Friss

Sziasztok!

Tegnap kiírtam, hogy abbahagyom de Timi hozzászólása elgondolkoztatott és teljes mértékben igazat adok neki! Hamarosan hozom az új részt addig itt van egy kis ízelítő nektek.


„Jake”

Leengedtem a fegyvert és a dokihoz léptem. Már nem élt. Elvégezte, amit kellett többé nem volt rá szükség főleg úgy nem, hogy tudtam felismerte a szerelmem. Megtöröltem a kezem majd átléptem a hullán és egyenesen Ashley szobájába mentem. Rémült arccal ült az ágyban a takarót szája elé szorítva. Szegénykém biztosan azt hitte nekem esett bajom.
- Nyugodj meg kicsim! Látod, minden rendben van, nem esett bajom!- léptem mellé mire feltűnően összerezzent. Riadtan nézett rám, szemei könnybe lábadtak és még kisebbre húzta össze magát. Nem bírom megérteni őt. Most mégis mi baja van hisz látja, hogy jól vagyok?
- Ashley el se kezdj hisztizni! Tudod, hogy azt mennyire gyűlölöm!- léptem el mellőle. Halkan felnyüszített majd suttogás hagyta el ajkait.
- Megölted őt? Hogy tehetted? – reszketett. Megfordultam és dühösen néztem rá.
- Nem öltem meg csak azt kapta, amit megérdemelt.
- Te pszichopata! Hogy tehetted? Miért tetted? – kezdett el visítani, amitől felment az agyamban a pumpa és hatalmas pofont kevertem le neki, amitől a földön kötött ki. Zokogva tapogatta az arcát én pedig talpra rángattam és a szoba végébe ráncigáltam.
- Ugye csak a pszichopata agyam szüleménye, hogy el akartál szökni a doki segítségével? – mondtam neki miközben a földre taszítottam és egy bilincset vettem elő. Megragadtam a bokáját és hosszas küzdelem után sikerült az oszlophoz bilincselnem. Sikítozott és zokogott, de nem érdekelt. Kurva életbe! Utálom mikor így viselkedik. Mintha nem mondtam volna már el ezerszer, hogy elegem van a hisztiből.


„Ashley”

Levegő után kapkodtam, de a görcsös zokogást még most sem bírtam abbahagyni. Megölte őt. Csak azért mert megsejtette, hogy segíthet nekem. A lelkiismeret furdalás keveredett a félelemmel is. Mégis mi tartaná őt vissza, hogy velem is végezzen? Reménytelenül próbáltam kiszabadítani magam, és a vállamba nyilalló fájdalom sem segített túl sokat. Erőtlenül hajoltam a térdemre. Fáztam és éhes voltam, de tudtam, hogy egy falat sem menne le a torkomon. Jakenek valami sürgős elintéznivalója támadt, gondolom el kellett tüntetnie a holttestet. Esélytelen volt a szökés és arra a gondolatra, hogy Rob vagy valamelyik barátom jön értem és szembetalálják magukat vele összeszorult a gyomrom. Nem segíthet senki csak rajtam áll vagy bukik, hogy mi lesz ennek a történetnek a vége. Most még dolgozott bennem az élni akarás, de éreztem, hogy már nem sokáig leszek képes elviselni a folyamatos terrort és újra meg fog törni. Most azonban volt kiért küzdenem és éppen ezért döntöttem úgy, hogy stratégiát változtatok.





Dermesztő csend ereszkedett a házra a lövést követő pillanatokban. Egy darabig rettegve dermedtem magam elé, majd hirtelen felpattantam és az ajtót kivágva leszaladtam a földszintre. Ott feküdt a hátán elnyúlva, mellkasán egyre nagyobb foltban terjedt szét a vér. Kezemet a szám elé kaptam, hogy elfojtsam feltörni kívánkozó sikolyomat majd összerezzentem, amikor egy kéz érintette meg a vállam.
- Nem lesz semmi baj! – ölelt szorosan magához én pedig a vállába temettem arcom és hangosan felzokogtam.

Fájdalom

„Rob”

Mire megérkeztünk a kis házba már csak hűlt helyüket találtuk. Szabályosan őrjöngtem és ököllel csapkodtam a falat.
- A rohadt kurva kibaszott életbe! –üvöltöttem. – Tudtam, éreztem, hogy nem lenne szabad megbízni benne! Hova vihette? Mit csinálhatott vele? – rohantam ki és nem foglalkozva az arcomba villanó vakukkal utat törtem magamnak. Kellan szorosan a nyomomban jött és meg sem próbált megnyugtatni. Ashley életveszélyben van, egy pszichopata kezei között és nem tudok mást csinálni, mint hívni a kurva rendőrséget, akik soha semmit nem tudnak megoldani. Ha mázlim van, még csak el sem hiszik, hogy az elmebeteg kollégájuk rabolta el a menyasszonyom közvetlenül az esküvőnk előtt. Mint kiderült, amíg én odakint szétcsaptam a kezem Andy már hívta a rendőröket így egyelőre nem tehettünk mást, mint, hogy várunk, de nekem ehhez rohadtul nem volt humorom.
- Rob tudom, hogy nem könnyű ilyenkor tisztán gondolkozni, de kérlek, ülj le hagy fertőtlenítsem, le a kezed aztán pedig bekötöm! – érintette meg a vállam Andy.
- Mégis mi a szarnak kellene most a kezemmel foglalkozni? Elrabolták érted? Egy kibaszott pszichopata elvitte a menyasszonyomat és ki tudja mi a szándéka vele! Leszarom most a kezem! – förmedtem rá mire megrázott a vállamnál fogva.
- Na, idefigyelj Pattinson! Most azonnal abbahagyod a hisztit, leülsz és türelmesen megvárod, míg végzek veled! Vagy az is egy lehetőség, hogy hagyjuk elfertőződni a kezedet, és ha szerencsénk van, úgy lerobbansz, hogy egy kórházi ágyból asszisztálhatod végig a keresést a kibaszott pszichopata után! – nézett rám villámokat szóró szemekkel. Szó nélkül ültem le és nyújtottam oda a kezem. Annyira ideges és feldúlt voltam, hogy azt sem éreztem, amikor Andy kifertőtlenítette és bekötötte a kezem. Amikor megjöttek a rendőrök felpattantam és sürgetni kezdtem őket, amit nem igazán díjaztak.
- Nyugodjon meg Mr. Pattinson és mondja el nyugodtan, hogy mi történt! – vett elő egy jegyzettömböt és várakozóan nézett rám. Éreztem, hogy elszáll az agyam.
- Elrabolták a menyasszonyomat mégis mit nem lehet ezen érteni? Menjünk és keressük meg most azonnal! A maguk kibaszott kollégája vitte magával, aki egy rohadt elmebeteg!
- Van valami bizonyítéka arra, hogy ő volt? Mert ez egy igencsak erős vád! –nézett rám összehúzott szemmel egyikük.
- Ember az a szemétláda elrabolta Ashleyt! – lépett mellém Kellan. – Kurvára indulnia kellene és megkeresni őt nem pedig védeni annak a szemétnek a hátsóját!
- Megkérném magukat, hogy legyenek kicsit visszafogottabbak, mert még egy hirtelen mozdulat és nagyon gyorsan a rácsok mögött találhatják magukat. – nyúlt a gumibot után és fenyegetően nézett ránk. Legszívesebben nekimentem volna, de még tudtam magam kontrollálni.
- Itt van egy fénykép róla. - nyújtottam át neki majd rövid egyeztetés után útnak indultak. Lemondóan néztem a többiekre és görcsös zokogás tört rám.
„Jake”

Az én pici Ashleym végre itt van velem. Nem bírtam betelni a látványával, ahogy elterült a kis kanapén. Haja az arcába hullt, keze élettelenül lógott. A gyűrűt már lehúztam róla, nem hozzá való. Szerelmem! Simítottam végig haján és különös borzongás járt át. Annyi éven keresztül csak a távolból figyelhettem őt és most itt van mellettem. Nem lett volna szabad hagynom, hogy eltűnjön az életemből. Most már soha többé nem hagyom egyedül és ő sem mehet el tőlem. Ha mégis így alakulna, inkább megölöm őt és magamat is, de nem lehet másé. Haját hátra fogtam és számat ajkára szorítottam. Az édes kis szája, ami régen olyan tüzesen csókolt, most hideg volt és száraz, de tudom, hogy hamarosan újra élet költözik belé és ugyanolyan szenvedélyes lesz, mint régen. A nyakát lila foltok borították, de még ez sem csúfíthatta el. Újabb csókot nyomtam ajkára majd elindultam, hogy eltüntessek minden nyomot.

„Ashley”
Forgott velem a világ és iszonyatosan fájt a torkom. Nagy nehézségek árán sikerült kinyitnom a szemem. Lassan eljutott a tudatomig, hogy mi történt és kétségbeesetten igyekeztem feltornázni magam. Már értettem mitől fáj ilyen iszonyatosan a torkom és miért rántja görcsbe félelem a gyomrom. Tekintetem ide-oda cikázott, de rajtam kívül senki sem tartózkodott a szobában. Elképzelni sem tudtam hol lehetek, de a tudat, hogy Jake tart fogva éppen elég volt ahhoz, hogy megőrjítsen a félelem. Ma lett volna az esküvőm, életem legszebb napja. Mit érezhet vajon Rob? Tudja, hogy elraboltak vagy azt hiszi, nem akarok hozzámenni? Erőtlenül próbáltam feltolni magam, ami többé-kevésbé sikerült is. Még mindig menyasszonyi ruhában voltam, de az ujjamról eltűnt az eljegyzési gyűrűm. Az ablakhoz baktattam és próbáltam kideríteni hol lehetek. Rettegtem attól, hogy Jake visszatér és én még mindig itt vagyok teljesen kiszolgáltatva neki. Az ablakon kinézve erdőt láttam, ami tökéletes lett volna arra, hogy gyorsan eltűnhessek, de az ablak nem nyílt. Zokogva rángattam, de nem engedett. Ekkor hallottam meg a közeledő léptek zaját. Remegni kezdtem a félelemtől és az ágy felé hátráltam szememmel folyamatosan kutatva valamilyen eszköz után, amivel megvédhetem magam. Kilincs fordult a zárban és széles fénycsík világította be a szobát, amikor belépett. Arcán eszelős mosoly ült és egyre csak közeledett felém. Próbáltam sikítani, de csak halk nyöszörgésre futotta. Magához húzott és simogatni kezdte a hajam.
- Pici Ashley hát felébredtél végre! Ne haragudj, de volt egy kis elintéznivalóm, amíg pihentél! – suttogta teljesen természetesen mintha nem is ő lett volna az, aki megpróbált megfojtani majd elhurcolt az esküvőmről. Kísérleteim arra, hogy kibontakozzak az öleléséből sorra kudarcot vallottak csak még szorosabban tartott.
- Annyira hiányoztál, hogy el sem tudom neked mondani. Miért mentél el tőlem? Miért bujkáltál évekig? Tudod milyen nehéz volt a nyomodra akadnom? De tudod mit? Ne is mondj semmit, mert csak az számít, hogy most itt vagy velem és ez már örökké így lesz. – lehelte a fülembe én pedig kezdtem pánikba esni, főleg amikor szája szám felé közelített majd rátapadt. Erőszakosan csókolni kezdett miközben keze a hajamba túrt. Kapálóztam, de nem sok mindent tehettem ellene. Csillogó szemekkel engedett el szinte fel sem tűnt neki, hogy ne viszonoztam a csókját.
- Hoztam Neked ruhát! –nyújtott át egy csomagot majd végigsimított az arcomon. – Ne aggódj, össze fogunk házasodni, de nem most és nem ebben a szakadt ruhában! Öltözz, át szerelmem aztán visszajövök érted és kicsit kimegyünk a friss levegőre, mert nagyon sápadtnak tűnsz. – mondta majd csókot nyomott a számra és otthagyott. Döbbenten meredtem magam elé majd reflexszerűen a csomag után nyúltam majd kiemeltem belőle egy farmert, egy topot és egy kapucnis felsőt. Levettem a menyasszonyi ruhát és kiemeltem a harisnyatartómból a bicskát, amit még azért rejtettem oda, hogy fába véssem kettőnk nevét. Akkor nevetséges ötletnek tűnt, de most életmentő lehet. Gyorsan felrángattam magamra a ruhákat és az ajtóhoz rohantam amit Jake véletlenül nyitva hagyott. Óvatosan kimerészkedtem a folyosóra és végiglopakodtam a fal mellett egészen a lépcsőig. A lépcső alján várt rám a szabadság. Leszaladtam és nagyon bíztam benne, hogy a bejárati ajtó nyitva lesz. Szerencsémre így is történt. Egy nagy udvarra érkeztem ahol több autó is állt és én gondolkozás nélkül beszálltam az egyikbe. Kellannel régen elkötöttünk egy autót és még ma is jól emlékeztem, hogyan kell csinálni. Összekötöttem a megfelelő vezetékeket és remegő kézzel indítottam el az autót. Alig néhány métert tettem, meg amikor elém vágott egy másik autó és megpördülve egyenesen egy fának ütköztem. Még éreztem a vállamba nyilalló éles fájdalmat majd minden elsötétült.

„Jake”

Az én kis szerelmem rögtön kihasználta a kínálkozó lehetőséget és az első adandó alkalommal meg akart lépni. Nagyon büszke voltam, ahogy sikerült ellopnia a kocsit persze eleve megkönnyítettem a helyzetét. Én kis drágám most megint bajba került, de muszáj a saját kárán tanulnia. Innen nem szökhet el. Az én birodalmamban van távol mindentől és mindenkitől. A régi kastélyt még az apám vette meg, de mielőtt befejezhette volna a felújítást meghalt. Az enyém lett és tudtam, hogy csak idő kérdése és Ashley itt fog élni velem. Itt senki nem találhat, rá csak egyedül vagyunk mi ketten. Most két kocsim összetört miatta, de ez legyen a legnagyobb baj. Kiszálltam és hozzásétáltam. Kiemeltem a roncsból és láttam, hogy megvonaglik az arca a fájdalomtól. Legalább megtanulja, hogy legközelebb óvatosabbnak kell lennie. Nagyon meggondolatlan tud lenni, de majd teszek róla, hogy benőjön végre a feje lágya. Az ágyba fektettem és ellenőriztem a karját. Ha minden igaz elrepedt a kulcscsontja, de amíg ilyen felelőtlen nem tudok hozzá orvost sem hívni, mert még valami badarságot mond és azzal tönkretesz mindent. Lassú és fájdalmas lesz a gyógyulás kicsim, de ez az útja annak, hogy felnőj.

„Rob”

Álmatlanul feküdtem és a plafont bámultam. Folyton azon kattogott az agyam, hogy vajon mi lehet a szerelmemmel. A döbbenetes felfedezés, ami ma jutott tudomásomra nem kicsit vágott mellbe. A lány, akit előzőleg bántalmazott Ashley volt. Valami véletlen folytán Jake égett meg a tűzben és miután új arcot csináltatott magának visszatért bosszút állni. Egy film is lehetne, aminek a főszereplője vagyok, de ez most az életem. A riporterek és fotósok folyamatosan itt nyüzsögnek és traktálnak, a kérdéseikkel mintha nem lenne éppen elég bajom. Hol lehet? Bántotta? Meg tudnám ölni azt a szemétládát csak, tudnám, hol van. Annyira tudtam, hogy valami nincsen rendben vele. Mindig ott volt amikor Ashleyvel történt valami és rögtön segített neki, hogy a bizalmába férkőzzön. Én meg itt fekszek kábán a nyugtatótól, amit akaratom ellenére nyomtak belém és legszívesebben hangosan zokognék ahelyett, hogy a világ minden pontját végigkutatnám utána. Küzdöttem, hogy ébren tudjak maradni de a szemhéjam elnehezedett és elnyelt a sötétség.

„Ashley”

Hangos sikításra ébredtem és eltartott pár pillanatig mire rájöttem, hogy a saját sikításom hallom. Az iszonyatos fájdalom nem akart szűnni a vállamban és egész testemben remegtem. Hamarosan Jake tűnt fel az ágyam mellett és a számhoz tartott szívószálon keresztül mohón inni kezdtem.
- Nagyon rosszul nézel ki életem! Fáj valamid? – kérdezte atyáskodó hangon és végigsimított verejtéktől csillogó homlokomon. A helyzet abszurdságán legszívesebben felnevettem volna. Már ki tudja, hányadszor akar megölni és aztán úgy tesz, mintha nem értené, mi történik velem.
- Miért bántasz folyton? – préseltem ki magamból a kérdést.
- Kicsim valószínűleg beütötted a fejed. Én, soha de soha nem tudnálak téged bántani. De olyan kis esztelen vagy, hogy mindig valami baleset ér. – nézett rám gyengéden én pedig úgy éreztem lassan elvesztem a józan eszem.
- Kihívom az orvost hozzád szerelmem, mert úgy érzem, nagyon magas lázad van. – puszilta meg a számat majd kiment. Elfordítottam a fejem mire azonnal éles fájdalom nyilallt a vállamba. Számra haraptam, hogy ne üvöltsek fel, de a szemeimet ellepték a könnyek. Hol vagy Rob?
- Fel is hívtam az orvost, hamarosan itt lesz! – ült le mellém és megfogta a kezem. El akartam rántani, de erősen szorította.
- Mit akarsz csinálni velem? Miért hoztál ide? – néztem rá félve.
- Végre valóra váltjuk az álmainkat pici Ashley. Tudod, hogy még mindig szeretlek annak ellenére, hogy majdnem megöltél. – húzta össze a szemöldökét. – De megbocsájtom és hajlandó vagyok mindent újrakezdeni.
- Te voltál az, aki majdnem megölt! – kiáltottam fel mire felpattant és a hajamba markolva hátrarántotta a fejem. Felsikítottam mire kicsit engedett a szorítás.
- Ezt nem akarom többé hallani! Megjött az orvos. – szólt majd leszaladt a lépcsőn és nemsokára már az orvossal jött vissza.
- Itt is van doktor úr! Én most egyedül hagyom Önöket, míg megvizsgálja. – mondta majd fenyegetően nézett rám és szája elé tette az ujját. Rögtön megláttam a kiutat és reménykedve néztem az orvos szemébe. Ahogy becsukódott az ajtó megragadtam a kezét és halkan suttogva kértem a segítségét. Láttam, hogy felismert és megígérte, hogy segít nekem kiszabadulni. Helyre tette a vállamat, ami szerencsére csak megrándult majd beadott egy fájdalomcsillapító injekciót és biztosított arról, hogy ahogy a kocsijába ért azonnal hívja a rendőrséget. Hálásan szorítottam meg a kezét majd néztem, ahogy kisétál a szobából. A gyógyszertől kissé kábultan hajtottam vissza fejem a párnára és már majdnem elaludtam, amikor a ház csendjébe lövés hangja hasított

Jake

Sziasztok!

Itt volnék az új résszel ami nem lett túl hosszú de ez azért van, mert mint az kiderül számotokra is újabb fordulat következik amit ezután majd természetesen részletezek is. Köszönöm a hozzászólásokat,ne haragudjatok de nem tudok most válaszolni rá, mert nagyon fáradt vagyok és ragadnak le a szemeim de természetesen elolvastam őket és örök hála érte. Ez a rész nem lett a legjobb de ígérem igyekezni fogok csak rendeződjenek végre a dolgok körülöttem.
Jó olvasást!






„Rob”

Vigyorogva néztem, ahogy anya és a testvéreim körbeveszik Asht és be nem áll a szájuk egy percre sem. Azonnal elfogadták őt és bevonták a családi dolgokba, aminek őszintén örültem. Az ebéd is nagyon jó hangulatban telt, rengeteget nevettünk és Ashley is felszabadult volt. Dúlt köztünk a szerelem, varázslatosak voltak az éjszakáink. Sajnos hamarosan elérkezett az ideje a visszautazásnak. A szállodában elbúcsúztunk egymástól és elindultam a reptérre. Nehéz szívvel hagytam ott, de muszáj volt. Nem akartam kitenni őt annak a cirkusznak, ami rám vár. Az autóban, amit értem küldtek mosolyogva gondoltam vissza az együtt töltött napokra. Abban teljesen biztos voltam, hogy tiszta szívemből szeretem őt és ezen semmi és senki nem változtathat. Meg fogják próbálni, de sikertelenül, mert bármire képes vagyok érte. Egy terv már kezdett kibontakozni fejemben és hamarosan valóra is váltom.

„Ashley”

Az elmúlt napok kitörölhetetlen nyomokat hagytak bennem. Nem érdekelt már, hogy New Yorkban nem mutatkozhatok vele nyilvánosan sem a rajongók állandó akaszkodása. Szeretem őt és megtennék érte bármit. Visszaérkezve a városba rögtön munkához láttam Liam nagy örömére. Rob Európában forgatott, de mindennap felhívott és Andy is folyamatosan jelentést adott arról mi történik. Nem mintha nem bíztam volna, Robban, de jó volt Andyvel beszélgetni. Warren segítségét is sokszor igénybe kellett vennem, mert talán a figyelmetlenségem vagy a szerelem miatt folyamatosan bajba keveredtem a rendőrökkel. Eleinte csak gyorshajtásért kaptak el aztán volt egy kisebb koccanásos balesetem is. Warrennel nagyon jól kijöttem volt, hogy beültünk meginni egy kávét bár csak ritkán, mert mindketten elfoglaltak voltunk és Rob sem nagyon szerette, ha vele vagyok. Azt hittem féltékeny rá, de elárulta, hogy egyszerűen csak nem bízik benne. Még egy hónap volt hátra és újra láthatom őt. Nem tudom, hogy fogom kibírni, mert annyira hiányzik. Ráadásul a világ szembesült azzal, hogy együtt voltunk Londonban, mert ezek szerint ott is voltak szemfüles fotósok. Persze Rob menedzsere őrjöngött, de szerelmem azt mondta van egy nagyon jó terve, és ha hazajön, részletesen beavat. Amikor Liam közölte velem, hogy Párizsba kell mennem, tárgyalni szinte repültem a boldogságtól, mert Robék éppen ott forgattak. Két nap múlva indultam, és mint mindig most is teljesen odavoltam a városért. Amikor felhívtam Robot Andy vette fel a telefont és átadott egy üzenetet miszerint Rob vár ma este nyolckor egy adott címen. Kicsit furcsa volt, hogy nem akar velem beszélni, de Andy szerint nagyon elfoglalt. Volt valami megmagyarázhatatlan rossz érzésem, de igyekeztem elnyomni magamban és miután lement a tárgyalás azzal voltam elfoglalva, hogy jól nézzek ki. Rob küldött egy gyönyörű ruhát, ami tökéletesen illett rám és fél nyolc előtt öt perccel megérkezett a limuzin is, ami elvisz hozzá. Izgatottan kémleltem az elsuhanó tájat és próbáltam megnyugtatni magam. Ma semmi rossz nem történhet.

„Rob”
Párizsba visszatérve hatalmas botrány fogadott. Steph magán kívül kiabált velem, de nem érdekelt. Ha lebuktunk hát lebuktunk. Ő nem így gondolta, de felvilágosítottam, hogy szeretem Ashleyt és kimondtam azt, amit napok óta forgattam a fejemben. Feleségül veszem. Steph rögtön lefagyott és úgy nézett rám, mint egy elmebetegre. Nem próbált meg lebeszélni, de felesleges is lett volna. Andy és Kellan első perctől támogattak és Liam is, aki elintézte, hogy maga helyett Asht küldjék a párizsi tárgyalásra. Most pedig eljött a nagy pillanat. Hamarosan megérkezik és megkérem a kezét. Hazudnék, ha azt mondanám nincs bennem egy kis félsz, hogy mit fog válaszolni, de bízom benne, hogy igent mond. Nyolc óra előtt pár perccel hallottam bekanyarodni az autót így megindultam a lépcső felé. Ashley már lefelé tartott. Még sosem láttam ilyen szépnek. A hold halványan megvilágította az arcát és csillogó fénnyel borította be a ruháját. Rám pillantott és ajkát mosolyra húzta, majd kezét felé nyújtott kezembe helyezte és lelépett az utolsó lépcsőről. Rögtön a nyakamba borult majd szenvedélyesen megcsókolt, amitől hirtelen azt is elfelejtettem miért vagyunk itt és majdnem felkaptam a karjaimba, hogy felvigyem és végigszeretkezzem vele az éjszakát.
- Annyira hiányoztál! Minden rendben? – simult hozzám.
- A legnagyobb rendben főleg, hogy most már te is itt vagy velem.
- Olyan idegesnek tűnsz! Csak nem a kezemet akarod megkérni? – kuncogott és gyengéden megcsókolt. A francba megint átlátott rajtam.
- Dehogyis. Csak gondoltam megleplek. – nyögtem ki nagy nehezen és bevezettem a kertbe. A szeme hatalmasra tágult a csodálkozástól és száját is eltátotta.
- Rob, ez gyönyörű! Köszönöm!- fordult hozzám és újabb csókkal jutalmazta a figyelmességemet. Hirtelen azt sem tudtam mit mondjak, na, ennyit a jól begyakorolt és elképzelt helyzetről. Ez a kis lüke lány lelőtte a poént, vagyis esetünkben a „romantikusan fogom megkérni” helyzetet.
- Ashley.. –kezdtem bele próbálva menteni a helyzetet.
- Ne is mondd! Ennél szebb ajándékot nem is adhattál volna, de a szülinapom majd csak két hét múlva lesz.
- Igen, tudom ez még nem is az akar lenni…
- Hidd el ez nekem elég. Káprázatos! Ahogy megszervezted ezt az egészet, ahogy elhoztál ide…
- A francba is Ash gyere hozzám feleségül! –szakadt ki belőlem. Dermedten bámultuk egymást, nagyot nyelt és hangja kicsit rekedt volt, amikor megszólalt.
- Ha ez most vicc akar lenni..
- Nem az. Nem így akartam megkérni a kezed, de megérkeztél és ez volt az első kérdésed. Én meg teljesen összezavarodtam, mert már előre elképzeltem mindent és ez a kérdés felborította a terveket. De szeretlek Téged és feleségül akarlak venni. Rajtad áll vagy bukik a dolog és nem szándékozom befolyásolni a válaszodat, de én, leszek a világ legnevetségesebb bohóca, ha nemet mondasz.
Kedvesen elmosolyodott, szemében könnycseppek csillogtak.
- Gyűrűt hoztál?- kérdezte.
Gyorsan előbányásztam a zsebemből az eljegyzési gyűrűt és térdre vetettem magam.
- Lennél olyan felelőtlen és mazochista, hogy hozzám gyere feleségül? – kérdeztem mosolyogva.
Felnevetett és igent mondott.


„Ashley”

El sem tudtam hinni, hogy ez velem történik. A külső szemlélőnek úgy tűnhetett elkapkodtuk a dolgot, de szerencsére mindketten úgy gondolkoztunk, hogy felesleges várni, hiszen szeretjük egymást az élet pedig túl rövid ahhoz, hogy várakoztassuk a másikat. A szüleink egyszerre tudták meg, hogy összeházasodunk méghozzá egy közös vacsorán. Az esküvő előtt rengeteg elintéznivalónk akadt, amit többnyire én végeztem el, mert Robnak be kellett fejeznie a forgatást. Az esküvőnk előtti napon már nem találkoztunk, mert a fiúk legénybúcsút tartottak mi pedig a csajokkal ütöttek el az estét. Romantikus filmeket néztünk és popcornt készítettünk, sztorizgattunk hajnalig.
Végül eljött a nagy nap. A sajtó munkatársai már korán reggel a bérelt ház előtt tolongtak, hogy megörökíthessék az esküvő előtti pillanatokat. Természetesen nem lettek meghívva, de ez cseppet sem zavarta őket.

- Maradj már nyugton Ashley! Rob biztosan itt lesz időben. – szólt rám Andy már ki tudja hányadszor, de én akkor is izgatottan szaladgáltam az ablakhoz hátha megpillantom végre Robot.
Hátam mögött rohantak a lányok, akik segítettek felvenni az esküvői ruhát, és akik szerették volna elvégezni az utolsó simításokat is rajtam.
- Mi van, ha nem jön el? – fordultam hátra hirtelen és fel alá kezdtem járkálni miközben a többiek fejvesztve kapkodtak a leomló ruhám után.
- Ash! Állj meg könyörgöm, mert teljesen tönkreteszed a ruhád. – magyarázott Andy mindhiába.
- Mi van, ha meggondolta magát? Ha beijedt és most nem jön el? Akkor kinyírom az tuti.
- Hát ezek aztán a szép szavak egy ifjú ara szájából! Még hozzá sem mentél és már szabadulnál tőle? – dugta be a fejét Kellan az ajtón.
Felsikítottam és a lányok mögé bújtam.
- Nem láthatod a menyasszonyt! – magyaráztam.
- Már miért ne láthatnám? Nem én vagyok a vőlegény! – vigyorgott Kellan és beljebb lépett.
- Kifelé ha jót akarsz! – mutogattam továbbra is a lányok mögül.
- Jó, oké értem én. Annyit még azért elmondok, hogy káprázatos vagy- nyomott egy gyors puszit a homlokomra a többiek feje fölött és kisietett a szobából. Arcomra mosoly húzódott és egy ideig magam elé meredtem majd meghallva egy érkező autó zaját az ablakhoz siettem.
A többiek követtek és éppen időben értünk oda, hogy lássuk amint Rob kiszáll majd, mint aki érzi, hogy figyelik, az ablak felé kapja fejét. Riadtan guggoltam le, de ruhám uszályában megtántorodtam és a hátam mögött álló lányokat magammal sodorva a földre gurultam.
Mindenki döbbenten meredt a másikra majd éktelen kacagásban törtünk ki és Andy végre elérte, hogy nyugton maradjak. Beleillesztette hajamba a fátylat majd lesimította a ruhám és késznek nyilvánított. Úgy döntöttem lesétálok a kis házba ami a kert végében áll, hogy rendezhessem a gondolataimat. Egyedül maradtam és mélyeket lélegezve igyekeztem tudomásul venni, hogy ez nem álom és tényleg férjhez megyek. Halk kopogás rázta meg az ajtót.
- Ki az? –szóltam ki.
- Warren vagyok. Azt mondták itt talállak, szeretnék mondani neked valamit, ha nem zavarlak! – jött a válasz és mielőtt még egy szót is szólhattam volna belépett. Csillogó szemekkel mért végig, ami kicsit furcsa volt, de betudtam annak, hogy ma minden és mindenki furcsa nekem.
- Mondd csak! Valami baj van? – kérdeztem kedvesen. Ebben a pillanatban csörögni kezdett a telefonom. Rob hívott.
- Hát, szia, vőlegény! Remélem, nem azért hívsz, hogy lefújd az esküvőt! –mosolyogtam a telefonba.
- Ashley hol vagy? – kérdezte zaklatottan.
- A kis kerti lakban vagyok. Miért? – húztam össze a szemem.
- Tudod mondtam neked, hogy gyanús nekem ez a Warren pasi és elkezdtem nyomoztatni utána. – mondta és ettől azonnal görcsbe rándult a gyomrom. – Kiderült, hogy az igazi neve Jake Worrington. Mond ez neked valamit? – hallottam valahonnan messziről a kérdést. Hogy mond-e valamit a neve? Életem megkeserítője, akiről azt hittem már régen meghalt. – Ashley! Azonnal gyere be a házba, és ha meglátod, őt menekülj el! Érted? Ez az ember már ölt is. Egyszer rágyújtotta a volt barátnőjére a házat, de a lány megmenekült az ő arca viszont csúnyán összeégett. Hallasz édesem? – kérdezte zaklatottan. Megfordultam és igyekeztem mosolyt erőltetni az arcomra miközben a férfi aki Warennek adta ki magát szúrós szemmel méregetett.
- Csak Rob az. –mosolyogtam rá, de éreztem, hogy megremeg a hangom.
- Ki van veled? Csak nem ő? – kiáltott fel Rob aggódva.
- De igen drágám. Hamarosan ott leszek az oltár előtt. Szeretlek! – mondtam.
- Ne mozdulj, máris indulunk érted! Ne ess pánikba és hazudj, ameddig csak bírsz! – nyugtatgatott és lerakta a telefont. Jake közelebb lépett hozzám és megállt közvetlenül előttem. A szemébe néztem és úgy éreztem összecsuklok a félelemtől. Hát eljött a nap, amitől olyan sokáig rettegtem. Én voltam a lány, akire rágyújtotta a házat, és akit évekig rémálmok kísértettek.
- Nagyon aggódhat miattad! – fogta meg a csuklóm mire megpróbáltam hátrálni.
- Kérlek, ne bánts Jake!- suttogtam mire kezei nyakamra fonódtak és egyre jobban szorították torkomat az utolsó levegővételig.

Friss

Sziasztok!

Ne haragudjatok,hogy ennyit kések de a feje tetejére állt az egész életem. De nincs baj holnapra tervezem az új részt,ahol a címhez hűen bevetek pár fordulatot. Nagyon köszönöm mind a 21 követőmnek,hogy velem van és olvas,lehet ám írni is nem fogok megharapni senkit ígérem! :-)

Tiltott gyümölcs

Sziasztok!

Nem frissel jelentkezem sajnos! Laura barátnőmmel nyitottunk egy új blogot ahol garantált a heti egyszeri friss mert jó pár részünk van előre. Nagyon örülnék ha minél többen jönnétek hozzánk!Ennek a történetnek a főszereplője Kellan de Rob és Tom is helyet kapnak benne!Sok szeretettel várunk Titeket!


www.tiltott-gyumolcs.blogspot.com

Friss

Sziasztok!

Először is millió bocsánat amiért így eltűntem de újabb költözés várt rám és rohangáltam intézkedni. Ma megpróbálom megírni az új részt mindenképpen de nem ígérem biztosra. Köszönöm a hozzászólásokat,nagyon aranyosak vagytok!
Szép napot mindenkinek aki erre jár!

London

Sziasztok!


Ezer bocsánat a késésért de az életem kicsit össze van kutyulva mostanában! Na de úgy szép az élet ha zajlik hát gondoltam ebben a részben is történjenek bizonyos dolgok. Van amire már vártatok van ami meglepetést fog talán okozni.Romantika minden mennyiségben! :-)
Köszönöm szépen a hozzászólásokat amiket még a zárt blogban kaptam,imádlak titeket!
Figyelem enyhén 18-as és elmebeteg rész következik! Ne kövezzetek meg érte! :-)

„Ashley”

Esőcseppek kopogtak az ablakon és vad szél süvített mégis boldog voltam. Egy órája érkeztem meg Londonba és most a szobámban vártam Robra. Külön géppel kellett jönnünk, de most még ezt sem bántam. Hamarosan ő is itt lesz, és végre átölelhet anélkül, hogy folyton a hátunk mögé kellene néznünk. Már kicsomagoltam és rendeltem ebédet mire megjön. Kisétáltam az erkélyre, ami hatalmas volt és varázslatos kilátás nyílt róla a városra. Élveztem, hogy esőcseppek permetezik az arcomat és szememet lehunyva tartottam oda az arcom. Váratlanul karok fonódtak a derekam köré és elmosolyodtam mikor megéreztem az összetéveszthetetlen illatot. Megfordultam és forrón megcsókoltam.
- Hát te meg mit csinálsz idekint édesem? – simította hátra vizes hajamat.
- Vártalak téged és közben úgy gondoltam elütöm valamivel az időt. – karoltam át a nyakát mire hirtelen mozdulattal az ölébe kapott és bevitt a szobába. Leültetett a kanapéra és egy törölközővel próbálta megszárítani nedves hajam. Mosolyogva tűrtem és közben a lábam lóbáltam. Hamarosan kutakodó ajkát éreztem meg a nyakamon mire elégedetten felsóhajtottam és hátrahajtott fejem megtámasztottam a mellkasán. Nekem döntötte a fejét és összekulcsolta a kezeinket így néztük a kint egyre jobban zuhogó esőt. Nagyon jó érzés volt a karjaiban lenni. Néha apró puszikat nyomott az arcomra egyébként viszont csak hallgattunk és kiélveztük, hogy együtt lehetünk.
- Elaludtál kicsim? –hajolt előre és rám mosolygott. Teljesen belefeledkeztem a szemeibe, egész testemet átjárta a kellemes borzongás.
- Na, mi az? –simított végig az arcomon mire felé nyújtottam az ajkamat. Mosolyogva hajolt rá és gyengéden érintette ajkaimat. Megfordultam az ölelésében és a nyakát átkarolva mélyítettem egyre inkább el a csókunkat.
- Ash.. Ash.. várj! – húzódott el egy kicsit. Értetlenül néztem rá mire megrázta a fejét gondolom, hogy kijózanodjon.
- Mi a baj? – fogtam meg a kezét.
- Nem kell, ezt csinálnunk én ki tudom várni, tényleg amíg neked alkalmas. – mondta teljesen komolyan.
- Rob hidd el, hogy én is akarom! Nincs mire várni érted? Elegem van abból, hogy mindig én vagyok a józan és megfontolt Ashley! Én nem ilyen vagyok. Imádok élni, bulizni, benne lenni minden hülyeségben! Nem tudtam még teljesen felnőni lehet, hogy soha nem is fogok! A munkahelyemen persze felelősségteljesnek kell lennem, de Veled és a barátaimmal nem akarok az lenni. Azt akarom, hogy te is engem ismerj meg és nem azt a lányt, akinek a bőrébe bújok minden reggel hat húszkor. Aztán eldöntheted tetszik-e! – öntöttem ki neki a szívemet. Bólintott majd magához húzott és szenvedélyesen csókolni kezdett. Türelmetlenül nyúltam a pólója után és egy pillanatra elszakadva ajkaitól le is húztam róla. Hátradöntött a kanapén így kerülve fölém. Lábaimmal átkulcsoltam a csípőjét és beletúrtam a hajába. Megszabadította az ingemtől és melltartómtól majd nyelvével a mellemet kezdte ingerelni, amitől elégedett sóhaj szakadt ki belőlem. Feltűrte a szoknyámat és kezével végigsimított a combomon majd lehúzta a bugyimat. Ujjaival azonnal simogatni kezdett én pedig türelmetlenül nyomtam magam közelebb hozzá. Csibészesen rám mosolygott majd ujjai helyett nyelvével kényeztetett tovább. Hangosan felnyögtem és úgy éreztem megőrülök, ha tovább kell várnom, azonnal magamban akartam őt érezni. Megérezhette türelmetlenségem, de nem hagyta abba addig, amíg testemet megfeszítve el nem élveztem. Szinte lázas igyekezettel nyúltam nadrágja után és miután megszabadult minden egyes ruhadarabtól azonnal magamra húztam.
- Ashley várj egy pillanatot! – nézett rám jelentőségteljesen.
- Szedek gyógyszert! – suttogtam neki mire óvatosan belém hatolt. Eleinte csak élveztük azt, hogy testünk szinte egybeolvad majd egyre hevesebben hajszoltuk magunkat a gyönyör felé. Felhúzott és csípőjét lábaimmal átkulcsolva helyezkedtem el rajta. Szorosan magához ölelt és egy ritmusra mozgott a testünk majd a végső pillanatban nevét kiabálva borultam vállára. Nyakamat csókolgatta majd lefektetett, de csak egy pillanatra, mert a másik percben már az ölébe kapott és bevitt a hálószobába. Egész éjjel szeretkeztünk, másnap pedig a reggel a karjaiban talált, ahogy mindig is szerettem volna. Édesen szuszogott, mint egy kisfiú én pedig mosolyogva hajoltam fölé. Megcirógattam az arcát és óvatosan megcsókoltam a száját majd a fürdőszobába indultam. Megnyitottam a csapot és beálltam a zuhany alá. A víz finoman simogatta a bőröm én pedig álmodozva gondoltam vissza az elmúlt éjszakára. Megmostam a hajam és bebugyoláltam magam a hatalmas fürdőköpenybe, ami kikészítve várt rám majd visszaosontam a szobába. Legnagyobb meglepetésemre az ágy üres volt. A nevén szólítgattam és benéztem minden helységbe, de sehol sem találtam. Mielőtt végleg elbizonytalanodtam volna nyílt az ajtó és Rob mosolygott rám kezében egy hatalmas csokor rózsával.
- A francba tudtam, hogy nem érek vissza időben! – mondta és hozzám lépve átnyújtotta a rózsát majd megcsókolt. – Köszönöm neked ezt a gyönyörű londoni éjszakát! – simított végig az arcomon és gyengéden nézett rám. Hazudnék, ha azt mondanám nem más szavakat vártam tőle, de ez is nagyon jólesett.
- Én köszönöm Neked! Végre rádöbbentem, hogy mit akarok! – öleltem át.
- Na és mit akarsz? – fogta meg a kezem és lehúzott a kanapéra.
- Elsősorban Téged. Aztán jöhet minden más! – csókoltam meg mire az ölébe húzott.
- Ez jó hír, mert én is téged szeretnélek és minden más csak ez után jön. Nem is tudom, hogy a fenébe mondhattam olyan csúnya dolgokat neked! Annyira sajnálom!- csókolta meg a számat.
- Én sem voltam teljesen fair veled. Elmondhattam volna, hogy Ryan csak a főnököm és nem más. Felejtsük is el! Itt most tiszta lappal indulunk, rendben? – mosolyogtam rá mire bólintott és felállt majd visszanézett rám.
- Hölgyem a nap ma kisütött csak az ön kedvéért! – húzta szét a függönyt és valóban kintről rögtön beáramlott a napfény.
- Ez csodás! Megmutatod nekem a várost? – kezdtem el szaladgálni és megfelelő ruhát keresni.
- Azt terveztem! – nézett mosolyogva. – Holnap pedig elmehetnénk anyáékhoz, ha megfelel.
- Nagyszerű lenne! Alig várom már, hogy megismerhessem őket. – mondtam majd meglepődve kaptam fel a fejem a telefonom csörgésére. Ki kereshet hisz mindenki tudja, hogy Londonban vagyok. Felvettem a telefont és elmosolyodtam, amikor meghallottam Warren hangját.
- Hello Ashley! Csak azért hívlak, hogy minden rendben van-e, mert az otthoni számodon nem értelek el.
- Szia, Warren! Köszönöm jól vagyok, éppen Londonban pihenek.
- Akkor teljesen rendbe bejöttél?
- Igen már csak néhány zúzódás látszik, de tudod, egy jó smink mindent eltakar. – válaszoltam.
- Hát igen, aki a divatszakmában dolgozik, elsajátít néhány trükköt- nevetett a telefonba majd pár mondatot még váltottunk és letettem a telefont. Mosolyogva fordultam Rob felé, aki durcásan nézett.
- Mi a baj édesem? – léptem hozzá.
- Nem tetszik nekem ez a Warren pasi! Mit nyomul? – kérdezte és majdnem elnevettem magam, de láttam, hogy komolyan gondolja. A két lába közé álltam és megemeltem az állát.
- Nézz rám szépfiú! Nem érdekel ki, hogy nyomul, mert én Veled vagyok, és úgy tervezem, hogy még nagyon sokáig veled is maradok. – néztem mélyen a szemébe. Átölelte a derekam és közelebb húzott.
- Mégis mennyi időre tervezed ezt a velem levős dolgot? – kérdezte most már azzal a csibészes mosollyal és csillogó szemekkel.
- Jelen pillanatban életem végéig, de az attól függ.
- Mitől?
- Hát, ha átváltoztatsz, akkor az örökkévalóságig együtt leszünk! – nevettem el magam.
- Azt hiszem, akkor ez lenne a helyes döntés- mondta mosolyogva majd felkapott az ölébe és ajkait nyakamra tapasztotta majd enyhén megszívta. Halkan felmordultam mire nevetni kezdett.
- Az újszülöttekkel nagyon kell vigyázni, mert nem tudják kontrollálni magukat! –adta elő tudományosan én pedig kihasználva az alkalmat csikizni kezdtem. Nem hagyta magát ő is támadásba lendült én pedig a fürdőszobába menekültem, de hamarosan utolért és bezárta magunk mögött az ajtót.
- Szóval így állunk mi? – közelített fenyegető arckifejezést felvéve.
- Én… én nem úgy gondoltam. –hoztam az ártatlan rettegő lány formáját.
- Dehogyisnem! Éppen úgy gondoltad! Ismerem a fajtádat! Támadni és tagadni azt tudtok, de ezt most nagyon megkeserülöd! – jött egyre közelebb én pedig behátráltam a zuhanykabinba.
- Ne bánts! –emeltem magam elé a kezem mikor belépett mellém.
- Már késő! – válaszolta és azzal a mozdulattal megnyitotta a csapot, elárasztva kettőnket langyos vízzel. A ruhánk teljesen elázott, de nem foglalkoztunk vele. Magához rántott és rátapadt ajkaimra. Nyakát átkarolva viszonoztam csókot, majd amikor megemelte testem lábaimat csípője köré fontam. A kabin falának döntött és elkezdte rólam lehámozni a ruhát. Már éppen a melltartómat kapcsolta volna ki, amikor jéghideg víz ömlött ránk. Felsikítottam mire kirántott a víz alól és kitört belőlünk a nevetés.
- Ez egy jel, hogy ezt halasszuk, későbbre különben semmit sem fogok látni Londonból csak a szállodai szobát!- túrtam bele vizes tincseibe. Megtörölköztünk majd megszárítottuk egymás haját és megengedte, hogy megcsináljam neki. Nagyon édes lett olyan igazi Edwardos. Ezt meg is mondtam neki mire az ég felé fordította a szemét és ráütött a fenekemre. Annyira boldog voltam, hogy nincs is rá szó.

„Rob”
Ettől boldogabb már nem is lehetettem volna. Reggel szívem szerint ott helyben szerelmet vallottam volna neki, de az nem lett volna stílusos. Valami különleges helyre volt szükségem és azt hiszem meg is találtam. Kézen fogva léptünk ki a szállodából és rögtön a kedvenc helyemre mentünk. Tommal szinte az egész tini korunkat itt töltöttük csajokat nézve és elszívva az első ciginket. Néhányan felismertek, de csak összesúgtak mögöttünk és nem jöttek közelebb. Ashley gyönyörű volt és a mosoly le sem olvadt az arcáról. Bagettet dobáltunk a tavon úszkáló hattyúknak, vettünk pár hatalmas gombóc fagyit és megetettük egymást, aminek az eredménye két ragacsos arc és hatalmas röhögés lett. szabadon csókolózhattunk és ölelhettük egymást nem kellett a fák mögül előbukkanó paparazziktól tartanunk. Kibéreltünk egy csónakot és beeveztünk a tó közepére ahol már alig lehetett minket látni. Elnyúltunk a csónakban és úgy néztük a naplementét.
- Ez egyszerűen gyönyörű! – sóhajtott fel.
- Te milliószor gyönyörűbb vagy! - suttogtam a fülébe. Valóban az volt. Haját vörösre festette a lemenő nap fénye, arca kipirult, szeme csillogott.
- Hazudós! – simított végig az arcomon mire megfogtam a kezét és megcsókoltam. Megfordult és mélyen a szemembe nézett.
- Sosem hazudnék neked! – mondtam neki komolyan. – Valami másról szeretnék Veled beszélni.
- Mégis miről? – nézett rám gondterhelten. Édesem mennyire tud aggódni.
- Egy olyan dologról, amit eddig csak nagyon kevés embernek mondtam, mert ennek a szónak súlya van. Ha ezt ki mondja, az ember azzal elkötelezi magát a másik felé és tudod a férfiak többségének az elkötelezettség ijesztő. De én kimondom, mert nem lesz a világon még egy olyan lány, aki iránt ezt érezném. Nagyon szeretlek Téged! Tulajdonképpen már abban a pillanatban, ahogy megláttalak beléd szerettem! - mondtam ki a szavakat, amiket egy ideje már magamban őrizgettem. Mosolyogva nézett rám, de egy szót sem szólt. Most meg mi lehet vele? Összehúztam a szemöldököm mire közelebb hajolt hozzám és forrón megcsókolt.
- Nem is tudod, milyen régóta várom már, hogy ezt halljam tőled! Én is nagyon szeretlek! – szólalt meg majd a karjaimba fúrta magát és élveztük, ahogy a csónak lágyan ringatózik a vízen.


„New York aznap”

Ő az kétség sem férhet hozzá. Ezer közül is megismerném, hiszen tönkretette az életemet. Újra végig húztam a rongyot az éles pengén és lázasan csillogó szemekkel csodáltam, ahogy megcsillan rajta a napfény. Hátradőltem és mosolyogva szemléltem művemet. A falam minden négyzetcentiméterét az ő képei borították. Reggel ő volt az első, akit megláttam, késő éjszaka, amikor nyugovóra tértem az ő arca mosolygott rám utoljára. Mindent gondosan elterveztem, de még nem volt itt az idő. A dolgoknak tökéletesen a helyükre kellett kerülniük, semmi sem ronthatja el a bosszú egyetlen pillanatát sem. Meg fogja még bánni, hogy ezt merte tenni velem! Erősebben markoltam a kés markolatát és szinte láttam magam előtt, ahogy kezem kulcsolódik rá a nyakára és addig szorítja, amíg már majdnem kileheli a lelkét. De mégsem! Felpattantam és zaklatottan mászkálni kezdtem. Túl kegyes halál lenne számára. El kell vinnem őt valahová ahol nem, találnak rá és nem hallják fájdalmas üvöltését. Mert üvölteni fog és az életéért könyörögni ebben biztos vagyok. Nem leszek könyörületes, ahogy ő sem volt az hozzám. A kést óvatosan visszacsúsztattam a helyére majd még egy pillantást vetve az arcára kiléptem a lakásból. Belemosolyogtam a lemenő nap fényébe és továbbfűztem gyilkos gondolataimat.

Hír

Sziasztok!

Újra megnyitottam a blogot! A kommentárokat nem másolom most be,akik még nem véleményezték nyugodtan megtehetik nagyon fogok neki örülni!
Hamarosan jön az új rész!

Újrakezdés

tusi: Örülök,hogy tetszett a próbálkozás. Hát igen nem kell mindig Kellanre hallgatni :-) köszönöm puszillak!

Zoé: Bizony végre törik a jég!Kellan pedig jól megkapja a magáét :-) Puszi


Ancsa: Én köszönöm,hogy olvasol! Most úgy néz ki mindenki boldog lesz egy darabig. Vagy mégsem? :-))

Laurám drágám :-)) Hát köszönöm,mindig öröm olvasni soraidat :-)Az biztos,hogy Kellan és Andy nem fognak unatkozni hagyni Titeket :-)) Pusszantalak!

Roni: hát igen fejlődök ezen a téren de hát ezt ígértem is! :-) Erotika most nincs de hamarosan teszek róla :-)

zsuzsi: Én köszönöm,hogy továbbra is olvasol! Ryan igazi úriember és nem köszöntünk el végleg tőle de nem ám :-) Győrbe költöztem :-)

Azoknak a blogíróknak akik olvasnak üzenem,hogy sajnos itt a net nagyon gyenge és nem enged hozzászólást írni Nektek! De a jövőhét végén valószínűleg hazalátogatok és akkor bepótolom ígérem!

„Rob”


Csendben sétáltunk egymás mellett a gondolatainkba mélyedve. Ashley keze néha hozzámért így egy idő után megfogtam és nem eresztettem el.
- Szeretnék Veled úgy igazán kettesben lenni! – szólaltam meg végül.
- Hisz most is kettesben vagyunk. –nézett körül mosolyogva.
- Igen, de bármikor előbukkanhat pár lesifotós. Londonban aránylag gond nélkül tudok sétálgatni nem, kell attól tartanom, hogy folyton a nyomomban lesznek.
- Hát akkor menjünk el Londonba! – jelentette ki egyszerűen.
- Eljönnél? – néztem rá csodálkozva.
- Igen. Liam adott egy hét szabadságot és nem terveztem semmi mást.
- Nagyszerű lenne, ha eljönnél velem! – vigyorogtam boldogan.
- Semmi akadálya! Akkor indulunk, amikor csak szeretnéd!
- Annyira imádlak! –húztam közelebb magamhoz és gyengéden megcsókoltam. Abban a percben pár gördeszkás srác húzott el mellettünk, megzavarva a meghitt pillanatot. Zavartan rebbentünk szét és Ash szomorúan nézett rám.
- Most már mindig ez lesz? Akárhányszor a közelünkben lesz, valaki idegenekként kell kezelnünk egymást? – tette fel a kérdést, amire szinte lehetetlen lett volna választ adni, de igyekeztem.
- Jelenleg ilyen az életem, de nagyon igyekezni fogok, hogy ezen változtatni tudjak. Mindent el fogok követni erre, megesküszöm! – simogattam meg az arcát.
- Ezt én is megígérhetem neked!- bújt hozzám. Szorosan magamhoz öleltem és nyomtam egy puszit a hajára.
- Semmi kedvem ezt mondani, de muszáj mennem! El kell intéznem, hogy minél előbb indulhassunk. Nem a szüleimnél fogunk megszállni, de mindenképpen szeretnélek bemutatni nekik. – sétáltunk a kocsihoz.
- Az remek lesz- mosolygott rám. – Elvinnél Liamhez? Pontosítom vele a dolgokat! – kérte.
- Persze, ülj csak be! –nyitottam ki neki az ajtót.
- Kellant nem várod meg?
- Ne aggódj, hazajut egyedül is! A kocsit meg most úgyis közösen használjuk. Kedvesen mosolygott és megfogta a kezem. A számhoz emeltem és apró puszit nyomtam rá. Imádom, ezt a lányt kétség nem fér hozzá.

„Ashley”


Szinte berobbantom Liam irodájába. Felkapta a fejét és vigyorogva nézett rám.
- Szia, tündérem jöttél dolgozni? –állt fel és puszilt meg.
- Szívességet kell kérnem tőled! – mondtam neki mire kicsit arrébb tolt.
- Valami perverz szex partihoz akarod kölcsönkérni a lakásom? – nézett rám megjátszott döbbenettel.
- Igen, de kérlek, ne szólj róla senkinek! Hatalmas orgiát rendezek! – suttogtam neki. Felnevetett és intett, hogy üljek le.
- Na, halljam, miről van szó?
- Szükségem van egy hét szabadságra. Tudom, hogy mennyire sok a munka és, hogy mindenkire szükség van, de ez életbevágó. – hadartam el neki.
- De nincs baj ugye?
- Nincs, baj csak szeretnék Londonba utazni.
- Te? Londonba?- dőlt hátra és egy tollat forgatott a kezében.
- Miért olyan meglepő? Robbal mennék – böktem ki végül.
- Robbal? – hajolt hirtelen előre a toll pedig hangos koppanással landolt a földön.
- Jaj Liam mire ez a sok kérdés? Elmehetek vagy nem? – kérdeztem türelmetlenül.
- Meg lehet oldani, sőt ha, lenne, egy kis időd elhozhatnál pár mintát. Nekem kellett volna odarepülnöm, de most nem alkalmas.
- Bármit elhozok! –bólogattam, mint egy idegbeteg.
- Szóval Te és Rob újra együtt? – dőlt hátra.
- Én inkább azt mondanám, remélem, hogy most már együtt. Az, ami ezelőtt volt félreértések tömkelege. De most már bízom benne, hogy minden rendben lesz.
- Nagyon remélem, mert ha nem velem gyűlik meg a baja! Vidd el az autóm drágám majd Clara visszahozza! – mondta, amikor látta,hogy taxit akarok hívni.
- Köszönöm Liam! Egy angyal vagy! – pusziltam meg és már ott sem voltam. Nem létezett nálam boldogabb ember. Ahogy kiléptem az ajtón máris elvakítottak a fények és napszemüvegemet magamra kapva lehajtott fejjel igyekeztem eljutni a parkolóig. A fotósok végig a nyomomban voltak és lőtték el egyik képet a másik után. A francba honnan tudhatták meg, hogy én és Rob.. Nem érdekes csak jussak el a kocsiig. Az újságírók közül is megérkeztek páran és lökdösődve próbáltak közelebb férkőzni hozzám. Nagy nehezen beszálltam a kocsiba és indítottam. Alig tudtam elindulni a kocsim köré csoportosuló firkászoktól, de végül sikerült. Már egészen közel jártam a lakásunkhoz mikor a visszapillantó tükörben észrevettem, hogy követnek. Gondoltam teszek egy kerülőt, hogy lerázzam őket. Elérkeztünk a kereszteződéshez, aminél egyenesen kellett volna mennem, de én most balra fordultam. Annyira figyeltem, hogy sikerült-e leráznom őket, hogy nem vettem észre a jobbról érkező autót Nagyon gyorsan történt minden szinte fel sem fogtam. Hangos dudálásra lettem figyelmes majd fülsiketítő csattanással sodródtam az oszlop felé. Utolsó gondolatom Rob volt és aztán teljes lett a sötétség.
Ijesztő csend volt, amikor végre kinyitottam a szemem. Kába voltam és nem is igazán jutott el a tudatomig, hogy hol vagyok. Megmozdultam mire éles fájdalom hasított a bordámba. Ez egy kórház. De mit keresek én itt? Nehezen és fájdalmasan feljebb toltam magam és akkor megpillantottam Liamet, aki az egyik fotelben aludt. Vénámba egyenletesen csöpögött az infúzió, kezem tele volt horzsolásszerű sebekkel. Már mindenre emlékeztem. El akartam tűnni az újságírók elől és karamboloztam. Meg kell tudnom mi lett azokkal, akik a másik autóban utaztak.
- Liam! – szólítottam mire felpattantak a szemei.
- Doktor úr! Jöjjön gyorsan! – kiáltotta.
- Miért kellene, hogy jöjjön? – mosolyogtam rá.
- Ne haragudj azt hittem baj van! De jól vagy? Nagyon aggódtunk érted!
- Kik azok a mi?
- Hát Rob és Kellan meg Andy és Clara. A szüleidnek egyelőre nem szóltunk úgy gondoltuk jobb, ha veled beszélnek majd és így nem ijednek meg annyira.
- Köszönöm ezt jól tettétek! Mit lett a másik kocsiban utazókkal?
- Egy pasi ült a kocsiban az ő hibájából történt a baleset. De nincs semmi baja.
- És az autó?
- Lesz rajta egy ajtócsere és fényezés, de ezzel már ne foglalkozz lényeg, hogy te jól vagy!
- Ki fogom fizetni!
- Van, rajta biztosítás ne aggódj! Neked most pihenésre van szükséged! Szerencsére kisebb zúzódásokkal megúsztad. Rob azonnal rohant ide, ahogy felhívtam.
- Hol van most?
- Elment beszélni a dokival. Ránk hoztad a frászt alaposan.
Nyílt az ajtó és Rob sietett be.
- Ashley jól vagy?- ölelt meg óvatosan.
- Most már igen! – mosolyodtam el.
- Annyira sajnálom! A rohadt újságíróit fejbe kellene lőni!
- Nyugodj, meg minden rendben van! Beszélhetnék azzal, akivel karamboloztam?
- Persze ő is itt van. Lefejelte a kormányt, úgyhogy össze kellett varrni a homlokát, de mindenképp beszélni akar veled. Behívjam? – simogatta az arcom.
- Igen hívd, be kérlek! – ültem feljebb. A férfi, aki belépett a harmincas évei elején járhatott. Jóképű volt izmos és az arcán aggodalmas kifejezés ült.
- Miss Baily! Hogy érzi magát? – lépett közelebb az ágyamhoz.
- Köszönöm jól vagyok! Ön?
- Velem minden rendben!A nevem Warren Harris. Ne haragudjon, egyetlen percre terelődött csak el a figyelmem, de ez elég volt a balesethez. Ha bármire szüksége lenne, vagy ha segíthetek, kérem, hívjon fel!
- Warren ugyanis rendőr! – közölte velem Rob.
- Köszönöm Mr. Harris! De minden rendben van!
- Hívjon csak nyugodtan Warrennek!
- Rendben akkor ön Ashleynek és ha már így összejöttünk akár tegeződhetnénk is! –nyújtottam neki a kezem.
- Hát akkor, szia Ashley és sajnálom!
- Semmi baj Warren!
- Liam a biztosítást már elintéztem, majd kereslek ezzel kapcsolatban. – fogtak kezet majd elbúcsúzott.
- Milyen szimpatikus! – mosolyogtam.
- Hé! – durcáskodott Rob mire megcsókoltam.
- Gyerekek! Itt mások is vannak ám! De én nem is zavarok tovább, mert még dolgom van. Londonba így gondolom nem mentek. – szólalt meg Liam.
- De igen. – válaszoltam.
- Ash erre semmi szükség! Visszamondom, és majd megyünk máskor!
- Jól vagyok, és nem akarok itt feküdni. Beszélek az orvossal, hogy hazamehessek, és ha megengedi irány London!
- Tudod, hogy nem kötelező! – simogatta a kezem Rob.
- Szeretnék Veled lenni és nagyokat sétálni. Örülnék, ha azt mondhatnám, hogy Londonban kezdődött újra minden.
- Hát jó. Szólok az orvosnak és megbeszélheted vele!
- Én pedig indulok tündérem! Mindenképpen hívj fel! – ölelt meg Liam.
Az orvos megvizsgált és megállapította, hogy nincs agyrázkódásom így semmi akadálya nem volt, hogy hazamehessek. Rob másnapra vette meg a jegyeket. Miután meggyőződött róla, hogy jól vagyok és pihenek elköszönt. Boldogan aludtam el, mert éreztem, hogy az életem fordulóponthoz érkezett. Akkor még nem is sejtettem, hogy ez nem feltétlenül jót jelent.

Remények

Sziasztok!

Elköltöztem és remélem hamarosan állást is találok viszont nem tudom milyen sűrűn fogok tudni frissíteni de igyekszem! :-)
Máris jön az új rész de előtte válasz a hozzászólásokra! Először is köszönöm,hogy ennyien írtatok! Nagyon sokat jelent nekem!

Nika:


Köszönöm! :-)
Kellan állandó szereplője lesz a történetnek és sok tervem van vele :-)
Nagyon örülök,hogy tetszett!

tusi:

Az nemsokára kiderül :-) Köszönöm!
Puszi!

Zoé:

Köszönöm,hogy mindig írsz nekem és a dicséretet is!Én is szeretem több szempontból láttatni az eseményeket,örülök ha ez tetszik!
Puszi!

Laura drágám :-)

Itt is nagyon szépen köszönöm Neked ezt rengeteg dicséretet! :-)
Lesznek itt még meglepő dolgok lehet,hogy már ebben a részben is!
Köszönök mindent,imádlak!
Milliószor puszillak!


Gréta Masen

Köszönöm! Ebben a részben kiderül mennyire illenek egymáshoz! ;-)

Drága Betsym!

Köszönöm szépen! :-)
Te már tudod milyen dilis tudok lenni,úgyhogy nem lepődhetsz meg azon mennyire kavarom a szálakat :-))
Remélem még sok meglepetést tudok okozni!
Imádlak,puszillak!


Roni!

köszönöm :-) Mint láthatod nem kell sokat várni mert itt is van amit szeretnél:-))


Most pedig jöjjön a következő fejezet! A 18-as karika érvényben van ;-)






„Ashley”


Magányra vágytam ezért kimentem a kertbe. hogy friss levegőt szívjak. Nem voltam már zavart és éppen ez volt a baj. Minden eddiginél jobban tudtam, hogy kell nekem Rob, szükségem van rá. Abban biztos voltam, hogy nem adom be gyorsan a derekam. Ez szép kis gondolat volt, de a kivitelezés nem volt egyszerű, mert teljesen elszédített ezzel az egyetlen csókkal is. Hirtelen mellém lépett valaki és zavartan felkaptam a fejem. A lány volt az.
- Szia! Azt hiszem, itt lenne az ideje, hogy bemutatkozzak. A nevem Andy.
- Szia! Az én nevem..
- Ashley. Igen tudom sokat hallottam már Rólad.
- Rob mesélt?
- Igen. Most mihez fogsz kezdeni? Már ha nem vagyok túl indiszkrét.
- Közted és Rob között ugye nincs semmi?
- A barátom, akit nagyon szeretek és nem szeretném, ha bárki is bántaná.
- Én nem akarom őt bántani. – ráztam meg a fejem.
- Igen tudom, de néha mégis ez történik. De nagyon szurkolok, hogy végül minden jóra forduljon köztetek.
- Köszönöm! Hogy van Rob egyébként? Élvezi a forgatást? – érdeklődtem.
- Úgy látom igen, de nagyon hiányzol neki. Más nőkre rá sem néz. – nézett maga elé mosolyogva. – Rám, sem ha ez lenne a következő kérdésed pedig én nem bántam volna.
- Tetszik az őszinteséged!
- Nem szoktam mellé beszélni! Kikezdtem vele, de nem történt semmi. Aztán pedig megértettem, hogy érted van oda és azóta próbálkozom azzal, hogy valahogy összehozzalak Titeket. Hidd el nekem őrült, vagy ha elengeded őt!
- Nem tudom, hogy igazán akar-e engem? Persze most azt mondja de, hogyan lehetnék biztos benne?
- Tanulj meg bízni benne! Ez a legfontosabb. Sok lány van körülötte, de rájuk sem bagózik. Bulizni sem nagyon jár, csak ha elrángatom valaha, de nem nagyon akarom erőltetni.
- Mindenképpen adok neki még egy esélyt illetve mindkettőnknek adok.
- Azt nagyon jól teszed. Ha nem bánod most megyek! Lassan indulunk haza! – mondta majd hirtelen mozdulattal nyomott egy puszit az arcomra.
- Szia! – mosolyogtam utána. Egész kedves lány, és ha mind igaz, amit mondott akkor már tudom, mit kell tennem.
Ryan a hazafelé vezető úton szótlanul ült és én sem beszéltem. Ma várt ránk egy nagyobb beszélgetés és most mindketten azon voltunk, hogy összeszedjük a gondolatainkat. Hálás voltam neki mindenért. Igen még a csókért is, mert bár nagyon vonzó férfi és jólesett a kényeztetése Rob egyetlen csókkal feledtetni tudta mindazt, amit tőle kaptam. Változás előtt is állok. Sokkal lazább leszek, és végre úgy fogok élni, mint a korombeli lányok.
A lakosztályba érve mindketten kicsit furcsán éreztük magunkat és csak mosolyogtunk egymásra.
- Ashley! – törte meg végül a csendet. – Örülök, hogy megoldódni látszanak a problémáid.
- Köszönöm! Ryan az a csók… - kezdtem bele.
- Az csak egy csók volt. – mosolygott és megsimogatta a hajam. – Nem egy életre szóló ígéret sem pedig elkötelezettség. Csak egy csók.
- Akkor megkönnyebbültem! – fújtam ki a visszatartott levegőt.
- Ne aggódj nincs semmi vész! A mai este volt az utolsó munkaestéd, amit nagyon köszönök! Sok embert ismertem meg általad és azt hiszem, jó pár üzletet fogok kötni velük.
- Ennek nagyon örülök! Annak már kevésbé, hogy többet nem találkozunk!
- Munka téren nem, de attól még összefuthatunk, ha van kedved!
- Az jó lenne! Ha nem bánod én most elmegyek aludni.
- Nem, persze menj csak! Álmodj szépeket! – mondta majd hozzám hajolt és homlokon csókolt. Megsimogattam a karját és elindultam a szobámba.

„Ryan”

Szenvedtem. Érdekes érzés nem nagyon volt még benne részem. Főleg nem egy nő miatt. Hazudtam neki. Sokszor megtettem már másokkal is, ha úgy kívánta az érdekem, de ez most csak érte volt. Nem akartam elengedni, nem akartam, hogy Roberttel legyen. De életemben először nem magamra gondoltam önző módon, hanem csakis arra, hogy neki mi lenne jó. Mert mit értem volna azzal, ha bevallom, hogy szükségem van rá? Mást szeret, mással akar együtt lenni. Hagytam hagy menjen, úgysem tarthatnám vissza. Vissza kell térnem abba az életbe, amit akkor éltem mielőtt őt megismertem volna. Nem lesz könnyű, de talán sikerülni fog.


„Kellan”

Teljesen be voltam gyulladva. Felizgat, aztán otthagy és még csak a számát sem tudom. A rohadt életbe ilyen hatással nő rám még nem volt. Rob! Hát persze, ő biztosan megadja a számát. Már éppen hívtam volna mikor valaki kopogott az ajtón. Rob állt ott egy üveg whiskyvel a kezében.
- Éppen téged akartalak hívni! Gyere! –mondtam és szinte berántottam a szobába.
- Csak nem megkívántál Kellan drágám? – változtatta el a hangját.
- Jézusom Pattinson te beteg vagy! – röhögtem majd hellyel kínáltam.
- Miért kerestél?
- Ne szórakozz velem haver! Nyilván tudod, hogy miért kerestelek.
- Mégis honnan kellene tudnom?
- Hát, ja végülis honnan? Kell nekem Andy száma.
- Miért? – nézett rám csodálkozva.
- Át akarom hívni, pókerezni… na, szerinted miért kell nekem a száma?
- - Kellan ő normális csaj nem arra való, hogy megcuccold és otthagyd!
- Nem is azt szeretném. De értsd meg ez a nő engem kikészít. Hozzám dörgölőzött, megcsókolt és aztán otthagyott az erkélyen álló zászlóval.
- Szóval pontosan olyan, mint Te csak éppen nőben. – röhögött a kedves barátom, akiből csak úgy áradt a részvét.
- Basszus tényleg! Pattinson nekem kell a száma! Kérj bármit! – ugrottam fel.
- Most kérnék tőled!
- Mondd mi az és megteszem!
- Csak tanácsra lenne szükségem Ashleyvel kapcsolatban.
- Tudod mi a Te bajod? Nem vagy elég laza! Nem kell mindig mézes-mázoskondi! Bele kell csapni a közepébe!
- De mégis, hogyan?
- Vegyél példát rólam!
- Nem fogok minden utamba akadó nőt meghúzni Kellan! – húzta össze a szemét.
- Most úgy csinálsz, mintha én olyan lennék! Nem tesó nem erre gondoltam!
- Akkor mire?
- Lássa, hogy érdekel, de dobd be magad! Legyél lehengerlő, magabiztos! Ennyi a titok nem több! Na, megkapom Andy számát? – kérdeztem, mert láttam, hogy indulni készül.
- Ja, hogy azt! Nem! - vigyorgott.
- De most miért?
- Mert ha tényleg annyira meg akarod szerezni, akkor, teszel érte! Ez az első lépés Kellan!
- Mihez? Az elmegyógyintézethez? – néztem rá ingerülten.
- Ahhoz, hogy értékelni tudd ezt a lányt. Haladj lépésről lépésre! Ezt még egyszer meg fogod nekem köszönni! - vigyorgott és már ott sem volt.
- Hát az nem mostanában lesz haver! – mondtam és elmentem lehűteni magam egy hideg zuhannyal.


„Rob”

Ma találkozom Ashleyvel és kipróbálom amit Kellan mondott. Egy hét telt el a párizsi találkozó óta. Öt napot kellett várnom, hogy megcsörrenjen a telefonom az egyik forgatási szünetben. Ashley meghívott minket magához egy kisebb bulira. Éppen kapóra jött, hogy a forgatást le kellett állítani így legalább két hét áll rendelkezésünkre. Farmert és inget vettem fel, beletúrtam a hajamba, ami most rövidebb volt, mint szokott és már kész is voltam. Kellan jött értem, Andy állítólag már előbb átment segíteni. A már jól ismert kopogás rázta meg az ajtót majd beviharzott Kellan.
- Andy? – nézett körül.
- Szia Kellan! Igen valóban gyönyörű napunk van és köszönöm a kérdésed remekül vagyok! – vigyorogtam.
- Ne csináld már! Hol van? – állt meg előttem.
- Már Ashnél van.
- Akkor mire várunk? Induljunk! – húzott magával.
- Jó de azért azt megvárhatnád,hogy bezárjam az ajtót.
Őrült tempóban száguldottunk Ashley lakása elé ahol Clara nyitott ajtót.
- Szép napot urak! lépjetek beljebb! Én éppen indulni készülök! – mondta majd betessékelt minket és már ott sem volt.
- Emlékezz mit mondtam! Dobd be magad! – kacsintott Kellan és benyitott.
Ashley mosolyogva közeledett, és ahogy hozzám ért átölelt. Közelebb húztam és megcsókoltam.
- Szia, cica! Milyen dögös vagy ma! – mondtam és végigsimítottam a haján.
- Köszönöm! Minden rendben? – nézett rám mosolyogva, de kissé megilletődve.
- Minden oké cicám! Egyszerűen káprázatos vagy az agyam eldobom tőled!
- Rob! Te be vagy rúgva? – tolt arrébb. Most miért kérdez ilyesmit?
- Nem, miért lennék berúgva? – néztem rá csodálkozva.
- Furcsa vagy! Nem szoktál így beszélni!
- Sajnálom! Tudtam, hogy nem Kellantől kellet volna tanácsot kérnem!
- Miért mit mondott? –mosolygott rám.
- Valami olyasmit, aminek az előbbi beszélgetés lett a végeredménye.
- Nem kell másnak lenned! Így vagy jó, ahogy vagy! – ölelt át szorosan. Olyan szeretet éreztem abban a pillanatban iránta amilyet még sosem. Arcomat a nyakába fúrtam és belélegeztem az illatát. Ösztönösen cselekedve belecsókoltam a nyakába mire összerázkódott és egy halk sóhaj hagyta el az ajkát. Ott azonnal a magamévá akartam tenni, de tudtam, hogy erre még várnom kell. Ki kell érdemelnem a bizalmát.
- Mit szólnál, ha elmennénk sétálni valahova és együtt hagynánk Andyéket? – kérdezte Ashley.
- Benne vagyok! –kacsintottam és már ott sem voltunk.


„Andy”

A belépő Kellan látványa felforralta a vérem. Csábosan elmosolyodtam és megnyaltam a számat. Látszólag teljesen begerjedve közeledett felém.
- Átkozott kis boszorkány! Hogy hagyhattál ott csak úgy? – húzott magához. Hallottuk mikor Ashley bekiáltott, hogy elmennek így felbátorodtunk mindketten. Szorosan hozzátapadtam és végigsimítottam a karján. Szemeit a szemembe fúrta és láttam a benne fellobbanó vágyat.
- Mondtam neked, hogy ki kell érdemelned engem! – suttogtam és közben gyengéden beleharaptam a fülébe. Felnyögött és a fenekemre tette kezét úgy húzva magához közelebb. Éreztem nekem nyomódó férfiasságát és kutakodó ajkát a nyakamon. Hátrahajtottam a fejem és élveztem, ahogy a fenekemet simogatja, miközben szívogatja a nyakamat. Nagyon nagy erő kellett hozzá, de végül elhúzódtam.
- Hé! Most meg mit csinálsz? – kérdezte döbbenten.
- - Miért? Szerinted már kiérdemeltél? – mosolyogtam rá és úgy tettem, mint aki indulni készül.
- Nem teheted ezt velem! – lépett hozzám és hátulról átölelt. Félrehúzta a hajam és újra csókolni kezdte a nyakam. Elléptem tőle és megálltam vele szemben.
- Kellan szerinted én olyan nő vagyok, aki már a második találkozón csak úgy odaveti magát Neked? – vágtam komoly arcot. Ledermedt és majdnem elnevettem magam az arckifejezése láttán.
- Andy én.. –kezdett bele miközben közeledtem hozzá.
- Ne mondj semmit! Nőcsábász vagy! Én a hírekkel ellentétben eddig összesen két pasival voltam. De Te tetszel nekem és ezért most pontosan az lesz, amit mondtam Neked.
- Vagyis?
Átkulcsoltam a nyakát és csókolni kezdtem mohón, szenvedélyesen. Hamar felvette a ritmusom, belemarkolt a fenekembe majd kezét a pólóm alá dugta és úgy simogatta a hátam. Felemelt, lábamat a csípője köré fontam és hagytam, hogy a falnak döntsön. Türelmetlenül kezdte kigombolni az ingem, majd szinte letépte rólam a melltartót. Nyelvével cirógatta melleimet, amitől teljesen extázisba estem. A kanapéhoz vitt el félig ülő, félig fekvő helyzetben fojtattuk, amit elkezdtünk. Miközben melleimet kényeztette, keze a szoknyám alá tévedt és a bugyin keresztül simogatni kezdett. Felnyögtem és fejemet hátradöntöttem. Lehúzta rólam a szoknyát majd a bugyit is nyelvével végigszántott a hasam le egészen a legérzékenyebb pontomig. Nem kell sok idő és remegve élveztem el. Nem voltam kíméletes a vékony ing, ami rajta volt szinte cafatokban repült a padlóra én pedig hanyatt döntve őt munkához láttam. Kiélveztem az izmos mellkas minden domborulatát majd férfiasságát vettem kezelésbe. Valami eszelős örömmel láttam rajta, hamarosan ő is eljut a beteljesedésig így nem sokat haboztam keményen meglovagoltam őt. Egyszerre értünk a gyönyör tetőfokára majd remegve dőltem mellkasára. Szíve vadul dörömbölt a mellkasában.
- Mit érzel most szépfiú? – emeltem fel a fejem és egyenesen a szemébe néztem.
- Nálad jobban nőt még nem kívántam cicám! Ebből kérek még! – mondta majd egy hirtelen mozdulattal megfordított így én kerültem alulra. Most gyengédebben csókolt és éreztem, hogy újra életre kell bennem. Mozogni kezdett és hamarosan újra eljuttatott a csúcsra.
Ezután kimerülten roskadtunk egymás mellé és legnagyobb meglepetésemre nem távolodott el tőlem, hanem magához húzott és megcsókolt.
- Nem engedlek el soha többet cica! – mondta mosolyogva majd átölelt magunkra húzta a takarót és elaludt. Tudtam,hogy meg kell őt szereznem és most,hogy meg volt én sem akartam elengedni őt.

Igen vagy nem?

Itt is volnék az új résszel!
Nem fűznék hozzá semmit,remélem tetszeni fog és meg is írjátok a véleményeteket!
Ariana

Rob teljesen váratlanul hatalmasat húzott be Ryannek aki hátratántorodott majd visszanyerve egyensúlyát nekirontott. A földre kerültek és úgy püfölték egymást. Megpróbáltam szétválasztani őket, de a lány visszatartott. Kellan és Jackson észbe kaptak és lerángatták Ryant Robról akinek esélye sem lett volna vele szemben. Mégis mi a fene ütött belé, hogy csak így nekitámad, hiszen tisztában kellett lennie az erőviszonyokkal. A lány még mindig a vállamat ölelte. Ránéztem és utálni akartam, de olyan kedvesen mosolygott rám, hogy nem tudtam rá haragudni. Ha Robnak ő kell, akkor bele kell nyugodnom. Figyelmemet visszafordítottam a két vérző orrú, felszakadt szemöldökű férfi felé, akiket még mindig lefogva tartottak a srácok.
- Engedj már el, mert Te is megjárod! – szólt hátra Ryan Kellannek. Ő meglepett arcot vágott és azonnal elengedte.
- Ryan? – fordította maga felé.
- Kellan? Kellan Lutz? Hát ide már mindenkit beengednek? – vigyorodott el Ryan. Döbbenten álltam és néztem a jelenetet, ahogy összeölelkeznek. Rob egy farönkön ült és az orrát törölte egy zsebkendővel, amit Jackson adott neki. Észrevette, hogy nézem és rám emelte szomorú szemeit. Tettem egy lépést felé, de gyorsan leesett, hogy neki nem rám van szüksége, hanem a lányra. Ő odasétált mellém, megérintette a karom és fejével Rob felé intett. Kérdőn néztem rá mire elmosolyodott és bólogatni kezdett. Tettem pár lépést mire Rob kihúzta magát és megeresztett egy röpke mosolyt.

„Rob”
Szívfájdítóan szép volt, ahogy feldúlva közeledett felém. Akaratlanul is mosolyra húzódott a szám, ami szintén felrepedt így sikerült fájdalmat okoznom magamnak, de nem érdekelt. Ha arra gondoltam mennyire szeretheti a pasi legszívesebben felordítottam volna. Csaknem laposra vert, de teljesen megértettem. Lassan odaért hozzám és fájdalmas arckifejezéssel méregetni kezdte az arcomat. Andy én drága Andym, hogy tudom én valaha is meghálálni Neked, hogy ilyen profin intézed a dolgokat. Ashley kivette kezemből a zsebkendőt és nagyon óvatosan a szemöldökömhöz nyomta. Lehunytam a szemem és belélegeztem az illatát, ami annyi éjszakán keresztül kísértett.
- Azt hiszem, ránk férne most valami kis erősítő. Benne vagytok? –szólt oda Ryan a többieknek, akik szó nélkül követték őt. Ashley bájos mosolyt villantott felé és azonnal visszafordult hozzám. Szótlanul itatta fel a vért az arcomról, majd amikor le akarta engedni kezét megfogtam és visszahelyeztem az arcomra. Érintése megnyugtató volt, bőre selymes.
- Rob! Miért csináltad ezt? – hallottam a hangját mire kinyitottam a szemem.
- Lehet, hogy elment az eszem. –mosolyogtam rá mit sem törődve a fájdalommal.
- Minden bizonnyal. – mosolygott félszegen.
- Sajnálom, hogy bunkó voltam! –sóhajtottam fel.
- Talán én is lehettem volna kedvesebb, de kicsit felkavart, hogy ennyi idő után hirtelen előttem teremtél.
- Miért?- kérdeztem bár engem is annyira felkavart az, hogy újra látom, mint talán még életemben semmi.
- Ki tudja azt megmondani? –mondta zavartan és arrébb húzódott.
- Te meg tudnád mondani a kérdés, hogy miért nem akarod megmondani. – álltam fel. Háttal állt nekem, gyönyörű ruha volt, rajta ami tökéletesen kiemelte az alakját és azt, hogy valójában mennyire törékeny is.
- Mert vannak kérdések, amikre nem létezik helyes válasz.
- Boldog vagy vele? –tettem fel a kérdést bár tudtam, hogy a válasz darabokra fogja hasítani a szívem.
- A boldogság relatív dolog. – fordult felém. – De igyekszem boldog lenni.
- Szereted őt? – túrtam a hajamba.
- Szeretem. – mondta majd egy kis szünet után folytatta. – Mint egy nagyon jó barátot.
Erre a válaszra nem számítottam, felkaptam a fejem és kérdőn néztem rá.
- Ryan a főnököm és egy barát.
- De hiszen azt mondtad nekem akkor és ott, hogy..
- Nem én mondtam Te hitted azt és én nem cáfoltam meg.
Feldúltan a hajamba túrtam és fel alá járkáltam.
- Szóval nem volt köztetek semmi. Miért nem mondtad el?
- Mert már meg volt rólam a véleményed mielőtt egyáltalán kinyithattam volna a számat. – mondta dühösen.
- A rohadt életbe Ashley! Minden egészen máshogy alakulhatott volna ha…
- Ha igazságos vagy velem és bízol bennem? – vágott közbe és a kert vége felé iramodott.
- Nehogy itt merj hagyni hallod? Állj meg és beszéljünk! – rohantam utána. Ruhájának uszálya miatt nem tudott futni, de még így is alig bírtam utolérni.
- Bocsánatot akarsz érni? –förmedt rám.
- Én kérjek bocsánatot? Te vágtál át!
- Ne akard nekem bemesélni, hogy az egész az én hibám mikor nagyon jól tudod, hogy igazságtalan voltál velem és … - nem bírtam tovább várni,nem akartam végighallgatni újra ugyanazt, ami azon a csábító szájon keresztül áramlott felém. Hirtelen mozdulattal magamhoz rántottam majd kezembe fogtam arcát és megcsókoltam.
„Ashley”

Könyvekben olvastam, barátoktól hallottam arról az érzésről mikor meglódul az ember vére és leírhatatlan változások mennek végbe az egész testében. Eddig azt hittem erős túlzás és, hogy a fele sem igaz, de ahogy ajkamon éreztem Rob ajkát már sejtettem miről beszéltek. Teljesen új érzések követeltek helyet maguknak és olyan erősen szédültem, hogy muszáj volt megkapaszkodnom a vállában. Közelebb húzott magához és gyengéden kényeztette ajkamat. Olyan intenzív érzések támadtak bennem, hogy egyszerre tudtam volna sírni és nevetni, melegem volt és fáztam. Szemeimet lehunyva tartottam és teljesen átadtam magam a csóknak. Mintha már végtelen idők óta csókoltuk volna egymást mégis nehezemre esett elválni tőle. Félig lehunyt szemeim mögül néztem fel rá és a szívem majd kiugrott a helyéről annyira dobogott. Kapkodva szedtem a levegőt, éreztem, hogy arcom kipirosodott és ajkaim egy kicsit megduzzadtak. Rob homlokomnak támasztotta homlokát és úgy nézett rám.
- Most hogyan tovább? – emelte fel végül a fejét és kisimított egy tincset az arcomból.
- Nem igazán számítottam erre. Teljesen összezavartál. –sétáltam el tőle és karomat a fának támasztottam majd belehajtottam az arcom.
- Esélyem sincs? – lopózott mögém. Ennél nagyobb csapdában már régen éreztem magam. Most mégis mit csináljak? Legyőzhet a félelmem vagy merjek kockáztatni?

„Ryan”

Az egyik ablakból éppen rájuk lehetett látni. Bár tagadhatatlan, hogy többet akartam Ashleytől mint ő tőlem, de örültem, hogy megoldódnak a problémái. A lány, akit mint kiderült Andynek hívnak mellettem állt és mosolyogva nézte őket.
- Szépek együtt ugye? – szólalt meg.
- Összeillenek. Szerinted most mi történik köztük?
- Egymásba szeretnek és elvágtatnak a naplementébe. – nevetett fel. A nevetése ragadós volt, a mosoly az arcán gyönyörű.
- Mit szólsz Te mindehhez? – kérdezte.
- Nincs semmi köztem és Ash között. – vontam meg a vállam.
- De hát össze is verekedtetek miatta. – nézett rám felhúzott szemöldökkel.
- Persze, mert azt hittem zaklatja őt.
- Több ilyen férfi is lehetne ezen a földön, mint te. – nézett maga elé.
- Na azért én sem vagyok szent. – nevettem.
- Erre én vagyok a tanú cica! Nagy nőcsábász a mi Ryanünk. – vágott hátba Kellan.
- Megszólalt a szűzies életet élő magányos srác. – vigyorogtam rá.
- Hé, én hűséges típus vagyok csak még nem született olyan nő, aki kiérdemelt volna.
- Na, most fog ránk szakadnia plafon, úgyhogy talán jobb is, ha én most odébbállok. – lépett egyet Andy.
- Cica most meg hová mész? Nincs kedved egy kicsit beszélgetni? –fogta meg kezét Kellan.
- Végülis időm az van. Ryan velünk tartasz? –simított végig a karomon.
- Nem, menjetek, csak nyugodtan nekem még beszélnem kell pár emberrel. Tudjátok üzleti ügyek. – mosolyogtam.
Egymásba karolva sétáltak el tőlem én pedig észrevettem, hogy Ashley engem néz, és szemével azt kérdezi, hogy bejöjjön-e. Nemet intettem és felemeltem a hüvelykujjam. Itt volt az idő, hogy végre dolgozni kezdjek.

„Rob”

Némán álltam és vártam az ítéletre. Ő háttal állt nekem még mindig és szinte áradt belőle a feszültség.
- Kérlek, mondj valamit! Bármi jobb, mint ez a csend. – szólaltam meg végül.
- Mit mondhatnék? Talán azt kellene mondanom, hogy felejtsük el a múltat, kezdjünk mindent tiszta lappal, de nekem ez nem megy!
- Mitől félsz?
- Miből gondolod, hogy félek? – fordult felém.
- Természetes, hogy félsz. Szerinted bennem nincs félelem?- fogtam meg a kezét.
- Te mitől félsz?
- Attól, hogy megint elszúrom. Mert igen édesem jó nagy balfék voltam! Annyira elvakított a féltékenység, hogy nem figyeltem arra mit akarsz nekem elmondani. Látom megdöbbent, hogy ezt ilyen nyíltan elmondom neked, de ne ítélj, soha amíg meg nem ismered a másikat. Már ismered az érzékeny oldalamat, de van egy másik is, amit szeretnék neked megmutatni.
- Milyen másik oldalad?
- Megismerheted, ha szeretnéd csak rajtad áll. De azt tudnod kell, hogy nem egyszerű az életem. Annyit ígérhetek, hogy megteszek minden tőlem telhetőt.
- Rob én..
- Ne válaszolj! Gondold át! A számomat tudod, bármikor felhívhatsz, én türelmesen fogok várni és elfogadom bármi is legyen a válasz. Azt hiszem ez a legkevesebb, amit tehetek. Most pedig ideje lenne bemenni, mert mindkettőnk partnere türelmetlenül várhat már! – azzal lágy csókot leheltem az ajkára és belékarolva a terembe sétáltunk. Olyan jó volt mellette lenni, nézni az arcát, amin most pillanatról pillanatra váltakoztak a kifejezések, de ezt csak az láthatta, aki igazán megfigyelte már. Az asztalhoz kísértem és elindultam megkeresni Andyt. Nehéz volt őt otthagyni, de muszáj volt egy kis időt adnom, hogy átgondolhassa, mit szeretne és nagyon bíztam benne, hogy a döntése pozitív lesz.

„Kellan”

Andy állati jó nő ezt megállapítottam már elég régen. De, hogy vicces is legyen, szórakoztató és még okos is ez már sok volt nekem. A legdurvább, hogy olyan fiatal még, hogy mindezeket az ember ki sem nézné belőle. Most ahogy itt állt velem a kivilágított erkélyen és a korlátnak dőlve hallgatta a hülyeségeimet egészen elbűvölő volt. Ő nem egyéjszakás csaj attól sokkal több lehetne.
- Nagyon elgondolkoztál. – hallottam meg a hangját.
- Pedig nem szokásom bocsi- dobtam egy vigyort.
- Nem szokásod gondolkozni? – nevetett rám.
- Hé, Te kis gonosz! Ha tudnád milyen gondolataim szoktak lenni padlót fognál!
- Hallottam már egyet, s mást a Te, hm.. gondolataidról. – nézett végig rajtam.
- Ne higgy nekik abból egy szó sem igaz! – kezdtem el gyorsan mentegetőzni.
- Az kár, mert be kell, valljam nekem nagyon tetszett minden, amit hallottam rólad. – fordult el és rákönyökölt a párkányra.
- Na és mégis miket hallottál rólam? –jöttem izgalomba, mint egy kamasz.
- Azt nem mondhatom meg! – kacsintott.
- Cica miért érzem úgy, hogy Te flörtölsz velem? – álltam elé.
- Vajon miért is? – mosolygott kacéran én pedig úgy éreztem eldobom az agyam.
- Veszélyes vizekre evezel! – léptem közelebb hozzá.
- Szeretem a veszélyt. Olyankor mindig elveszítem a fejemet és olyan dolgokat is elkövetek, amiket általában nem szoktam. – hajolt közelebb. Teljesen a növények takarásában álltunk ahol már senki sem láthatott minket.
- Teljesen elveszed az eszem! – húztam közel magamhoz.
- Éppen az a célom. Másrészről jó lenne tudni, hogy igaz-e mindaz, amit rólad állítanak!
- Miért nem deríted ki? – közeledtem az ajka felé.
- Azon vagyok – mondta szinte suttogva és ajkát máris ajkamon éreztem. Életemben ilyen heves és izgató csókot nem váltottam senkivel. Nem sokat teketóriázott nyelve rövid időn belül felfedezőútra indult a számban miközben kezével a nyakam cirógatta. Testével szorosan hozzám tapadt, és ahogy csípőjét ágyékomnak nyomta attól teljesen felpörögtem. Mikor már majdnem elvesztettem a maradék józan eszemet is mosolyogva elhúzódott.

- Valami ilyesmit hallottam Rólad! Jó voltál szépfiú! – mosolygott és el akart sétálni, de megragadtam a karját.

- Azt hiszed, hogy minden következmény nélkül elsétálhatsz cica? – húztam vissza.

- Nem hinném, hogy megfelelő lenne a hely és az idő, de talán egyszer majd lehet róla szó. De engem ki kell érdemelni úgyhogy, bevetheted minden csáberődet. – nyomott gyors csókot a számra és besietett a terembe mielőtt egy szót is szólhattam volna.

Párizs

Sziasztok!

Már itt is lennék az új résszel! :-)
Bevallom kicsit szomorú vagyok,mert nem nagyon kommentáltátok az előző részt :-(
Várom ám akkor is a véleményt ha nem Robról szól az a rész! De most az ő szemszögéből is lesznek fejezetek,remélem tetszeni fog Nektek de ha nem azt is írjátok meg!
Időhiányban szenvedek ezért egyelőre még nem lesz meghívós a blog.Helyesírási hibák lehet,hogy vannak,nézzétek el nem volt időm kijavítani,remélem nem lesz benne!
Jó olvasást! :-)


„Ashley”
Az a bizonyos helység fürdőszoba volt és Ryan háttal nekem zuhanyozott. Az ajtónyitásra átnézett a válla felett és cseppet sem látszott meglepettnek vagy zavartnak. Én természetesen lángba borult arccal hátráltam és azzal a lendülettel nekiütköztem az ajtónak, ami közben becsapódott mögöttem. Ryan felvonta a szemöldökét én pedig gyors bocsánatkérést rebegve szinte feltéptem az ajtót. A szobámba rohantam és az ágyra vetettem magam. Mindamellett, hogy ostoroztam magam, azért mert nem bírom megvárni, hogy válasz érkezzen a kopogásra azért megmozdult bennem valami más is. A Ryan mellkasán lassan végiggördülő vízcseppek, a feszes fenék és úgy általában az egész meztelen férfitest felkorbácsolta régóta szunnyadó vágyaimat. Oké a legjobb lesz, ha elfoglalom magam valamivel. Kisettenkedtem a szobámból és a folyosó végén álló újságtartóból találomra kivettem egy újságot. Visszasiettem vele és becsuktam az ajtót magam mögött. Az ágyra heveredtem és lapozni kezdtem a magazint. Csupa unalmas sztori, unalmas sztárokkal és vég nélküli pletyka. A középső oldalt kinyitva szinte mellbevágott a felismerés. Rob mosolygott rám- és még kis millió másik lányra- egy ajándék poszterről. Teljesen ledermesztett az a fájdalom, amit ez az egyetlen kép okozott. Hiszen fontos nekem, fontosabb, mint azt bármikor is beismerném. Könnyek tolultak a szemembe és becsuktam az újságot, de már késő volt. Az emlékek újra előtörtek, a sebek újra felszakadtak és a kínzó fájdalom kitörölt minden más gondolatot a fejemből.


„Rob”

Emlékek. Általában amikor kimondja ezt a szót az ember mindig valami szép, valami kellemes jut az eszébe. Valószínűleg én vagyok csak annyira elcseszett, hogy ha emlékekre gondolok, rögtön az ő arca ugrik be. Fájt, hogy meg sem hallgatott. Annyira fájt és talán sértett is, hogy nem mentem utána. Ha ott, akkor bevallja, hogy nincs közte és a másik férfi között semmi rögtön megbocsájtok neki és elfelejtem, amit hallottam. Bizalom. Milyen egyszerű kis szó és mégis milyen súlyos dolgok vannak mögötte. Igen van másik arcom is. Tudok és szeretek is szenvedélyes lenni, nem vagyok, olyan nyámnyila szépfiú amilyennek a média beállít. Voltak kalandjaim, ha nem is hangoztatom annyira, mint Kellan. De úgy éreztem Ashley más. Közel engedtem magamhoz és erre eltaszított. Vagy én taszítottam el? Nem egészen biztosan ő volt az. Nem nekem kellett másik nő. Minek töröm ilyesmin a fejem? Ez a múlt, amit minél előbb el kell felejtenem. Ma este nagy buli készülődik egy igazán nívós helyen és nekünk is ott a helyünk. Andyt teljesen lázba hozta a hír, meg kell, mondjam, én cseppet sem rajongok az ötletért szívesebben maradnék itthon. Már amennyire otthonnak lehet nevezni ezt a szállodai szobát. Ha ő itt lenne, talán nem esne nehezemre semmi, amit tenni kell. A rohadt életbe Pattinson! Verd már ki a fejedből! Az ablakhoz mentem és rágyújtottam. Az ember azt hinné, hogy ha egy férfi gondokkal küzd és kihajol kicsit elszívni egy cigit, azt békében megteheti. Na persze meg is teheti, csak ne hívják Robert Pattinsonnak és ne legyenek megőrülve érte a fotósok és a tini lányok felváltva. Már is villant a vaku az arcomba én, meg mint egy ijedt őz ugrottam el az ablakból. Annyira elegem volt már ebből a felhajtásból, az állandó reflektorfényből. Én egy egyszerű srác vagyok, aki játszik és aztán szeretne, nyugodtan beülni valahova ahol nem ugrálják körül. Igyekeztem megnyugtatni magam majd öltözködni kezdtem. Most nem lehetett lazára venni a figurát ez kiöltözős, jópofizós este lesz. Na, sebaj, majd csak túlélem, valahogy vagy ha nem az sem baj.


„Ashley”

Ryannek ma kellett volna megérkeznie, de telefonált, hogy értem küld egy magánrepülőt és utazzak ma délután Párizsba. Most, mint egy őrült tini lány rohangáltam fel és alá, ruhákat dobáltam a bőröndömbe. Ryant a fürdőszobai incidens óta nem láttam és most emiatt is izgultam kicsit. Az idő gyorsan elrepült és hamarosan már a gép fedélzetén találtam magam. Nem először repültem így legalább emiatt nem kellett izgulnom. Annál inkább attól, hogy mit fog mondani Ryan. Lehunytam a szemem, hogy kicsit kikapcsoljam az agyam, de mire kinyitottam már a leszálláshoz készülődtünk. A gyomrom görcsberándult, a tenyerem izzadni kezdett. Azt hittem kicsit több időm lesz felkészülni a találkozásra, de természetesen hoztam a formám. Ryan az autónál várt. Rám mosolygott és kinyitotta előttem az ajtót. Kicsit meglepett,hogy nem sofőr vezet, hanem ő de nem tulajdonítottam neki túl nagy jelentőséget.
- Milyen volt az út? Fárasztó? – kérdezte kedvesen miközben kikanyarodtunk a reptéri útról.
- Bevallom majdnem az egész utat végigaludtam. De nagyon örülök, hogy itt lehetek.
- Gondoltam, hogy tetszeni fog. Ma nagyon nagyszabású eseményen veszünk részt, ezért ahogy megérkezünk, a szállodába máris átadom Önt egy varrónőnek, aki káprázatos ruhát készít az estélyre.
- De hiszen az estély ma lesz nem? – néztem rá meglepődve. Közben nem győztem csodálni a vezetési technikáját. Férfias volt és laza, mint ő.
- Ez itt Párizs Ashley. –mosolygott miközben az utat figyelte. – Itt egy ruhát megvarrni nem tart, sokáig mert nagyon sokan ebből élnek. Egyébként már elkezdték csinálni csak meg kell nézni, hogy megfelelő-e a méret és, hogy tetszik-e az, amit elképzeltek.
Visszamosolyogtam rá és az út további részében lenyűgözve bámultam az elém táruló csodát, amit Párizs nyújtott. Az Eiffel-torony láttán majdnem felsikítottam az örömtől. Ryan vigyorogva nézte lelkesedésemet.
- Akkor is így fog örülni mikor meglátja, hogy a lakosztályunk az Eiffel-toronyra néz? – kérdezte mintha csak arról érdeklődne tetszik-e az a csinos cipő a kirakatban.
- Ez most komoly? – léptem ki egy pillanatra az udvarias, távolságtartó Ashley szerepemből.
- Igen ez most komoly – nevetett. –Sokkal jobban tetszik, amikor elengedi magát. Az udvariasságot tartsuk meg a vendégeknek. Mit szól? - nyújtotta felém a kezét és egy pillanatra rám nézett. Azok a szemek teljesen megbírtak őrjíteni így gyorsan elkaptam a pillantásom, de a kezét megfogtam és picit megráztam. A Hiltonban szálltunk meg és a miénk volt egy egész lakosztály. Ryan egészen az ajtóig kísért.
- Nincs kedve meginni valamit? – kérdeztem, mert gondoltam, hogy úgy sem lesz. Nem szabad sok időt a közelében töltenem, mert teljesen elcsavarja a fejem.
- Azt hiszem, arra még van egy kis időm. – mondta és belépett utánam. Hoppá hát ezt elszúrtad Ash!
- Menjen csak és öltözzön, át nyugodtan addig én töltök! – mondta és hátat fordított nekem.
A szobába siettem és igyekeztem valami nem túl kihívó ruhát magamra rángatni. Végül egy puha rózsaszín pulcsi és farmer mellett döntöttem. Megigazítottam a hajam és már kint is voltam. Ryan az ablaknál állt és a kilátást csodálta. Ahogy meghallotta lépteimet megfordult és mosolyogva nyújtotta felém a pezsgőspoharat. Idegesen elvettem tőle és szétnéztem a szobában. Rájöttem, hogy ez egy nappaliféle, ami elválasztja az ő szobáját az enyémtől.
- Valami baj van? – hallottam meg a hátam mögül hangját. Megfordultam és rámosolyogtam.
- Nem, dehogyis csak kicsit kifárasztott az utazás. Eddig nem éreztem, de most hirtelen rám szakadt. De ne aggódjon minden rendben lesz. – húztam meg a pezsgőspoharat. A jéghideg pezsgő végigszaladt a torkomon, kellemes melegséget árasztva szét gyomromban. Kicsit kezdett oldódni bennem a feszültség.
- Szeretném, ha jól érezné magát! Ha bármire szüksége van, csak szóljon!
- Ez nagyon kedves, de Önnek kell jól érezni magát, nekem pedig a munkámat végezni. – mondtam, de látva, hogy közeledik kicsit megint remegni kezdett a térdem. Ez már szinte gyerekes Ashley! Kapd már össze magad! Csak nem fog letámadni a saját főnököd!
- Szeretném, ha ön is jól érezné magát! Igyekszem mindent megtenni ezért!
- Ez igazán kedves, de ez tényleg a munkám és én..
- Ne úgy tekintsen most rám, mint a munkájára vagy a főnökére! – mondta és egyik kezével végigsimított az arcomon a másikkal pedig a derekamnál fogva magához húzott.
- Ryan én… - szólaltam meg, de ahogy a szemébe néztem kifogytam a szavakból. Lassan hajolt az ajkamra és nagyon gyengéden csókolni kezdett. Egy pillanatig dermedten álltam majd karom a nyaka köré fonódott és viszonoztam a csókot. Jézusom letámadt a saját főnököm én pedig visszacsókolok! Halálra vagyok ítélve ez már biztos. Ahogy ajka elvált az enyémtől hirtelen levegő után kaptam és el akartam fordulni, de nem hagyta.
- Haragszol rám? – simított végig arcomon. – Muszáj volt megtennem, annyira vágytam rá!
- Nem haragszom de Ryan..a fenébe is Te a főnököm vagy én pedig…
- Nyugi nem fogom elmondani senkinek! Nem lesz belőle semmi bajod!
- Az a baj, hogy már van!
- Hé, fel a fejjel! Egy pár csóktól még nem lesz semmi bajunk!
- Egy pár csóktól? – húztam fel a szemöldököm.
- Reméltem, hogy majd Te is akarsz spontán meglepni egy-kettővel. –vigyorgott.
- Korai lenne még erről nyilatkozni. –néztem a cipőmet.
- Nem sietünk sehová! Illetve de igen Te most sietsz, de van még időnk egymásra bőven.
- Tisztáznunk kellene ezt.
- Tisztázni is fogjuk, de nem most. Vár Rád a varrónő, úgyhogy nyomás!
Bódultan és kissé zavartan indultam a szobámba, hogy ott megvárjam a varrónőt, aki még nem érkezett meg. A csók valami isteni volt a pasi, akitől kaptam nem különben, nekem mégis valaki más járt a fejemben. A fene vinne el Robert Pattinson! Miért kell folyton befurakodnod a gondolataimba? Eltűnhetnél már! Vidd el az emlékeket a fejemből de legfőképpen a szívemből,mert annyira fáj,hogy nem bírom ki.


„Rob”

Beléptem a terembe és legszívesebben azzal a lendülettel ki is fordultam volna, de Andy nem hagyta.
- Mosolyogj és vágj, olyan arcot mintha nagyon élveznéd, hogy itt lehetsz! – nyomta a könyökét a bordáim közé. Nagyon jól kijöttünk egymással, néha még a hülye gondolataimat is elfelejtettem, ha vele voltam. De ő nem Ashley volt.
- Már megint hol jársz Pattinson? – lépett oda Kellan és hátba vágott.
- Hát te meg mit keresel itt? Nem is tudtam, hogy nőcsábászokat is beengednek ide? – vigyorogtam.
- Hé, én nem vagyok nőcsábász! – vágott durcás képet majd Andy felé fordult. – Ki ez a gyönyörű hölgy? Ne mondd, hogy veled van!
- A nevem Andy és személyes sértésnek fogom venni, ha azt, mondod, hogy nem ismersz meg! – nézett rá morcosan, de én tudtam, hogy csak szórakozik Kellannel. Ő zavarba jött és kicsit elhúzta a száját. Szorosan mellém állt és belesuttogott a fülembe.
- Hallod haver most segíts! Meg volt nekem ez a csaj?
- Én tudjam? – vontam meg a vállam.
- Miről megy a beszélgetés srácok? – lépett hozzánk Jackson.
- A barátotok azt akarja megtudni, hogy lefeküdtem-e vele. De tájékoztatom, hogy nem. –nevetett Andy.
- Nem semmi csaj vagy! Ha mégis meggondolod magad Rob mindig tudja, hol talál! – kacsintott Kellan és Jackson vállát átölelve félrevonult miközben hangosan röhögött valamin.
- Ezt most megérdemelte! –nevettem.
- Mr. Egó! –mosolygott Andy.
- Ezek után tuti, hogy rád fog kattanni.
- Próbálkozni mindig lehet, és ki tudja egyszer talán szerencséje is lehet! – kacsintott és belém karolva beljebblépett.
Tettünk pár udvariassági kört majd az asztalunk felé igyekeztünk. Egy két személyes asztalt kaptunk így szerencsére senkivel nem kellett osztoznunk rajta. Andyvel szinte egymáshoz bújva beszélgettünk, mert a hangzavartól alig hallottunk. Hirtelen olyan érzésem támadt mintha valami cirógatná a hátamat, egészen furcsa, különös érzés volt. Megfordultam és a következő percben már az ajtón belépő páros köré gyűlt üdvözlő tömeget láttam csak.
- Vajon kik lehetnek azok? – leselkedett Andy.
- Biztos valami nagykutya meg a csaja! - fordultam vissza, de az érzés nem szűnt meg.
- Hű nem semmi a pasi! De a lány is csodaszép! Olyan bájos és nagyon szép a mosolya. Biztosan modell bár elég pici.
Meglepődve néztem Andyre. Mindig elcsodálkoztam azon, hogy nő létére milyen könnyen mond hízelgő kritikát más nőkre.
- Nézd már meg Rob! –ütögette meg a karom. Bár nem nagyon érdekelt mégis megfordultam, gondoltam semmi bajom nem lehet, és ha ennyire akarja, hogy vessek arra a csajra egy pillantást hát miért is ne?! Mintha gyomron rúgtak volna. A csodaszép, bájos lány Ashley volt a kísérője pedig Mr. Bájgúnár. Idegesen a hajamba túrtam és igyekeztem mély levegőt venni.
- Rob jól vagy? – tette a kezét karomra Andy.
- Ashley. ..
- Jaj Rob ne már! Miért kell megint őt felhozni? Így soha a büdös életben nem fogsz túllépni ezen az Ashley ügyön.
- De itt…
- Igen itt és most vége. Ennyi nem akarunk sem gondolni rá, sem hallani róla ugye? Megígértem, hogy segítek elfelejteni őt, de akkor, tartsd be a szabályokat barátom, mert a nélkül ugyanott vagyunk ahonnan elindultunk.
- Andy értsd meg, hogy itt…
- Rob ne akard, hogy betapasszam a szádat, mert megteszem, esküszöm! – ömlött a szó belőle.
Ashleyék éppen az asztalunk mellett sétáltak el és véletlenül találkozott a tekintetünk. Az ő arcán is döbbenet látszott és egészen elsápadt. Andy először rá majd rám nézett és hirtelen leesett neki.
- Ő Ashley ugye?

„Ash”

Mintha tőrt döftek volna a szívembe olyan volt őt újra viszontlátni. Remegve ültem le a székre és igyekeztem nem Rob felé nézni.
- Ashley minden rendben van? – fogta meg a kezem Ryan.
- Itt van Rob. Tudod a srác..
- Aki összetörte a szíved. Hol van?
- Mögöttünk ül. De ne nézz..- kezdtem bele, de addigra már odanézett.
- Robert Pattinson. Ismerem látásból.
- Nem szeretnék róla beszélni. Inkább foglaljuk el magunkat valami mással.
- Megyünk táncolni? – kérdezte és már állt is fel. Kezemet kezébe tettem és elindultunk a táncparkett felé ahol még csak néhányan táncoltak. A lassú dallam betöltötte a termet és én Ryanhez bújva lassan ringatóztam rá. Szemem sarkából láttam, hogy Rob és a lány is felénk tart. Tőlünk nem messze kezdtek el táncolni és Rob végig engem nézett. Először elkaptam a tekintetem majd szemrehányóan méregetni kezdtem. Ryan ahogy meglátta kit nézek szorosabban ölelt magához és arcát hajamba fúrta. Kezeim nyakát kezdték el simogatni és láttam, ahogy Robban, megy fel a pumpa. Amikor Ryan a fülemhez hajolt és suttogott bele pár szót elengedte a lányt és hozzánk sietett. Lefejtette a kezem Ryan nyakából és erősen megszorította.
- Táncoljunk! – parancsolta.
- Ha nem látnád, most mással táncolok! – próbáltam kirángatni a kezem kezei közül.
- Ne csináljatok jelenetet! –kérte a lány.
- Menj nyugodtan Ash! Addig én táncolok a hölggyel, ha megengedi. – nyújtotta a karját a lánynak. Nem volt mit tenni muszáj volt táncolnom.
Rob szorosan a karjaiba zárt mire megpróbáltam kiszabadítani magam.
- Ugye nem szeretnéd kínos helyzetbe hozni a barátodat? Mert ha most elkezdesz hadakozni velem az igen csak kínos, lesz számára. – suttogta a fülembe.
Dühösen horkantottam majd táncolni kezdtünk. Bármennyire is azt akartam, hogy rossz legyen a karjaiban lenni mégis melegséggel töltött el és vágytam rá. Érezni az illatot, ami annyira hiányzott, kezének érintését a bőrömön, belenézni azokba a gyönyörű szemekbe. De éreztem azt is, hogy ez csak pár pillanatig tart és aztán a másik nő karjaiban fog vigasztalódni.
- Szóval ő a nagy ő? – kérdezte dühösen.
- Ne sértődj meg, de semmi közöd hozzá!
- Szerintem pedig igenis van! Miatta hagytál ott!
- Nem én hagytalak ott Téged!
- Ebbe ne menjünk bele! Mr. Pénzeszsák úgy látszik, jobban kielégíti az igényeidet drágám! – mondta gúnyosan mire elborult az agyam. Teljes erőből a lábára léptem mire ő elengedett és a hátsó kert felé futottam. Rob utánam futott és elkapta a karom.
- Beszélnünk kell!
- Nem, nem kell! – rángattam a karom.
- Azonnal engedd el! –jelent meg Ryan, mögötte pedig a lány és Kellan Jacksonnal.
- Mert ha nem mi lesz? – meredt rá dühösen Rob.
- Hidd, el jobban jársz, ha elengeded!
Ami ezután történt az megijesztett,megdöbbentett és majdnem elvette az eszem.

Sziasztok!

Még mindig nem vagyok otthon így csak nagyon rövid részeket tudok írni de talán nem is baj így legalább betekinthettek kicsit a srácok életébe.Az esetleges hibákért bocsánat de nincs időm most át nézni.Ahogy hazaérek csinálom a meghívós blogot és ott már szép hosszú részeket fogtok kapni.
Addig is nézzétek meg,hogy alakul Ashley élete:



„Ashley”

Ryan háza hatalmas volt, tele luxuscikkekkel. Rövidnadrágban és pólóban jött elém, szokatlan volt így látni az öltöny és nyakkendő után.
- Ashley! Üdvözlöm! Könnyen idetalált?
- Köszönöm, nem volt probléma! Ne haragudjon a tegnapi miatt!
- Nem történt semmi. Jöjjön, beljebb máris megmutatom a szobáját! Ma este már jelenésünk van, de előtte még van ideje kipakolni és kényelmesen elhelyezkedni.
- Köszönöm ez igazán kedves Öntől!
- Ez csak természetes! – mondta majd felkapta a táskáim és a lépcső felé indult.
- Egy fenti lakosztályt készíttettem elő. Nagyon kényelmes és szép kilátás nyílik onnan a kertre.
- Remek lesz –mosolyogtam és követtem őt.
Lenyűgöző volt az egész ház. Semmi cicoma, semmi hivalkodás. Visszafogottan és ízlésesen volt berendezve rögtön otthon éreztem magam bár kicsit aggódtam nem fogok-e eltévedni.
A szobám varázslatos volt. Hatalmas franciaágy terült el a szoba közepén, rajta habos fehér-rózsaszín ágynemű. Az egész szobát vastag, puha szőnyeg borította, az ággyal szemben kandalló helyezkedett el.
- Megfelelő? – mosolygott Ryan.
- Csodálatos! – mosolyogtam vissza.
- Akkor most itt is hagynám. A szekrényben talál pár ruhát, ami a mai alkalomhoz illik, ha nem megfelelő szóljon és elugrunk venni valami szépet! – villantott rám ismét egy gyönyörű mosolyt majd kisétált a szobából behúzva maga mögött az ajtót. Ostoba vigyorral az arcomon körbejártam a szobát és végigsimítottam mindenen. Az egyik ajtót kinyitva hatalmas fürdőszoba tárult elém, a másik ajtó pedig a gardróbszobát rejtette ahol cipők és ruhák tömkelege várt arra, hogy megcsodáljam. Azt hittem a Runwayben eltöltött idő elég volt ahhoz, hogy hozzászokjak ekkora mennyiségű ruha látványához, de tévedtem. Oké Ashley szedd össze magad és ne húzd az időt! – szóltam magamra és „munkához”láttam.

„Ryan”


Meglehetősen nehéz volt úgy a házban tartózkodnom, hogy tudtam Ashley odafent öltözködik. Hiába, na, nem tudok a farkamnak parancsolni! Szerencsére jó messze van a szobája az enyémtől így nem lesz olyan nagy a kísértés és az sem valószínű, hogy összefutok vele. A közeledő léptek zajára felkaptam a fejem és egy pillanatra elállt a lélegzetem. Nem csalódtam Ashleyben kihozta magából a legtöbbet és észvesztően gyönyörű volt.
- Nekem lesz ma este a legszebb párom a partin! – léptem hozzá. Rám mosolygott és ő is végigmért.
- Köszönöm! Én sem panaszkodhatok! – szólalt meg végül. Kikísértem az autóhoz és elindultunk. Az úton nem sokat beszélgettünk, ami rám nem volt jellemző általában dőlt belőlem a szó. Ő is a gondolataiba mélyedt, nem is szerettem volna megzavarni felesleges fecsegéssel. Időben érkeztünk, a karomat nyújtottam neki és a kamerák kereszttüzében felsétáltunk a lépcsőn. Bájosan mosolygott és szinte mindenkit ismert, ideális partnerre találtam személyében. Rengeteg embernek bemutatott, az este jobban nem is sikerülhetett volna. Hazaérve megköszöntem neki a csodás estét majd néztem, ahogy felsétál a szobájába. A hálószobámba mentem ás lezuhanyoztam majd egy ideig az ágyam szélén ültem és csak néztem magam elé.Nem tudtam mi bajom lehet, de valami nem volt az igazi. Nem találtam a helyem ezért kimentem az erkélyre és rágyújtottam. Füstkarikákat eregetve igyekeztem rájönni mi lehet velem a baj. Rengeteg pénzem van, a csajok buknak rám, az üzleti életben is sikeres vagyok. Nem kellene azt éreznem, amit most érzek, de valami mintha ma éjjel megváltozott volna bennem. Rákönyököltem a korlátra és a semmibe révedtem. Ashley biztosan alszik már odafent. Levette a csipkecsodát, amit ma viselt és most vékony kis hálóingben alszik a paplan alatt. Ennél tovább nem mertem menni még gondolatban sem. Egy biztos Liam a legjobb csajt szerezte meg nekem. Annyira aranyos tud lenni, amikor nevet, vagy amikor zavarba jön egy érintéstől vagy szótól. Mielőtt végleg elvesztettem volna az eszem úgy döntöttem kimegyek a konyhába és iszok valamit.
A konyhába belépve egyenesen a hűtőhöz mentem és narancslevet vettem elő. Kiöntöttem a pohárba és az ablakhoz állva elmélkedtem, amikor halk szinte alig hallható léptek zaja hangzott fel a hátam mögött. A sötét konyhában megfordulva Ashley körvonalait láttam meg. A kapcsolót kereste és mivel nem találta tapogatózva igyekezett eljutni az asztalig.
Mosolyogva figyeltem őt, ahogy lassan felém közeledett. Az én szemem már hozzászokott a sötétséghez az övé kevésbé így egyenesen a karjaimba sétált. Halkan felsikított és mellkasomra tapasztotta a kezét.
- Hangosabban is tudok sikítani hallja!? A ház tulajdonosa egy magas, izmos férfi, aki bármelyik percben felébredhet és péppé verheti, ha nem tűnik el most azonnal! – püfölte a mellkasomat, ami őszintén szólva nagyon tetszett.
- Ashley nincsen semmi baj! – szólaltam meg halkan.
- Komolyan mondom, hogy nagyon megbánja, ha vele húz ujjat! Erős és tökéletes kondiban van szóval… Honnan tudja a nevem? – állt meg az ütlegelésben.
- Én vagyok az. Tudja az erős és izmos férfi, aki bárkit péppé ver. –mosolyogtam.
- Most elég hülyén érzem magam.
- Ne tegye, aranyos volt! – mosolyogtam még mindig és nem engedtem el.

„Ashley”

Ennél idiótább szituációba már nem is keveredhettem volna. Most, hogy kiderült nem rabló tart a karjaiban, hanem az eszméletlenül jóképű „főnököm”, már éreztem az összetéveszthetetlen illatot, ami rá volt jellemző. A parfüm keveredése a cigarettafüsttel és a testéből áradó meleg felébresztette az érzékeimet és nem szívesen húzódtam el de muszáj volt.
- Igazán sajnálom csak megszomjaztam és gondoltam lejövök inni valamit! – léptem hátrébb.
- Semmi gond, de tényleg! Kicsit el van dugva a kapcsoló, de máris felkattintom. – mondta és ellépett mellőlem. Hamarosan fény borította el a konyhát és ekkor jött a második megrázkódtatás. Mert az csak egy dolog, hogy a nagy ijedtségben nem eszméltem rá,hogy a főnököm tart a karjaiban de,elképzelni sem tudtam,hogy nem vettem észre,hogy meztelen mellkasát ütögetem. Csak egy hosszú nadrág volt rajta, felül semmi és észbontóan mosolygott. Mivel azt hittem senkit sem találok már lent így én sem vittem túlzásba az öltözködést és a rövid csipkehálóing felé nem vettem köntöst. Megborzongtam, ahogy végignézett rajtam és csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire szeretnék végigsimítani meztelen mellkasán.
- Üljön, le töltök valamit! – mutatott egy székre.
- Köszönöm, de nem vagyok szomjas! – feleltem és hátrálni kezdtem.
- Hiszen azért jött le! Jöjjön csak, igyon meg velem egy pohár pezsgőt!
Fejemben azonnal megszólalt a kis hang: Ashley ez rossz párosítás! Hát igen jó pasi, pezsgő, üres ház ezt nem nekem találták ki.
- Köszönöm, de most inkább valami alkoholmenteset innék. – ültem le végül.
- Rendben! – mondta és narancslevet töltött. Leült velem szemben és elém tette a poharat majd várakozóan nézett. Lassan belekortyoltam az italba végig magamon érezve a tekintetét.
- Liam telefonált és érdeklődött. – szólalt meg.
- Megtudhatom mit mondott neki?
- Csupa jót! Félti Önt. – mosolygott.
- Engem? Na és miért? –mosolyodtam el én is.
- Attól fél, hogy valami udvariatlan dolgot csinálok Önnel. – szélesedett a mosolya én pedig éreztem, hogy forróbb lett az arcom és felpezsdült a vérem belegondolva a lehetőségekbe.
- Mindig feleslegesen aggódik! – szóltam, amire nem érkezett válasz csak még szélesebb mosoly. Úgy döntöttem itt az ideje, hogy visszavonuljak.
- Még két estély van, hátra aztán el kell utaznom körülbelül két hétre. – szólalt meg mielőtt szóra nyithattam volna a számat.
- Rendben.
- Szeretném, ha addig is itt maradna, mert, ahogy megérkezem, rögtön egy nagyon fontos estélyen kell részt vennem.
- Semmi probléma! Viszont ha nem bánja én visszavonulnék, mert már nagyon későre jár.
- Természetesen. – ugrott fel, amikor látta, hogy felállni készülök. Teljesen el tudott varázsolni az udvariasságával az összes többi jó tulajdonsága mellett.
Azon az estén sokáig forgolódtam, és amikor végre álom jött a szememre Ryan és Rob állt egymással szemben és úgy éreztem teljesen elveszek nélkülük.
Másnap semmi említésre méltó nem történt. A parti nagyon jó volt Ryan sok üzleti partnerrel megismerkedett, akik még jól jönnek neki. Az elutazási előtti estén nagyon későn értünk haza és legnagyobb csalódásomra egy cseppnyi víz sem folyt a zuhanyrózsából. Mivel el sem tudtam képzelni, hogy fürdés nélkül feküdjek le ezért gondoltam megkeresem Ryant aki - mint említette – mindig későn fekszik le és szólhatok, neki bármi probléma van. Felkerekedtem és a nappaliba mentem hátha ott találom. Nem volt ott így továbbmentem és körbejártam a földszintet. Kopogtattam az ajtókon és ahonnan nem érkezett válasz benyitottam. Már éppen a folyosó végén jártam, amikor az egyik ajtó mögül zajt hallottam. Kopogtam, de nem érkezett válasz így benyitottam. Attól ami odabent várt elakadt a szavam.