London

Sziasztok!


Ezer bocsánat a késésért de az életem kicsit össze van kutyulva mostanában! Na de úgy szép az élet ha zajlik hát gondoltam ebben a részben is történjenek bizonyos dolgok. Van amire már vártatok van ami meglepetést fog talán okozni.Romantika minden mennyiségben! :-)
Köszönöm szépen a hozzászólásokat amiket még a zárt blogban kaptam,imádlak titeket!
Figyelem enyhén 18-as és elmebeteg rész következik! Ne kövezzetek meg érte! :-)

„Ashley”

Esőcseppek kopogtak az ablakon és vad szél süvített mégis boldog voltam. Egy órája érkeztem meg Londonba és most a szobámban vártam Robra. Külön géppel kellett jönnünk, de most még ezt sem bántam. Hamarosan ő is itt lesz, és végre átölelhet anélkül, hogy folyton a hátunk mögé kellene néznünk. Már kicsomagoltam és rendeltem ebédet mire megjön. Kisétáltam az erkélyre, ami hatalmas volt és varázslatos kilátás nyílt róla a városra. Élveztem, hogy esőcseppek permetezik az arcomat és szememet lehunyva tartottam oda az arcom. Váratlanul karok fonódtak a derekam köré és elmosolyodtam mikor megéreztem az összetéveszthetetlen illatot. Megfordultam és forrón megcsókoltam.
- Hát te meg mit csinálsz idekint édesem? – simította hátra vizes hajamat.
- Vártalak téged és közben úgy gondoltam elütöm valamivel az időt. – karoltam át a nyakát mire hirtelen mozdulattal az ölébe kapott és bevitt a szobába. Leültetett a kanapéra és egy törölközővel próbálta megszárítani nedves hajam. Mosolyogva tűrtem és közben a lábam lóbáltam. Hamarosan kutakodó ajkát éreztem meg a nyakamon mire elégedetten felsóhajtottam és hátrahajtott fejem megtámasztottam a mellkasán. Nekem döntötte a fejét és összekulcsolta a kezeinket így néztük a kint egyre jobban zuhogó esőt. Nagyon jó érzés volt a karjaiban lenni. Néha apró puszikat nyomott az arcomra egyébként viszont csak hallgattunk és kiélveztük, hogy együtt lehetünk.
- Elaludtál kicsim? –hajolt előre és rám mosolygott. Teljesen belefeledkeztem a szemeibe, egész testemet átjárta a kellemes borzongás.
- Na, mi az? –simított végig az arcomon mire felé nyújtottam az ajkamat. Mosolyogva hajolt rá és gyengéden érintette ajkaimat. Megfordultam az ölelésében és a nyakát átkarolva mélyítettem egyre inkább el a csókunkat.
- Ash.. Ash.. várj! – húzódott el egy kicsit. Értetlenül néztem rá mire megrázta a fejét gondolom, hogy kijózanodjon.
- Mi a baj? – fogtam meg a kezét.
- Nem kell, ezt csinálnunk én ki tudom várni, tényleg amíg neked alkalmas. – mondta teljesen komolyan.
- Rob hidd el, hogy én is akarom! Nincs mire várni érted? Elegem van abból, hogy mindig én vagyok a józan és megfontolt Ashley! Én nem ilyen vagyok. Imádok élni, bulizni, benne lenni minden hülyeségben! Nem tudtam még teljesen felnőni lehet, hogy soha nem is fogok! A munkahelyemen persze felelősségteljesnek kell lennem, de Veled és a barátaimmal nem akarok az lenni. Azt akarom, hogy te is engem ismerj meg és nem azt a lányt, akinek a bőrébe bújok minden reggel hat húszkor. Aztán eldöntheted tetszik-e! – öntöttem ki neki a szívemet. Bólintott majd magához húzott és szenvedélyesen csókolni kezdett. Türelmetlenül nyúltam a pólója után és egy pillanatra elszakadva ajkaitól le is húztam róla. Hátradöntött a kanapén így kerülve fölém. Lábaimmal átkulcsoltam a csípőjét és beletúrtam a hajába. Megszabadította az ingemtől és melltartómtól majd nyelvével a mellemet kezdte ingerelni, amitől elégedett sóhaj szakadt ki belőlem. Feltűrte a szoknyámat és kezével végigsimított a combomon majd lehúzta a bugyimat. Ujjaival azonnal simogatni kezdett én pedig türelmetlenül nyomtam magam közelebb hozzá. Csibészesen rám mosolygott majd ujjai helyett nyelvével kényeztetett tovább. Hangosan felnyögtem és úgy éreztem megőrülök, ha tovább kell várnom, azonnal magamban akartam őt érezni. Megérezhette türelmetlenségem, de nem hagyta abba addig, amíg testemet megfeszítve el nem élveztem. Szinte lázas igyekezettel nyúltam nadrágja után és miután megszabadult minden egyes ruhadarabtól azonnal magamra húztam.
- Ashley várj egy pillanatot! – nézett rám jelentőségteljesen.
- Szedek gyógyszert! – suttogtam neki mire óvatosan belém hatolt. Eleinte csak élveztük azt, hogy testünk szinte egybeolvad majd egyre hevesebben hajszoltuk magunkat a gyönyör felé. Felhúzott és csípőjét lábaimmal átkulcsolva helyezkedtem el rajta. Szorosan magához ölelt és egy ritmusra mozgott a testünk majd a végső pillanatban nevét kiabálva borultam vállára. Nyakamat csókolgatta majd lefektetett, de csak egy pillanatra, mert a másik percben már az ölébe kapott és bevitt a hálószobába. Egész éjjel szeretkeztünk, másnap pedig a reggel a karjaiban talált, ahogy mindig is szerettem volna. Édesen szuszogott, mint egy kisfiú én pedig mosolyogva hajoltam fölé. Megcirógattam az arcát és óvatosan megcsókoltam a száját majd a fürdőszobába indultam. Megnyitottam a csapot és beálltam a zuhany alá. A víz finoman simogatta a bőröm én pedig álmodozva gondoltam vissza az elmúlt éjszakára. Megmostam a hajam és bebugyoláltam magam a hatalmas fürdőköpenybe, ami kikészítve várt rám majd visszaosontam a szobába. Legnagyobb meglepetésemre az ágy üres volt. A nevén szólítgattam és benéztem minden helységbe, de sehol sem találtam. Mielőtt végleg elbizonytalanodtam volna nyílt az ajtó és Rob mosolygott rám kezében egy hatalmas csokor rózsával.
- A francba tudtam, hogy nem érek vissza időben! – mondta és hozzám lépve átnyújtotta a rózsát majd megcsókolt. – Köszönöm neked ezt a gyönyörű londoni éjszakát! – simított végig az arcomon és gyengéden nézett rám. Hazudnék, ha azt mondanám nem más szavakat vártam tőle, de ez is nagyon jólesett.
- Én köszönöm Neked! Végre rádöbbentem, hogy mit akarok! – öleltem át.
- Na és mit akarsz? – fogta meg a kezem és lehúzott a kanapéra.
- Elsősorban Téged. Aztán jöhet minden más! – csókoltam meg mire az ölébe húzott.
- Ez jó hír, mert én is téged szeretnélek és minden más csak ez után jön. Nem is tudom, hogy a fenébe mondhattam olyan csúnya dolgokat neked! Annyira sajnálom!- csókolta meg a számat.
- Én sem voltam teljesen fair veled. Elmondhattam volna, hogy Ryan csak a főnököm és nem más. Felejtsük is el! Itt most tiszta lappal indulunk, rendben? – mosolyogtam rá mire bólintott és felállt majd visszanézett rám.
- Hölgyem a nap ma kisütött csak az ön kedvéért! – húzta szét a függönyt és valóban kintről rögtön beáramlott a napfény.
- Ez csodás! Megmutatod nekem a várost? – kezdtem el szaladgálni és megfelelő ruhát keresni.
- Azt terveztem! – nézett mosolyogva. – Holnap pedig elmehetnénk anyáékhoz, ha megfelel.
- Nagyszerű lenne! Alig várom már, hogy megismerhessem őket. – mondtam majd meglepődve kaptam fel a fejem a telefonom csörgésére. Ki kereshet hisz mindenki tudja, hogy Londonban vagyok. Felvettem a telefont és elmosolyodtam, amikor meghallottam Warren hangját.
- Hello Ashley! Csak azért hívlak, hogy minden rendben van-e, mert az otthoni számodon nem értelek el.
- Szia, Warren! Köszönöm jól vagyok, éppen Londonban pihenek.
- Akkor teljesen rendbe bejöttél?
- Igen már csak néhány zúzódás látszik, de tudod, egy jó smink mindent eltakar. – válaszoltam.
- Hát igen, aki a divatszakmában dolgozik, elsajátít néhány trükköt- nevetett a telefonba majd pár mondatot még váltottunk és letettem a telefont. Mosolyogva fordultam Rob felé, aki durcásan nézett.
- Mi a baj édesem? – léptem hozzá.
- Nem tetszik nekem ez a Warren pasi! Mit nyomul? – kérdezte és majdnem elnevettem magam, de láttam, hogy komolyan gondolja. A két lába közé álltam és megemeltem az állát.
- Nézz rám szépfiú! Nem érdekel ki, hogy nyomul, mert én Veled vagyok, és úgy tervezem, hogy még nagyon sokáig veled is maradok. – néztem mélyen a szemébe. Átölelte a derekam és közelebb húzott.
- Mégis mennyi időre tervezed ezt a velem levős dolgot? – kérdezte most már azzal a csibészes mosollyal és csillogó szemekkel.
- Jelen pillanatban életem végéig, de az attól függ.
- Mitől?
- Hát, ha átváltoztatsz, akkor az örökkévalóságig együtt leszünk! – nevettem el magam.
- Azt hiszem, akkor ez lenne a helyes döntés- mondta mosolyogva majd felkapott az ölébe és ajkait nyakamra tapasztotta majd enyhén megszívta. Halkan felmordultam mire nevetni kezdett.
- Az újszülöttekkel nagyon kell vigyázni, mert nem tudják kontrollálni magukat! –adta elő tudományosan én pedig kihasználva az alkalmat csikizni kezdtem. Nem hagyta magát ő is támadásba lendült én pedig a fürdőszobába menekültem, de hamarosan utolért és bezárta magunk mögött az ajtót.
- Szóval így állunk mi? – közelített fenyegető arckifejezést felvéve.
- Én… én nem úgy gondoltam. –hoztam az ártatlan rettegő lány formáját.
- Dehogyisnem! Éppen úgy gondoltad! Ismerem a fajtádat! Támadni és tagadni azt tudtok, de ezt most nagyon megkeserülöd! – jött egyre közelebb én pedig behátráltam a zuhanykabinba.
- Ne bánts! –emeltem magam elé a kezem mikor belépett mellém.
- Már késő! – válaszolta és azzal a mozdulattal megnyitotta a csapot, elárasztva kettőnket langyos vízzel. A ruhánk teljesen elázott, de nem foglalkoztunk vele. Magához rántott és rátapadt ajkaimra. Nyakát átkarolva viszonoztam csókot, majd amikor megemelte testem lábaimat csípője köré fontam. A kabin falának döntött és elkezdte rólam lehámozni a ruhát. Már éppen a melltartómat kapcsolta volna ki, amikor jéghideg víz ömlött ránk. Felsikítottam mire kirántott a víz alól és kitört belőlünk a nevetés.
- Ez egy jel, hogy ezt halasszuk, későbbre különben semmit sem fogok látni Londonból csak a szállodai szobát!- túrtam bele vizes tincseibe. Megtörölköztünk majd megszárítottuk egymás haját és megengedte, hogy megcsináljam neki. Nagyon édes lett olyan igazi Edwardos. Ezt meg is mondtam neki mire az ég felé fordította a szemét és ráütött a fenekemre. Annyira boldog voltam, hogy nincs is rá szó.

„Rob”
Ettől boldogabb már nem is lehetettem volna. Reggel szívem szerint ott helyben szerelmet vallottam volna neki, de az nem lett volna stílusos. Valami különleges helyre volt szükségem és azt hiszem meg is találtam. Kézen fogva léptünk ki a szállodából és rögtön a kedvenc helyemre mentünk. Tommal szinte az egész tini korunkat itt töltöttük csajokat nézve és elszívva az első ciginket. Néhányan felismertek, de csak összesúgtak mögöttünk és nem jöttek közelebb. Ashley gyönyörű volt és a mosoly le sem olvadt az arcáról. Bagettet dobáltunk a tavon úszkáló hattyúknak, vettünk pár hatalmas gombóc fagyit és megetettük egymást, aminek az eredménye két ragacsos arc és hatalmas röhögés lett. szabadon csókolózhattunk és ölelhettük egymást nem kellett a fák mögül előbukkanó paparazziktól tartanunk. Kibéreltünk egy csónakot és beeveztünk a tó közepére ahol már alig lehetett minket látni. Elnyúltunk a csónakban és úgy néztük a naplementét.
- Ez egyszerűen gyönyörű! – sóhajtott fel.
- Te milliószor gyönyörűbb vagy! - suttogtam a fülébe. Valóban az volt. Haját vörösre festette a lemenő nap fénye, arca kipirult, szeme csillogott.
- Hazudós! – simított végig az arcomon mire megfogtam a kezét és megcsókoltam. Megfordult és mélyen a szemembe nézett.
- Sosem hazudnék neked! – mondtam neki komolyan. – Valami másról szeretnék Veled beszélni.
- Mégis miről? – nézett rám gondterhelten. Édesem mennyire tud aggódni.
- Egy olyan dologról, amit eddig csak nagyon kevés embernek mondtam, mert ennek a szónak súlya van. Ha ezt ki mondja, az ember azzal elkötelezi magát a másik felé és tudod a férfiak többségének az elkötelezettség ijesztő. De én kimondom, mert nem lesz a világon még egy olyan lány, aki iránt ezt érezném. Nagyon szeretlek Téged! Tulajdonképpen már abban a pillanatban, ahogy megláttalak beléd szerettem! - mondtam ki a szavakat, amiket egy ideje már magamban őrizgettem. Mosolyogva nézett rám, de egy szót sem szólt. Most meg mi lehet vele? Összehúztam a szemöldököm mire közelebb hajolt hozzám és forrón megcsókolt.
- Nem is tudod, milyen régóta várom már, hogy ezt halljam tőled! Én is nagyon szeretlek! – szólalt meg majd a karjaimba fúrta magát és élveztük, ahogy a csónak lágyan ringatózik a vízen.


„New York aznap”

Ő az kétség sem férhet hozzá. Ezer közül is megismerném, hiszen tönkretette az életemet. Újra végig húztam a rongyot az éles pengén és lázasan csillogó szemekkel csodáltam, ahogy megcsillan rajta a napfény. Hátradőltem és mosolyogva szemléltem művemet. A falam minden négyzetcentiméterét az ő képei borították. Reggel ő volt az első, akit megláttam, késő éjszaka, amikor nyugovóra tértem az ő arca mosolygott rám utoljára. Mindent gondosan elterveztem, de még nem volt itt az idő. A dolgoknak tökéletesen a helyükre kellett kerülniük, semmi sem ronthatja el a bosszú egyetlen pillanatát sem. Meg fogja még bánni, hogy ezt merte tenni velem! Erősebben markoltam a kés markolatát és szinte láttam magam előtt, ahogy kezem kulcsolódik rá a nyakára és addig szorítja, amíg már majdnem kileheli a lelkét. De mégsem! Felpattantam és zaklatottan mászkálni kezdtem. Túl kegyes halál lenne számára. El kell vinnem őt valahová ahol nem, találnak rá és nem hallják fájdalmas üvöltését. Mert üvölteni fog és az életéért könyörögni ebben biztos vagyok. Nem leszek könyörületes, ahogy ő sem volt az hozzám. A kést óvatosan visszacsúsztattam a helyére majd még egy pillantást vetve az arcára kiléptem a lakásból. Belemosolyogtam a lemenő nap fényébe és továbbfűztem gyilkos gondolataimat.