Hír

Sziasztok!

Újra megnyitottam a blogot! A kommentárokat nem másolom most be,akik még nem véleményezték nyugodtan megtehetik nagyon fogok neki örülni!
Hamarosan jön az új rész!

Újrakezdés

tusi: Örülök,hogy tetszett a próbálkozás. Hát igen nem kell mindig Kellanre hallgatni :-) köszönöm puszillak!

Zoé: Bizony végre törik a jég!Kellan pedig jól megkapja a magáét :-) Puszi


Ancsa: Én köszönöm,hogy olvasol! Most úgy néz ki mindenki boldog lesz egy darabig. Vagy mégsem? :-))

Laurám drágám :-)) Hát köszönöm,mindig öröm olvasni soraidat :-)Az biztos,hogy Kellan és Andy nem fognak unatkozni hagyni Titeket :-)) Pusszantalak!

Roni: hát igen fejlődök ezen a téren de hát ezt ígértem is! :-) Erotika most nincs de hamarosan teszek róla :-)

zsuzsi: Én köszönöm,hogy továbbra is olvasol! Ryan igazi úriember és nem köszöntünk el végleg tőle de nem ám :-) Győrbe költöztem :-)

Azoknak a blogíróknak akik olvasnak üzenem,hogy sajnos itt a net nagyon gyenge és nem enged hozzászólást írni Nektek! De a jövőhét végén valószínűleg hazalátogatok és akkor bepótolom ígérem!

„Rob”


Csendben sétáltunk egymás mellett a gondolatainkba mélyedve. Ashley keze néha hozzámért így egy idő után megfogtam és nem eresztettem el.
- Szeretnék Veled úgy igazán kettesben lenni! – szólaltam meg végül.
- Hisz most is kettesben vagyunk. –nézett körül mosolyogva.
- Igen, de bármikor előbukkanhat pár lesifotós. Londonban aránylag gond nélkül tudok sétálgatni nem, kell attól tartanom, hogy folyton a nyomomban lesznek.
- Hát akkor menjünk el Londonba! – jelentette ki egyszerűen.
- Eljönnél? – néztem rá csodálkozva.
- Igen. Liam adott egy hét szabadságot és nem terveztem semmi mást.
- Nagyszerű lenne, ha eljönnél velem! – vigyorogtam boldogan.
- Semmi akadálya! Akkor indulunk, amikor csak szeretnéd!
- Annyira imádlak! –húztam közelebb magamhoz és gyengéden megcsókoltam. Abban a percben pár gördeszkás srác húzott el mellettünk, megzavarva a meghitt pillanatot. Zavartan rebbentünk szét és Ash szomorúan nézett rám.
- Most már mindig ez lesz? Akárhányszor a közelünkben lesz, valaki idegenekként kell kezelnünk egymást? – tette fel a kérdést, amire szinte lehetetlen lett volna választ adni, de igyekeztem.
- Jelenleg ilyen az életem, de nagyon igyekezni fogok, hogy ezen változtatni tudjak. Mindent el fogok követni erre, megesküszöm! – simogattam meg az arcát.
- Ezt én is megígérhetem neked!- bújt hozzám. Szorosan magamhoz öleltem és nyomtam egy puszit a hajára.
- Semmi kedvem ezt mondani, de muszáj mennem! El kell intéznem, hogy minél előbb indulhassunk. Nem a szüleimnél fogunk megszállni, de mindenképpen szeretnélek bemutatni nekik. – sétáltunk a kocsihoz.
- Az remek lesz- mosolygott rám. – Elvinnél Liamhez? Pontosítom vele a dolgokat! – kérte.
- Persze, ülj csak be! –nyitottam ki neki az ajtót.
- Kellant nem várod meg?
- Ne aggódj, hazajut egyedül is! A kocsit meg most úgyis közösen használjuk. Kedvesen mosolygott és megfogta a kezem. A számhoz emeltem és apró puszit nyomtam rá. Imádom, ezt a lányt kétség nem fér hozzá.

„Ashley”


Szinte berobbantom Liam irodájába. Felkapta a fejét és vigyorogva nézett rám.
- Szia, tündérem jöttél dolgozni? –állt fel és puszilt meg.
- Szívességet kell kérnem tőled! – mondtam neki mire kicsit arrébb tolt.
- Valami perverz szex partihoz akarod kölcsönkérni a lakásom? – nézett rám megjátszott döbbenettel.
- Igen, de kérlek, ne szólj róla senkinek! Hatalmas orgiát rendezek! – suttogtam neki. Felnevetett és intett, hogy üljek le.
- Na, halljam, miről van szó?
- Szükségem van egy hét szabadságra. Tudom, hogy mennyire sok a munka és, hogy mindenkire szükség van, de ez életbevágó. – hadartam el neki.
- De nincs baj ugye?
- Nincs, baj csak szeretnék Londonba utazni.
- Te? Londonba?- dőlt hátra és egy tollat forgatott a kezében.
- Miért olyan meglepő? Robbal mennék – böktem ki végül.
- Robbal? – hajolt hirtelen előre a toll pedig hangos koppanással landolt a földön.
- Jaj Liam mire ez a sok kérdés? Elmehetek vagy nem? – kérdeztem türelmetlenül.
- Meg lehet oldani, sőt ha, lenne, egy kis időd elhozhatnál pár mintát. Nekem kellett volna odarepülnöm, de most nem alkalmas.
- Bármit elhozok! –bólogattam, mint egy idegbeteg.
- Szóval Te és Rob újra együtt? – dőlt hátra.
- Én inkább azt mondanám, remélem, hogy most már együtt. Az, ami ezelőtt volt félreértések tömkelege. De most már bízom benne, hogy minden rendben lesz.
- Nagyon remélem, mert ha nem velem gyűlik meg a baja! Vidd el az autóm drágám majd Clara visszahozza! – mondta, amikor látta,hogy taxit akarok hívni.
- Köszönöm Liam! Egy angyal vagy! – pusziltam meg és már ott sem voltam. Nem létezett nálam boldogabb ember. Ahogy kiléptem az ajtón máris elvakítottak a fények és napszemüvegemet magamra kapva lehajtott fejjel igyekeztem eljutni a parkolóig. A fotósok végig a nyomomban voltak és lőtték el egyik képet a másik után. A francba honnan tudhatták meg, hogy én és Rob.. Nem érdekes csak jussak el a kocsiig. Az újságírók közül is megérkeztek páran és lökdösődve próbáltak közelebb férkőzni hozzám. Nagy nehezen beszálltam a kocsiba és indítottam. Alig tudtam elindulni a kocsim köré csoportosuló firkászoktól, de végül sikerült. Már egészen közel jártam a lakásunkhoz mikor a visszapillantó tükörben észrevettem, hogy követnek. Gondoltam teszek egy kerülőt, hogy lerázzam őket. Elérkeztünk a kereszteződéshez, aminél egyenesen kellett volna mennem, de én most balra fordultam. Annyira figyeltem, hogy sikerült-e leráznom őket, hogy nem vettem észre a jobbról érkező autót Nagyon gyorsan történt minden szinte fel sem fogtam. Hangos dudálásra lettem figyelmes majd fülsiketítő csattanással sodródtam az oszlop felé. Utolsó gondolatom Rob volt és aztán teljes lett a sötétség.
Ijesztő csend volt, amikor végre kinyitottam a szemem. Kába voltam és nem is igazán jutott el a tudatomig, hogy hol vagyok. Megmozdultam mire éles fájdalom hasított a bordámba. Ez egy kórház. De mit keresek én itt? Nehezen és fájdalmasan feljebb toltam magam és akkor megpillantottam Liamet, aki az egyik fotelben aludt. Vénámba egyenletesen csöpögött az infúzió, kezem tele volt horzsolásszerű sebekkel. Már mindenre emlékeztem. El akartam tűnni az újságírók elől és karamboloztam. Meg kell tudnom mi lett azokkal, akik a másik autóban utaztak.
- Liam! – szólítottam mire felpattantak a szemei.
- Doktor úr! Jöjjön gyorsan! – kiáltotta.
- Miért kellene, hogy jöjjön? – mosolyogtam rá.
- Ne haragudj azt hittem baj van! De jól vagy? Nagyon aggódtunk érted!
- Kik azok a mi?
- Hát Rob és Kellan meg Andy és Clara. A szüleidnek egyelőre nem szóltunk úgy gondoltuk jobb, ha veled beszélnek majd és így nem ijednek meg annyira.
- Köszönöm ezt jól tettétek! Mit lett a másik kocsiban utazókkal?
- Egy pasi ült a kocsiban az ő hibájából történt a baleset. De nincs semmi baja.
- És az autó?
- Lesz rajta egy ajtócsere és fényezés, de ezzel már ne foglalkozz lényeg, hogy te jól vagy!
- Ki fogom fizetni!
- Van, rajta biztosítás ne aggódj! Neked most pihenésre van szükséged! Szerencsére kisebb zúzódásokkal megúsztad. Rob azonnal rohant ide, ahogy felhívtam.
- Hol van most?
- Elment beszélni a dokival. Ránk hoztad a frászt alaposan.
Nyílt az ajtó és Rob sietett be.
- Ashley jól vagy?- ölelt meg óvatosan.
- Most már igen! – mosolyodtam el.
- Annyira sajnálom! A rohadt újságíróit fejbe kellene lőni!
- Nyugodj, meg minden rendben van! Beszélhetnék azzal, akivel karamboloztam?
- Persze ő is itt van. Lefejelte a kormányt, úgyhogy össze kellett varrni a homlokát, de mindenképp beszélni akar veled. Behívjam? – simogatta az arcom.
- Igen hívd, be kérlek! – ültem feljebb. A férfi, aki belépett a harmincas évei elején járhatott. Jóképű volt izmos és az arcán aggodalmas kifejezés ült.
- Miss Baily! Hogy érzi magát? – lépett közelebb az ágyamhoz.
- Köszönöm jól vagyok! Ön?
- Velem minden rendben!A nevem Warren Harris. Ne haragudjon, egyetlen percre terelődött csak el a figyelmem, de ez elég volt a balesethez. Ha bármire szüksége lenne, vagy ha segíthetek, kérem, hívjon fel!
- Warren ugyanis rendőr! – közölte velem Rob.
- Köszönöm Mr. Harris! De minden rendben van!
- Hívjon csak nyugodtan Warrennek!
- Rendben akkor ön Ashleynek és ha már így összejöttünk akár tegeződhetnénk is! –nyújtottam neki a kezem.
- Hát akkor, szia Ashley és sajnálom!
- Semmi baj Warren!
- Liam a biztosítást már elintéztem, majd kereslek ezzel kapcsolatban. – fogtak kezet majd elbúcsúzott.
- Milyen szimpatikus! – mosolyogtam.
- Hé! – durcáskodott Rob mire megcsókoltam.
- Gyerekek! Itt mások is vannak ám! De én nem is zavarok tovább, mert még dolgom van. Londonba így gondolom nem mentek. – szólalt meg Liam.
- De igen. – válaszoltam.
- Ash erre semmi szükség! Visszamondom, és majd megyünk máskor!
- Jól vagyok, és nem akarok itt feküdni. Beszélek az orvossal, hogy hazamehessek, és ha megengedi irány London!
- Tudod, hogy nem kötelező! – simogatta a kezem Rob.
- Szeretnék Veled lenni és nagyokat sétálni. Örülnék, ha azt mondhatnám, hogy Londonban kezdődött újra minden.
- Hát jó. Szólok az orvosnak és megbeszélheted vele!
- Én pedig indulok tündérem! Mindenképpen hívj fel! – ölelt meg Liam.
Az orvos megvizsgált és megállapította, hogy nincs agyrázkódásom így semmi akadálya nem volt, hogy hazamehessek. Rob másnapra vette meg a jegyeket. Miután meggyőződött róla, hogy jól vagyok és pihenek elköszönt. Boldogan aludtam el, mert éreztem, hogy az életem fordulóponthoz érkezett. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez nem feltétlenül jót jelent.

Remények

Sziasztok!

Elköltöztem és remélem hamarosan állást is találok viszont nem tudom milyen sűrűn fogok tudni frissíteni de igyekszem! :-)
Máris jön az új rész de előtte válasz a hozzászólásokra! Először is köszönöm,hogy ennyien írtatok! Nagyon sokat jelent nekem!

Nika:


Köszönöm! :-)
Kellan állandó szereplője lesz a történetnek és sok tervem van vele :-)
Nagyon örülök,hogy tetszett!

tusi:

Az nemsokára kiderül :-) Köszönöm!
Puszi!

Zoé:

Köszönöm,hogy mindig írsz nekem és a dicséretet is!Én is szeretem több szempontból láttatni az eseményeket,örülök ha ez tetszik!
Puszi!

Laura drágám :-)

Itt is nagyon szépen köszönöm Neked ezt rengeteg dicséretet! :-)
Lesznek itt még meglepő dolgok lehet,hogy már ebben a részben is!
Köszönök mindent,imádlak!
Milliószor puszillak!


Gréta Masen

Köszönöm! Ebben a részben kiderül mennyire illenek egymáshoz! ;-)

Drága Betsym!

Köszönöm szépen! :-)
Te már tudod milyen dilis tudok lenni,úgyhogy nem lepődhetsz meg azon mennyire kavarom a szálakat :-))
Remélem még sok meglepetést tudok okozni!
Imádlak,puszillak!


Roni!

köszönöm :-) Mint láthatod nem kell sokat várni mert itt is van amit szeretnél:-))


Most pedig jöjjön a következő fejezet! A 18-as karika érvényben van ;-)






„Ashley”


Magányra vágytam ezért kimentem a kertbe. hogy friss levegőt szívjak. Nem voltam már zavart és éppen ez volt a baj. Minden eddiginél jobban tudtam, hogy kell nekem Rob, szükségem van rá. Abban biztos voltam, hogy nem adom be gyorsan a derekam. Ez szép kis gondolat volt, de a kivitelezés nem volt egyszerű, mert teljesen elszédített ezzel az egyetlen csókkal is. Hirtelen mellém lépett valaki és zavartan felkaptam a fejem. A lány volt az.
- Szia! Azt hiszem, itt lenne az ideje, hogy bemutatkozzak. A nevem Andy.
- Szia! Az én nevem..
- Ashley. Igen tudom sokat hallottam már Rólad.
- Rob mesélt?
- Igen. Most mihez fogsz kezdeni? Már ha nem vagyok túl indiszkrét.
- Közted és Rob között ugye nincs semmi?
- A barátom, akit nagyon szeretek és nem szeretném, ha bárki is bántaná.
- Én nem akarom őt bántani. – ráztam meg a fejem.
- Igen tudom, de néha mégis ez történik. De nagyon szurkolok, hogy végül minden jóra forduljon köztetek.
- Köszönöm! Hogy van Rob egyébként? Élvezi a forgatást? – érdeklődtem.
- Úgy látom igen, de nagyon hiányzol neki. Más nőkre rá sem néz. – nézett maga elé mosolyogva. – Rám, sem ha ez lenne a következő kérdésed pedig én nem bántam volna.
- Tetszik az őszinteséged!
- Nem szoktam mellé beszélni! Kikezdtem vele, de nem történt semmi. Aztán pedig megértettem, hogy érted van oda és azóta próbálkozom azzal, hogy valahogy összehozzalak Titeket. Hidd el nekem őrült, vagy ha elengeded őt!
- Nem tudom, hogy igazán akar-e engem? Persze most azt mondja de, hogyan lehetnék biztos benne?
- Tanulj meg bízni benne! Ez a legfontosabb. Sok lány van körülötte, de rájuk sem bagózik. Bulizni sem nagyon jár, csak ha elrángatom valaha, de nem nagyon akarom erőltetni.
- Mindenképpen adok neki még egy esélyt illetve mindkettőnknek adok.
- Azt nagyon jól teszed. Ha nem bánod most megyek! Lassan indulunk haza! – mondta majd hirtelen mozdulattal nyomott egy puszit az arcomra.
- Szia! – mosolyogtam utána. Egész kedves lány, és ha mind igaz, amit mondott akkor már tudom, mit kell tennem.
Ryan a hazafelé vezető úton szótlanul ült és én sem beszéltem. Ma várt ránk egy nagyobb beszélgetés és most mindketten azon voltunk, hogy összeszedjük a gondolatainkat. Hálás voltam neki mindenért. Igen még a csókért is, mert bár nagyon vonzó férfi és jólesett a kényeztetése Rob egyetlen csókkal feledtetni tudta mindazt, amit tőle kaptam. Változás előtt is állok. Sokkal lazább leszek, és végre úgy fogok élni, mint a korombeli lányok.
A lakosztályba érve mindketten kicsit furcsán éreztük magunkat és csak mosolyogtunk egymásra.
- Ashley! – törte meg végül a csendet. – Örülök, hogy megoldódni látszanak a problémáid.
- Köszönöm! Ryan az a csók… - kezdtem bele.
- Az csak egy csók volt. – mosolygott és megsimogatta a hajam. – Nem egy életre szóló ígéret sem pedig elkötelezettség. Csak egy csók.
- Akkor megkönnyebbültem! – fújtam ki a visszatartott levegőt.
- Ne aggódj nincs semmi vész! A mai este volt az utolsó munkaestéd, amit nagyon köszönök! Sok embert ismertem meg általad és azt hiszem, jó pár üzletet fogok kötni velük.
- Ennek nagyon örülök! Annak már kevésbé, hogy többet nem találkozunk!
- Munka téren nem, de attól még összefuthatunk, ha van kedved!
- Az jó lenne! Ha nem bánod én most elmegyek aludni.
- Nem, persze menj csak! Álmodj szépeket! – mondta majd hozzám hajolt és homlokon csókolt. Megsimogattam a karját és elindultam a szobámba.

„Ryan”

Szenvedtem. Érdekes érzés nem nagyon volt még benne részem. Főleg nem egy nő miatt. Hazudtam neki. Sokszor megtettem már másokkal is, ha úgy kívánta az érdekem, de ez most csak érte volt. Nem akartam elengedni, nem akartam, hogy Roberttel legyen. De életemben először nem magamra gondoltam önző módon, hanem csakis arra, hogy neki mi lenne jó. Mert mit értem volna azzal, ha bevallom, hogy szükségem van rá? Mást szeret, mással akar együtt lenni. Hagytam hagy menjen, úgysem tarthatnám vissza. Vissza kell térnem abba az életbe, amit akkor éltem mielőtt őt megismertem volna. Nem lesz könnyű, de talán sikerülni fog.


„Kellan”

Teljesen be voltam gyulladva. Felizgat, aztán otthagy és még csak a számát sem tudom. A rohadt életbe ilyen hatással nő rám még nem volt. Rob! Hát persze, ő biztosan megadja a számát. Már éppen hívtam volna mikor valaki kopogott az ajtón. Rob állt ott egy üveg whiskyvel a kezében.
- Éppen téged akartalak hívni! Gyere! –mondtam és szinte berántottam a szobába.
- Csak nem megkívántál Kellan drágám? – változtatta el a hangját.
- Jézusom Pattinson te beteg vagy! – röhögtem majd hellyel kínáltam.
- Miért kerestél?
- Ne szórakozz velem haver! Nyilván tudod, hogy miért kerestelek.
- Mégis honnan kellene tudnom?
- Hát, ja végülis honnan? Kell nekem Andy száma.
- Miért? – nézett rám csodálkozva.
- Át akarom hívni, pókerezni… na, szerinted miért kell nekem a száma?
- - Kellan ő normális csaj nem arra való, hogy megcuccold és otthagyd!
- Nem is azt szeretném. De értsd meg ez a nő engem kikészít. Hozzám dörgölőzött, megcsókolt és aztán otthagyott az erkélyen álló zászlóval.
- Szóval pontosan olyan, mint Te csak éppen nőben. – röhögött a kedves barátom, akiből csak úgy áradt a részvét.
- Basszus tényleg! Pattinson nekem kell a száma! Kérj bármit! – ugrottam fel.
- Most kérnék tőled!
- Mondd mi az és megteszem!
- Csak tanácsra lenne szükségem Ashleyvel kapcsolatban.
- Tudod mi a Te bajod? Nem vagy elég laza! Nem kell mindig mézes-mázoskondi! Bele kell csapni a közepébe!
- De mégis, hogyan?
- Vegyél példát rólam!
- Nem fogok minden utamba akadó nőt meghúzni Kellan! – húzta össze a szemét.
- Most úgy csinálsz, mintha én olyan lennék! Nem tesó nem erre gondoltam!
- Akkor mire?
- Lássa, hogy érdekel, de dobd be magad! Legyél lehengerlő, magabiztos! Ennyi a titok nem több! Na, megkapom Andy számát? – kérdeztem, mert láttam, hogy indulni készül.
- Ja, hogy azt! Nem! - vigyorgott.
- De most miért?
- Mert ha tényleg annyira meg akarod szerezni, akkor, teszel érte! Ez az első lépés Kellan!
- Mihez? Az elmegyógyintézethez? – néztem rá ingerülten.
- Ahhoz, hogy értékelni tudd ezt a lányt. Haladj lépésről lépésre! Ezt még egyszer meg fogod nekem köszönni! - vigyorgott és már ott sem volt.
- Hát az nem mostanában lesz haver! – mondtam és elmentem lehűteni magam egy hideg zuhannyal.


„Rob”

Ma találkozom Ashleyvel és kipróbálom amit Kellan mondott. Egy hét telt el a párizsi találkozó óta. Öt napot kellett várnom, hogy megcsörrenjen a telefonom az egyik forgatási szünetben. Ashley meghívott minket magához egy kisebb bulira. Éppen kapóra jött, hogy a forgatást le kellett állítani így legalább két hét áll rendelkezésünkre. Farmert és inget vettem fel, beletúrtam a hajamba, ami most rövidebb volt, mint szokott és már kész is voltam. Kellan jött értem, Andy állítólag már előbb átment segíteni. A már jól ismert kopogás rázta meg az ajtót majd beviharzott Kellan.
- Andy? – nézett körül.
- Szia Kellan! Igen valóban gyönyörű napunk van és köszönöm a kérdésed remekül vagyok! – vigyorogtam.
- Ne csináld már! Hol van? – állt meg előttem.
- Már Ashnél van.
- Akkor mire várunk? Induljunk! – húzott magával.
- Jó de azért azt megvárhatnád,hogy bezárjam az ajtót.
Őrült tempóban száguldottunk Ashley lakása elé ahol Clara nyitott ajtót.
- Szép napot urak! lépjetek beljebb! Én éppen indulni készülök! – mondta majd betessékelt minket és már ott sem volt.
- Emlékezz mit mondtam! Dobd be magad! – kacsintott Kellan és benyitott.
Ashley mosolyogva közeledett, és ahogy hozzám ért átölelt. Közelebb húztam és megcsókoltam.
- Szia, cica! Milyen dögös vagy ma! – mondtam és végigsimítottam a haján.
- Köszönöm! Minden rendben? – nézett rám mosolyogva, de kissé megilletődve.
- Minden oké cicám! Egyszerűen káprázatos vagy az agyam eldobom tőled!
- Rob! Te be vagy rúgva? – tolt arrébb. Most miért kérdez ilyesmit?
- Nem, miért lennék berúgva? – néztem rá csodálkozva.
- Furcsa vagy! Nem szoktál így beszélni!
- Sajnálom! Tudtam, hogy nem Kellantől kellet volna tanácsot kérnem!
- Miért mit mondott? –mosolygott rám.
- Valami olyasmit, aminek az előbbi beszélgetés lett a végeredménye.
- Nem kell másnak lenned! Így vagy jó, ahogy vagy! – ölelt át szorosan. Olyan szeretet éreztem abban a pillanatban iránta amilyet még sosem. Arcomat a nyakába fúrtam és belélegeztem az illatát. Ösztönösen cselekedve belecsókoltam a nyakába mire összerázkódott és egy halk sóhaj hagyta el az ajkát. Ott azonnal a magamévá akartam tenni, de tudtam, hogy erre még várnom kell. Ki kell érdemelnem a bizalmát.
- Mit szólnál, ha elmennénk sétálni valahova és együtt hagynánk Andyéket? – kérdezte Ashley.
- Benne vagyok! –kacsintottam és már ott sem voltunk.


„Andy”

A belépő Kellan látványa felforralta a vérem. Csábosan elmosolyodtam és megnyaltam a számat. Látszólag teljesen begerjedve közeledett felém.
- Átkozott kis boszorkány! Hogy hagyhattál ott csak úgy? – húzott magához. Hallottuk mikor Ashley bekiáltott, hogy elmennek így felbátorodtunk mindketten. Szorosan hozzátapadtam és végigsimítottam a karján. Szemeit a szemembe fúrta és láttam a benne fellobbanó vágyat.
- Mondtam neked, hogy ki kell érdemelned engem! – suttogtam és közben gyengéden beleharaptam a fülébe. Felnyögött és a fenekemre tette kezét úgy húzva magához közelebb. Éreztem nekem nyomódó férfiasságát és kutakodó ajkát a nyakamon. Hátrahajtottam a fejem és élveztem, ahogy a fenekemet simogatja, miközben szívogatja a nyakamat. Nagyon nagy erő kellett hozzá, de végül elhúzódtam.
- Hé! Most meg mit csinálsz? – kérdezte döbbenten.
- - Miért? Szerinted már kiérdemeltél? – mosolyogtam rá és úgy tettem, mint aki indulni készül.
- Nem teheted ezt velem! – lépett hozzám és hátulról átölelt. Félrehúzta a hajam és újra csókolni kezdte a nyakam. Elléptem tőle és megálltam vele szemben.
- Kellan szerinted én olyan nő vagyok, aki már a második találkozón csak úgy odaveti magát Neked? – vágtam komoly arcot. Ledermedt és majdnem elnevettem magam az arckifejezése láttán.
- Andy én.. –kezdett bele miközben közeledtem hozzá.
- Ne mondj semmit! Nőcsábász vagy! Én a hírekkel ellentétben eddig összesen két pasival voltam. De Te tetszel nekem és ezért most pontosan az lesz, amit mondtam Neked.
- Vagyis?
Átkulcsoltam a nyakát és csókolni kezdtem mohón, szenvedélyesen. Hamar felvette a ritmusom, belemarkolt a fenekembe majd kezét a pólóm alá dugta és úgy simogatta a hátam. Felemelt, lábamat a csípője köré fontam és hagytam, hogy a falnak döntsön. Türelmetlenül kezdte kigombolni az ingem, majd szinte letépte rólam a melltartót. Nyelvével cirógatta melleimet, amitől teljesen extázisba estem. A kanapéhoz vitt el félig ülő, félig fekvő helyzetben fojtattuk, amit elkezdtünk. Miközben melleimet kényeztette, keze a szoknyám alá tévedt és a bugyin keresztül simogatni kezdett. Felnyögtem és fejemet hátradöntöttem. Lehúzta rólam a szoknyát majd a bugyit is nyelvével végigszántott a hasam le egészen a legérzékenyebb pontomig. Nem kell sok idő és remegve élveztem el. Nem voltam kíméletes a vékony ing, ami rajta volt szinte cafatokban repült a padlóra én pedig hanyatt döntve őt munkához láttam. Kiélveztem az izmos mellkas minden domborulatát majd férfiasságát vettem kezelésbe. Valami eszelős örömmel láttam rajta, hamarosan ő is eljut a beteljesedésig így nem sokat haboztam keményen meglovagoltam őt. Egyszerre értünk a gyönyör tetőfokára majd remegve dőltem mellkasára. Szíve vadul dörömbölt a mellkasában.
- Mit érzel most szépfiú? – emeltem fel a fejem és egyenesen a szemébe néztem.
- Nálad jobban nőt még nem kívántam cicám! Ebből kérek még! – mondta majd egy hirtelen mozdulattal megfordított így én kerültem alulra. Most gyengédebben csókolt és éreztem, hogy újra életre kell bennem. Mozogni kezdett és hamarosan újra eljuttatott a csúcsra.
Ezután kimerülten roskadtunk egymás mellé és legnagyobb meglepetésemre nem távolodott el tőlem, hanem magához húzott és megcsókolt.
- Nem engedlek el soha többet cica! – mondta mosolyogva majd átölelt magunkra húzta a takarót és elaludt. Tudtam,hogy meg kell őt szereznem és most,hogy meg volt én sem akartam elengedni őt.

Igen vagy nem?

Itt is volnék az új résszel!
Nem fűznék hozzá semmit,remélem tetszeni fog és meg is írjátok a véleményeteket!
Ariana

Rob teljesen váratlanul hatalmasat húzott be Ryannek aki hátratántorodott majd visszanyerve egyensúlyát nekirontott. A földre kerültek és úgy püfölték egymást. Megpróbáltam szétválasztani őket, de a lány visszatartott. Kellan és Jackson észbe kaptak és lerángatták Ryant Robról akinek esélye sem lett volna vele szemben. Mégis mi a fene ütött belé, hogy csak így nekitámad, hiszen tisztában kellett lennie az erőviszonyokkal. A lány még mindig a vállamat ölelte. Ránéztem és utálni akartam, de olyan kedvesen mosolygott rám, hogy nem tudtam rá haragudni. Ha Robnak ő kell, akkor bele kell nyugodnom. Figyelmemet visszafordítottam a két vérző orrú, felszakadt szemöldökű férfi felé, akiket még mindig lefogva tartottak a srácok.
- Engedj már el, mert Te is megjárod! – szólt hátra Ryan Kellannek. Ő meglepett arcot vágott és azonnal elengedte.
- Ryan? – fordította maga felé.
- Kellan? Kellan Lutz? Hát ide már mindenkit beengednek? – vigyorodott el Ryan. Döbbenten álltam és néztem a jelenetet, ahogy összeölelkeznek. Rob egy farönkön ült és az orrát törölte egy zsebkendővel, amit Jackson adott neki. Észrevette, hogy nézem és rám emelte szomorú szemeit. Tettem egy lépést felé, de gyorsan leesett, hogy neki nem rám van szüksége, hanem a lányra. Ő odasétált mellém, megérintette a karom és fejével Rob felé intett. Kérdőn néztem rá mire elmosolyodott és bólogatni kezdett. Tettem pár lépést mire Rob kihúzta magát és megeresztett egy röpke mosolyt.

„Rob”
Szívfájdítóan szép volt, ahogy feldúlva közeledett felém. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám, ami szintén felrepedt így sikerült fájdalmat okoznom magamnak, de nem érdekelt. Ha arra gondoltam mennyire szeretheti a pasi legszívesebben felordítottam volna. Csaknem laposra vert, de teljesen megértettem. Lassan odaért hozzám és fájdalmas arckifejezéssel méregetni kezdte az arcomat. Andy én drága Andym, hogy tudom én valaha is meghálálni Neked, hogy ilyen profin intézed a dolgokat. Ashley kivette kezemből a zsebkendőt és nagyon óvatosan a szemöldökömhöz nyomta. Lehunytam a szemem és belélegeztem az illatát, ami annyi éjszakán keresztül kísértett.
- Azt hiszem, ránk férne most valami kis erősítő. Benne vagytok? –szólt oda Ryan a többieknek, akik szó nélkül követték őt. Ashley bájos mosolyt villantott felé és azonnal visszafordult hozzám. Szótlanul itatta fel a vért az arcomról, majd amikor le akarta engedni kezét megfogtam és visszahelyeztem az arcomra. Érintése megnyugtató volt, bőre selymes.
- Rob! Miért csináltad ezt? – hallottam a hangját mire kinyitottam a szemem.
- Lehet, hogy elment az eszem. –mosolyogtam rá mit sem törődve a fájdalommal.
- Minden bizonnyal. – mosolygott félszegen.
- Sajnálom, hogy bunkó voltam! –sóhajtottam fel.
- Talán én is lehettem volna kedvesebb, de kicsit felkavart, hogy ennyi idő után hirtelen előttem teremtél.
- Miért?- kérdeztem bár engem is annyira felkavart az, hogy újra látom, mint talán még életemben semmi.
- Ki tudja azt megmondani? –mondta zavartan és arrébb húzódott.
- Te meg tudnád mondani a kérdés, hogy miért nem akarod megmondani. – álltam fel. Háttal állt nekem, gyönyörű ruha volt, rajta ami tökéletesen kiemelte az alakját és azt, hogy valójában mennyire törékeny is.
- Mert vannak kérdések, amikre nem létezik helyes válasz.
- Boldog vagy vele? –tettem fel a kérdést bár tudtam, hogy a válasz darabokra fogja hasítani a szívem.
- A boldogság relatív dolog. – fordult felém. – De igyekszem boldog lenni.
- Szereted őt? – túrtam a hajamba.
- Szeretem. – mondta majd egy kis szünet után folytatta. – Mint egy nagyon jó barátot.
Erre a válaszra nem számítottam, felkaptam a fejem és kérdőn néztem rá.
- Ryan a főnököm és egy barát.
- De hiszen azt mondtad nekem akkor és ott, hogy..
- Nem én mondtam Te hitted azt és én nem cáfoltam meg.
Feldúltan a hajamba túrtam és fel alá járkáltam.
- Szóval nem volt köztetek semmi. Miért nem mondtad el?
- Mert már meg volt rólam a véleményed mielőtt egyáltalán kinyithattam volna a számat. – mondta dühösen.
- A rohadt életbe Ashley! Minden egészen máshogy alakulhatott volna ha…
- Ha igazságos vagy velem és bízol bennem? – vágott közbe és a kert vége felé iramodott.
- Nehogy itt merj hagyni hallod? Állj meg és beszéljünk! – rohantam utána. Ruhájának uszálya miatt nem tudott futni, de még így is alig bírtam utolérni.
- Bocsánatot akarsz érni? –förmedt rám.
- Én kérjek bocsánatot? Te vágtál át!
- Ne akard nekem bemesélni, hogy az egész az én hibám mikor nagyon jól tudod, hogy igazságtalan voltál velem és … - nem bírtam tovább várni,nem akartam végighallgatni újra ugyanazt, ami azon a csábító szájon keresztül áramlott felém. Hirtelen mozdulattal magamhoz rántottam majd kezembe fogtam arcát és megcsókoltam.
„Ashley”

Könyvekben olvastam, barátoktól hallottam arról az érzésről mikor meglódul az ember vére és leírhatatlan változások mennek végbe az egész testében. Eddig azt hittem erős túlzás és, hogy a fele sem igaz, de ahogy ajkamon éreztem Rob ajkát már sejtettem miről beszéltek. Teljesen új érzések követeltek helyet maguknak és olyan erősen szédültem, hogy muszáj volt megkapaszkodnom a vállában. Közelebb húzott magához és gyengéden kényeztette ajkamat. Olyan intenzív érzések támadtak bennem, hogy egyszerre tudtam volna sírni és nevetni, melegem volt és fáztam. Szemeimet lehunyva tartottam és teljesen átadtam magam a csóknak. Mintha már végtelen idők óta csókoltuk volna egymást mégis nehezemre esett elválni tőle. Félig lehunyt szemeim mögül néztem fel rá és a szívem majd kiugrott a helyéről annyira dobogott. Kapkodva szedtem a levegőt, éreztem, hogy arcom kipirosodott és ajkaim egy kicsit megduzzadtak. Rob homlokomnak támasztotta homlokát és úgy nézett rám.
- Most hogyan tovább? – emelte fel végül a fejét és kisimított egy tincset az arcomból.
- Nem igazán számítottam erre. Teljesen összezavartál. –sétáltam el tőle és karomat a fának támasztottam majd belehajtottam az arcom.
- Esélyem sincs? – lopózott mögém. Ennél nagyobb csapdában már régen éreztem magam. Most mégis mit csináljak? Legyőzhet a félelmem vagy merjek kockáztatni?

„Ryan”

Az egyik ablakból éppen rájuk lehetett látni. Bár tagadhatatlan, hogy többet akartam Ashleytől mint ő tőlem, de örültem, hogy megoldódnak a problémái. A lány, akit mint kiderült Andynek hívnak mellettem állt és mosolyogva nézte őket.
- Szépek együtt ugye? – szólalt meg.
- Összeillenek. Szerinted most mi történik köztük?
- Egymásba szeretnek és elvágtatnak a naplementébe. – nevetett fel. A nevetése ragadós volt, a mosoly az arcán gyönyörű.
- Mit szólsz Te mindehhez? – kérdezte.
- Nincs semmi köztem és Ash között. – vontam meg a vállam.
- De hát össze is verekedtetek miatta. – nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Persze, mert azt hittem zaklatja őt.
- Több ilyen férfi is lehetne ezen a földön, mint te. – nézett maga elé.
- Na azért én sem vagyok szent. – nevettem.
- Erre én vagyok a tanú cica! Nagy nőcsábász a mi Ryanünk. – vágott hátba Kellan.
- Megszólalt a szűzies életet élő magányos srác. – vigyorogtam rá.
- Hé, én hűséges típus vagyok csak még nem született olyan nő, aki kiérdemelt volna.
- Na, most fog ránk szakadnia plafon, úgyhogy talán jobb is, ha én most odébbállok. – lépett egyet Andy.
- Cica most meg hová mész? Nincs kedved egy kicsit beszélgetni? –fogta meg kezét Kellan.
- Végülis időm az van. Ryan velünk tartasz? –simított végig a karomon.
- Nem, menjetek, csak nyugodtan nekem még beszélnem kell pár emberrel. Tudjátok üzleti ügyek. – mosolyogtam.
Egymásba karolva sétáltak el tőlem én pedig észrevettem, hogy Ashley engem néz, és szemével azt kérdezi, hogy bejöjjön-e. Nemet intettem és felemeltem a hüvelykujjam. Itt volt az idő, hogy végre dolgozni kezdjek.

„Rob”

Némán álltam és vártam az ítéletre. Ő háttal állt nekem még mindig és szinte áradt belőle a feszültség.
- Kérlek, mondj valamit! Bármi jobb, mint ez a csend. – szólaltam meg végül.
- Mit mondhatnék? Talán azt kellene mondanom, hogy felejtsük el a múltat, kezdjünk mindent tiszta lappal, de nekem ez nem megy!
- Mitől félsz?
- Miből gondolod, hogy félek? – fordult felém.
- Természetes, hogy félsz. Szerinted bennem nincs félelem?- fogtam meg a kezét.
- Te mitől félsz?
- Attól, hogy megint elszúrom. Mert igen édesem jó nagy balfék voltam! Annyira elvakított a féltékenység, hogy nem figyeltem arra mit akarsz nekem elmondani. Látom megdöbbent, hogy ezt ilyen nyíltan elmondom neked, de ne ítélj, soha amíg meg nem ismered a másikat. Már ismered az érzékeny oldalamat, de van egy másik is, amit szeretnék neked megmutatni.
- Milyen másik oldalad?
- Megismerheted, ha szeretnéd csak rajtad áll. De azt tudnod kell, hogy nem egyszerű az életem. Annyit ígérhetek, hogy megteszek minden tőlem telhetőt.
- Rob én..
- Ne válaszolj! Gondold át! A számomat tudod, bármikor felhívhatsz, én türelmesen fogok várni és elfogadom bármi is legyen a válasz. Azt hiszem ez a legkevesebb, amit tehetek. Most pedig ideje lenne bemenni, mert mindkettőnk partnere türelmetlenül várhat már! – azzal lágy csókot leheltem az ajkára és belékarolva a terembe sétáltunk. Olyan jó volt mellette lenni, nézni az arcát, amin most pillanatról pillanatra váltakoztak a kifejezések, de ezt csak az láthatta, aki igazán megfigyelte már. Az asztalhoz kísértem és elindultam megkeresni Andyt. Nehéz volt őt otthagyni, de muszáj volt egy kis időt adnom, hogy átgondolhassa, mit szeretne és nagyon bíztam benne, hogy a döntése pozitív lesz.

„Kellan”

Andy állati jó nő ezt megállapítottam már elég régen. De, hogy vicces is legyen, szórakoztató és még okos is ez már sok volt nekem. A legdurvább, hogy olyan fiatal még, hogy mindezeket az ember ki sem nézné belőle. Most ahogy itt állt velem a kivilágított erkélyen és a korlátnak dőlve hallgatta a hülyeségeimet egészen elbűvölő volt. Ő nem egyéjszakás csaj attól sokkal több lehetne.
- Nagyon elgondolkoztál. – hallottam meg a hangját.
- Pedig nem szokásom bocsi- dobtam egy vigyort.
- Nem szokásod gondolkozni? – nevetett rám.
- Hé, Te kis gonosz! Ha tudnád milyen gondolataim szoktak lenni padlót fognál!
- Hallottam már egyet, s mást a Te, hm.. gondolataidról. – nézett végig rajtam.
- Ne higgy nekik abból egy szó sem igaz! – kezdtem el gyorsan mentegetőzni.
- Az kár, mert be kell, valljam nekem nagyon tetszett minden, amit hallottam rólad. – fordult el és rákönyökölt a párkányra.
- Na és mégis miket hallottál rólam? –jöttem izgalomba, mint egy kamasz.
- Azt nem mondhatom meg! – kacsintott.
- Cica miért érzem úgy, hogy Te flörtölsz velem? – álltam elé.
- Vajon miért is? – mosolygott kacéran én pedig úgy éreztem eldobom az agyam.
- Veszélyes vizekre evezel! – léptem közelebb hozzá.
- Szeretem a veszélyt. Olyankor mindig elveszítem a fejemet és olyan dolgokat is elkövetek, amiket általában nem szoktam. – hajolt közelebb. Teljesen a növények takarásában álltunk ahol már senki sem láthatott minket.
- Teljesen elveszed az eszem! – húztam közel magamhoz.
- Éppen az a célom. Másrészről jó lenne tudni, hogy igaz-e mindaz, amit rólad állítanak!
- Miért nem deríted ki? – közeledtem az ajka felé.
- Azon vagyok – mondta szinte suttogva és ajkát máris ajkamon éreztem. Életemben ilyen heves és izgató csókot nem váltottam senkivel. Nem sokat teketóriázott nyelve rövid időn belül felfedezőútra indult a számban miközben kezével a nyakam cirógatta. Testével szorosan hozzám tapadt, és ahogy csípőjét ágyékomnak nyomta attól teljesen felpörögtem. Mikor már majdnem elvesztettem a maradék józan eszemet is mosolyogva elhúzódott.

- Valami ilyesmit hallottam Rólad! Jó voltál szépfiú! – mosolygott és el akart sétálni, de megragadtam a karját.

- Azt hiszed, hogy minden következmény nélkül elsétálhatsz cica? – húztam vissza.

- Nem hinném, hogy megfelelő lenne a hely és az idő, de talán egyszer majd lehet róla szó. De engem ki kell érdemelni úgyhogy, bevetheted minden csáberődet. – nyomott gyors csókot a számra és besietett a terembe mielőtt egy szót is szólhattam volna.

Párizs

Sziasztok!

Már itt is lennék az új résszel! :-)
Bevallom kicsit szomorú vagyok,mert nem nagyon kommentáltátok az előző részt :-(
Várom ám akkor is a véleményt ha nem Robról szól az a rész! De most az ő szemszögéből is lesznek fejezetek,remélem tetszeni fog Nektek de ha nem azt is írjátok meg!
Időhiányban szenvedek ezért egyelőre még nem lesz meghívós a blog.Helyesírási hibák lehet,hogy vannak,nézzétek el nem volt időm kijavítani,remélem nem lesz benne!
Jó olvasást! :-)


„Ashley”
Az a bizonyos helység fürdőszoba volt és Ryan háttal nekem zuhanyozott. Az ajtónyitásra átnézett a válla felett és cseppet sem látszott meglepettnek vagy zavartnak. Én természetesen lángba borult arccal hátráltam és azzal a lendülettel nekiütköztem az ajtónak, ami közben becsapódott mögöttem. Ryan felvonta a szemöldökét én pedig gyors bocsánatkérést rebegve szinte feltéptem az ajtót. A szobámba rohantam és az ágyra vetettem magam. Mindamellett, hogy ostoroztam magam, azért mert nem bírom megvárni, hogy válasz érkezzen a kopogásra azért megmozdult bennem valami más is. A Ryan mellkasán lassan végiggördülő vízcseppek, a feszes fenék és úgy általában az egész meztelen férfitest felkorbácsolta régóta szunnyadó vágyaimat. Oké a legjobb lesz, ha elfoglalom magam valamivel. Kisettenkedtem a szobámból és a folyosó végén álló újságtartóból találomra kivettem egy újságot. Visszasiettem vele és becsuktam az ajtót magam mögött. Az ágyra heveredtem és lapozni kezdtem a magazint. Csupa unalmas sztori, unalmas sztárokkal és vég nélküli pletyka. A középső oldalt kinyitva szinte mellbevágott a felismerés. Rob mosolygott rám- és még kis millió másik lányra- egy ajándék poszterről. Teljesen ledermesztett az a fájdalom, amit ez az egyetlen kép okozott. Hiszen fontos nekem, fontosabb, mint azt bármikor is beismerném. Könnyek tolultak a szemembe és becsuktam az újságot, de már késő volt. Az emlékek újra előtörtek, a sebek újra felszakadtak és a kínzó fájdalom kitörölt minden más gondolatot a fejemből.


„Rob”

Emlékek. Általában amikor kimondja ezt a szót az ember mindig valami szép, valami kellemes jut az eszébe. Valószínűleg én vagyok csak annyira elcseszett, hogy ha emlékekre gondolok, rögtön az ő arca ugrik be. Fájt, hogy meg sem hallgatott. Annyira fájt és talán sértett is, hogy nem mentem utána. Ha ott, akkor bevallja, hogy nincs közte és a másik férfi között semmi rögtön megbocsájtok neki és elfelejtem, amit hallottam. Bizalom. Milyen egyszerű kis szó és mégis milyen súlyos dolgok vannak mögötte. Igen van másik arcom is. Tudok és szeretek is szenvedélyes lenni, nem vagyok, olyan nyámnyila szépfiú amilyennek a média beállít. Voltak kalandjaim, ha nem is hangoztatom annyira, mint Kellan. De úgy éreztem Ashley más. Közel engedtem magamhoz és erre eltaszított. Vagy én taszítottam el? Nem egészen biztosan ő volt az. Nem nekem kellett másik nő. Minek töröm ilyesmin a fejem? Ez a múlt, amit minél előbb el kell felejtenem. Ma este nagy buli készülődik egy igazán nívós helyen és nekünk is ott a helyünk. Andyt teljesen lázba hozta a hír, meg kell, mondjam, én cseppet sem rajongok az ötletért szívesebben maradnék itthon. Már amennyire otthonnak lehet nevezni ezt a szállodai szobát. Ha ő itt lenne, talán nem esne nehezemre semmi, amit tenni kell. A rohadt életbe Pattinson! Verd már ki a fejedből! Az ablakhoz mentem és rágyújtottam. Az ember azt hinné, hogy ha egy férfi gondokkal küzd és kihajol kicsit elszívni egy cigit, azt békében megteheti. Na persze meg is teheti, csak ne hívják Robert Pattinsonnak és ne legyenek megőrülve érte a fotósok és a tini lányok felváltva. Már is villant a vaku az arcomba én, meg mint egy ijedt őz ugrottam el az ablakból. Annyira elegem volt már ebből a felhajtásból, az állandó reflektorfényből. Én egy egyszerű srác vagyok, aki játszik és aztán szeretne, nyugodtan beülni valahova ahol nem ugrálják körül. Igyekeztem megnyugtatni magam majd öltözködni kezdtem. Most nem lehetett lazára venni a figurát ez kiöltözős, jópofizós este lesz. Na, sebaj, majd csak túlélem, valahogy vagy ha nem az sem baj.


„Ashley”

Ryannek ma kellett volna megérkeznie, de telefonált, hogy értem küld egy magánrepülőt és utazzak ma délután Párizsba. Most, mint egy őrült tini lány rohangáltam fel és alá, ruhákat dobáltam a bőröndömbe. Ryant a fürdőszobai incidens óta nem láttam és most emiatt is izgultam kicsit. Az idő gyorsan elrepült és hamarosan már a gép fedélzetén találtam magam. Nem először repültem így legalább emiatt nem kellett izgulnom. Annál inkább attól, hogy mit fog mondani Ryan. Lehunytam a szemem, hogy kicsit kikapcsoljam az agyam, de mire kinyitottam már a leszálláshoz készülődtünk. A gyomrom görcsberándult, a tenyerem izzadni kezdett. Azt hittem kicsit több időm lesz felkészülni a találkozásra, de természetesen hoztam a formám. Ryan az autónál várt. Rám mosolygott és kinyitotta előttem az ajtót. Kicsit meglepett,hogy nem sofőr vezet, hanem ő de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget.
- Milyen volt az út? Fárasztó? – kérdezte kedvesen miközben kikanyarodtunk a reptéri útról.
- Bevallom majdnem az egész utat végigaludtam. De nagyon örülök, hogy itt lehetek.
- Gondoltam, hogy tetszeni fog. Ma nagyon nagyszabású eseményen veszünk részt, ezért ahogy megérkezünk, a szállodába máris átadom Önt egy varrónőnek, aki káprázatos ruhát készít az estélyre.
- De hiszen az estély ma lesz nem? – néztem rá meglepődve. Közben nem győztem csodálni a vezetési technikáját. Férfias volt és laza, mint ő.
- Ez itt Párizs Ashley. –mosolygott miközben az utat figyelte. – Itt egy ruhát megvarrni nem tart, sokáig mert nagyon sokan ebből élnek. Egyébként már elkezdték csinálni csak meg kell nézni, hogy megfelelő-e a méret és, hogy tetszik-e az, amit elképzeltek.
Visszamosolyogtam rá és az út további részében lenyűgözve bámultam az elém táruló csodát, amit Párizs nyújtott. Az Eiffel-torony láttán majdnem felsikítottam az örömtől. Ryan vigyorogva nézte lelkesedésemet.
- Akkor is így fog örülni mikor meglátja, hogy a lakosztályunk az Eiffel-toronyra néz? – kérdezte mintha csak arról érdeklődne tetszik-e az a csinos cipő a kirakatban.
- Ez most komoly? – léptem ki egy pillanatra az udvarias, távolságtartó Ashley szerepemből.
- Igen ez most komoly – nevetett. –Sokkal jobban tetszik, amikor elengedi magát. Az udvariasságot tartsuk meg a vendégeknek. Mit szól? - nyújtotta felém a kezét és egy pillanatra rám nézett. Azok a szemek teljesen megbírtak őrjíteni így gyorsan elkaptam a pillantásom, de a kezét megfogtam és picit megráztam. A Hiltonban szálltunk meg és a miénk volt egy egész lakosztály. Ryan egészen az ajtóig kísért.
- Nincs kedve meginni valamit? – kérdeztem, mert gondoltam, hogy úgy sem lesz. Nem szabad sok időt a közelében töltenem, mert teljesen elcsavarja a fejem.
- Azt hiszem, arra még van egy kis időm. – mondta és belépett utánam. Hoppá hát ezt elszúrtad Ash!
- Menjen csak és öltözzön, át nyugodtan addig én töltök! – mondta és hátat fordított nekem.
A szobába siettem és igyekeztem valami nem túl kihívó ruhát magamra rángatni. Végül egy puha rózsaszín pulcsi és farmer mellett döntöttem. Megigazítottam a hajam és már kint is voltam. Ryan az ablaknál állt és a kilátást csodálta. Ahogy meghallotta lépteimet megfordult és mosolyogva nyújtotta felém a pezsgőspoharat. Idegesen elvettem tőle és szétnéztem a szobában. Rájöttem, hogy ez egy nappaliféle, ami elválasztja az ő szobáját az enyémtől.
- Valami baj van? – hallottam meg a hátam mögül hangját. Megfordultam és rámosolyogtam.
- Nem, dehogyis csak kicsit kifárasztott az utazás. Eddig nem éreztem, de most hirtelen rám szakadt. De ne aggódjon minden rendben lesz. – húztam meg a pezsgőspoharat. A jéghideg pezsgő végigszaladt a torkomon, kellemes melegséget árasztva szét gyomromban. Kicsit kezdett oldódni bennem a feszültség.
- Szeretném, ha jól érezné magát! Ha bármire szüksége van, csak szóljon!
- Ez nagyon kedves, de Önnek kell jól érezni magát, nekem pedig a munkámat végezni. – mondtam, de látva, hogy közeledik kicsit megint remegni kezdett a térdem. Ez már szinte gyerekes Ashley! Kapd már össze magad! Csak nem fog letámadni a saját főnököd!
- Szeretném, ha ön is jól érezné magát! Igyekszem mindent megtenni ezért!
- Ez igazán kedves, de ez tényleg a munkám és én..
- Ne úgy tekintsen most rám, mint a munkájára vagy a főnökére! – mondta és egyik kezével végigsimított az arcomon a másikkal pedig a derekamnál fogva magához húzott.
- Ryan én… - szólaltam meg, de ahogy a szemébe néztem kifogytam a szavakból. Lassan hajolt az ajkamra és nagyon gyengéden csókolni kezdett. Egy pillanatig dermedten álltam majd karom a nyaka köré fonódott és viszonoztam a csókot. Jézusom letámadt a saját főnököm én pedig visszacsókolok! Halálra vagyok ítélve ez már biztos. Ahogy ajka elvált az enyémtől hirtelen levegő után kaptam és el akartam fordulni, de nem hagyta.
- Haragszol rám? – simított végig arcomon. – Muszáj volt megtennem, annyira vágytam rá!
- Nem haragszom de Ryan..a fenébe is Te a főnököm vagy én pedig…
- Nyugi nem fogom elmondani senkinek! Nem lesz belőle semmi bajod!
- Az a baj, hogy már van!
- Hé, fel a fejjel! Egy pár csóktól még nem lesz semmi bajunk!
- Egy pár csóktól? – húztam fel a szemöldököm.
- Reméltem, hogy majd Te is akarsz spontán meglepni egy-kettővel. –vigyorgott.
- Korai lenne még erről nyilatkozni. –néztem a cipőmet.
- Nem sietünk sehová! Illetve de igen Te most sietsz, de van még időnk egymásra bőven.
- Tisztáznunk kellene ezt.
- Tisztázni is fogjuk, de nem most. Vár Rád a varrónő, úgyhogy nyomás!
Bódultan és kissé zavartan indultam a szobámba, hogy ott megvárjam a varrónőt, aki még nem érkezett meg. A csók valami isteni volt a pasi, akitől kaptam nem különben, nekem mégis valaki más járt a fejemben. A fene vinne el Robert Pattinson! Miért kell folyton befurakodnod a gondolataimba? Eltűnhetnél már! Vidd el az emlékeket a fejemből de legfőképpen a szívemből,mert annyira fáj,hogy nem bírom ki.


„Rob”

Beléptem a terembe és legszívesebben azzal a lendülettel ki is fordultam volna, de Andy nem hagyta.
- Mosolyogj és vágj, olyan arcot mintha nagyon élveznéd, hogy itt lehetsz! – nyomta a könyökét a bordáim közé. Nagyon jól kijöttünk egymással, néha még a hülye gondolataimat is elfelejtettem, ha vele voltam. De ő nem Ashley volt.
- Már megint hol jársz Pattinson? – lépett oda Kellan és hátba vágott.
- Hát te meg mit keresel itt? Nem is tudtam, hogy nőcsábászokat is beengednek ide? – vigyorogtam.
- Hé, én nem vagyok nőcsábász! – vágott durcás képet majd Andy felé fordult. – Ki ez a gyönyörű hölgy? Ne mondd, hogy veled van!
- A nevem Andy és személyes sértésnek fogom venni, ha azt, mondod, hogy nem ismersz meg! – nézett rá morcosan, de én tudtam, hogy csak szórakozik Kellannel. Ő zavarba jött és kicsit elhúzta a száját. Szorosan mellém állt és belesuttogott a fülembe.
- Hallod haver most segíts! Meg volt nekem ez a csaj?
- Én tudjam? – vontam meg a vállam.
- Miről megy a beszélgetés srácok? – lépett hozzánk Jackson.
- A barátotok azt akarja megtudni, hogy lefeküdtem-e vele. De tájékoztatom, hogy nem. –nevetett Andy.
- Nem semmi csaj vagy! Ha mégis meggondolod magad Rob mindig tudja, hol talál! – kacsintott Kellan és Jackson vállát átölelve félrevonult miközben hangosan röhögött valamin.
- Ezt most megérdemelte! –nevettem.
- Mr. Egó! –mosolygott Andy.
- Ezek után tuti, hogy rád fog kattanni.
- Próbálkozni mindig lehet, és ki tudja egyszer talán szerencséje is lehet! – kacsintott és belém karolva beljebblépett.
Tettünk pár udvariassági kört majd az asztalunk felé igyekeztünk. Egy két személyes asztalt kaptunk így szerencsére senkivel nem kellett osztoznunk rajta. Andyvel szinte egymáshoz bújva beszélgettünk, mert a hangzavartól alig hallottunk. Hirtelen olyan érzésem támadt mintha valami cirógatná a hátamat, egészen furcsa, különös érzés volt. Megfordultam és a következő percben már az ajtón belépő páros köré gyűlt üdvözlő tömeget láttam csak.
- Vajon kik lehetnek azok? – leselkedett Andy.
- Biztos valami nagykutya meg a csaja! - fordultam vissza, de az érzés nem szűnt meg.
- Hű nem semmi a pasi! De a lány is csodaszép! Olyan bájos és nagyon szép a mosolya. Biztosan modell bár elég pici.
Meglepődve néztem Andyre. Mindig elcsodálkoztam azon, hogy nő létére milyen könnyen mond hízelgő kritikát más nőkre.
- Nézd már meg Rob! –ütögette meg a karom. Bár nem nagyon érdekelt mégis megfordultam, gondoltam semmi bajom nem lehet, és ha ennyire akarja, hogy vessek arra a csajra egy pillantást hát miért is ne?! Mintha gyomron rúgtak volna. A csodaszép, bájos lány Ashley volt a kísérője pedig Mr. Bájgúnár. Idegesen a hajamba túrtam és igyekeztem mély levegőt venni.
- Rob jól vagy? – tette a kezét karomra Andy.
- Ashley. ..
- Jaj Rob ne már! Miért kell megint őt felhozni? Így soha a büdös életben nem fogsz túllépni ezen az Ashley ügyön.
- De itt…
- Igen itt és most vége. Ennyi nem akarunk sem gondolni rá, sem hallani róla ugye? Megígértem, hogy segítek elfelejteni őt, de akkor, tartsd be a szabályokat barátom, mert a nélkül ugyanott vagyunk ahonnan elindultunk.
- Andy értsd meg, hogy itt…
- Rob ne akard, hogy betapasszam a szádat, mert megteszem, esküszöm! – ömlött a szó belőle.
Ashleyék éppen az asztalunk mellett sétáltak el és véletlenül találkozott a tekintetünk. Az ő arcán is döbbenet látszott és egészen elsápadt. Andy először rá majd rám nézett és hirtelen leesett neki.
- Ő Ashley ugye?

„Ash”

Mintha tőrt döftek volna a szívembe olyan volt őt újra viszontlátni. Remegve ültem le a székre és igyekeztem nem Rob felé nézni.
- Ashley minden rendben van? – fogta meg a kezem Ryan.
- Itt van Rob. Tudod a srác..
- Aki összetörte a szíved. Hol van?
- Mögöttünk ül. De ne nézz..- kezdtem bele, de addigra már odanézett.
- Robert Pattinson. Ismerem látásból.
- Nem szeretnék róla beszélni. Inkább foglaljuk el magunkat valami mással.
- Megyünk táncolni? – kérdezte és már állt is fel. Kezemet kezébe tettem és elindultunk a táncparkett felé ahol még csak néhányan táncoltak. A lassú dallam betöltötte a termet és én Ryanhez bújva lassan ringatóztam rá. Szemem sarkából láttam, hogy Rob és a lány is felénk tart. Tőlünk nem messze kezdtek el táncolni és Rob végig engem nézett. Először elkaptam a tekintetem majd szemrehányóan méregetni kezdtem. Ryan ahogy meglátta kit nézek szorosabban ölelt magához és arcát hajamba fúrta. Kezeim nyakát kezdték el simogatni és láttam, ahogy Robban, megy fel a pumpa. Amikor Ryan a fülemhez hajolt és suttogott bele pár szót elengedte a lányt és hozzánk sietett. Lefejtette a kezem Ryan nyakából és erősen megszorította.
- Táncoljunk! – parancsolta.
- Ha nem látnád, most mással táncolok! – próbáltam kirángatni a kezem kezei közül.
- Ne csináljatok jelenetet! –kérte a lány.
- Menj nyugodtan Ash! Addig én táncolok a hölggyel, ha megengedi. – nyújtotta a karját a lánynak. Nem volt mit tenni muszáj volt táncolnom.
Rob szorosan a karjaiba zárt mire megpróbáltam kiszabadítani magam.
- Ugye nem szeretnéd kínos helyzetbe hozni a barátodat? Mert ha most elkezdesz hadakozni velem az igen csak kínos, lesz számára. – suttogta a fülembe.
Dühösen horkantottam majd táncolni kezdtünk. Bármennyire is azt akartam, hogy rossz legyen a karjaiban lenni mégis melegséggel töltött el és vágytam rá. Érezni az illatot, ami annyira hiányzott, kezének érintését a bőrömön, belenézni azokba a gyönyörű szemekbe. De éreztem azt is, hogy ez csak pár pillanatig tart és aztán a másik nő karjaiban fog vigasztalódni.
- Szóval ő a nagy ő? – kérdezte dühösen.
- Ne sértődj meg, de semmi közöd hozzá!
- Szerintem pedig igenis van! Miatta hagytál ott!
- Nem én hagytalak ott Téged!
- Ebbe ne menjünk bele! Mr. Pénzeszsák úgy látszik, jobban kielégíti az igényeidet drágám! – mondta gúnyosan mire elborult az agyam. Teljes erőből a lábára léptem mire ő elengedett és a hátsó kert felé futottam. Rob utánam futott és elkapta a karom.
- Beszélnünk kell!
- Nem, nem kell! – rángattam a karom.
- Azonnal engedd el! –jelent meg Ryan, mögötte pedig a lány és Kellan Jacksonnal.
- Mert ha nem mi lesz? – meredt rá dühösen Rob.
- Hidd, el jobban jársz, ha elengeded!
Ami ezután történt az megijesztett,megdöbbentett és majdnem elvette az eszem.

Sziasztok!

Még mindig nem vagyok otthon így csak nagyon rövid részeket tudok írni de talán nem is baj így legalább betekinthettek kicsit a srácok életébe.Az esetleges hibákért bocsánat de nincs időm most át nézni.Ahogy hazaérek csinálom a meghívós blogot és ott már szép hosszú részeket fogtok kapni.
Addig is nézzétek meg,hogy alakul Ashley élete:



„Ashley”

Ryan háza hatalmas volt, tele luxuscikkekkel. Rövidnadrágban és pólóban jött elém, szokatlan volt így látni az öltöny és nyakkendő után.
- Ashley! Üdvözlöm! Könnyen idetalált?
- Köszönöm, nem volt probléma! Ne haragudjon a tegnapi miatt!
- Nem történt semmi. Jöjjön, beljebb máris megmutatom a szobáját! Ma este már jelenésünk van, de előtte még van ideje kipakolni és kényelmesen elhelyezkedni.
- Köszönöm ez igazán kedves Öntől!
- Ez csak természetes! – mondta majd felkapta a táskáim és a lépcső felé indult.
- Egy fenti lakosztályt készíttettem elő. Nagyon kényelmes és szép kilátás nyílik onnan a kertre.
- Remek lesz –mosolyogtam és követtem őt.
Lenyűgöző volt az egész ház. Semmi cicoma, semmi hivalkodás. Visszafogottan és ízlésesen volt berendezve rögtön otthon éreztem magam bár kicsit aggódtam nem fogok-e eltévedni.
A szobám varázslatos volt. Hatalmas franciaágy terült el a szoba közepén, rajta habos fehér-rózsaszín ágynemű. Az egész szobát vastag, puha szőnyeg borította, az ággyal szemben kandalló helyezkedett el.
- Megfelelő? – mosolygott Ryan.
- Csodálatos! – mosolyogtam vissza.
- Akkor most itt is hagynám. A szekrényben talál pár ruhát, ami a mai alkalomhoz illik, ha nem megfelelő szóljon és elugrunk venni valami szépet! – villantott rám ismét egy gyönyörű mosolyt majd kisétált a szobából behúzva maga mögött az ajtót. Ostoba vigyorral az arcomon körbejártam a szobát és végigsimítottam mindenen. Az egyik ajtót kinyitva hatalmas fürdőszoba tárult elém, a másik ajtó pedig a gardróbszobát rejtette ahol cipők és ruhák tömkelege várt arra, hogy megcsodáljam. Azt hittem a Runwayben eltöltött idő elég volt ahhoz, hogy hozzászokjak ekkora mennyiségű ruha látványához, de tévedtem. Oké Ashley szedd össze magad és ne húzd az időt! – szóltam magamra és „munkához”láttam.

„Ryan”


Meglehetősen nehéz volt úgy a házban tartózkodnom, hogy tudtam Ashley odafent öltözködik. Hiába, na, nem tudok a farkamnak parancsolni! Szerencsére jó messze van a szobája az enyémtől így nem lesz olyan nagy a kísértés és az sem valószínű, hogy összefutok vele. A közeledő léptek zajára felkaptam a fejem és egy pillanatra elállt a lélegzetem. Nem csalódtam Ashleyben kihozta magából a legtöbbet és észvesztően gyönyörű volt.
- Nekem lesz ma este a legszebb párom a partin! – léptem hozzá. Rám mosolygott és ő is végigmért.
- Köszönöm! Én sem panaszkodhatok! – szólalt meg végül. Kikísértem az autóhoz és elindultunk. Az úton nem sokat beszélgettünk, ami rám nem volt jellemző általában dőlt belőlem a szó. Ő is a gondolataiba mélyedt, nem is szerettem volna megzavarni felesleges fecsegéssel. Időben érkeztünk, a karomat nyújtottam neki és a kamerák kereszttüzében felsétáltunk a lépcsőn. Bájosan mosolygott és szinte mindenkit ismert, ideális partnerre találtam személyében. Rengeteg embernek bemutatott, az este jobban nem is sikerülhetett volna. Hazaérve megköszöntem neki a csodás estét majd néztem, ahogy felsétál a szobájába. A hálószobámba mentem ás lezuhanyoztam majd egy ideig az ágyam szélén ültem és csak néztem magam elé.Nem tudtam mi bajom lehet, de valami nem volt az igazi. Nem találtam a helyem ezért kimentem az erkélyre és rágyújtottam. Füstkarikákat eregetve igyekeztem rájönni mi lehet velem a baj. Rengeteg pénzem van, a csajok buknak rám, az üzleti életben is sikeres vagyok. Nem kellene azt éreznem, amit most érzek, de valami mintha ma éjjel megváltozott volna bennem. Rákönyököltem a korlátra és a semmibe révedtem. Ashley biztosan alszik már odafent. Levette a csipkecsodát, amit ma viselt és most vékony kis hálóingben alszik a paplan alatt. Ennél tovább nem mertem menni még gondolatban sem. Egy biztos Liam a legjobb csajt szerezte meg nekem. Annyira aranyos tud lenni, amikor nevet, vagy amikor zavarba jön egy érintéstől vagy szótól. Mielőtt végleg elvesztettem volna az eszem úgy döntöttem kimegyek a konyhába és iszok valamit.
A konyhába belépve egyenesen a hűtőhöz mentem és narancslevet vettem elő. Kiöntöttem a pohárba és az ablakhoz állva elmélkedtem, amikor halk szinte alig hallható léptek zaja hangzott fel a hátam mögött. A sötét konyhában megfordulva Ashley körvonalait láttam meg. A kapcsolót kereste és mivel nem találta tapogatózva igyekezett eljutni az asztalig.
Mosolyogva figyeltem őt, ahogy lassan felém közeledett. Az én szemem már hozzászokott a sötétséghez az övé kevésbé így egyenesen a karjaimba sétált. Halkan felsikított és mellkasomra tapasztotta a kezét.
- Hangosabban is tudok sikítani hallja!? A ház tulajdonosa egy magas, izmos férfi, aki bármelyik percben felébredhet és péppé verheti, ha nem tűnik el most azonnal! – püfölte a mellkasomat, ami őszintén szólva nagyon tetszett.
- Ashley nincsen semmi baj! – szólaltam meg halkan.
- Komolyan mondom, hogy nagyon megbánja, ha vele húz ujjat! Erős és tökéletes kondiban van szóval… Honnan tudja a nevem? – állt meg az ütlegelésben.
- Én vagyok az. Tudja az erős és izmos férfi, aki bárkit péppé ver. –mosolyogtam.
- Most elég hülyén érzem magam.
- Ne tegye, aranyos volt! – mosolyogtam még mindig és nem engedtem el.

„Ashley”

Ennél idiótább szituációba már nem is keveredhettem volna. Most, hogy kiderült nem rabló tart a karjaiban, hanem az eszméletlenül jóképű „főnököm”, már éreztem az összetéveszthetetlen illatot, ami rá volt jellemző. A parfüm keveredése a cigarettafüsttel és a testéből áradó meleg felébresztette az érzékeimet és nem szívesen húzódtam el de muszáj volt.
- Igazán sajnálom csak megszomjaztam és gondoltam lejövök inni valamit! – léptem hátrébb.
- Semmi gond, de tényleg! Kicsit el van dugva a kapcsoló, de máris felkattintom. – mondta és ellépett mellőlem. Hamarosan fény borította el a konyhát és ekkor jött a második megrázkódtatás. Mert az csak egy dolog, hogy a nagy ijedtségben nem eszméltem rá,hogy a főnököm tart a karjaiban de,elképzelni sem tudtam,hogy nem vettem észre,hogy meztelen mellkasát ütögetem. Csak egy hosszú nadrág volt rajta, felül semmi és észbontóan mosolygott. Mivel azt hittem senkit sem találok már lent így én sem vittem túlzásba az öltözködést és a rövid csipkehálóing felé nem vettem köntöst. Megborzongtam, ahogy végignézett rajtam és csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire szeretnék végigsimítani meztelen mellkasán.
- Üljön, le töltök valamit! – mutatott egy székre.
- Köszönöm, de nem vagyok szomjas! – feleltem és hátrálni kezdtem.
- Hiszen azért jött le! Jöjjön csak, igyon meg velem egy pohár pezsgőt!
Fejemben azonnal megszólalt a kis hang: Ashley ez rossz párosítás! Hát igen jó pasi, pezsgő, üres ház ezt nem nekem találták ki.
- Köszönöm, de most inkább valami alkoholmenteset innék. – ültem le végül.
- Rendben! – mondta és narancslevet töltött. Leült velem szemben és elém tette a poharat majd várakozóan nézett. Lassan belekortyoltam az italba végig magamon érezve a tekintetét.
- Liam telefonált és érdeklődött. – szólalt meg.
- Megtudhatom mit mondott neki?
- Csupa jót! Félti Önt. – mosolygott.
- Engem? Na és miért? –mosolyodtam el én is.
- Attól fél, hogy valami udvariatlan dolgot csinálok Önnel. – szélesedett a mosolya én pedig éreztem, hogy forróbb lett az arcom és felpezsdült a vérem belegondolva a lehetőségekbe.
- Mindig feleslegesen aggódik! – szóltam, amire nem érkezett válasz csak még szélesebb mosoly. Úgy döntöttem itt az ideje, hogy visszavonuljak.
- Még két estély van, hátra aztán el kell utaznom körülbelül két hétre. – szólalt meg mielőtt szóra nyithattam volna a számat.
- Rendben.
- Szeretném, ha addig is itt maradna, mert, ahogy megérkezem, rögtön egy nagyon fontos estélyen kell részt vennem.
- Semmi probléma! Viszont ha nem bánja én visszavonulnék, mert már nagyon későre jár.
- Természetesen. – ugrott fel, amikor látta, hogy felállni készülök. Teljesen el tudott varázsolni az udvariasságával az összes többi jó tulajdonsága mellett.
Azon az estén sokáig forgolódtam, és amikor végre álom jött a szememre Ryan és Rob állt egymással szemben és úgy éreztem teljesen elveszek nélkülük.
Másnap semmi említésre méltó nem történt. A parti nagyon jó volt Ryan sok üzleti partnerrel megismerkedett, akik még jól jönnek neki. Az elutazási előtti estén nagyon későn értünk haza és legnagyobb csalódásomra egy cseppnyi víz sem folyt a zuhanyrózsából. Mivel el sem tudtam képzelni, hogy fürdés nélkül feküdjek le ezért gondoltam megkeresem Ryant aki - mint említette – mindig későn fekszik le és szólhatok, neki bármi probléma van. Felkerekedtem és a nappaliba mentem hátha ott találom. Nem volt ott így továbbmentem és körbejártam a földszintet. Kopogtattam az ajtókon és ahonnan nem érkezett válasz benyitottam. Már éppen a folyosó végén jártam, amikor az egyik ajtó mögül zajt hallottam. Kopogtam, de nem érkezett válasz így benyitottam. Attól ami odabent várt elakadt a szavam.

Továbblépés

Sziasztok!

Sajnos nem tudtam annyit írni Nektek amennyit szerettem volna de bepótolom ígérem!
Most kaptok egy kis ízelítőt abból,hogy mi várható a zárt blogban. Kicsit szabadabban több témában fogok Nektek írni. Lesz itt kérem minden:bonyodalom,veszekedés,szex,romantikus pillanatok.
Szeretnélek megkérni Titeket,hogy ha lehet véleményezzétek ezt a részt,hogy lássam mennyire nyeri el a tetszéseteket. Ez még csak picike változás a többit a zárt blogba tartogatom! Ahogy tudok írok Nektek többet és a meghívók is mennek amint elkészül a másik oldal!
Szép napot!

Ariana








„Rob”

Kényelmesen elnyúltam a kanapén, kezemben pezsgős pohárral, szemem félig lehunyva. Élveztem a nyitott teraszajtó felől beáradó hűvös szellőt és hallgattam a tenger halk morajlását. A lány észrevétlenül osont be. Hozzám lépett kivette kezemből a poharat és kiitta a tartalmát majd fölém hajolt és hajamba markolva hátrahúzta a fejem. Megnyalta ajkát majd lassan szenvedélyesen megcsókolt, amitől észvesztő vágy vett rajtam erőt. Elhúzódott tőlem én ajkammal ajka után kaptam, de ő csak kacéran mosolyogva rázta a fejét és megszabadulva a szexi fehérneműt takaró köntösétől a hálószobám felé indult. Azonnal felpattantam és sejtelmesen mosolyogva néztem távolodó alakját.
- Ennyi! – hallatszott valahonnan hátulról és Andy máris visszatért mosolyogva és tele energiával, mint mindig. Már harmadszor vettük újra a jelenetet, persze miattam. Nem viselkedtem profi színészhez méltóan de Ashley olyan elviselhetetlenül hiányzott, hogy egy percre sem tudtam kiverni a fejemből. Nyilván hülyén viselkedtem és nem éppen a legjobb megoldást választottam, de teljesen megijesztettek az érzelmeim. Az meg végképp betette a kaput, hogy féltékeny lettem egy pasira pedig Ashley semmit sem ígért, nem a tulajdonom még csak meg sem csókoltam soha. Semmi jogom nem volt ekkora balhét rendezni.
- Rob jössz este a tengerpartra? – lépett hozzám Andy. Gyönyörű ez a kis csaj és nagyon jó színésznő. 18 éves létére úgy alakítja a gaz csábítót, hogy bizony alaposan megemelkedik a pulzusom, de bizonyos testrészeim is önkéntelenül működésbe lépnek tőle. Nem kellene ettől szemét disznónak éreznem magam, mert végül is ezek természetes férfi reflexek, de mégis lelkiismeret furdalásom van. Hiányzik Ash és mégis meg tud mozgatni más lány is. Mielőtt végleg elmerültem volna az önsajnálatban eszembe ötlött, hogy Ashley sem zavartatta magát és valószínűleg éppen más férfi karjaiban múlatja az időt.
- Ott a helyem! – mosolyogtam rá vissza majd feltápászkodtam és elindultam, hogy megszabadítsanak a rám rakott sminktől és végre átvehessem a ruháimat. A délutánt alvással töltöttem aztán újult erővel indultam a partra. Lent volt az egész stáb és egy eldugott helyre mentünk tovább ahol rajtunk kívül senki más nem volt. Fantasztikusan szép hely volt, szívesen felfedeztem volna, ha nem jön oda percenként valaki, hogy pár szót váltson velem.
Végül megunva a vég nélküli beszélgetést egy adott pillanatban megléptem. Leültem egy sziklára és élveztem a festői szépségű képet, ami elém tárult.
- Nem baj, ha kicsit megzavarlak? – hallottam meg a hátam mögül Andy hangját. Hátrafordultam és rámosolyogtam. Nagyon csinos volt derékig érő hajával, szűk ujjatlan felsőben és rövid nadrágjában, ami sokat sejtetően simult fenekére.
- Gyere csak! – ütögettem meg a sziklát magam mellett. Leült majd egy ideig szótlanul csodálta a tengert.
- Mi bánt Mr.Pattinson? – fordult hozzám végül halvány mosollyal az arcán.
- Honnan veszed, hogy bánt valami?
- Félrevonultál és bánatosan lógatod az orrod.
- Összezavarodtam.
- Ha el szeretnéd mondani miért, itt vagyok és meghallgatlak! –tette térdemre kezét.
- Nem szeretnélek ezzel untatni.
- Egyáltalán nem untatnál. Gyere, sétáljunk egyet és közben mondd el mi bánt! Itt senki sem fog ránk találni sem megzavarni. – nyújtotta a kezét, majd felhúzott és sétálni kezdtünk a homok lepte parton.
- Odahaza kezdett kialakulni valami köztem és egy lány között. Nagyon szép, kedves, okos és a legkevésbé sem érdekelte, hogy színész vagyok. Úgy éreztem ő tényleg az embert látja bennem, hogy megérti, ugyanolyan vagyok, mint bárki más. Elszúrtam a dolgot elég sokszor. Több lehetőségem lett volna, hogy elmondjam, mit kezdek érezni iránta. Vágytam a csókjára mégis ahányszor megtörténhetett volna mindig megzavartak és én hülye gyerek módjára mentegetőztem és kimagyaráztam a helyzetet. Aztán túl késő lett. –mondtam miközben leültünk a puha homokra.
- Mi történt?
- Talált magának valaki mást. Éppen azon voltam, hogy feltárjam, előtte mit érzek, amikor a saját fülemmel hallottam, hogy a barátnőjének elmondja milyen jó pasit talált magának. Az már csak hab volt a tortán, amikor a pasi is megjelent és szólt neki, hogy már a szobákat is lefoglalta.
- Sajnálom! Vele nem beszéltél erről?
- Próbáltam, de végül már én sem tudtam mit akarok.
- Így szabad lettél. Vagy vár otthon a másik lány?
- Ashley? Ó nem ő nem vár rám ezt világosan megmondta.
- Akkor miért élsz még mindig a múltban? Hagyod, hogy egy elrontsa a forgatást, nem tudod élvezni ezt a szépséget ami, körülvesz, és nem adsz esélyt másnak, holott tudod, hogy ő nem fog Rád várni.
- Különleges lány volt.
- Számtalan különleges lány van még a földön csak nyitott szemmel és főleg nyitott szívvel kell járnod!
- Te honnan tudsz ennyi mindent a világról? –mosolyogtam rá.
- Így születtem- vigyorgott teli szájjal.
- Köszönök mindent! Sokkal jobban vagyok. Igazad van, most már elkezdek élni is egy kicsit.
- Nagyon helyes! – mondta elkomolyodva és szótlanul nézett maga elé.
Most meg vajon mi lehet a baj? Úgy döntöttem hagyom, hogy kicsit magába mélyedjen és csendben néztük a tenger hullámzását. Hosszú haja arcomhoz ért, ahogy a szellő meglebbentette. Nagyon finom illata volt és gyengéden cirógatott. Bőre halvány barnára sült, feszes combja kivillant a rövidnadrágból. Igyekeztem nem feltűnően nézni, de vonzotta a tekintetem. Elmosolyodtam majd tekintetem újra előre szegeztem. Szemem sarkából láttam, hogy ő is engem méreget ettől önkéntelenül is mosolyra húzódott a szám.
- Mi ez a mosoly?- törte meg a csendet.
- Jó kedvem lett. – fordultam hozzá.
- Rob lenne itt valami, de nem tudom meg merjem-e kérdezni. Valójában ezen gondolkozom már egy ideje.
- Ezért volt ez a nagy csend? Valami baj van Andy? Tudok segíteni? –néztem rá aggódva.
- Igen, nem igen. – mosolygott félénken. Tetszett ez a sajátos válasz.
- Na és miben tudok segíteni? – vigyorogtam. Mély levegőt vett és közelebb húzódott hozzám. Értetlenül és hülye fejet vágva néztem rá.
- Andy? – szólaltam meg. Kezeivel tétován a hajamba túrt és nyitott ajkamra tette ujját, hogy elhallgattasson. Ujját ajka váltotta fel és gyengéden szívni kezdte felső ajkam. Rövid idő után visszacsókoltam, majd mikor rájöttem mit teszek elhúzódtam.
- Andy ezt nem volna szabad. – mondtam feldúltan, mert a csók nem hagyott hidegen.
- Olyan mindegy már nem? – húzódott távolabb és szomorúan nézett maga elé. Próbáltam lenyugtatni feldúlt lelkemet, de valamit elindított bennem, ami jó volt, amire vágytam.
- Figyelj én.. – kezdtem.
- Nem kell mondanod semmit. Ne haragudj, ha kellemetlen helyzetbe hoztalak! - szakított félbe.
- Nem arról van szó. Az van,hogy.. – próbáltam folytatni.
- Ezzel csak kellemetlenebb helyzetbe hozol. Tudom, vannak érzéseid a másik lány felé. Nem is vagyok szerelmes beléd vagy ilyesmi csak irtó jó pasinak tartalak és gondoltam egyszer élünk, és ha már egy irányba sodort a sors, akkor…
- Andy én is meg akarlak csókolni Téged! – vágtam a szavába.
- Hogy mi? – kapta felém a fejét.
- Gyere ide! –mondtam gyengéden és az ölembe húztam. Mielőtt egy szót is szólhatott volna rátapadtam az ajkára. Csókomat rögtön viszonozta és egyre jobban befészkelte magát az ölembe, karjait nyakam köré kulcsolta. Átdugtam nyelvem a szájába, amitől feszítő vágy futott végig rajtam. Hirtelen mozdulattal megfordultam így alám került. Lábait összekulcsolt és szorosan magához húzott vele. Feléledő férfiasságomat megérezve enyhített kicsit a szorításom, de ugyanolyan mohón csókolt, szinte felfalt.
- Andy, hé! Várj! – próbáltam elhúzódni tőle. Lassan elvált ajka az ajkamtól és fátyolos tekintettel nézett rám. Ritkán volt részem szebb látványban, mint ez a fiatal lány, aki szinte remeg a csókomtól.
- Mi történt? – kérdezte rekedten. – Nem volt jó? – kerekedett el a szeme. Nyilván neki olyan jó volt, mint ahogy azt éreztem is. Lábaival még mindig átfogott és ezzel csípőmet csípőjéhez szorította. El kellett szakadnom tőle, mert kezdett kényelmetlenné válni a helyzet.
- Lehetetlen, hogy nem érzed – mosolyodtam el szememmel nadrág irányába mutatva.
- Oh! – pirult el.
- Ha nem haragszol én most inkább leülnék melléd, mert kezd kicsit szűk lenni a hely. Ha érted mire gondolok!- kacsintottam rá mire lábait leengedte és én le tudtam gördülni. Felültünk és némán meredtünk magunk elé.
- Nagy álmom vált valóra azzal, hogy Veled játszhatok egy filmben! Ez a csók pedig fantasztikus volt.
- Ne viccelj miért volt ez valóra vált álom?
- Mert mint már mondtam tetszel nekem és szexuálisan is vonzódom hozzád. Nézd Rob nem vagyok egy szégyenlős lány! Nem volt sok pasim, de ha kínálkozik egy olyan alkalom, mint a mostani nem tudom kihagyni. Kérlek, ne tarts könnyűvérűnek! Azt akartam, hogy ezt tudd! Én vonzódom hozzád! Ha jól látom én is tetszem egy kicsit neked.
- Gyönyörű lány vagy! – simítottam félre egy hajtincset az arcából.
- Mit gondolsz rólam?
- Semmiképpen nem tartalak könnyűvérűnek. Fiatal vagy élsz a lehetőséggel, nincs ebből semmi probléma. Másrészről én sem zárkózom el semmi elől.
- Akkor történhet közöttünk több is? –nézett rá reménykedve.
Nem szóltam semmit csak óvatos csókot nyomtam a szájára.
- Semmi sem kizárt, maradjunk ennyiben. – mondtam majd felugrottam és a kezemet nyújtottam neki.