorította.
- Táncoljunk! – parancsolta.
- Ha nem látnád, most mással táncolok! – próbáltam kirángatni a kezem kezei közül.
- Ne csináljatok jelenetet! –kérte a lány.
- Menj nyugodtan Ash! Addig én táncolok a hölggyel, ha megengedi. – nyújtotta a karját a lánynak. Nem volt mit tenni muszáj volt táncolnom.
Rob szorosan a karjaiba zárt mire megpróbáltam kiszabadítani magam.
- Ugye nem szeretnéd kínos helyzetbe hozni a barátodat? Mert ha most elkezdesz hadakozni velem az igen csak kínos, lesz számára. – suttogta a fülembe.
Dühösen horkantottam majd táncolni kezdtünk. Bármennyire is azt akartam, hogy rossz legyen a karjaiban lenni mégis melegséggel töltött el és vágytam rá. Érezni az illatot, ami annyira hiányzott, kezének érintését a bőrömön, belenézni azokba a gyönyörű szemekbe. De éreztem azt is, hogy ez csak pár pillanatig tart és aztán a másik nő karjaiban fog vigasztalódni.
- Szóval ő a nagy ő? – kérdezte dühösen.
- Ne sértődj meg, de semmi közöd hozzá!
- Szerintem pedig igenis van! Miatta hagytál ott!
- Nem én hagytalak ott Téged!
- Ebbe ne menjünk bele! Mr. Pénzeszsák úgy látszik, jobban kielégíti az igényeidet drágám! – mondta gúnyosan mire elborult az agyam. Teljes erőből a lábára léptem mire ő elengedett és a hátsó kert felé futottam. Rob utánam futott és elkapta a karom.
- Beszélnünk kell!
- Nem, nem kell! – rángattam a karom.
- Azonnal engedd el! –jelent meg Ryan, mögötte pedig a lány és Kellan Jacksonnal.
- Mert ha nem mi lesz? – meredt rá dühösen Rob.
- Hidd, el jobban jársz, ha elengeded!
Ami ezután történt az megijesztett,megdöbbentett és majdnem elvette az eszem.

Sziasztok!

Még mindig nem vagyok otthon így csak nagyon rövid részeket tudok írni de talán nem is baj így legalább betekinthettek kicsit a srácok életébe.Az esetleges hibákért bocsánat de nincs időm most át nézni.Ahogy hazaérek csinálom a meghívós blogot és ott már szép hosszú részeket fogtok kapni.
Addig is nézzétek meg,hogy alakul Ashley élete:



„Ashley”

Ryan háza hatalmas volt, tele luxuscikkekkel. Rövidnadrágban és pólóban jött elém, szokatlan volt így látni az öltöny és nyakkendő után.
- Ashley! Üdvözlöm! Könnyen idetalált?
- Köszönöm, nem volt probléma! Ne haragudjon a tegnapi miatt!
- Nem történt semmi. Jöjjön, beljebb máris megmutatom a szobáját! Ma este már jelenésünk van, de előtte még van ideje kipakolni és kényelmesen elhelyezkedni.
- Köszönöm ez igazán kedves Öntől!
- Ez csak természetes! – mondta majd felkapta a táskáim és a lépcső felé indult.
- Egy fenti lakosztályt készíttettem elő. Nagyon kényelmes és szép kilátás nyílik onnan a kertre.
- Remek lesz –mosolyogtam és követtem őt.
Lenyűgöző volt az egész ház. Semmi cicoma, semmi hivalkodás. Visszafogottan és ízlésesen volt berendezve rögtön otthon éreztem magam bár kicsit aggódtam nem fogok-e eltévedni.
A szobám varázslatos volt. Hatalmas franciaágy terült el a szoba közepén, rajta habos fehér-rózsaszín ágynemű. Az egész szobát vastag, puha szőnyeg borította, az ággyal szemben kandalló helyezkedett el.
- Megfelelő? – mosolygott Ryan.
- Csodálatos! – mosolyogtam vissza.
- Akkor most itt is hagynám. A szekrényben talál pár ruhát, ami a mai alkalomhoz illik, ha nem megfelelő szóljon és elugrunk venni valami szépet! – villantott rám ismét egy gyönyörű mosolyt majd kisétált a szobából behúzva maga mögött az ajtót. Ostoba vigyorral az arcomon körbejártam a szobát és végigsimítottam mindenen. Az egyik ajtót kinyitva hatalmas fürdőszoba tárult elém, a másik ajtó pedig a gardróbszobát rejtette ahol cipők és ruhák tömkelege várt arra, hogy megcsodáljam. Azt hittem a Runwayben eltöltött idő elég volt ahhoz, hogy hozzászokjak ekkora mennyiségű ruha látványához, de tévedtem. Oké Ashley szedd össze magad és ne húzd az időt! – szóltam magamra és „munkához”láttam.

„Ryan”


Meglehetősen nehéz volt úgy a házban tartózkodnom, hogy tudtam Ashley odafent öltözködik. Hiába, na, nem tudok a farkamnak parancsolni! Szerencsére jó messze van a szobája az enyémtől így nem lesz olyan nagy a kísértés és az sem valószínű, hogy összefutok vele. A közeledő léptek zajára felkaptam a fejem és egy pillanatra elállt a lélegzetem. Nem csalódtam Ashleyben kihozta magából a legtöbbet és észvesztően gyönyörű volt.
- Nekem lesz ma este a legszebb párom a partin! – léptem hozzá. Rám mosolygott és ő is végigmért.
- Köszönöm! Én sem panaszkodhatok! – szólalt meg végül. Kikísértem az autóhoz és elindultunk. Az úton nem sokat beszélgettünk, ami rám nem volt jellemző általában dőlt belőlem a szó. Ő is a gondolataiba mélyedt, nem is szerettem volna megzavarni felesleges fecsegéssel. Időben érkeztünk, a karomat nyújtottam neki és a kamerák kereszttüzében felsétáltunk a lépcsőn. Bájosan mosolygott és szinte mindenkit ismert, ideális partnerre találtam személyében. Rengeteg embernek bemutatott, az este jobban nem is sikerülhetett volna. Hazaérve megköszöntem neki a csodás estét majd néztem, ahogy felsétál a szobájába. A hálószobámba mentem ás lezuhanyoztam majd egy ideig az ágyam szélén ültem és csak néztem magam elé.Nem tudtam mi bajom lehet, de valami nem volt az igazi. Nem találtam a helyem ezért kimentem az erkélyre és rágyújtottam. Füstkarikákat eregetve igyekeztem rájönni mi lehet velem a baj. Rengeteg pénzem van, a csajok buknak rám, az üzleti életben is sikeres vagyok. Nem kellene azt éreznem, amit most érzek, de valami mintha ma éjjel megváltozott volna bennem. Rákönyököltem a korlátra és a semmibe révedtem. Ashley biztosan alszik már odafent. Levette a csipkecsodát, amit ma viselt és most vékony kis hálóingben alszik a paplan alatt. Ennél tovább nem mertem menni még gondolatban sem. Egy biztos Liam a legjobb csajt szerezte meg nekem. Annyira aranyos tud lenni, amikor nevet, vagy amikor zavarba jön egy érintéstől vagy szótól. Mielőtt végleg elvesztettem volna az eszem úgy döntöttem kimegyek a konyhába és iszok valamit.
A konyhába belépve egyenesen a hűtőhöz mentem és narancslevet vettem elő. Kiöntöttem a pohárba és az ablakhoz állva elmélkedtem, amikor halk szinte alig hallható léptek zaja hangzott fel a hátam mögött. A sötét konyhában megfordulva Ashley körvonalait láttam meg. A kapcsolót kereste és mivel nem találta tapogatózva igyekezett eljutni az asztalig.
Mosolyogva figyeltem őt, ahogy lassan felém közeledett. Az én szemem már hozzászokott a sötétséghez az övé kevésbé így egyenesen a karjaimba sétált. Halkan felsikított és mellkasomra tapasztotta a kezét.
- Hangosabban is tudok sikítani hallja!? A ház tulajdonosa egy magas, izmos férfi, aki bármelyik percben felébredhet és péppé verheti, ha nem tűnik el most azonnal! – püfölte a mellkasomat, ami őszintén szólva nagyon tetszett.
- Ashley nincsen semmi baj! – szólaltam meg halkan.
- Komolyan mondom, hogy nagyon megbánja, ha vele húz ujjat! Erős és tökéletes kondiban van szóval… Honnan tudja a nevem? – állt meg az ütlegelésben.
- Én vagyok az. Tudja az erős és izmos férfi, aki bárkit péppé ver. –mosolyogtam.
- Most elég hülyén érzem magam.
- Ne tegye, aranyos volt! – mosolyogtam még mindig és nem engedtem el.

„Ashley”

Ennél idiótább szituációba már nem is keveredhettem volna. Most, hogy kiderült nem rabló tart a karjaiban, hanem az eszméletlenül jóképű „főnököm”, már éreztem az összetéveszthetetlen illatot, ami rá volt jellemző. A parfüm keveredése a cigarettafüsttel és a testéből áradó meleg felébresztette az érzékeimet és nem szívesen húzódtam el de muszáj volt.
- Igazán sajnálom csak megszomjaztam és gondoltam lejövök inni valamit! – léptem hátrébb.
- Semmi gond, de tényleg! Kicsit el van dugva a kapcsoló, de máris felkattintom. – mondta és ellépett mellőlem. Hamarosan fény borította el a konyhát és ekkor jött a második megrázkódtatás. Mert az csak egy dolog, hogy a nagy ijedtségben nem eszméltem rá,hogy a főnököm tart a karjaiban de,elképzelni sem tudtam,hogy nem vettem észre,hogy meztelen mellkasát ütögetem. Csak egy hosszú nadrág volt rajta, felül semmi és észbontóan mosolygott. Mivel azt hittem senkit sem találok már lent így én sem vittem túlzásba az öltözködést és a rövid csipkehálóing felé nem vettem köntöst. Megborzongtam, ahogy végignézett rajtam és csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire szeretnék végigsimítani meztelen mellkasán.
- Üljön, le töltök valamit! – mutatott egy székre.
- Köszönöm, de nem vagyok szomjas! – feleltem és hátrálni kezdtem.
- Hiszen azért jött le! Jöjjön csak, igyon meg velem egy pohár pezsgőt!
Fejemben azonnal megszólalt a kis hang: Ashley ez rossz párosítás! Hát igen jó pasi, pezsgő, üres ház ezt nem nekem találták ki.
- Köszönöm, de most inkább valami alkoholmenteset innék. – ültem le végül.
- Rendben! – mondta és narancslevet töltött. Leült velem szemben és elém tette a poharat majd várakozóan nézett. Lassan belekortyoltam az italba végig magamon érezve a tekintetét.
- Liam telefonált és érdeklődött. – szólalt meg.
- Megtudhatom mit mondott neki?
- Csupa jót! Félti Önt. – mosolygott.
- Engem? Na és miért? –mosolyodtam el én is.
- Attól fél, hogy valami udvariatlan dolgot csinálok Önnel. – szélesedett a mosolya én pedig éreztem, hogy forróbb lett az arcom és felpezsdült a vérem belegondolva a lehetőségekbe.
- Mindig feleslegesen aggódik! – szóltam, amire nem érkezett válasz csak még szélesebb mosoly. Úgy döntöttem itt az ideje, hogy visszavonuljak.
- Még két estély van, hátra aztán el kell utaznom körülbelül két hétre. – szólalt meg mielőtt szóra nyithattam volna a számat.
- Rendben.
- Szeretném, ha addig is itt maradna, mert, ahogy megérkezem, rögtön egy nagyon fontos estélyen kell részt vennem.
- Semmi probléma! Viszont ha nem bánja én visszavonulnék, mert már nagyon későre jár.
- Természetesen. – ugrott fel, amikor látta, hogy felállni készülök. Teljesen el tudott varázsolni az udvariasságával az összes többi jó tulajdonsága mellett.
Azon az estén sokáig forgolódtam, és amikor végre álom jött a szememre Ryan és Rob állt egymással szemben és úgy éreztem teljesen elveszek nélkülük.
Másnap semmi említésre méltó nem történt. A parti nagyon jó volt Ryan sok üzleti partnerrel megismerkedett, akik még jól jönnek neki. Az elutazási előtti estén nagyon későn értünk haza és legnagyobb csalódásomra egy cseppnyi víz sem folyt a zuhanyrózsából. Mivel el sem tudtam képzelni, hogy fürdés nélkül feküdjek le ezért gondoltam megkeresem Ryant aki - mint említette – mindig későn fekszik le és szólhatok, neki bármi probléma van. Felkerekedtem és a nappaliba mentem hátha ott találom. Nem volt ott így továbbmentem és körbejártam a földszintet. Kopogtattam az ajtókon és ahonnan nem érkezett válasz benyitottam. Már éppen a folyosó végén jártam, amikor az egyik ajtó mögül zajt hallottam. Kopogtam, de nem érkezett válasz így benyitottam. Attól ami odabent várt elakadt a szavam.

Továbblépés

Sziasztok!

Sajnos nem tudtam annyit írni Nektek amennyit szerettem volna de bepótolom ígérem!
Most kaptok egy kis ízelítőt abból,hogy mi várható a zárt blogban. Kicsit szabadabban több témában fogok Nektek írni. Lesz itt kérem minden:bonyodalom,veszekedés,szex,romantikus pillanatok.
Szeretnélek megkérni Titeket,hogy ha lehet véleményezzétek ezt a részt,hogy lássam mennyire nyeri el a tetszéseteket. Ez még csak picike változás a többit a zárt blogba tartogatom! Ahogy tudok írok Nektek többet és a meghívók is mennek amint elkészül a másik oldal!
Szép napot!

Ariana








„Rob”

Kényelmesen elnyúltam a kanapén, kezemben pezsgős pohárral, szemem félig lehunyva. Élveztem a nyitott teraszajtó felől beáradó hűvös szellőt és hallgattam a tenger halk morajlását. A lány észrevétlenül osont be. Hozzám lépett kivette kezemből a poharat és kiitta a tartalmát majd fölém hajolt és hajamba markolva hátrahúzta a fejem. Megnyalta ajkát majd lassan szenvedélyesen megcsókolt, amitől észvesztő vágy vett rajtam erőt. Elhúzódott tőlem én ajkammal ajka után kaptam, de ő csak kacéran mosolyogva rázta a fejét és megszabadulva a szexi fehérneműt takaró köntösétől a hálószobám felé indult. Azonnal felpattantam és sejtelmesen mosolyogva néztem távolodó alakját.
- Ennyi! – hallatszott valahonnan hátulról és Andy máris visszatért mosolyogva és tele energiával, mint mindig. Már harmadszor vettük újra a jelenetet, persze miattam. Nem viselkedtem profi színészhez méltóan de Ashley olyan elviselhetetlenül hiányzott, hogy egy percre sem tudtam kiverni a fejemből. Nyilván hülyén viselkedtem és nem éppen a legjobb megoldást választottam, de teljesen megijesztettek az érzelmeim. Az meg végképp betette a kaput, hogy féltékeny lettem egy pasira pedig Ashley semmit sem ígért, nem a tulajdonom még csak meg sem csókoltam soha. Semmi jogom nem volt ekkora balhét rendezni.
- Rob jössz este a tengerpartra? – lépett hozzám Andy. Gyönyörű ez a kis csaj és nagyon jó színésznő. 18 éves létére úgy alakítja a gaz csábítót, hogy bizony alaposan megemelkedik a pulzusom, de bizonyos testrészeim is önkéntelenül működésbe lépnek tőle. Nem kellene ettől szemét disznónak éreznem magam, mert végül is ezek természetes férfi reflexek, de mégis lelkiismeret furdalásom van. Hiányzik Ash és mégis meg tud mozgatni más lány is. Mielőtt végleg elmerültem volna az önsajnálatban eszembe ötlött, hogy Ashley sem zavartatta magát és valószínűleg éppen más férfi karjaiban múlatja az időt.
- Ott a helyem! – mosolyogtam rá vissza majd feltápászkodtam és elindultam, hogy megszabadítsanak a rám rakott sminktől és végre átvehessem a ruháimat. A délutánt alvással töltöttem aztán újult erővel indultam a partra. Lent volt az egész stáb és egy eldugott helyre mentünk tovább ahol rajtunk kívül senki más nem volt. Fantasztikusan szép hely volt, szívesen felfedeztem volna, ha nem jön oda percenként valaki, hogy pár szót váltson velem.
Végül megunva a vég nélküli beszélgetést egy adott pillanatban megléptem. Leültem egy sziklára és élveztem a festői szépségű képet, ami elém tárult.
- Nem baj, ha kicsit megzavarlak? – hallottam meg a hátam mögül Andy hangját. Hátrafordultam és rámosolyogtam. Nagyon csinos volt derékig érő hajával, szűk ujjatlan felsőben és rövid nadrágjában, ami sokat sejtetően simult fenekére.
- Gyere csak! – ütögettem meg a sziklát magam mellett. Leült majd egy ideig szótlanul csodálta a tengert.
- Mi bánt Mr.Pattinson? – fordult hozzám végül halvány mosollyal az arcán.
- Honnan veszed, hogy bánt valami?
- Félrevonultál és bánatosan lógatod az orrod.
- Összezavarodtam.
- Ha el szeretnéd mondani miért, itt vagyok és meghallgatlak! –tette térdemre kezét.
- Nem szeretnélek ezzel untatni.
- Egyáltalán nem untatnál. Gyere, sétáljunk egyet és közben mondd el mi bánt! Itt senki sem fog ránk találni sem megzavarni. – nyújtotta a kezét, majd felhúzott és sétálni kezdtünk a homok lepte parton.
- Odahaza kezdett kialakulni valami köztem és egy lány között. Nagyon szép, kedves, okos és a legkevésbé sem érdekelte, hogy színész vagyok. Úgy éreztem ő tényleg az embert látja bennem, hogy megérti, ugyanolyan vagyok, mint bárki más. Elszúrtam a dolgot elég sokszor. Több lehetőségem lett volna, hogy elmondjam, mit kezdek érezni iránta. Vágytam a csókjára mégis ahányszor megtörténhetett volna mindig megzavartak és én hülye gyerek módjára mentegetőztem és kimagyaráztam a helyzetet. Aztán túl késő lett. –mondtam miközben leültünk a puha homokra.
- Mi történt?
- Talált magának valaki mást. Éppen azon voltam, hogy feltárjam, előtte mit érzek, amikor a saját fülemmel hallottam, hogy a barátnőjének elmondja milyen jó pasit talált magának. Az már csak hab volt a tortán, amikor a pasi is megjelent és szólt neki, hogy már a szobákat is lefoglalta.
- Sajnálom! Vele nem beszéltél erről?
- Próbáltam, de végül már én sem tudtam mit akarok.
- Így szabad lettél. Vagy vár otthon a másik lány?
- Ashley? Ó nem ő nem vár rám ezt világosan megmondta.
- Akkor miért élsz még mindig a múltban? Hagyod, hogy egy elrontsa a forgatást, nem tudod élvezni ezt a szépséget ami, körülvesz, és nem adsz esélyt másnak, holott tudod, hogy ő nem fog Rád várni.
- Különleges lány volt.
- Számtalan különleges lány van még a földön csak nyitott szemmel és főleg nyitott szívvel kell járnod!
- Te honnan tudsz ennyi mindent a világról? –mosolyogtam rá.
- Így születtem- vigyorgott teli szájjal.
- Köszönök mindent! Sokkal jobban vagyok. Igazad van, most már elkezdek élni is egy kicsit.
- Nagyon helyes! – mondta elkomolyodva és szótlanul nézett maga elé.
Most meg vajon mi lehet a baj? Úgy döntöttem hagyom, hogy kicsit magába mélyedjen és csendben néztük a tenger hullámzását. Hosszú haja arcomhoz ért, ahogy a szellő meglebbentette. Nagyon finom illata volt és gyengéden cirógatott. Bőre halvány barnára sült, feszes combja kivillant a rövidnadrágból. Igyekeztem nem feltűnően nézni, de vonzotta a tekintetem. Elmosolyodtam majd tekintetem újra előre szegeztem. Szemem sarkából láttam, hogy ő is engem méreget ettől önkéntelenül is mosolyra húzódott a szám.
- Mi ez a mosoly?- törte meg a csendet.
- Jó kedvem lett. – fordultam hozzá.
- Rob lenne itt valami, de nem tudom meg merjem-e kérdezni. Valójában ezen gondolkozom már egy ideje.
- Ezért volt ez a nagy csend? Valami baj van Andy? Tudok segíteni? –néztem rá aggódva.
- Igen, nem igen. – mosolygott félénken. Tetszett ez a sajátos válasz.
- Na és miben tudok segíteni? – vigyorogtam. Mély levegőt vett és közelebb húzódott hozzám. Értetlenül és hülye fejet vágva néztem rá.
- Andy? – szólaltam meg. Kezeivel tétován a hajamba túrt és nyitott ajkamra tette ujját, hogy elhallgattasson. Ujját ajka váltotta fel és gyengéden szívni kezdte felső ajkam. Rövid idő után visszacsókoltam, majd mikor rájöttem mit teszek elhúzódtam.
- Andy ezt nem volna szabad. – mondtam feldúltan, mert a csók nem hagyott hidegen.
- Olyan mindegy már nem? – húzódott távolabb és szomorúan nézett maga elé. Próbáltam lenyugtatni feldúlt lelkemet, de valamit elindított bennem, ami jó volt, amire vágytam.
- Figyelj én.. – kezdtem.
- Nem kell mondanod semmit. Ne haragudj, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak! - szakított félbe.
- Nem arról van szó. Az van,hogy.. – próbáltam folytatni.
- Ezzel csak kellemetlenebb helyzetbe hozol. Tudom, vannak érzéseid a másik lány felé. Nem is vagyok szerelmes beléd vagy ilyesmi csak irtó jó pasinak tartalak és gondoltam egyszer élünk, és ha már egy irányba sodort a sors, akkor…
- Andy én is meg akarlak csókolni Téged! – vágtam a szavába.
- Hogy mi? – kapta felém a fejét.
- Gyere ide! –mondtam gyengéden és az ölembe húztam. Mielőtt egy szót is szólhatott volna rátapadtam az ajkára. Csókomat rögtön viszonozta és egyre jobban befészkelte magát az ölembe, karjait nyakam köré kulcsolta. Átdugtam nyelvem a szájába, amitől feszítő vágy futott végig rajtam. Hirtelen mozdulattal megfordultam így alám került. Lábait összekulcsolt és szorosan magához húzott vele. Feléledő férfiasságomat megérezve enyhített kicsit a szorításom, de ugyanolyan mohón csókolt, szinte felfalt.
- Andy, hé! Várj! – próbáltam elhúzódni tőle. Lassan elvált ajka az ajkamtól és fátyolos tekintettel nézett rám. Ritkán volt részem szebb látványban, mint ez a fiatal lány, aki szinte remeg a csókomtól.
- Mi történt? – kérdezte rekedten. – Nem volt jó? – kerekedett el a szeme. Nyilván neki olyan jó volt, mint ahogy azt éreztem is. Lábaival még mindig átfogott és ezzel csípőmet csípőjéhez szorította. El kellett szakadnom tőle, mert kezdett kényelmetlenné válni a helyzet.
- Lehetetlen, hogy nem érzed – mosolyodtam el szememmel nadrág irányába mutatva.
- Oh! – pirult el.
- Ha nem haragszol én most inkább leülnék melléd, mert kezd kicsit szűk lenni a hely. Ha érted mire gondolok!- kacsintottam rá mire lábait leengedte és én le tudtam gördülni. Felültünk és némán meredtünk magunk elé.
- Nagy álmom vált valóra azzal, hogy Veled játszhatok egy filmben! Ez a csók pedig fantasztikus volt.
- Ne viccelj miért volt ez valóra vált álom?
- Mert mint már mondtam tetszel nekem és szexuálisan is vonzódom hozzád. Nézd Rob nem vagyok egy szégyenlős lány! Nem volt sok pasim, de ha kínálkozik egy olyan alkalom, mint a mostani nem tudom kihagyni. Kérlek, ne tarts könnyűvérűnek! Azt akartam, hogy ezt tudd! Én vonzódom hozzád! Ha jól látom én is tetszem egy kicsit neked.
- Gyönyörű lány vagy! – simítottam félre egy hajtincset az arcából.
- Mit gondolsz rólam?
- Semmiképpen nem tartalak könnyűvérűnek. Fiatal vagy élsz a lehetőséggel, nincs ebből semmi probléma. Másrészről én sem zárkózom el semmi elől.
- Akkor történhet közöttünk több is? –nézett rá reménykedve.
Nem szóltam semmit csak óvatos csókot nyomtam a szájára.
- Semmi sem kizárt, maradjunk ennyiben. – mondtam majd felugrottam és a kezemet nyújtottam neki.

Blogajánló

Szeretném a figyelmetekbe ajánlani legkedvesebb olvasóm blogját.
A Történetről:
A story egy 17 éves lány nem mindennapi álmáról szól. Az apja filmrendező, és szeretne a nyomdokaiba lépni. Azzal, hogy apja szárnyai alá veszi, nem is sejti, hogy az eddigi nyugodt élete, milyen gyökeres változásokon megy keresztül. Ha kíváncsi vagy, hogyan alakul a sorsa olvasd el...

Megtalálhatjátok a bloglistámban "Szerelem a kulisszák mögött" címmel.

Az új élet kapujában

„Ashley”


Rob utolsó mondataira toppantam be és az igazat megvallva cseppet sem voltam kíváncsi miket mondhatott előtte. Ez a nap nem az enyém az már tuti. Valahol megértem őt. Félreérthető volt a helyzet, aminek a részese lett, és ha fordított esetben történik meg valószínűleg én is így reagáltam volna. De miért kellett vérig sértenie, amikor már ott voltam és biztos lehetett benne, hogy hallok minden egyes szót? A lépcsőn rohantam le nem vesződtem a lifttel. Kellan a kijáratnál kapott el.
- Ash! Várj már meg! – kapta el a karom.
- Nem akarok most erről beszélni Kellan! –forgattam a szemem.
- Meg kell hallgatnod! Tudom, hogy nincs jogom ezt kérni azok után, amit hallottál, de kérlek, ne haragudj rá!
- Semmi baj Kellan!
- Tudod, kinek adod ezt be! De értsd meg, hogy Rob nem olyan, mint például én. Ő érzékeny srác, hajlamos sok mindent félreérteni. De nem rossz ember.
- Nézd, én sosem mondanám azt, hogy rossz ember. Tévesen ítél meg engem, rosszat feltételez rólam és ez nem lehet alapja semmilyen kapcsolatnak.
- Ennyi? Csak így eldobod azt, amiért nem is olyan régen még bármire képes lettél volna?
- Nem mondom ki, amit most gondolok Kellan, mert nem akarlak megsérteni. Csak egy kérdésem lenne. Ha annyira fontos vagyok neki, annak ellenére is, amit gondol, rólam akkor miért te mentegetőzöl helyette és kérsz újabb esélyt? Ő hol van?
- Ashley.. – kezdte, de félbeszakítottam.
- Ne kérlek, ne kezdd el védeni őt! Komolyan mondom, lassan már ügyvédnek elmehetnél, olyan jó kis védőbeszédet állítasz össze. – mosolyodtam el halványan. Valószínűleg észrevette, hogy most nem okos dolog tovább firtatni a dolgot, mert rögtön átkapcsolt a laza Kellanre.
- Gondolj csak bele! – állt mögém és tett széles mozdulatot a kezével. – Dr. Kellan Lutz! – ezen nevetnem kellett, de a kilépő Robot meglátva arcomra fagyott a mosoly.
- Ash beszélhetnénk? – kérdezte sápadt, elkínzott arccal. Megfordult a fejemben, hogy nemet mondok és sarkon fordulok, de nem tudtam megtenni.
- Van pár percem.
- Feljönnél?
- Rendben. De tényleg nincs sok időm.
- Az a pár perc elég lesz.
- Jó akkor én megyek. Később beszélünk.. mindkettőtökkel. – csókolt arcon Kellan.
Rob mögött lépkedve felsétáltunk a lakásba. Kitárta előttem az ajtót majd előreengedett és ő is belépett. Megálltam a szoba közepén és kérdőn néztem rá.
- Először is szeretném, ha megbocsájtanál! Nagyon ideges voltam és végig sem gondoltam, hogy mit mondok. Az utóbbi pár napban úgy éreztem, hogy kezd valami kialakulni kettőnk között. Lehet, hogy én értettem félre..
- Nem értetted félre valóban így történt. – szakítottam félbe.
- Akkor miért Ashley? – lépett hozzám.
- Mit miért? – kérdeztem és a torkom fájdalmasan elszorult.
- Miért vagy azzal a másik férfival? – A fájdalom végigcikázott bennem. Hát nem ad lehetőséget, hogy megmagyarázhassam a dolgokat? Rögtön úgy állítja be, hogy Ryan és köztem van valami.
- Ryan nagyon kedves. – vontam meg a vállam.
- Neked ennyi elég?
- Mellesleg tagadhatatlanul nagyon jól néz ki.
- Ashley kérlek, ne szórakozz velem! – ragadta meg a karom.
- Nézd Rob be kell látnunk, hogy ez egy halott dolog köztünk. – mondtam miközben a gyomrom görcsbe rándult a kimondott hazugságok miatt.
- Így gondolod?
- Te nem bízol bennem! – rántottam ki a karomat.
- Képtelen vagyok, ha azt kell látnom, amit ma láttam.
- Akkor mit tehetnék még? Ha bizalom, nincs, akkor mi van? Mire akarod építeni ezt az egészet?
- Kérdések, amikre te sem tudod a választ. – lépett el tőlem fájdalmas arckifejezéssel.
- Miért csak nekem kell tudnom mindenre a választ? Válaszolj Te! Mi a válasz? Mi a megoldás?
- Én most elutazom. Fél évig forgatunk egy filmet Európában. Ha visszajöttem mindent megbeszélünk.
- - Értem. Szóval tegyem félre az érzéseimet fél évre és utána majd visszajössz és boldogan élünk, míg meg nem halunk? Ez nem az egyik kibaszott filmed, aminek happy end a vége. Nem vagyok egy naiv kislány, aki fél éven keresztül vár valakire, akiről nem is tudja, hogy igazán az övé-e.
- - Ash hallgass meg!
- - Nem. Te fogsz meghallgatni! Elutazol? Oké menj csak. Elhagysz? Rendben tedd azt, ha neked így jó. De ne várj arra, hogy én itt leszek, mikor visszajössz. – mondtam és felkaptam a táskám.
- Várj már, maradj itt! – kapott utánam.
- Nem, nem fogok itt maradni. Élni fogom a saját kis életemet! . Hát légy boldog Robert Pattinson és remélem, a hírneved fel fog melegíteni hideg éjszakákon! – mondtam majd becsapva magam mögött az ajtót kiszaladtam az utcára. Túlságosan zaklatott voltam, de erőt vettem magamon és lesiettem a garázsba ahol kocsiba pattantam és elhajtottam. Nem hagyhattam, hogy maga alá gyűrjön ez az érzés. Mégis mi ütött belém? Hisz ez még nem szerelem, de akkor mi? Mostanában újra előjöttek a rémálmaim is, nem csoda, ha rosszak az idegeim. Meg kell nyugodnom és elfelejtenem őt. Szerencsére nem volt nagy a forgalom így hamar megérkeztem. Belépve a hazatérés nyugalma árasztott el. A hűtőhöz sétáltam és kivettem belől egy üveg whiskyt. Mindig tartottunk itthon bár nem tartoztunk a nagy piások közé Clara néha szeretett inni egy picit, és ha vendégek voltak őket is ezzel kínáltuk meg. Nem engedem meg, hogy fájjon ismételtem magamnak mániákusan és a tetejét lecsavarva nagyot húztam az üvegből. Nyelőcsövemet végigégette az erős ital, de most nem érdekelt. A falnak dőltem és lassan lecsúsztam a földre. Fejemet a falnak vetettem és befelé nyeltem a könnyeim. A whisky gyorsan fogyott én pedig kezdtem jobban érezni magam már mosolyogni is tudtam azon, hogy nem bírom ökölbe szorítani a kezem. Sőt egyenesen viccesnek találtam. Az egész életem egy nagy vicc volt és én voltam benne a bohóc.



„Kellan”


Már 10 perce nyomtam azt a rohadt csengőt, de még mindig nem nyitotta ki az ajtót.
- A rohadt életbe Ashley nyisd ki végre azt a kurva ajtót!- kiabáltam mire valahonnan előkerült a házmester. Miután meggyőztem, hogy nem vagyok elmebeteg csak ideges és elmagyaráztam neki, hogy Ashnek akár baja is lehet kinyitotta nekem az ajtót.
A látványtól majdnem lehidaltam. Gyorsan kitessékeltem a mögöttem lépkedő házmestert megnyugtatva, hogy Ash jól van majd gyorsan bezártam az ajtót és odalépkedtem hozzá.
A földön ült és mosolyogva nézte a tenyerét.
- Ash! Jól vagy? – guggoltam le hozzá.
- Kellan!- kiáltott fel mikor meglátott.
Rögtön megcsapott a belőle áradó alkoholszag és szememmel az üveg után kutattam.
- Mit művelsz kicsi lány? – emeltem fel a fejét. Szeme lázasan csillogott, és csak a bolond nem láthatta milyen fájdalom tükröződik benne. A torkom összeszorult és a szívem tájékán is fájó bizsergést éreztem.
- Csak felújítottam egy régi barátságot Mr. Jack Danielssel. –mosolygott és felemelte a már majdnem üres üveget.
- Ezt mind Te ittad meg? – néztem rá csodálkozva.
- Nem volt itt senki, akivel megihattam volna. Tudod mi a nagyon vicces?- nevetett, mint egy eszelős.
- Mi kicsim? – néztem rá szomorúan.
- Nem tudok felállni. – hahotázott.
- Ez nem vicces, ez inkább szomorú nem? –simogattam meg az arcát. Elkapta a kezem és mosolyogva nézett rám.
- Nem fogsz elmenni?- nézett rám még mindig mosolyogva és olyan volt, mint egy kislány. Egy nagyon szép és nagyon szomorú kislány. Gyengéden a karjaimba vettem és puszit nyomtam a hajára.
- Nem fogok elmenni. Itt maradok, ameddig csak szükséged van rám. – suttogtam a fülébe.
- Akkor jó. Nem félek, ám egyedül csak tudod, nem tudok felállni. – nevetett majd nevetése átcsapott zokogásba. Egész testét rázta miközben óvatosan leültem vele a fotelbe.
- Csss semmi baj kicsim! Sírd csak ki magad!- simogattam a hátát miközben fejét nyakamba fúrta. Hangosan zokogott és kis keze között szorongatta ingemet. Pár perc múlva elernyedtek az izmai és keze is lecsúszott a vállamról. Elaludt.
Végigfektettem a kanapén és a hálószobájába mentem. A szekrényből kivettem egy tiszta ágyneműt majd miután áthúztam és elrendeztem az ágyat kimentem érte és óvatosan az ágyra fektettem majd betakartam és kimentem a konyhába.
A fáradtság ólomsúlyként nehezedett rám és nagyot húztam a whiskyből, hogy enyhítsen kicsit a mellkasomban érzett nyomáson.



„Ashley”

Hasogató fejfájásra ébredtem és nem tudtam, hogy kerülök az ágyamba.
Megpróbáltam felülni erre a fejfájás mellé még nagyon erős hányinger is rám tört.
Nem emlékeztem semmire hiába próbáltam meg visszagondolni a múlt éjszakára.
A fájdalom a mellkasomban ismerős volt, de még próbáltam visszafojtani a rám törő érzelmeket, amiket a számomra olyan kedves személy ébresztett bennem tőrt döfve a szívembe.
Emlékeimen és kábultságomon túl egy hang jutott el a tudatomig. Hirtelen ugrottam fel és lopóztam a csukott ajtóhoz.
- Igen megnéztem alszik. Legszívesebben megölném. Már fenem rá a kést!- hallottam kintről az ismeretlen férfihangot és szívem a torkomban dobogott.
Pánikomat leküzdendő gyorsan a fürdőszobába szaladtam és bebújtam a zuhanyzóba behúzva magam mögött a függönyt. Fejemet a csempének támasztottam, amitől kicsit enyhült a sajgás, de máris összeszorult a gyomrom mikor rájöttem mit művelek.
„Gratulálok Ashley! Egy pszichopata gyilkos épp most készül lemészárolni és Te a zuhanykabinba bújsz”
A léptek közeledtek felém és a zuhanyrózsával a kezemben ütésre készen álldogáltam.
Egy kéz húzta el a függönyt és kapta el lesújtani készülő kezemet.
- Ashley! Jó ég hát meg mi a francot csinálsz itt? Meg akarsz ölni? – fogott le Kellan.
- Ne haragudj! Azt hittem egy gyilkos van itt. – néztem rá és amint kimondtam a szavakat nekem is óriási baromságnak tűnt.

„Kellan”

Miután Ash majdnem leütött segítettem neki kimászni és leültettem az ágyra.
- Jól vagy?
- Persze. Nálam mindennapos, hogy meg akarok valakit ölni a zuhanyrózsával- erőltetett mosolyt az arcára.
- Hát elég sajátos módszer az már biztos- mosolyogtam vissza rá.
Felém fordította fejét és megsimogatta az arcom.
- Tudtad, hogy régen szerelmes voltam beléd? – mosolygott.
- Mindig mondtam, hogy rossz ízlésed van. – vigyorogtam vissza, mert természetesen tudtam, hogy a 16 éves Ashley totál belém volt zúgva.
- Honnan tudtad? Csak nem az a szemét bátyám mondta el? – kérdezte vigyorogva.
- Nem volt szükség rá, hogy elmondja látszott rajtad.
- Te akkor is olyan kedves voltál. Miután Wayne elköltözött olyan elveszettnek éreztem magam.
- Ezzel én is így voltam. De ott voltunk egymásnak.
- És most is itt vagy. Annyira jó érzés, hogy számíthatok Rád. Pedig annyi baj van velem.
- Ne beszélj butaságot! Inkább vegyél egy forró fürdőt addig én készítek valami kaját. – mondtam majd felhúztam és a fürdőszoba felé toltam.
Hallottam, hogy megereszti a vizet és a konyhába mentem.
Elég otthonosan mozogtam a konyhában, de most én is meg voltam kissé zavarodva és nem tett túl jót a kanapén eltöltött éjszaka sem.
- Kellan! – kiabált én pedig rohantam. Már éppen benyitottam volna mikor felkiáltott.
- Meg ne próbáld! Nincs rajtam ruha.
- Ki gondolta volna? – mosolyogtam és a falhoz simulva hallgattam őt.
- Nincs bent törölközőm. – mondta kétségbeesetten.
- Egy perc és hozok. Hol találom?
- A szobámban a tv alatti szekrény fiókjában
Kihúztam a fiókot és rögtön vigyorognom kellett. Ashleynek több tucat puha rózsaszín törölköző sorakozott a szekrényében.
- Ash!
- Igen? Találod?
- Aha, csak nem tudom eldönteni milyen színűt, vigyek be neked. –vigyorogtam.
- Jó tudom, kicsit mániákus vagyok, de ez a kedvenc színem – mondta és hallottam a hangján, hogy mosolyog.
Az ajtóhoz siettem és be akartam nyitni, de újra akadályba ütköztem.
- Hé! Mit mondtam? Nem jöhetsz be!
- De akkor, hogy adjam oda? Ne aggódj már láttam olyat!- röhögtem.
- Menj a francba Kellan Lutz! Hol a törölközőm?
- Oké te akartad! – mondtam és kezemet szememre szorítva beléptem a fürdőszobába.
- Te megőrültél! Tedd le és kifelé!
- Nagyon szívesen!- morogtam és kislisszoltam a fürdőszobából.
Gyorsan összedobtam pár szendvicset, ennyi telt most tőlem. Ashley fején egy újabb rózsaszín csodával kilépett és leült az asztalhoz. Elé toltam egy csésze kávét és az arcát vizsgálgattam. Határozottan jobb bőrben volt, mint tegnap.
- Nem szoktam kávét inni.
- Nem baj most fogsz. Gondolom nem kicsit vagy másnapos. Annyi piától még én is az lennék.
Egy szó nélkül kezdte inni a kávét és közben csúnyán méregetett.
- Most haragszol? – nyúltam a keze után.
- Hát lehet Rád haragudni? – mosolyodott el és megfogta a kezem.
- Kellan a munkám! – kiáltott fel.
- Hogy mi?
- Ma kellene átköltöznöm a pasihoz, akit kísérgetnem, kell. Vagy az tegnap volt?- dörzsölte a homlokát.
- Tegnap volt és nyugodj meg Liam és Clara mindent elintéztek. Ma kellene menned a pasihoz bár nem, tartom jó ötletnek.
- Minden rendben lesz. Ígérem! – mosolygott rám.
- Oké, de előbb beszéljünk Liammel.
- Rendben.
- Elmegyek, és lezuhanyozom, aztán indulhatunk.
- Jó én addig keresek valami normális ruhát.
A forró víz valamennyire felélénkített, de amikor meg akartam törölközni nem találtam mást csak egy gondosan összehajtogatott rózsaszín törölközőt.
- Ash!
- Igen?
- Kellene nekem egy törölköző.
- De hisz már készítettem oda Neked.
- Nem gondolod, hogy rózsaszín törölközőben fogok itt parádézni?
- Más nincs.
- Remek. –mondtam és röhögve tekertem magamra a rózsaszín csodát.
Mielőtt kiléptem a fürdőszobából reméltem, hogy Ashley visszament a konyhába, de nem volt ekkora szerencsém. Az ágyon ült az ajtóval szemben és vigyorogva mustrálgatott.
- Magas szőke pasi, kigyúrva és rózsaszín törölközőben. Minden nő álma – nevetett.
- Te ezt élvezed ugye? –mosolyogtam rá.
- Egy kicsit.

„Ashley”

Belátom megint csak hülye voltam. Én, aki egy pohár pezsgőtől is elszállok rekordmennyiségű alkoholt döntöttem magamba. De ennek vége! Új életet kezdek- fogadtam meg és tárcsáztam a megadott számot.
- Ryan itt Ashley! Itt vagyok a kapu előtt.
- Máris megyek. – szólt bele érzéki hangján. A kapuk kitárultak előttem és én begördültem. hogy megkezdhessem az új életet.

Mit kezdjek Veled?

Sziasztok! Megjöttem az új résszel!Ez már teljesen más mint azt az előzőnél megszokhattátok.Innen kicsit átalakul a történet.Köszönöm azoknak akik írtak nekem!
Jó olvasást és szép napot kívánok!




"Ashley"
- Nem szó sem lehet róla!- tiltakoztam.
- De hát miért Ash? – sóhajtott fel Liam.
- Mert ez hülyeség!
- Nézd, ezt nem én kérem, hanem a fentiek!
- Kérik? – néztem rá értetlenül. Fentről nem kérni szoktak, hanem utasítani.
- Jó hát nem kérik, hanem ezt meg kell csinálnod! - forgatta a szemét.
- Egy fenét! –fordítottam neki hátat és elindultam a lift felé.
- Várj már meg az istenért! – futott utánam.
- Nem akarok erről beszélni! – néztem rá bosszúsan. Mintha nem lett volna elég, hogy a mai újság címlapján Rob tündökölt igencsak elalélva egy helyi kis sztárocska karjaiban, most még ez is. „Frászt ülök motorra! Nem fog belőlem még egyszer hülyét csinálni.”
- Ne légy már ennyire keményfejű!
- Mindjárt beverem a képed Liam! – emeltem fel a kezem és a szemeim szikrát szórtak.
- Nem értem most mi a bajod? Olyan nagy ügy?
- Luxus prostinak lenni? Lehet, hogy számodra nem, de nekem igen.
- Luxus prosti? Édes istenem hát te meg mi a jó fenéről beszélsz?
- Miért nem ezt kérik tőlem?
- Nem Ash. Csak kísérgetned kellene Ryant mint a partnere. Független vagy és gyönyörű, ráadásul jól kiismered magad minden területen. Nem arra kérünk, hogy töltsd vele az éjszakáidat. Legalábbis nem szexuális értelemben. –vigyorgott.
- Nem tudom Liam, nem tetszik ez nekem. - ráztam meg a fejem.
- Legalább ismerd, meg mielőtt döntesz! –győzködött. – Mi veszteni valód lehet?
- A francba! Rendben mutass be neki, de nem ígérek semmit!
Liam arcán széles mosoly terült el és belém karolva elindultunk. Benyitott egy tágas irodába és rögtön szemügyre vettem az ablaknál álló férfi széles hátát.”Így hátulról szemrevételezve egész jó a pasi. „- gondoltam majd megráztam a fejem. „Ne légy hülye Ashley!”
- Ryan bemutatom Neked Ashley Bailyt! Ashley ő itt Ryan Scott. – tolt előre Liam. Mosolyt erőltettem az arcomra, ami csakhamar kisebb szájtátásba csapott át. Láttam már jó pár modellt itt az évek során, akik észbontóan néztek ki de Ryan valami elképesztő volt. Az arca, a teste és a mosolya láttán úgy éreztem menten elolvadok. Hozzám lépett, arcán széles mosollyal és megfogta a kezem. Én csak álltam ott lenyűgözve és nem értettem mi a fene ütött belém.
- Ash! – hallottam valahonnan Liam hangját, ami rögtön észhez térített.
- Igen, elnézést! Nagyon örülök, hogy megismerhetem!- fogadtam el felém nyújtott kezét.
- Részemről a szerencse! –villantott rám egy díjnyertes mosolyt, amitől megremegett a térdem.
- Ryan nézd az a helyzet, hogy sajnos Ashley.. – kezdte Liam de félbeszakítottam.
- Sajnos nem tudtam előbb jönni és ezért elnézést kérek! Nem akartam megvárakoztatni, de volt még pár dolog, amit el kellett intéznem. – mosolyogtam rá.
- Semmi probléma nem sietek sehová! – viszonozta a mosolyt és alig észrevehetően végigmért. Liam mosolyogva nézett rám azzal a mindentudó kifejezéssel az arcán.
- Akkor talán rátérhetnénk az üzletre, ha nem gond. – mondta és hellyel kínált minket.
Ryan kihúzta a széket és megvárta, míg leülök és csak akkor foglalt ő is helyet. Tudta, hogy kell jó benyomást kelteni az egyszer biztos.
- Tehát a feladat a következő. Ashley Te fogod elkísérni Ryant a kötelező megjelenésekre, estélyekre, partikra, mint a partnere. Természetesen közben nem kell az itteni dolgaiddal foglalkoznod Clara majd elvégzi helyetted. Ryan mondja meg hova kell menned, milyen ruhát kell felvenned. Tudom javasolni, hogy töltsetek együtt egy kis időt, hogy jobban megismerjétek egymást. Hamarosan itt az első nagyobb esemény így nem ártana, ha nem idegenként mennétek oda.
- Nem lesznek túl nagy követeléseim és igazán abba sem szeretnék beleszólni mit, vesz fel. Viszont azt szeretném kérni, költözzön a házamba. Természetesen külön szobája lesz a házam pedig elég nagy, hogy bármikor félre tudjon vonulni.
- Én nem is tudom, mit mondjak. – nyögtem ki.
- Félre ne értsen, teljesen ártalmatlan a kérés mindössze úgy gondolom, könnyebb lenne mindkettőnknek.
- Nincs ellene kifogásom. – bólintottam rá miközben fejemben megszólalt a vészcsengő.
- Rendben akkor, ha mindent tisztáztunk itt vannak a papírok, ezt aláírjátok és meg is vagyunk.
A papírok aláírása után kicsit hátra maradtam Liammel.
- Szóval így állunk. - léptem Liam elé.
- Hogyan drágám? – ölelt át.
- Vedd le rólam a kezed Te csaló gazember! Játszod, itt az ártatlant mintha nem látnád, hogy ez a pasi mennyire nagyon szexi. Tudtad, hogy nem fogok nemet mondani.
- Nem tudtam. – vigyorgott. – Jó nem fogok hazudni sejtettem, de nem tudhattam nem igaz?
Játékosan meglegyintettem majd kifelé indultam. Hirtelen egy kérdés ütött szöget a fejembe:
- Liam! Ő ugye nem..
- Nem, meleg. –nevetett és a vállamra tette a kezét.
Ryan odakint várt.
- Még le kell szaladnom a táskámért, de aztán, indulhatunk is, ha Önnek megfelel. –mosolyogtam rá.
- Rendben. Lekísérhetem? – nézett rám kérdőn. A borzongás újult erővel futott végig rajtam egyetlen pillantásától.
- Természetesen. Jöjjön velem! – intettem a lift felé.
Csak egy emeletet utaztunk, de a közelségétől így is teljesen megszédültem. Minden pórusából áradt az érzékiség engem pedig elfogott egy „istenem, de halálra csókolnám”érzés.
- Megérkeztünk. Bejön vagy inkább kint vár meg?
- Még el kell intéznem egy telefont így inkább később mennék be, ha nem gond. – mosolygott rám.
- Rendben. – mondtam és már bent is voltam. – Clara ha elmondom milyen rohadt jó pasival ismerkedtem meg leesik az állad! – fordultam el az ajtótól és az addig széles mosolyom azonnal lehervadt. Rob állt az asztalom előtt karba font kézzel.
- Oh..Rob! Nem tudtam, hogy itt leszel.
- Nyilván nem mivel szerettelek volna meglepni.
- Sikerült. – léptem beljebb.
- Igen bár valószínűleg értelmetlen volt idejönnöm.
- Miért? Miért jöttél? – kérdeztem rekedten. Nem tehettem róla a szívem még mindig hevesebben kezdett verni, ha megláttam őt. Pedig csak egy bolond kislányos álom, hogy közte és köztem bármi lehet. Hogyan is hihettem valaha abban, hogy ő is érez irántam valamit.
- Beszélni szerettem volna Veled, de már mindegy. – vonta meg a vállát és ellökte magát az asztaltól majd elhaladt mellettem és már éppen kilépett volna amikor Ryan benyitott.
- Ashley! Előkészítették a szobát, ha megfelel, indulhatunk. Ó elnézést! – állt félre az ajtóból.
- Semmi probléma! Remélem, jól fogják érezni magukat! – vetett rám egy gyilkos pillantást és már ott sem volt.
- Valami baj van? – nézett rám aggódva Ryan.
- Semmi baj, jöjjön csak beljebb! Clara! – fordultam megilletődött barátnőmhöz. –Ő itt Ryan Scott vele fogok dolgozni egy ideig. – a kölcsönös bemutatás után elindultunk.
- Nagy gond lenne, ha megállnánk a lakásomnál? Összepakolnék néhány dolgot, amire szükségem lesz. Nyugodtan visszamehet, majd Ön után megyek, még úgyis van mit elintéznem. – mosolyogtam rá miközben belül fortyogtam. „Mégis mit képzel magáról Rob, hogy csak így otthagy minden magyarázat nélkül?”
- Biztos? Meg is várhatom.
- Köszönöm, de ez eltart egy ideig.
- Rendben akkor várom Önt. – mondta és egy névjegykártya hátára írta a címet.
- Ott leszek. – mosolyogtam majd kiszálltam és felrohantam a lakásba.

„Rob”

Rohadt jó pasi mi? Hát persze kis pillangó repülsz egyik virágról a másikra. Játszod itt a szende kislányt közben pedig…a jó kurva életbe is!- rúgtam bele az egyik fotelbe, ami hatalmas robajjal dőlt a földre. Hogy hihettem, hogy ő más, mint a többi? Tényleg ennyire nagy balek lennék? A pasi képét pedig legszívesebben bevertem volna. Jó minden bizonnyal utána úgy kellett volna összekaparni, mert nem látszik egy megfutamodós fajtának, de legalább levezettem volna a dühöm. Kezdek megőrülni, pedig még csak nem is vagyok szerelmes belé, te jó ég akkor mi lenne? ! Most már ideje lenne lenyugodnom ez a szekér nélkülem ment el. A kopogás, ami elhatolt a tudatomig túlságosan is ismerős volt. Kellan.
- Haver kinyitod? Esetleg betörjem? Vagy felőlem így is beszélgethetünk.
- Kopj le! Nincs most kedvem beszélgetni!- szóltam ki nem túl kedvesen.
- Hát az szívás, mert nekem meg van. Akkor bele is vágok. Nem itthon kellene kuksolnod hanem Ashley-vel lenni.
- Hallani sem akarok róla!
- Jaj, ne már most meg mi van?
- Ugyanolyan, mint a többi haver ez van. Egyébként meg kérdezd Clarat ő biztos jobban tudja, mint én.
- Mi van? Nyisd már ki, mert tényleg berúgom, az ajtót esküszöm! – mondta ingerülten. Ismerve Kellant ezt el is hittem így végül kitártam az ajtót.
- Most pedig mesélj! – lépett be.
- Azt tettem, amit megbeszéltünk erre belépett az irodába és elkezdett Claranak áradozni, hogy milyen rohadt jó pasija van. Aki mellesleg meg is jelent és közölte vele, hogy már elő is készíttette Ashnek a szobát. Gondolom, hozzáköltözik. Nem vesztegeti az idejét.
- Ezt nem hiszem el. Ashley nem ilyen! – dobta le magát a kanapéra.
- Úgy látszik mégis.
- Milyen a pasi?
- Egy nyálas izompacsirta. – húztam el a szám.
- Szóval akkor jó pasi. Nem tudom, mit mondhatnék. Utána kell járnom, hogy mi ez.
- Nem!
- De Rob!
- Nem haver érted? Nem érdekel, láttam, amit láttam. Én ma elutazom forgatni Andyvel és többet hallani sem akarok Ashleyről soha.
- Rob ez..
- Nem Kellan! Neked a barátod, de nekem ő egy senki! Ugyanolyan kis pénzéhes szajha mint a többi!
- Rob ezt fejezd be, mert barátság ide vagy oda esküszöm, bemosok Neked! –pattant fel Kellan.
- Hagyd Kellan! Nem ér annyit! – hallottam meg Ashley hangját.
- Ashley! Ezt nem kellett volna hallanod! Rob eléggé zaklatott, ne is figyelj oda rá! – lépett hozzá Kellan a szemével jelezve nekem, hogy fogjam be. „Ő nem most nem fogom be a számat!”
- Te meg mit keresel itt?- támadtam Ashnek. „Istenem, de gyönyörű!”
- Beszélni szerettem volna Veled arról, ami ma történt. De már nem akarok. – rázta meg a fejét.
- Nincs is miről beszélnünk. Láttam ás hallottam mindent.
- Hát akkor én megyek is! – fordított háta.
- Nagyon helyes! Rohanj csak minden héten más pasi karjaiba! – bukott ki belőlem.
- Rob! – hallottam Kellan helytelenítő hangját.
- Dögölj meg Pattinson! – kiáltotta Ash és kirohant az ajtón.
- Gratulálok haver ezt jól megcsináltad! – nézett rám vádlón Kellan és már ott sem volt.
„Te jó ég mit csináltam?” Leroskadtam a fotelbe és szívtam a fogam, hogy lehettem ennyire hülye. Hiába a jó öreg stratégia „ha bántanak, Te bántsd meg jobban” most is cserbenhagyott és saját magamon ejtettem még nagyobb sebeket.

Sziasztok!

Megjöttem a következő résszel!Mint azt gondolom észrevettétek szereplőcsere történt akinek a neve is megváltozott.Ne haragudjatok a kavarásért de Francois új nevet kapott és Liamként tér vissza.Azoknak akik előzőleg már olvasták a történetet azt tudom ígérni,hogy ebben az átdolgozásban Liam is sokkal több szerepet kap,hiszen nagyon szerettétek őt.
Mindenkinek jó olvasást kívánok és szép napot!
Ariana













Hétfőn Claranál hamarabb értem az irodába és munkámba temetkeztem. Péntek este óta nem tudtam kiverni a fejemből Robertet és ez aggasztott. Nem voltam már tizenéves tini, aki napokig álmodozik a kedvencéről és mégis beférkőzött szinte az összes gondolatomba.
Halk kopogtatás után Liam nyitott be az irodába.
- Szia, drágám! Olvastad már ezt? –kérdezte és az asztalomra dobta az újságot.
Ki sem kellett nyitnom a címlapon virított a képem, ahogy Roberttel állok a sarokban, kicsit hozzám hajol és mosolyog. „Fény derült a Runway lány és Robert Pattinson titkos viszonyára.”
Elképedve kaptam fel a fejem és rémülten néztem Liamre.
- Erről mikor akartál szólni Ash? Egyáltalán, hogy tudtad ezt eltitkolni előlünk?- röhögött gátlástalanul.
- Hé, ez egyáltalán nem vicces! Hagyd abba!- ütöttem játékosan karjára. – Most mi lesz?
- Mi lenne? Gondolom, megkeresnek pár újságtól, de bízd csak rám őket! Lazíts! Nem lesz gond.
- Mondd, Te el is hiszed, amit mondasz? És honnan tudják, ki vagyok?
- Velem érkeztél és mindig van pár ember, aki szeret fecsegni, de az eredeti neved nem, tudják.
- Remek! Vajon mégis mennyi időbe telik, míg megtudják? –fújtattam dühösen.
Liam dühömet látva felállt és átölelt.
- Nyugi! Megoldjuk a helyzetet.
- Robert?- tettem fel a kérdést, ami bennem motoszkált mióta megláttam a címlapot.
- Beszéltem vele. Ő is ideges, de inkább miattad aggódik. Nem lesz, semmi baj hidd el!
- Bár úgy lenne, ahogy mondod. - sóhajtottam és becsaptam a fiókot és vele együtt a szoknyámat is. Előredőlve próbáltam kiszabadítani magam miközben Liam egyre hangosabban röhögött.
- Nem segítenél?- kérdeztem dühösen, de arcára pillantva engem is elkapott a nevetés.
Mögém állt és közösen próbáltuk meg kirángatni a szoknyámat majd feldöntve az íróasztalt.
- Ne nyomd, ennyire be! Kicsit próbáld meg kihúzni és aztán vissza hátha akkor kijön!- adtam az utasításokat és minden erőnkkel azon voltunk, hogy kiszabadítsuk a szoknyámat.
Hangos kopogás zavart meg minket és egyszerre kaptuk hátra a fejünket. Az ajtóban Robert állt zavartan és minket bámult. Liammel egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés mikor rájöttünk mitől vág ilyen arcot. Utasításaim az ajtó másik oldaláról elég kétértelműnek tűnhettek és belépve is félreérthető pózban talált minket.
- Megzavartalak titeket?- kérdezte és azt sem tudta hova nézzen.
- Tulajdonképpen igen, de beszállhatnál Te is, ha már itt vagy- cukkolta Liam és erre Robert arca enyhén piros színre váltott.
- Liam!- szóltam rá és hátrébb löktem. - Tényleg segíthetnél. –néztem Robra és kicsit oldalt álltam, hogy lássa mi a helyzet.
- Ezt, hogy sikerült összehozni?- kérdezte és alulról megemelve a fiókot egy pillanat alatt kiszabadította a szoknyám.
- Hosszú. Köszi - mosolyogtam rá és a szívem majd kiugrott a helyéről, ahogy a szemébe néztem.
Még most sem fért a fejembe, hogy itt áll és velem beszélget, nekem segít.
Egy évvel ezelőtt mikor elindultam Memphisből még álmodni sem mertem volna, hogy ez valaha bekövetkezik. A szüleim persze féltettek, de elengedtek, mert tudták, ha megmakacsolom magam, akkor mondhatnak, bármit úgyis véghezviszem, amit szeretnék. A bátyám Wayne Párizsban élt már évek óta barátnőjével, a modell Cecilivel.
A családunk nagy és összetartó és mivel elég korán születtünk még elég fiatal szüleink és nagyszüleink vannak.
- Oh, a francba- sóhajtottam fel.
- Valami baj van? – néztek rám aggódva.
- Nem csak fel kell hívnom a szüleimet. Tudjátok a cikk miatt. - néztem félve Robertre.
- Hát igen a cikk. –nézett rám és túrt a hajába. Imádtam ezt a mozdulatot, ilyenkor olyan kisfiúsnak és védtelennek tűnt.
- Legjobb lesz, ha most magatokra hagylak titeket!- lépett ki az ajtón Liam.
- Nem tudom, mit mondhatnék- néztem rá zavartan.
- Neked nem kell mondanod semmit. Sajnálom, hogy belekevertelek ebbe, de néha olyan könnyű megfeledkezni arról, hogy ki vagyok pláne ilyen kellemes társaságban- mosolygott rám és közelebb lépett. Szóra nyitotta a száját ám ebben a percben élesen megcsörrent az asztalon lévő telefon.
- Szavad ne feledd! - mondtam és felkaptam a telefont.
Ha arra számítottam, hogy békés napom lesz hát ennek most befuccsoltak.
A New York Times-tól hívtak és mielőtt még bármit is szólhattam volna máris faggatni kezdtek. Elképedt arcomat látva Robert felvonta szemöldökét majd hozzám lépett kivette a telefont a kezemből belehallgatott és lenyomta. Olyan szorosan állt velem szemben, hogy testem az íróasztalnak feszült. Lehajtottam a fejem és egy percre homlokom súrolta mellkasát így inkább felkaptam és tágra nyílt szemekkel néztem rá. Felemelte kezét és kisimította összekócolódott hajamat az arcomból. Megremegtem és kiszáradt számat beharapva kutattam arcát. Szemével addig kereste szemem, amíg össze nem kapcsolódott tekintetünk. Egyre nehezebben vettem a levegőt és már majdnem csókra nyújtottam számat mikor kivágódott az ajtó és ijedten rebbentünk szét.
- Mégis igaz a hír?- hallottam meg Kellan hahotázását. Mérgesen néztem rá bár már rémlett, hogy ilyen helyzetekben nem számíthattam rá, sőt még rá is tett egy lapáttal.
- Milyen hír?- köszörülte meg torkát Rob és kerülte a tekintetem.
- Hát, hogy ti ketten…
- Na, ebből elég! – kiáltottam fel, majd ahogy minden figyelem rám irányult kicsit halkabban folytattam- Akarom mondani nem, fejezhetnénk ezt be? Vannak sokkal komolyabb gondjaink is.
- Az épület előtt várakozó fotósokra gondolsz? – grimaszolt Kellan.
Már nyitottam a számat, hogy melegebb éghajlatra küldjem mikor megláttam Rob arcát és, hogy idegesen hajába túr.
- Te tudtad?- fordultam hozzá majd ledobtam magam a székbe.
- Igen, de nem akartalak felizgatni vele.
- Helyette felizgattad mással- vigyorgott Kellan majd kettőnk dühös arcát látva védekezően felemelte kezét és bocsánatkérően nézett rám. – Ne is mondd, tudom pofa be!
Fáradtan masszíroztam a tarkómat és még egy mosolyt is sikerült varázsolnom az arcomra, amikor Clara hozzám lépett és megsimogatta arcom.
- Rendben vagyok. De tényleg, nem lesz semmi gond. –mosolyogtam a fiúkra is.
- Ash! Ha sírni akarsz itt a vállam! – nézett rám komolyan Kellan mire elnevettem magam és nevetésem a többiekre is átragadt.
- Most mi van? Egyszer akarok komoly lenni és akkor is kiröhögtök?
- De hisz mondom, hogy jól vagyok.
- Igen és a csajok általában ilyenkor kapnak, sírógörcsöt mikor ennyire bizonygatják, hogy jól vannak.
- Nem fogok sírógörcsöt kapni oké? Komoly indok kell ahhoz, hogy én sírjak –léptem oda hozzá és öleltem át.
Szorosan megölelt majd vigyorogva tolt el.
- Akkor visszatérhetünk oda, hogy mi volt ez az előbb mikor bejöttünk?
Clara is kérdőn nézett rám én pedig Robertre, aki eddig csendben támaszkodott az íróasztalnak.
- Ashley odazárta a szoknyáját. – vigyorgott és megütögette az asztalt.- Én meg segítettem neki kiszabadítani.
- Érdekesen reagáltatok mindketten – folytatta a piszkálódást én pedig igyekeztem nem rájuk nézni. Szemem megállapodott Clara és Kellan egymásba kulcsolt kezén és most rajtam volt a sor, hogy kérdőn nézzek rájuk.
- Ja, igen hát ez. – követte a pillantásom – Azt hiszem, járunk.
- Ez tetszik. De aztán vigyázz nagyon a barátnőmre, mert ha megbántod, velem kell számolnod. – fenyegettem meg játékosan.
Megöleltem mindkettőjüket majd gyorsan elugrottunk az ajtó, elől mert Liam közeledett.
Benyitott és kicsit hátrahőkölt, ahogy meglátta mennyien vagyunk az apró szobában.
- Mi van itt össznépi gyűlés?- mosolygott majd elkomolyodott és rám nézett.
- Pakold össze a cuccaidat! – kért.
Mindnyájan megdöbbenve néztünk rá majd az asztalomhoz lépkedtem és elkezdtem kiüríteni a fiókom. Szívem megtelt szomorúsággal, szememet könnyek marták, és ami rontott a helyzeten, hogy Robertnek végig kellett néznie, ahogy kirakják a szűröm és kettétörik a karrierem.
- Azt hiszem jobb lesz, ha mi kint várakozunk- szólalt meg mintha kitalálta volna gondolatom.
- Mi van Veletek gyerekek? Ash? – csodálkozott Liam, amit végképp nem értettem.
Megfordultam és próbáltam mosolyogni miközben majd megszakadt a szívem.
- Ashley? Neked meg mi bajod?- húzta fel a szemöldökét.
- Én csak… köszönöm, hogy eddig itt lehettem. –nyögtem ki sírással küszködve.
- Miért hova mész?
Értetlenül néztem rá és nem tudtam mire vélni a viselkedését.
- Kirúgtál nem?
- Dehogyis. - kacagott fel. – Előléptettelek. Persze ha nem akarod vállalni és..- kezdett bele, de befejezni már nem tudta. A karjaiba vetettem magam és sikítva mondtam el mekkora hülye és mennyire kiszúrt velem.
A rázáporozó pusziktól megszédülve rakott le a földre és rögtön barátnőm karjaiban találtam magam, aki tudott a dologról, de jól titkolta. Kellan is megölelt majd tovább passzolt barátjához, aki előtt kicsit tétováztam, de látva mosolyát és kitárt karjait belevetettem magam.
Beszívtam illatát és élveztem, ahogy átfogja a derekam. Már kezdett eltűnni a színész, de sokkal inkább zavarba hozott a férfi.
- Ash? –hallottam meg a nevem és kibontakoztam az ölelésből, hogy aztán szembetaláljam magam a többiek kíváncsi tekintetével.
- Bocsi csak kicsit nehéz uralkodni magamon ezután.
Liam felkapta a dobozt, amibe pakoltam és a folyosó végére kísért ahol egy gyönyörű napfényes iroda állt.
Két iroda állt egymás mellett az egyikben már ott voltak Clara dolgai. Érdekes, de reggel észre sem vettem milyen minimális dolog van csak asztalán.
Persze reggel egészen máshol járt az eszem
Lepakoltam és izgatottan néztem körbe.
- Ezt meg kell ünnepelnünk!- szólalt meg Rob.
Hátrakaptam a fejem és meglepetten néztem rá annyit már tudtam róla, hogy mennyire nem szereti, ha sok ember veszi körül.
- Persze csak ha akarjátok.
- Naná, hogy meg kell ünnepelni, jól szóltál! –helyeselt Kellan és Clara is hevesen bólogatott.
- Mit szólnátok hozzá, ha kibérelnénk Dave bárját? –kérdezte Liam.
- Az remek lenne- szólalt meg végre én is.
- Hát akkor este találkozunk!- lépett hozzám Rob és átölelt. Nem tudtam mire vélni, de nagyon jól esett és legszívesebben el sem engedtem volna. A tudat, hogy megint együtt leszünk elégedettséggel töltött el.



„Robert”


A szállodai szobámba érve kényelmesen elnyúltam az ágyon és lehunytam a szemeim.
„Ashley” mondtam ki magamban a nevét. Nem tudtam megállni, hogy ne húzzam mosolyra a számat. Olyan magabiztosnak tűnt azon az estén aztán, ahogy rám nézett mintha szertefoszlott volna. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy nyakamba kapom a lábam és eltűnök onnét mielőtt fülsüketítő sikollyal rám veti magát, de aztán megláttam a szemében valamit, ami maradásra késztetett. Ő is azt hiheti rólam, mint mások. Egy szexi sztár, aki gátlástalanul csajozik és baromi nagy arcú abból kifolyólag aki.
Ha csak kicsit meg akarnának ismerni, rájönnének milyen unalmas és szánalmas tudok lenni.
Hajam, ami mindig össze-vissza áll, bamba mosolyom, amitől annyira odavannak és ezek a hülye zakók, amiket folyton hordanom kell.
Nem tudom kitenni a lábam anélkül, hogy rohannának utánam legalább tízen.
Múltkor is megpróbáltam kilépni testőrök nélkül, mert gondoltam vagyok annyira tökös gyerek, hogy pár kis csajt lerázzak, ha esetleg felismernek. Kapucni fejre, szemüveg szemre és hátsó ajtón nyomás a szabadság felé. Két métert sem tettem meg máris rajongók hada eredt a nyomomba én meg rohantam, mint aki megőrült.
Sikítanak bele a fülembe, hozzám akarnak érni én meg állok, mint egy idióta és fel sem fogom, mi történik és azt végképp nem értem, hogy miért.
Ők meg azt hiszik, azért vágok olyan bamba fejet, mert attól jobban nézek ki.
Elmosolyodok? Sikítanak. Felemelem a fejem? Sikítanak. Már azon is gondolkoztam, hogy nyilvánosan kezdem el túrni az orrom bár nekik valószínűleg az is nagyon tetszene.
De Ashley. Ő más, mint a többiek. Tele van élettel és gyönyörű.
Ma csak pillanatok kérdése volt, hogy megcsókoljam. Ezen én lepődtem meg legjobban, mert ilyet még sosem csináltam egy lánnyal, akit fél napja ismerek. Furcsa, de valahogy tetszett a reggeli cikk. Az ő oldalán szerepelni és olvasni, hogy mi „van”köztünk.
Tovább gondolni, hogy mi lehetne. Megcsörrent mellettem a telefon és majdnem leestem az ágyról.
Kellan. Na vajon mit akar?
- Milyen eget rengető ötlettel állsz elő megint?- szóltam a telefonba.
- Én is örülök Neked tesó! –röhögött a telefonba. –Megyünk együtt a buliba?
- Mi van Clara máris lekoptatott?
- Engem? Ember nézz, már rám ki tudna nekem ellenállni?
- A rajongóim?- kérdeztem és már én is vigyorogtam.
- A kis csajokra gondolsz, akik folyton csorgatják utánad a nyálukat? Jó hát ezzel nehéz vitatkozni.
- Te már ne törődj, velük ott van Neked Clara. - utasítottam rendre.
- Nem fejezted be.
- Mit is?
- Azt, hogy ha másfelé kacsintgatok Ashley szétrúgja a seggem!
- Miből gondolod, hogy ezt akartam mondani?- kérdeztem, de közben tudatosult bennem, hogy hasonló gondolatok jártak a fejemben.
- Hát nem konkrétan ezt de Ash neve biztos benne volt. – hallottam a hangján,hogy baromira élvezi,hogy húzhat.
- Most hasznosíthatnád a segged és ide tolhatnád értem végül is ezért hívtál nem?
- Fél óra és ott vagyok, addig próbálj valamit kezdeni a szénakazallal a fejeden- röhögött és meg sem várva válaszom letette a telefont.
„Rohadék” gondoltam és felnevettem. Imádtuk egymást és az ugratások mindennaposak voltak.
Gyorsan levetkőztem és lezuhanyoztam majd felvettem egy farmert és egy kockás inget. Megpróbáltam belőni a hajam és befújtam magam azzal a parfümmel, ami tegnap este is rajtam volt.
Halknak nem mondható kopogás rázta meg szó szerint az ajtóm. Igyekeztem kinyitni még mielőtt betöri.
- Hát Te? Úgy kicsípted magad mintha legalábbis csajozni mennél. –rontott be az ajtón és terült el a fotelben.
- Szia Kellan! Ülj csak le! – morogtam.
- Hárítunk? – vigyorgott és látványosan körülnézett.
- Mit keresel?
- Azt hittem éppen Ashley nevét firkálgattad egy papírra mikor jöttem és azért kellett ennyit várnom. De úgy látom eltüntetted a papírt.
- Mekkora rohadék vagy- nevettem el magam és megpróbáltam felrángatni a fotelből.
- Azért ehhez még gyúrnod kell, de tudod, mit megkönnyítem a helyzeted. – mondta és felállt.
Elindultunk és szinte futva tettük meg az utat az autóig. Már csak néhány lelkes rajongó maradt, de jobbnak láttuk, ha igyekszünk.
Út közben mindketten hallgattunk, ami nálam megszokott volt de Kellannél furcsa.
Negyed óra múlva egy csendes kis utcába kanyarodtunk be és megálltunk egy visszafogott, de nagyon szép régi épület előtt.
- Ez lenne Dave bárja? – kérdeztem kíváncsian.
- Ez bizony és az a két gyönyörűség csak minket vár- intett előre és már robbant is ki a kocsiból.
Én lassan és mély levegőt véve szálltam ki miközben a szememet nem tudtam levenni az elém táruló látványról.

„Ashley”


Kicsit feszült voltam mikor megláttam bekanyarodni az autót.
Kellan szinte kirobbant az autóból, de Robert csak később egész lassan szállt ki.
Végigsimítottam ruhámon és mosolyogva néztem az ölelkező Clarat és Kellant.
Majd Robert is odaért hozzánk. Csak nekem tűnt úgy vagy tényleg zavarban van?
Ugyan már mitől lenne?
Odalépett hozzám és félszegen átölelt majd motyogott egy sziát.
„Remek! Biztos már megbánta, hogy felvetette ezt az egész buli ötletet.
Vágj jópofát Ashley és kussolj! Más már azért odaadná a fél életét, ha egy levegőt szívhatna Robert Pattinsonnal.De engem nem mint sztár érdekel.” Így vívódtam magamban miközben Robert óvatosan méregetett.
„Látom ám, hogy nézel. Tetszik a ruhám ugye? Miattad csíptem ki így magam Te persze nem igazán foglalkozol vele. De akkor miért nézel? Rúzsfolt van a fogamon? Hülye kérdés Ashley, nincs is rajtad rúzs.”
- Ash! Bemehetünk? – lökött meg Kellan.
- Hát illene, azt hiszem- erőltettem mosolyt az arcomra majd Robert mellett lépkedve besétáltunk Davehez.
Bent volt mindenki, akit az elmúlt hónapok alatt megismertem és megszerettem és egymásnak átadva puszilgattak. Rengeteget táncoltam és ittam is egy keveset. Szememmel Robertet kerestem és láttam is, ahogy elmélyülten beszélget Liammel és néhány munkatársammal.
Táncoltam még egy kicsit végül szédelegve dőltem le a bárpulthoz.
- Dave! Valami erőset! – mondtam és nőhöz teljesen méltatlanul rákönyököltem a pultra.
- Most ezt komolyan mondod? – nézett rám vigyorogva Dave és egyik kezével a whiskyre másikkal a pezsgősüvegre mutatott.
- Naná, úgyis ünneplünk nem? – tologattam unottan az előttem álló sótartót és a whiskyre mutattam.
- Nem úgy nézel, ki mintha nagyon ünnepelnél. – támaszkodott mellém.
- Majd iszom és utána indulhat a buli. –mosolyogtam rá és puszit nyomtam az arcára.
Halk neszt és egy összetéveszthetetlen illatot éreztem magam mellett.
Oda sem kellett néznem, hogy tudjam Rob az.
„Mi lenne, ha lehúznám a whiskyt egyszerre, mint a filmekben? Az olyan menő. Legfeljebb megfulladok, egy próbát megér.”
„ Egy, két há… húztam le, és ahogy az ital végigégette a nyelőcsövem heves köhögésbe kezdtem.


Robert


Valamit mondanom kellene neki, de mit? Hogy dögös? Az olyan primitív duma.
Whisky? Biztos nem magának rendelte. Egy ilyen gyönyörű és kedves lány nem hinném, hogy whiskyt vedel.
Te jó ég hát nem semmi ez a lány ledöntötte a piát rendesen. Most meg fulladozik, bolond lány hát ez meg mire volt jó?- fut át az agyamon, de máris a segítségére sietek.
- Ashley! Jól vagy?- ütögetem a hátát. Azt hiszem, ezt kell csinálni bár nem, vagyok, biztos benne lehet, mindjárt lekever egy maflást, hogy ne csesztessem a hátát.
Rám néz és megpróbál mosolyogni pedig közben biztos, hogy iszonyatosan égeti a torkát a whisky. Rendelek neki egy gyümölcslevet, bár azt sem tudom, mit szeret. Legyen őszibarack az biztos jó. Ezek a szemek és a szája. „Térj már észhez majdnem megfulladt Te meg ilyesmiken agyalsz.” Egy kis szájon át lélegeztetés nem lett volna ellenemre.
„Túl sokat ittam pedig csak nemrég jöttem. Kellan mindig mondja, hogy óvatosan, de ezt most alaposan megszívtam”.
- Köszi - suttogja és elveszi a gyümölcslevet. Iszik, és egy csepp legördül az ajkáról egyenesen az álla felé. Elkerekedik a szemem és jó mély levegőt veszek.
- Jól vagy? – néz rám és átfut az agyamon, hogy milyen jó lenne megcsókolni. Is.
- Nem igazán. –hallom a saját bárgyú hangom. Tényleg pocsékul vagyok, azt hiszem betett a koktél, amit megittam.
Feláll és megpróbál felhúzni. Csak nem? Nem biztos, hogy nem fog velem kikezdeni, de akkor most mi van?
- Gyere, kimegyünk a levegőre. Nincs valami jó színed!
- Persze, hogy nincs, vámpír vagyok –sütöm el a poént, ami egyébként abszolút nem vicces mégis nevet rajta.
Végül mégis vele megyek, mi bajom lehet?
Kiérünk és leültet a lépcsőre. Világít a hold, kihallatszik, a zene az egész tök romantikus lenne, ha nem kellene hánynom.

Ashley

Jól kiütötte magát pedig csak pár koktélt ivott. Előredől és tenyerébe támasztja fejét.
- Rob! Jól vagy? Hozzak valamit inni? – kérdezem, mire felnéz és hajába túr. Hiába ezt a mozdulatot nem bírja elhagyni.
- Nem már jobban vagyok. – mosolyog, és tényleg jobban néz ki.
- Már azt hittem kiütötte magát az erős vámpír éned- cukkolom és veszi a lapot.
- Nem félsz, hogy kiszívom a véred? – néz rám és felhúzza kicsit a szemöldökét. Talán a whisky hatásának köszönhetően, talán mert bolond vagyok, belemegyek a játékba.
- Nem félek tőled! – ismétlem a filmben elhangzottakat.
- Hát az elég nagy baj, mert mikor utoljára ezt mondta nekem egy csaj felkaptam a hátamra és kiugrottam vele az ablakon. – nevet.
- Velem is ezt tervezed?
- Egyelőre elég lenne az is, ha megtáncoltatnálak. –mosolyog, majd feláll és nyújtja felém kezét.
Végül is miért ne?
Megfogom a kezét és felsétálok vele a lépcsőn.
Már mennék, be mikor megállít.
- Itt. –mondja és derekamra teszi kezét. Kiszűrődnek a lassú dallamok én pedig csak állok, derekamon a kezével és nem tudom, mit csináljak. Végül megoldja a helyzetet.
Felemeli kezeim és a nyaka köré fonja. Lassan lépkedünk, a zene ritmusára miközben a szívem majd kiugrik a helyéről és tudom, hogy ha nem lépek el tőle nem fogom tudni, visszafogni magam.
- Azt hiszem, jobb lenne bemenni- lépek el tőle mire szomorúan néz rám.
- Mégis félsz tőlem? – lép utánam- Csak egy szavadba kerül, és nem megyek közelebb.
Állok, és nem jön ki hang a torkomon. Hagyom, hogy gyengéden megöleljen, megcirógassa, az arcom majd ajka közelítsen ajkam felé. Végül érzem puha ajkait a számon és néhány döbbent másodperc után visszacsókolok. Karja szorosabban fon körbe, keze hajamba túr és szenvedélyesen csókol tovább.
Kezemmel hátát simogatom, miközben megbabonázva adom át magam a pillanatnak.

- Ashley! – hallom a hangját és ekkor végre kinyitom a szemem. Még mindig a lépcsőn ülünk és kíváncsian néz rám.
- Mi történt? –kérdezem zavartan.
- Azt hiszem elaludtál egy pillanatra.
- Oh - sóhajtok csalódottan.
- Semmi gond már mások is mondták, hogy unalmas vagyok- nevet és keze ismét haját érinti.
Fájón mart belém, hogy csak álom volt az a csók és merőn néztem magam elé.
- Ashley! Mondd, jól érzed magad? – nézett rám aggódva.
- Igen ne haragudj biztos az a két whisky ártott meg. - mentegetőztem.
Elmosolyodott és kezét a kezemre tette. „Ó ne most meg hozzám ér!”
- Akarod mondani az az egy.
- Tessék? Hogy mi?- kaptam fel a fejem.
- Csak egy whiskyt ittál nem kettőt.
- Igen tényleg. Látod mégis megártott.
Nem veszi, le a kezét kezemről csak néz maga elé és láthatóan töpreng valamin. Nézem szép kezét és hosszú ujjait ellenállhatatlan vágyat érezve, hogy végigsimítsak rajta. Mit veszthetek? Lehet, hogy soha többé nem látom majd. Lassan mozdítom meg az ujjaimat és olyan óvatosan érintem meg, hogy talán nem is érzi. Szemem sarkából az arcát nézem miközben én is mereven előre tartom a fejem mintha a tájat nézném.
Kicsit bátrabban érek, hozzá mire elmosolyodik, de nem néz rám továbbra sem. Felbátorodva cirógatom meg a kézfejét és közben látom, hogy a szeme sarkából ő is engem figyel.
Lassan elhúzza a kezét, de még mielőtt elgondolkozhatnék azon, hogy miért tette vállamon érzem karját. Most már kicsit felé fordulva nézem őt és látom, hogy szélesen mosolyog.
- Nem fázol? –kérdezi mikor a langyos szellő végigszánt hajam között.
- Egy kicsit – suttogom, mire magához húz. Kellemes érzés árad szét bennem, ahogy közelről is érzem testének illatát és kezét a vállamon. Lehunyom a szemem és vállára hajtom a fejem miközben a szellő simogatja, és a hold világítja meg arcunkat.
Egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy megint csak álmodom, de ahogy kinyitottam a szemem az Ő mosolygós arca nézett vissza rám.
Elmosolyodok, és furcsa nyugalom száll meg. Nézem mellkasát, ahogy minden lélegzetvételnél emelkedik és süllyed és legszívesebben odahajtanám fejem, hogy halljam szívének dobogását.
Tétova kezek érintését érzem hajamon és megemelem kicsit a fejem.
Arca és ajka túl közel van hozzám azzal, hogy felemeltem a fejem szinte érintem ajkát.
Szemembe néz, már nem mosolyog. Ujjaival kisimítja az arcomból a hajam majd állam alá nyúl és még közelebb hajol hozzám, ajka közelít ajkam felé és akkor….
- Hát Ti meg mit csináltok itt? – lépett ki Liam, Kellan és Clara.
Gyorsan felugrok és látom, hogy Ő is így tesz. Mint két gyerek, akiket rajtakaptak csíny közben.
- Ashley csak kihozott, mert kicsit rosszul voltam. Tudod a koktél.
- Mondtam, hogy ne igyál ilyen löttyöt. És ez az összebújás mi volt?- kérdezi vigyorogva.
- Fázott és megöleltem. – sietett a válasszal Robert én pedig lehajtottam a fejem. Szóval neki csak ennyi volt.
- Ash! Baj van? –ölelt át Clara.
- Azt hiszem kicsit sokat ittam. Legjobb lenne hazamenni. – mosolyodtam el halványan és befelé vettem az irányt.


Másnap reggel iszonyú fejfájásra ébredtem, amit rajtam kívül mindenki másnaposságként magyarázott. Én tudtam, hogy a végigsírt éjszaka miatt karikásak és duzzadtak a szemeim és fáj a fejem. Nem tudtam felfogni miért csinálja ezt?
Teljesen összezavart és elkeserített a gondolat, hogy csak játszik velem.
Felkeltem és magamra terítettem a köntösömet majd kitámolyogtam a konyhába.
Clara már kint ült és éppen a reggeli kávéját szürcsölgette.
- Atyaég Ash! Nem akarlak megbántani, de pocsékul, nézel ki.
- Köszi Clara Neked is jó reggelt! – motyogtam majd bekapcsoltam a vízmelegítőt és capuccinot tettem a bögrémbe.
- Hű de harapós ma valaki. Figyelj, szerintem jobb lenne, ha itthon maradnál!
- Semmi bajom- mondtam miközben jégkockákat halásztam elő a mélyhűtőből és egy rongyba csavarva homlokomra majd szememre szorítottam.
- Így akkor sem jöhetsz dolgozni. Pihend ki magad és majd holnap jössz. Megbeszélem Liammel jó?
Rábólintottam, mert tényleg rémesen éreztem magam majd bevánszorogtam a szobába és lefeküdtem.
A csengő éles hangjára riadtam fel és miután valaki szinte ráfeküdt muszáj voltam kinyitni az ajtót.
- Ajaj! Nagy a baj ugye kislány? – lépett be Kellan majd kitárta karját.
Sírva omlottam a karjaiba mire ő felkapott az ölébe és bevitt a nappaliba. Előre, hátra ringatott miközben halkan duruzsolt a fülembe. Lassan abbamaradt a sírás és hálásan néztem fel rá.
- Mesélj mit művelt Veled ez a Rob gyerek?- kérdezte.
- Semmit. Tényleg nem történt semmi. - néztem magam elé meredten.
- Azt hiszem Te vagy az a lány, aki azt mondta nekem, hogy komoly indok kell neki ahhoz, hogy sírjon.
Elmosolyodtam és átültem mellé.
- Nem tudom, mit mondhatnék, mert tényleg nincs semmi. Kicsit érzékenyebb vagyok aztán megláttalak és elsírtam magam, mert a családomra emlékeztetsz.
- Aha. Szóval akkor ennyi. Csak emiatt. –nézett rám furcsán.
- Ühüm. – bólogattam.
- Nézd Ashley! Elég régóta ismerlek már és a helyes kis pofidat is láttam már számtalan helyzetben. Rá merném tenni az életem, hogy végigsírtad az éjszakát.
Lehajtottam a fejem és nem szóltam.
- Láttam, hogy majdnem megcsókoltátok egymást. Nincs ebben semmi. De akkor mégis mi bánt?
- Őszinte legyek?- néztem fel rá.
- Ha kérhetlek.
- Azt hiszem beleszerettem.
- Ez akkora tragédia?
- Ő nem szeret.
- Mondta?
- Nem, de mindig kimagyarázza a helyzetet. Mintha szégyellné, hogy meg akart csókolni.
Hangosan felnevetett én pedig bosszúsan húztam össze a szemöldököm.
- Emlékszel mikor elmentünk motorozni és borultunk egy nagyot?
Bólintottam és kíváncsi voltam mit akar kihozni ebből.
- Akkor arra is emlékszel mit tettél rá két hétre ugye?
Némán bólintottam.
Emlékeztem persze. Sosem tudtam elfelejteni.
- Azt mondtam újra motorozni akarok.
- Igen én pedig csak néztem rád, hogy teljesen megőrültél-e hiszen két hete majdnem ott maradtunk és te újra motorra akarsz ülni.
- De mégis elvittél- mosolyodtam el visszagondolva az emlékre.
- Igen és a szüleid meg a bátyád szét akarták rúgni a seggem- vigyorgott újra. - De nem ez a lényeg. Te sosem adtad fel mindig elérted, amit akartál. Hol van az a lány?
- Bár tudnám- sóhajtottam fel.
- Én úgy látom, itt ül előttem és képes rá, hogy újra felálljon, letörölje a könnyeit és motorra szálljon. Már ha érted mire gondolok- nevetett és rám kacsintott.
- Köszönöm- öleltem meg.
- Ugyan már. Csak emlékeztetni kellett ki is vagy valójában. Mi a következő lépés?
- Motorra szállok. –nevettem végre felszabadultan és kezdtem egészen máshogy látni a dolgokat.



„Robert”


- Rob ülj már le! Rendesen szédülök, úgy rohangálsz itt, mint a mérgezett egér. – szólt rám Clara és elkapta a kezem.
Rámosolyogtam és leültem mellé. Lábam továbbra is nyugtalanul járt miközben az ajtót bámultam várva, hogy Ashley megérkezzen.
A szakadó eső ütemesen kopogott az ablakon.
Kecses női kezek csaptak le a lábamra. Mosolyogva néztem Clarara akiből kitört a nevetés.
- Most tényleg ennyire izgulsz? Ez annyira aranyos.
- Nem izgulok, csak nem tudom elképzelni, hogy mit fogok mondani és ő, hogy fogadja majd.
- Nem lesz semmi gond, hidd el ismerem már. Szavakat pedig nem adhatunk a szádba színész úr.
- Bocsi azt hiszem szakmai ártalom- kacsintottam rá és hajamat kezdtem el birizgálni.
- Rob! Esküszöm Neked, ha nem állítod le a kezed, lábad vagy bármelyik másik testrészed mozgását odakötözlek a székhez.
- Nem is széken ülök – vigyorogtam rá.
- Még nem, de harcművészetekben nagyon otthon vagyok, Te pedig amilyen kis vékonyka vagy nem jelentesz sok gondot. – nevetett és öklével tenyerébe csapott.
- Azt hiszem jobb lesz, ha figyelmeztetem, Kellant milyen agresszív csaja van- löktem meg játékosan.
- Arról már lekéstél- kacsintott rám és az órájára nézett.
Egyszerre kaptuk fel a fejünket a folyosó felől hallatszó cipőkopogásra. Az ő arcán mosoly terült el az enyémen pánik.